Jenő levelei

 Bemutatom Jenőt

 

Jenő, nem ismeretlen azok számára, akik olvassák a Zsófi naplóját. Ott, már olvashattunk egy-két levelet Jenő tollából. Igaz, még a Zsófi naplója nem ért véget, még több héten át folytatásokban olvashatjuk. DE! Talán, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy nem ő miatta dobban meg Zsófi szíve. Sőt, egy idő után már a mi Jenőnk, nem is kap választ soraira, de őt, ez nem zavarja, mert napról, napra, újra, és újra ír. Ezekbe a levelekbe kapunk majd betekintést, ha olvassuk majd őt, hétről, hétre. Hol kedves, hol idegesítő, hol humoros írások ezek. Gyakran fognak mosolyt csalni az olvasó arcára a sorok, de a fejünket is csóválhatjuk majd. Egy biztos, egy idő után már hiányozni fognak, mert kis mosolyt csal majd arcunkra, és mosolyra szükségünk van. Lehetne mélyebben is elemezni Jenő lelkét, de az már egy komolyabb feladat, és nem is ezért született ez a rovat. Aki esetleg magára ismerne Jenőben, az csak a véletlen műve lehet, mert szerintem Jenő csak egy van.

 Jó olvasást, szórakozást, kikapcsolódást kívánok a levelekhez.

 

Kezdésnek, néhány részlet még azokból, amelyek a Zsófi naplójában találhatóak. Így, kicsit jobban megismerhetik azok is Jenőt, akik eddig még nem olvasták a naplót.

 

Kedves Zsófi!

30 éves boldog házasság után 1 éve özvegyültem meg. Mindig hűséges voltam az Én Klárikámhoz. Minden nap még most is mély szeretettel gondolok Rá. Zsófikám! Mellettem megtalálod majd a boldogságot. Úgy foglak szeretni, mint ahogy az Én egyetlen Klárikámat szerettem. Reggel forró csókkal ébresztelek majd.  Kávé-t is vinnék Neked az ágyba, de Mi a Klárikámmal soha nem kávéztunk. Tudod, nem tesz jót a vérnyomásnak. Egészséges életet élek. Minden nap kerékpározok 5 kilométert. Hamarosan, ugye, találkozunk?  Küldök képet, ha gondolod! Szeretem a magyaros ételeket. Ugye, tudsz főzni? Segítek majd a főzésben. Klárikámnak is mindig segítettem.  Esténként mindig tévézgetek. Ezután már együtt is tévézhetünk. Megbeszéljük, hogy milyen pitét süssél, és esténként majd elfogyasztjuk.  Ugye, sütni is tudsz?  Ha nem, az sem gond, majd megtanulod. Alkoholt nem fogyasztok.  Már nyugdíjas vagyok.  40 év kemény munka van mögöttem. A fizetésemet mindig becsülettel haza adtam. Ha már együtt fogunk élni, a nyugdíjamat Neked is odaadom és Te beosztod a pénzt. A mai világban nagyon takarékosan kell élni. Ahol lehet, meg kell fogni a forintot. Nem szoktam leveleket írni, de Te nagyon megtetszettél. Véletlenül láttam meg a hirdetésedet. Ha akarod, a lakást is átrendezhetjük, bár nem akarom. Írjál hamar.

Hódolattal: Jenő

 

 

Kedves Zsófi!

 

Nagyon örültem a válaszodnak. Tudod, nem reménykedtem abban, hogy fogsz írni. Bevallom, nem TE voltál az első, akinek írtam. Igaz, előző levelemben azt mondtam, hogy nem szoktam társkereső levelekre válaszolni, de ez valójában nem igaz. Rengeteg levelet írtam már, de választ alig-alig kaptam. Tudod, mióta az én Klárikám itt hagyott, azóta nem találom a helyem a világban. Keresem azt, ami nincs. Keresem azt, ami a Klárikámmal elment: a boldogságot. Tudod, néhányan válaszoltak ugyan, de azokkal én nem szeretnék kapcsolatba kerülni. Úgy érzem, csak a lakásom, meg a pénzem érdekli Őket. Volt, akinek gyereke is van, s bennem látta helyzetének a megoldását. Nem, én gyereket már nem akarok nevelni. Belefáradtam már az ilyesmibe. Kaptam durva leveleket is, amiben azt írták, hogy: mit képzelek, én a Klárikámról áradozok és társat keresek. Nem tehetek róla, de még mindig szeretem Őt. De tudom, hogy Téged is tudnálak úgy szeretni, mint Őt szerettem. Számomra a Te leveled nagyon kedves volt. Senkitől még ilyen szép levelet nem kaptam. Drága Zsófiám! Kérlek, írj nekem. Nagyon szeretnék találkozni Veled! Hidd el, jó lenne nekünk együtt. Lehet, hogy bogaras vénember vagyok. A kedvedért a lakást is átrendezem.  Igaz, nem érezném úgy jól magam, de egye fene. Látod, mennyire vonzódom Hozzád? Én tudom, hogy Te pótolnád az én Klárikámat. Benned van valami, amit eddig még senkiben nem éreztem. Sugárzik belőled a szeretet és nekem arra van szükségem. Nagyon foglak szeretni, hidd el nekem! Abban biztos vagyok, hogy tudnál úgy főzni, mint az én Klárikám. Az ízek lehet, hogy nem lennének olyanok és hazudnék, ha azt mondanám, hogy legalább gondolatban nem hasonlítanám össze az én Klárikáméval, de azért megenném. Hidd el! Ha egyszer voltál már konyhában, akkor csak tudsz valamit főzni, ugye, Drágám? Jó volt olvasni azt, hogy becsületes embernek tartasz. Az is vagyok. Minden fillért odaadok majd neked, hidd el! Bár be kell osztani nagyon, mert nagy a drágaság. Mi vezettünk egy füzetet a kiadásokról.  Még a mai napig írom, hogy mire költök. A kiadások vezetésével nem terhellek majd, azt beírom én majd minden nap. Jó, hogy ezt most így szóba hoztam.  Ma befizettem a vízdíjat és még nem írtam be. Várjál egy picit! Beírom és folytatom.  Na, rend a lelke mindennek. Beírtam, Aranyom. Zsófikám! Én megtaláltam, amit kerestem! Te vagy az!  Hidd el, boldogok leszünk. Olyan szép vagy a képen! Tudnál még fényképet küldeni magadról? Boldoggá tennél vele. Nagyon várom a válaszodat! Mondd, van telefonod? Megadnád a számodat? Szeretném hallani a hangodat. Biztos az is nagyon kellemes. Írjál hamar!

Hódolattal: Jenő

 

 

Drága Zsófikám!

 

Olyan boldoggá tettél válaszoddal. Nagyon vártam. Olyan jó beszélgetni Veled. Jaj, de sokat beszélgethetnénk, ha Te is akarnád. Tudom, hogy nem akarsz velem élni, pedig tudnálak szeretni. Tudom, írtad, hogy ne nagyon emlegessem az én Klárikámat, de nagyon nehéz. Tudod, még mindig szeretem és hiányzik. Zsófikám! Te tudnád őt pótolni!  Érzem! Anyukám! Te dohányzol? Ez nagyon nagy csalódás nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nő, mint Te dohányzik. Na, látod, ez okozna egy kis gondot, mert itt nem dohányozhatnál. Ugyanis én soha nem dohányoztam és nem is viselem el a közelemben a füstöt. Nem baj, Csillagom, majd leszoknál róla. Úgysem egészséges. Amit a kiadásokkal kapcsolatban írsz, az megdöbbent. Tudod, Csillagom, ha nem írunk fel minden kiadást, akkor arra ébredünk egy szép napon, hogy sok mindent elfelejtettünk és viszik a házat. Na, ezt nem akarom. A kakaós csigát nem kéne bekönyvelned, mert én minden reggel készítenék Neked szendvicset. Én úgy is korán kelek.  Szívesen megcsinálom ezt Neked minden nap. Sokkal finomabb és olcsóbb is. Pánikolnod nem kéne, Csillagom, soha, mert én elhinném Neked, hogy mi, mennyibe kerül, számla nélkül is. Szerettem volna egy frissebb fotót Rólad, Anyukám! Nincs telefonod? Ma már minden telefonban van kamera. Csinálhatnál azzal egy képet. Felidegesítettél! Miért nem akarsz képet küldeni? Küldjél! Nagyon szeretném, ha írnál, Zsófikám! Kérlek, írjál nekem, mert olyan jó olvasni a soraidat. Sokat gondolok Rád:

 A Te Jenőd!

 

 

/ jövő héttől új levelek, de a Zsófi naplójában is felbukkannak majd Jenő levelei. /

 

1, 

Zsófi!

Te rossz kislány! Olyan szívesen írnám azt, hogy drága édes Zsófikám, de nem érdemled meg. Állandóan felbosszantasz. Nem való ez, tudod? Mikor első leveleimet írtam, még úgy éreztem, Te minden kedvességet megérdemelsz, de aztán változtak a dolgok. Tudod, Anyukám, nem tudom megérteni, miért nem vagyok én jó Neked. Na, erről jut eszembe! Mi van azzal a csodaszép lovagoddal? Biztos dús gazdag. Látszott rajta. Na és az a virágcsokor. Hát, Anyukám, nem volt semmi. Na és mondd már meg nekem, mit ér az a sok gaz? Látod, azóta elszáradt és kidobtad. A pasi meg kidobta a pénzt az ablakon. Felesleges költekezések ezek. Még hogy a nőket virággal kell kényeztetni! Nagy marha volt, aki ezt kitalálta. Biztos egy nő agyából pattant ki ez az isteni szikra. A nők minden férfit tönkretesznek. Jobb lenne nekünk egyedül élni, azt mondom. Jobb, csak így többet kell dolgoznunk és a főzés miatt is szükség van a fehérnépre. Hallod, ma diós tésztát csináltam. Itt legalább tudtam, hogy le kell darálni a diót. Ez szemmel látható is. Na de, hogy azokat az apró mákszemeket még darálni kell, na, azt soha nem gondoltam volna. Macerás ez a főzés, én mondom. Ó, Zsófi! Én nagyon tudnálak szeretni, hidd el! Igaz, hogy kávé, cigi, kakaós csiga nem lenne, de lenne más, ami sokkal jobb. Sokat vagyok a neten. Jó ez, hallod. Most egy ilyen társkereső féle oldalon időzgetek. Nagyon jó, hallod. Lehet itt írogatni egymásnak. Nagyon jó. Olyan sok emberrel tudok így ismerkedni. Nagyon jó nők vannak ott. Úgy, hogy igyekezz, mert azt veszed észre, hogy nősülök. Na, ahhoz mit szólnál? Mondom, ez nagyon jó. Ezerszer elmondom, hogy nagyon jó, mert valóban az. Képzeld, egy ügyvédnővel is csetelgetek. Jó lenne, Ő is nekem, nagyon. El tudnám képzelni feleségemnek. Na, és persze jogi problémáimat is megoldaná. Duplán jó. Ezért nem értem, mit akarsz Te! Te, esetleg csak vigyázni tudnál rám. Nem igaz? Egy bébi szatyor mi mást tudhatna? Na, látod, ott még nem tartunk, hogy felügyeletre legyen szükségem, de játszani játszhatnál velem. Benne lennék, csak közben ne a csiga-bigát dúdolgasd. Zsófi, Zsófi!  Van gondom Veled! Na, megyek, vasalok még egy kicsit. Holnapra ugyanis vasalt ingre van szükségem, mert megyek a polgármesteri hivatalba. Had lássák ott is, a gyönyörű nők, hogy a Jenő egy fess férfi. Mert az vagyok ám, Anyukám!  Írok majd holnap is. Írok, mert szeretném, ha tudnád, mi van velem. Elfáradtam a mesélésbe, így ennyi mára. Már nem mondom, hogy válaszolj, mert tudom, úgy sem írsz. Hallod, mi van azzal az öreg ürgével, akivel a pályaudvaron találkoztál és felvitted a lakásodra? Ó, te jó ég! Annak a pasinak még lakása sincs. Na, jól ki fogtad! Látod, nekem van. Most komolyan, ezek után mit akarsz Te attól a fazontól? Először azt hittem, sok pénze van, és azért akarod, de rájöttem, ennek semmije nincs. Nem értelek! Szeress engem, kérlek, velem jól jársz. Na, mára befejeztem.

Jenő.

2,

Zsófi!

Na, mi van Veled, mondd! Randizgatsz? Persze, hogy randizgatsz. Kivéve, ha megfogtad magadnak azt a szerencselovagot. Csodálkozok azon a fickón nagyon. Miért nem olyan nőt keres magának, akinek sok pénze van. Az lenne ám az igazi befektetés. Jó nő, sok pénz. Nekem is az kéne. Te, Zsófi, Te jó nő vagy. Na, azért nehogy elbízd már magad. Van még rajtad csiszolni való azért. Én elcsiszolgatnálak, ha hagynád. Hallod, a múltkor nagy baromságot írtam Neked. Szerintem Te azt a következtetést vontad le, hogy kicsi a férfiasságom, mert azt írtam, hogy ne dúdolgasd nekem azt, hogy csiga-biga gyere ki. Na, Zsófi, nem azért mondom, de van nekem méretem. Meglepődnél, ha látnád és csalogatni sem kell, mert magától működésbe lép, Hidd el, nem kell még nekem Viagra, de, ha kéne is, a fene adna érte pénzt. Hála Istennek, működik a kicsike. Na, nem kicsi, mondom, csak így szoktam becézgetni. Ja! A Te pasid azon részét hogyan becéznéd? Mert becézni valahogyan kell.  Az enyémnek milyen nevet adnál? Igaz, előbb látnod kéne, hogy legyen fogalmad arról, milyen név illik hozzá. A Klárikám soha nem becézte, pedig oly jól esett volna, hogy azt Te el sem hiszed.  Ilyen szempontból a Klárikám nem volt valami belevaló nő. Az Isten nyugosztalja. Soha, semmi mókában nem volt benne. Lehet, hogy nem is volt Neki jó soha, de nem hiszem, mert mindig azt mondta, ez jól esett, apukám és mosolygott hozzá. Na, most majd egy kicsit ezen elgondolkozok, mert ahogyan beszélek erről, úgy előttem van a mosolya. Kicsit olyan huncutos lehet, hogy azért kedvelt engem, mert gyors vagyok, nem fecsérelem az időt holmi elő macerára. Lehet, hogy ennek örült, hogy gyorsan megszabadult a dologtól, mert Neki nem jó. Jaj, csak nem csalódnom kell majd az én Klárikámban! Lehet, hogy Ő is olyan nő volt, mint a többi. Ó, nem lehet, hisz Ő a haláláig velem maradt. Na, ezen majd gondolkozok még. Voltam a polgármesteribe. Mondta is a Mártika, hogy” milyen fess maga, Jenő”. Az is vagyok! Na, hallod, Anyukám, ez a nő nekem nem kéne. Olyan csúnya szegény. Szerintem az unokája is sírva fakad, ha meglátja. Csúnya. Egyszerűen csúnya, mást nem tudok rá mondani. Mesélte, hogy egyedül él, mert a Pista elhagyta. Na, ezen nem csodálkozok. Inkább azon csodálkozok, hogy eddig bírta. El is intézte az ügyemet gyorsan. Igaz, közben csacsogott folyamatosan.  Jaj! Csak nem kinézett ez magának? Na, az kéne még nekem! Hogyan fogok megszabadulni Tőle, ha mégis? Jaj-jaj Jenő! MI lesz veled? Anyukám! Én most sajnálom magam, nagyon.

Na, nem írok többet, mert amit akartam, elmondtam, a többi meg ráér. Ne rosszalkodj nekem!  Vigyázz a pasikkal, mert sírni fogsz, én érzem. Higgyél a Jenőnek, jobban teszed, Anyukám! Na, majd írok.

Jenő

3.

Zsófi, Zsófi!

Hallod, én csak írok, meg írok, de egyszerűen nem is tudom, hogy miért. Na, ilyen nővel még nem találkoztam, aki arra késztet nap, mint nap, hogy a gép elé üljek és levelet írjak.  Nem csak hogy írok, de minden gondolatomat elmondom. Lassan már jobban fogsz ismerni, mint én ismerem önmagamat. Ma nagybevásárlást tartottam. Elmentem a madaras Tescóba, de jól meg is jártam.  Tudod, valaki jó viccnek tartja, hogy nem odavaló dolgokat pakol más kosarába. Képzeld, idehaza vettem észre, hogy egy csomó felesleges dolgot vettem. Ott nem tűnt fel, mert csak pakoltam fel a szalagra és nem figyeltem, mert közben egy bögyös amazonnal beszélgettem. Hallod, akkora mellei voltak, hogy az valami félelmetes. Csak néztem, és majdnem kicsordult a nyálam. Duzzadt a nadrágomban is a fegyver, rendesen. Mindig szerettem volna egy ilyen nővel szeretkezni. Tudnék játszadozni azzal a két csodával. Igaz, ennek a nőnek akkora volt, hogy talán levegőt sem kapnék, ha vele volnék, de azért szívesen kipróbálnám. Nem tudtam szó nélkül hagyni, a nőnek mondtam is, hogy gyönyörűek a mellei. Először meglepődött, de aztán elmesélte, hogy milyen kényelmetlen ez neki, mert oly nagy a súlya, hogy úgy érzi, beszakad tőle a háta. Nem tudtam átérezni, amit mondott, mert a fantáziám már máshol járt. Szóval, így pakoltam közben a cuccot a pénztárosnak. Az meg csak húzogatta, csipogtatta. Ki a fene tudja, hogy a csipogó hang mit takar. Igaz, jókat mosolygott, míg lehúzta az árukat, de én arra gondoltam, jó napja van. De most már tudom, másról volt szó. Ez a nő kiröhögött engem, mert az áruk alapján alkotott véleményt rólam. Én nem is tudom, mit gondolhatott, hogy ki lehetek én és hogyan élek. Sokat, nagyon sokat fizettem a sok baromságért, amit a kocsimba tettek. Vettem vattacukrot. Soha életemben nem vettem ilyet. Vettem gumit, na, nem befőzéshez valót. Eper ízűt. Meg áll az eszem. Eper ízű gumi! Az meg mi a fenének? Ezen röhögött a pénztárosnő.  Soha életemben ilyet nem vettem. Nincs az a pénz, vagy az a nő, akiért ezt a vacakot magamra rántanám.  Döbbenet! Epres gumi. Még jó, hogy nem madártejes! Tej-tej, vagy nem. Dühös vagyok ám, elmondom.  Ilyenért pénzt adni. Na és vettem két doboz tampont.  Na, itt aztán végem. Mi a fenének az a tampon?  Vettem egy normált, meg egy extrát.  EXTRÁT! Érted? Mert én nem. Akkora használati utasítás van hozzá, mint egy nagy lepedő, de, hogy igazán mire való és hogyan kell használni, nem értem. Egy biztos, most már ilyenem is van, hogy a fene egye meg. Cipőfűzőt viszont nem vettem, pedig az nagyon kéne. Azt miért nem tett senki a kosaramba?  Ó, micsoda világot élünk! Minden olyan bonyolult, mint Te is, Zsófi! Anyukám! Ez egy bolond világ, én mondom. Na, jól van, Anyukám, majd írok. Na? Nem szerettél még belém? Kár! Vigyázz, Zsófi a pasikkal, mert sírni fogsz, én mondom! Összetörik azt az érzékeny kis lelkedet, majd meglátod. Velem jobban járnál! Na, ennyi mára.

Jenő.

4,

Zsófi!

Tanulok! Érted? Tanulok! Vénségemre iskolába járok. Az élet iskolájába. Ezt a mai világot nekem tanulni kell. Hihetetlen dolgok történnek velem. Tegnap megkaptam a telefonszámlát, és azt hittem, felrobbanok. Emelt díjas hívásra kértek pénzt, nem keveset, sokat. Én, azt hittem, mikor a jósnőt hívtam, hogy ingyen van. De, nem! Fizetnem kell, nem keveset, sokat, nagyon sokat. De én nem voltam rest, fel is hívtam a kedves lényt, hogy a számlára magyarázatot kérjek. Mert ugyanis, a számla összege felháborít engem. Sokat kellett várni a kapcsolásra, mert mással beszélt a drága. Csak tud valamit az a nő, ha ennyien keresik őt. Mondanám, türelmesen vártam, de nem! A dühtől majd szétrobbantam. A várakozásban elment már a kedvem attól, hogy elmondjam, azt, amit akartam, de már úgy voltam vele, ha ennyi időt rászántam, maradok, és várok. Pedig, nekem is drága az idő. A várakozásnak meg lett az eredménye. Egyszer csak bele csicsergett a jósnő hangja a fülembe. Boldog voltam, mert oly szép hangja van. Alig tudtam megszólalni, de elmondtam, hogy aggaszt engem ez a számla, amit kaptam, mert erre én nem számítottam. Megnyugtatott a drága, hogy mindennek meg van az ára. Ingyen semmit nem adnak, a boldogságnak ára van. De, nyugodjak meg, mert ő látja, hogy minden szép lesz hamarosan. Találok boldogságot, és pénzt sokat, csak ne aggódjak. Mert az nem segít, csak hátráltat. Igazat adtam neki, hisz tudom, mindennek ára van. Az, a rothadt tampon sem volt két forint, de mit kezdek majd vele, nem tudom. Most, meg végképp nem, mert olyan furcsa dolog történt vele, hogy most már kidobom. Leraktam, azt a fránya dobozt a kád szélére, mert idegesített. És gondoltam, majd csinálok vele valamit. Erre, mit csinált az a kis mini vacak? Beleesett a kádba, az ázó ruhák közé. Mikor, reggel megláttam, mi történt, szinte hánytam. Olyan gusztustalan valami úszkált a kádban, hogy azt elmondani sem lehet. Megdagadt az az izé, rendesen. Milyen nagy lenne az extra? Azon töprengtem. Gusztustalan kupacként úszott a vízben. Nem tudom kivenni, mert undorodom tőle, és erőt gyűjtök egyelőre, hogy kiemeljem onnan. Keresek majd valami gumikesztyűt, aztán azzal kiveszem. Jaj, Zsófi! Tiszta kabaré az életem. Nőre lenne szükségem.  Mondd, nem akarsz nekem segíteni? Segíts a Te Jenődnek élni, kérlek szépen!

Többet, most nem írok, mert tiszta ideg vagyok. Mondanám, hogy vigyázz magadra, de minek? Mikor hallgattál te rám?

Holnap is írok.

Csókol a te Jenőd.

5,

Zsófi

Na, anyukám! Én rájöttem, veled szépen élhetnék. Biztos nem véletlen az, hogy minden nap írok neked. Érzi minden porcikám, hogy Te kellesz nekem. Jó nő vagy Te Zsófi, én mondom. Igaz, ha velem élnél, azért egy-két dolgon változtatni kéne. Nem sok az, amit kérnék, csak egy-két apróság. Elmondom Neked, mire gondoltam. Ma ugyan is megalkottalak magamnak. Szóval a hajad színét meg kéne változtatni. Nekem, ez a szín nem tetszik. Híznod kéne néhány kilót. Anyukám! Nincs rajtad mit fogni. Tudod, egy férfinak az kell, hogy legyen mibe belemarkolnia. Neked meg zörögnek a csontjaid.  Tessék hízni! Úgy, amúgy rendben lennél. Ja, meg még valami. Nem kéne azért olyan puccosan kiöltöznöd. Mondd, Te odahaza is kicsíped magad? Felesleges.  Mackó nadrág, meg póló bőven jó. Főleg, ha a háztartási munkára gondolok. Na, jól is néznénk ki, veteményezéshez kiskosztümöt vennél fel, mert anyukám, azért tudod itt dolgozni is kell ám, de gondolom, ezzel nem árulok el nagy titkot. Muszáj a kertet is művelni, tudod, rengeteget lehet így spórolni. A termést be lehet főzni és télen van mit enni. A Klárikám is mindig befőzte, amit csak lehetett. Szorgalmas kis asszonyka volt. Majd belejönnél Te is. Tudod, én segítek mindenben.

Haragszok ám rád, mert soha nem válaszolsz. Lehet, hogy meg kéne téged látogatni. Gondoltam már rá. Mi van a szépfiúval? Vele jársz? Jó lenne, ha mesélnél már magadról. Mi a fenének nem tudsz néhány sort írni a Te Jenődnek? Mondtam már, hogy sajnos a megtakarított pénzemhez hozzá kellett nyúlni? Nem vagyok boldog, azt is tudnod kell. Most nagyon meg kell majd fognom a forintot, mert amit kivettem, azt vissza is kel tenni. A tampont is kivettem a kádból, de ne is emlegessük. Szétrobbanok a méregtől, miért szórakozik ez a vacak velem. Nagy nehézségek árán kiemeltem a kádból és én marha, mind a tíz darabot laza mozdulattal bele dobtam a wc-be. És mi történt? Nem fogod kitalálni! Na, mi történt? Dugulás! Jött vissza a tampon a többi trutyival együtt. Úszott az egész lakásban minden a trutyiban. Próbáltam csőgörénnyel megoldani, de nem ment. Holnap jön a dugulás elhárító. Elmondhatom, Zsófi, hogy szar napom volt. Akko,r nagyon ideges voltam, de már nyugodt vagyok. Az én drága jósnőm is megmondta, nem szabad idegeskedni, mert az csak hátráltat. Én, megfogadom a szavát. Igaz, vettem be két nyugtatót is, hogy nyugodt tudjak maradni. Ma, utána néztem a dolgoknak a neten és rájöttem, rontás van rajtam. Le kéne venni. Tudsz valakit, aki ezzel foglalkozik? Rám férnek egy kis nyugalom. Ó, én olyan nyugodt voltam, míg a Klárikám élt. Mióta nincs, azóta komolyan mondom, átok ül rajtam. Még téged sem sikerül becserkészni, pedig dolgozok rajta rendesen. Zsófi! Én érted már sokat tettem, igaz, anyukám? Hálásnak kéne lenned, de legalább is szeretni kicsit engem. Valaki csenget. Megnézem, ki az. A fene vigye el, bárki is az, pont most zavar, mikor levelet írok. Na, megyek, Zsófi, mert ez nem hagyja abba. Az idióta!

6,

Zsófi

Mikor írhatom már vége azt, hogy örültem a levelednek? Soha, igaz, anyukám? Mondd, miért nem tudod szeretni a Te Jenődet? Zsófi, én tudom, hogy mindent megtennék érted. Egyedül a csillagokat nem hoznám le az égről, mert szédülök a magasban, az pedig hát jó magasan van. Megint nem volt valami jó napom. Mondd, miért van az, hogy minden nap csak fizetnem kell? Ez a dugulás elhárítás is. Te jó ég. Na, nem is mondom meg, mennyibe került, mert az összeg kimondásával folyamatosan emelkedik a vérnyomásom. Elegem van már. Nem akarok semmit fizetni. Képzeld, a disznó is kitúrta a kerítést, megint. Jól nézek ki, anyukám! A lakásban olyan büdös van, hogy nem lehet megmaradni. A kerítésem romokban. Mikor lesz rend nálam, nem tudom. Tegnap még a tévét sem kapcsoltam be. Ahhoz sem volt kedvem. Olvastam. Vagyis, dehogy olvastam. Nem kötöttek le a betűk. Nem szeretek én olvasni, amúgy. Könyveket meg főleg nem. Most mondd meg, mire való az a könyvolvasás? Valaki ír valami baromságot, én meg olvassam el. Ki kíváncsi más gondolataira?  Értelmetlen butaság az egész.  Ugye, Te sem szeretsz olvasni?  Bízom benne, hogy nem. A kapálásnak van értelme, látod, gondozod a krumplit és lesz mit enni. Az értelmes dolog, látod. Igaz, ott is előfordulhatnak problémák, de azért mindig marad annyi, hogy legalább egy kis paprikás krumplit főzzek belőle. Szereted a paprikás krumplit? Én nagyon. Főleg, ha kolbász is van benne. Klárikám mindig rakott bele. Ügyes kis asszonyka volt, én mondom. A szex nem igazán feküdt neki, de azt is megoldottuk. Tudod, szerettem volna azért, ha aktívabban szeretett volna, de hát Istenem, mindenkinek van hibája. Hallod, a múltkor néztem a neten, hogy milyen figurák vannak. Jó, nagyon. Zsófi, próbáljunk ki párat, én azt mondom. Te hajlékony vagy, úgy ítéltem meg. Így szerintem Téged úgy tekergetnélek, ahogyan akarnám. Jaj, de jó lenne, anyukám! Hiányzik nekem a szex, nagyon. Megint elkap a hév, aztán leterítek valami fehérnépet. Neked hiába könyörgök, hogy legyél az enyém, nem akarod. Még levelet sem írsz. Anyukám, mondtam már, hogy nincs mit szégyellenem a méreteket illetően? Mondtam, szerintem. Hallod, mikor még fiatal voltam, na, az volt csak a szép világ. Volt úgy, hogy egy nap háromszor is ráugrottam az én Klárikámra. Nem túlzok, anyukám, ez így volt. Te Zsófi! Erről jut eszembe! Itt vannak a Klárika ruhái. Neked adom! Hordjad, angyalom! Szépek, tiszták, finom darab mind, elhiheted. Van sok otthonka is. Praktikus nagyon, mert zseb is van rajta. Otthon jól jönne az Neked. Látod, Zsófi, mennyire szeretlek? Még a Klárikám ruháit is Neked adom. Nehezen válok meg tőlük, elhiheted, de Tőled nem sajnálom. Igaz, nem érdemled meg, de vigyed! Hallod, anyukám! Felvigyem Neked? Szívesen felviszem, legalább látlak is, meg talán huncutkodhatunk is egy kicsit. Na, mikor menjek?

7,

Zsófi

Nagy boldogság ért ám engem. Képzeld, nyertem a kaparós sorsjegyen. 5 ezer forintot. Igaza volt a jósnőnek. Meglátogat engem a szerencse, meg a szerelem. Aranyos az a teremtmény, még akkor is, ha fizetni kell érte. Ilyen nő kéne nekem.  Én, olyan boldog vagyok, hogy fel is fogom hívni a drágát. Boldogság ez Zsófi. Te nyertél már valaha valamit? Alakulok, anyukám, alakulok. Na, mikor vigyem a ruhákat? Látod, milyen kedves vagyok Hozzád? Mindenemet Neked adnám, ha kérnéd. Megyek majd vásárolni, de most csak ide, a Piroskához, a sarokra. Őt, legalább ismerem, és csak azt kell megvennem, amit szeretek. Aranyos nő ez a Piroska, csak olyan nagyszájú. Na, ez nem tetszik nekem benne. Különben tudnék vele élni, de, hogy itt harsogjon nekem egész nap, na, azt már nem. Az öcsém, képzeld, megharagudott rám, felhívott ugyanis tegnap, hogy néhány napot eltöltene a családjával nálam, én pedig mondtam neki, hogy nem, mert nincs kedvem hozzá. Ő, nagyon furcsállta a viselkedésemet. Nincs ebben semmi furcsa. Nem fogom én itt etetni, kerülgetni őket. Maradjanak otthon, én azt mondom. Nem vendég kell nekem, hanem nő, aki kényeztet, szeret és társam lehet. Te például, Te jó lennél. Költözz már hozzám, anyukám! Ne húzzuk itt az időt, kérlek! Olyan furcsák a nők. Állandóan kéretik magukat, aztán mindig az a vége, hogy úgy is minden úgy van, ahogyan a férfiak akarják. Soha nem fogom megérteni a nőket, komolyan mondom. Reggel nem tudtam aludni és neteztem. Te! Sok minden van azon a neten, az biztos. Na, látod, az értelmes dolog. Ott sok mindent tanulhat az ember, meg nézhet is rendesen. Igen, nézhet, mert én ma néztem. Gyönyörű nőket néztem. Olyan testük volt, hogy elmondani nem lehet. Tudnék velük mit kezdeni. Már ne haragudj, Zsófikám, hogy erről írok, de be vagyok gerjedve mostanában rendesen. Nőt akarok, mert vágyaim vannak és valamit kell kezdeni vele. Tudod, Zsófi, egyedül semmi nem jó. Anyukám! Bújjunk már ágyba! Jó leszek, szívem, hidd el! Tud más lenni a Te Jenőd, majd meglátod. Jó lesz nekünk, én érzem. Erről jut eszembe! Zsófi, Neked milyen a szexuális életed mostanában? Gondolom, azt a szépfiút néhányszor már ágyba vitted. Ő milyen? Tudod, én úgy képzelem el, hogy olyan lágy típus lehet, aki órákig képes simogatni téged, úgy, hogy történne valami. Jó ez neked? Én azt mondom, a férfi, legyen férfi. Ne simogasson, hanem cselekedjen! Mutassa meg, mit tud, gyorsan és határozottan. Ne húzza az időt. Különben is, tudod, az idő pénz, hát akkor gazdaságosan bánjunk vele. Most, megyek vásárolni, mert üres a hűtő, meg cipőfűzőt is kell vennem. Remélem, kapok a kisközértben mindent. Na, mára ennyi. Sírni fogsz Te még Zsófi, én mondom. Mondtam már ezt Neked?

8,

Zsófi

Anyukám, sokat gondolok Rád, nem tagadom. Voltam tegnap vásárolni a kisközértben. Kaptam mindent, csak cipőfűzőt nem. Kénytelen leszek máshol keresni. Viszont vettem cipőfűzőt, de cukorból. Zsófi, Te már nem is emlékszel rá, szerintem. Ez olyan gumicukorféle. Csak hosszú, olyan, mint a cipőfűző, de nagyon szeretem. Rég nem láttam már ilyet. Gyereknek éreztem magam újra. Jó volt kicsit játszani. Legszívesebben Veled játszanék, szívem. Én írok Neked folyton, pedálozok érted, de még egy csókot sem kaptam. Dühít engem ez nagyon. Mindig felidegesítesz. Angyalom, olyan jó lenne, ha itt lennél, mert akkor most főzhetnél nekem egy kis paprikás csirkét. Nagyon kívánom. Úgy, mint Téged. Megcsinálnám, de fogalmam nincs, hogyan kezdjek hozzá. csirke az biztos, hogy kell, de, hogy még mi, fogalmam nincs. Jó kis nokedlivel. De jó is lenne. Már nyelek is nagyokat. A Klárikám hogy tudta csinálni, az valami csoda. Tudod, a nagy nokikat szeretem. Na, ne is beszéljünk róla, mert úgy megkívántam.

Felhívtam az én drága, jó jósnőmet is, hogy megköszönjem Neki, hogy nyertem a sorsjegyen.  Annak a nőnek már a hangja is elvarázsol. Tudnék Vele mit kezdeni, az biztos. Mondd meg, Zsófi, én miért nem kapok egy ilyen jó nőt? Szerintem engem is megajándékozhatna az élet egy ilyen cuki babával, mert Zsófi, én jó ember vagyok. Klárikám is sokszor mondta, hogy Jenő, Te jó ember vagy. Az biztos is.  Hallod, megtettem én érte mindent, az biztos. Emlékszem, egyszer sírva jött haza, mert a főnöke kiabált Vele. Sajnáltam szegényt, úgy sírt. Na, én sem voltam rest. Másnap bementem és jól kiosztottam a főnökét. Mondta nekem, hogy ne pattogjak, mert nincs igazam. Én meg azt válaszoltam, majd megmutatom én Neki, hogy kinek van igaza. Szó, ami szó, jól megmondtam Neki a magamét. Igaz, hogy két nap múlva kirúgta a Klárikámat, de nem baj, legalább nem kiabált Vele többet. Látod, anyukám! Tudok én harcolni. Jenő mindig a társa mellett van, hidd el nekem. Nő hiányom van, Zsófi! Tenni kéne valamit ez ügyben, nem gondolod? MI van a szépfiúval? Te, ez az ürge dolgozik egyáltalán, vagy csak úgy van Neki a pénz? Megmondom a frankót, ennek a keze inkább női test simogatására termett, nem munkára. Te, Zsófi! Az a virágcsokor, amit kaptál Tőle, na, az nem semmi volt. Talán, már gyűrűt is húzott a kezedre. Na, azt nem hiszem. Nem az a nősülős fajta, szerintem. Tulajdonképpen mit szeret ez a hapsi rajtad? Mondta már? Én, mindent szeretnék rajtad. Igaz, egy-két dolgon változtatnod kéne, de erről már írtam. Jól ellenénk mi, anyukám! Nyáron felfújnánk a kertben a kis úszómedencét és ott lehetne locsi-pocsizni. Tisztára olyan, mint a Balaton.  Zavartalanul napozhatnánk és sorolhatnám még. Mondtam már, hogy szuper a kert, mert nem lát át a szomszéd, úgyhogy meztelen testtel szolgálhatnád fel nekem a hideg sört. Na, Zsófikám, ugye, kecsegtető az ajánlatom?  Gyere már el hozzám és legalább meglátod, milyen csodálatos világban élhetnél. Sírni fogsz Te még, Zsófi, én mondom, ha nem a Te Jenődet választod!

9,

Zsófi!

Na, Anyukám, itt a Te Jenőd. Hallod, Zsófi, már napi program számomra, hogy írok Neked. Igaz, arról fogalmam nincs, hogy miért strapálom magam, de nem adom fel. Olyan finom almát kaptam a Sárika nénitől. Most azt falatozom. Ja? Hogy ki az a Sárika? Hát, angyalom, elmondom én Neked. Itt, lakik az utcában és 86 éves, de jól tartja magát. Ma, megkeresett ez az aranyos teremtmény, mert arra gondolt, hogy eltartási szerződést kötne velem, meg a párommal. Úgy, megörültem ennek a hírnek, hogy nem árultam el Neki, hogy egyedül vagyok, Ő meg ezek szerint nem tudta. Zsófi! Ez, egy nagyon nagy üzlet! Én, azt mondom, vágjunk bele! Tudod, olyan nagy és szép háza van, jó lenne megszerezni. Jó, tudom, nekem is van házam, de azért, ez jó lenne. Tudod, mindig jó az, ha az embernek van biztos anyagi háttere. Most, gyarapíthatjuk a vagyont. Arra, gondoltam, hogy én rendben tartanám a kertet, a többit pedig Te intéznéd. Sokat tudnál tanulni is. Megtanulhatnád a háztartásvezetést, meg a főzést, mosást, stb. Belejönnél, Anyukám, hidd el. Tanulni meg soha nem késő. Megtanulnád, hogyan kell sütni finom sütiket. Ó, de jó is lenne. Amikor pedig szegény öreglány az égi vadászmezőkre tér, akkor gazdagok leszünk, Drága. Megbeszélem még azt is Vele, hogy a nyugdíját adja ide, majd mi beosztjuk. Na, mikor jössz Zsófi? Anyukám, változott a program, a Klárikám ruháit mégsem adom Neked. Inkább kedveskedek vele Sárikának. Ugye, megérted, Anyukám? Gondolom, azért van mit felvenned, ugye?  Nézd, ha nem lenne, akkor is azt mondom, ez most fontosabb. Szerintem ez természetes számodra is. Kicsit összehúzzuk, magunkat aztán jöhet a Kánaán. Majd, meglátod. Anyukám, ma akartam Venni Neked egy szép kis bizsu láncot, de nem vettem meg, mert közben megláttam egy teknőt, és azt vettem meg. Tudod, a teknő hamarosan kell, mert ha veszek disznót vágásra, akkor a húst abban sózom be. Majd, segíthetsz, ha gondolod. Nagyon jó kis teknő, ebben még van fa. Ebből nem sajnálták az anyagot, az biztos. Zsófi! Hétvégén össze kéne szedni a szilvát. Rengeteg szilvám van. Főzni kéne lekvárt, meg pálinkát. Van itt munka, Anyukám, rendesen. Asszony kéne a házhoz. Na, szépen gondold át a dolgokat és költözz hozzám.  Itt, kéne már lenned rég. Azt, a szépfiút pedig felejtsd el. Nagyon macsó az, Anyukám! Úri gyerek. Úgy, nőtt fel szerintem, hogy még a fenekét is tejben mosogatták, nem vízben. A holdon él ez a fickó, nem a földön. Hallod, megnéztem a cipőjét is. Szerintem volt pár forint. Kézzel varrt, bőrcipője volt. Nem semmi. Nagy a rongyrázás, az biztos.  Te, Zsófi! Mit dolgozik ez a fazon, ha egyáltalán dolgozik? Munkáról jut eszembe, megyek, kimosom a ruhákat. Most, egy kicsit elhanyagoltam a dolgot.  A szerencsétlen ruhák már öt napja áznak. Na, nem gond, most kimosom. Na, Zsófi! Pakoljál, aztán gyere, mert tudod, ha másként cselekszel, akkor sírni fogsz. A kakaós csigáról szokjál le, mert nem egészséges. Úgy, mint a dohányzás. Tudod, én nem bírom a cigi illatot. Ezeket, vedd figyelembe. Úgy megcsókolnálak, de most nem érdemled meg. Holnap írok.

Pá!

10,

Zsófi

Anyukám, elvittem a ruhákat a Sárinak. Nagyon örült neki. Főleg az otthonkák miatt volt hálás. Te, Zsófi! Nagyon boldog volt, hogy ajándékot kapott. Még jó, hogy nem vittem el neked, mert most mit adtam volna neki. Érdemes lesz, hidd el, azt a szerződést megkötni vele. Jó lenne, ha gyorsan eldöntenéd, hogy velem tartasz-e, mert, ha nem akarsz hozzám költözni, akkor gyorsan keresek egy másik nőt. Nem érdekel, ki lesz, és hogy néz majd ki. Egy a lényeg, vágjon bele velem ebbe a vállalkozásba. Nem fogok sírva fakadni, ha nem jössz, abban biztos lehetsz. Könyörögni meg végképp nem fogok. Rengeteg nő van, Anyukám! Hála égnek, még válogathatok is. Szóval, ez van. Nekem most ez a legfontosabb. Ezt, megértheted. Biztosítani kell a jövőt, Anyukám. Beázott a tető, képzeld. Olyan vihar volt, hogy levitte a cserepeket és vízben áll az egész padlás. Látod, Zsófi! Mindig van valami, amire lehet költeni. Ezért, mondom, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni. Mi van veled, Anyukám? Gondolom, azt a szépfiút ölelgeted minden este. Te tudod. Hidd el nekem, nem adok egy hónapot és úgy eldob majd, mint valami rongyot. Szerintem ez havonta cserélgeti a nőket. Ennek a típusnak a változatosság kell. Nem tud az ilyen egy szoknya mellett megmaradni. Hidd el nekem. Minden férfiban él a vágy és a kíváncsiság, hogy beleharapjon egy másik gyümölcsbe, még akkor is, ha házas. Én is megcsaltam az én Klárikámat egyszer-kétszer, most már elmondhatom. Hidd el Zsófi, nincs ezzel semmi gond. Egy a lényeg, a másik soha ne tudja meg és tudod, akkor nem fáj neki. Én meg jól érzem magam, de ott a nyugodt családi háttér. Szerintem ez nagyon rendben van így. Olyan jó volt az a kis félrelépés. Szép volt a nő és adta magát. Na, ez a lényeg. A Klárikámat meg mindig úgy kellett noszogatni. Ritkán volt hozzá kedve. Minden este fájt a feje. Gondoltam, változtatok a taktikámon és reggel próbálom becserkészni, de akkor meg mindig azt mondta:"Apukám, úgy elfeküdtem a derekam, hogy mozdulni sem tudok. Ki kéne cserélnünk az ágyat." Ilyenkor mindig, azt éreztem, inkább őt kéne lecserélni, de aztán túlléptem mindig a dolgon és megtartottam őt. Látod, Anyukám, rendes ember a te Jenőd! Reggelente, pedig jó a szeretkezés. Igaz, ritkán volt benne részem, de mindig nagyon jó volt. Zsófi! Te szeretsz reggel rosszalkodni? Jó az, Anyukám! Majd kipróbáljuk, jó? Egyszer a konyhában is kipróbálhatnánk főzés közben. Ott, még soha nem csináltam. Biztos nagyon izgi lehet, mondjuk panírozás közben.

Na, Anyukám, most megyek, mert dolgom van. A cigit, a kakaós csigát dobd ki az életedből és gyere! 

11,

Zsófi

Mi a fenének írok én folyton neked, ha soha nem válaszolsz? Ilyen nőt még nem is láttam, Anyukám! Tudod, milyen sok nő ír nekem? El sem hiszed. Válogathatok közülük, hidd el. Fogok is, mert Sárikával az üzletet nyélbe kell ütni. Nem maradhatok le róla. Gondolom, ezt megérted. Nagyon fent hordod az orrod, az biztos. Mit képzelsz Te magadról, mondd? Úgy viselkedsz, mint valami királynő. Ne legyél már annyira elszállva magadtól, érted? Na, a lényeg az, hogy jövő héten be kell mutatnom a Sárikának egy nőt, mert alá akarom írni a papírokat. Ez, van. Megint esik az eső. Igaz, most van ponyva a tetőn. Ó, Zsófi! A vérnyomásom az egekben. Ez, a sok gond, probléma felemészt engem. Orvoshoz is kell majd mennem, gyógyszerért. Nem szeretek oda járni, mert a sok vénasszony idegesít. Mind kérdezi: "Na, hogy van, Jenő? Milyen asszony nélkül?" Mi a franc közük van az életemhez? Komolyan mondom, ezt a sok lepcses nőt máglyára kéne dobni. Idegesítő kis tappancsok tudnak lenni. A múltkor is, kint voltam a kertben, beszól az utcáról az egyik öreglány, hogy "Jenő! Adjon már egy kis szilvát nekem!"  - Ó, dehogy adok én annak a pletykafészeknek! Mondtam is neki, hogy nincs nekem szilvám, mire ő: "Hát akkor az milyen fa? - Dinnye fa, Mama! Nézett kikerekedett szemekkel: "Olyan is van?" - Van! Most mondd meg, normális az ilyen? Ilyenektől mentsen meg a jó Isten mindenkit! Nem irigylem a gyerekeit ezeknek. Na, de ez legyen az ő gondjuk! Zsófi! Grízes tésztát kívánok. Hogyan kell azt csinálni? Miből van az a gríz rajta? A tésztát még értem, de a grízt nem. A fenébe, ez a főzés nem az én területem. Úgy, igazából nem is akarom megtanulni. Jól is néznénk ki, ha mindent magamra vállalnék. Akkor, mit csinálna az én kedves kis párocskám? Mert, tudod, Anyukám, nem csak hancúrozásból áll az élet. Ugye, Te is egyetértesz vele?  Jó lenne, ha egyet értenél, mert én az ellentmondást nem bírom! Értve vagyok? Melyik virág a kedvenced? Szerintem a szegfű, vagy nem? Klárikám is azt szerette. Sok, szép virágot gondozott mindig a kertben. Kis kertész lányka volt. Na, jó. lánykának nem nevezhető, de a többi stimmel. Ki kéne mennem hozzá a temetőbe. Vinni kéne virágot a sírra. Nem sok kedvem van hozzá. Tudod, hiányzik, nagyon, de a temetőt nem szeretem. Mindig, úgy kell győzködnöm magam, hogy induljak el. Zsófi! Ide kéne költöznöd hozzám, én azt mondom! Itt, a lehetőség, Anyukám, hogy szép életed legyen. Szeretni foglak, hidd el!  Nagyon tudok én szeretni, Zsófi, és rendben is vagyok. Egész életemben mindenki dicsért. Hallod, máskor nem szabad a ruhákat ilyen sokáig áztatni, mert bebüdösödnek. Olyan büdösek maradtak, hogy szörnyű. Hiába mostam át őket kétszer is.

Na, elfáradtam, most pihenek kicsit.

12,

Zsófi!

Soha nem válaszolsz. Most jól megjárod. Már nem kell jönnöd. Nem várok én rád. Ma beszéltem a Katikával. Ő, itt lakik az utcában. Elmondtam neki, mit szeretnék. Ő, azt mondta, vágjunk bele. Igaz, nem költözik hozzám és nem is fekszik le velem, de szívesen gondozza velem a Sárikát. Mondjuk, azt nem tudom, miért nem akar magának, de a fene bánja. Nem is kell nekem. A lényeg, hogy sínen van a dolog. Te Zsófi! Ma, azzal a nagymellű nővel álmodtam, akivel - tudod - a múltkor találkoztam. Szép, csodálatos álom volt. Olyan, gyönyörűek voltak a mellei, játszadoztam velük. Soha ilyen boldog még nem voltam, mint álmomban. Mindig vágytam arra, hogy egy ilyen nőm legyen. Olyan jó lenne mindig egy ilyen csodálatos nő mellett ébredni. Te Zsófi! Én, össze-vissza csókolnám a melleit. Na, de ez csak álom. Soha nem lesz ilyen nőm, tudom. Látod, neked is kicsik a melleid. Ilyen, az én szerencsém. A Katikának azért van melle, de az csúnya. Lóg neki, nagyon. Én, nem tudom, miért, de nem hord melltartót. Mert, hogy nem hord, az tuti. A Klárikám mindig hordott, még éjszaka is rajta volt. Jaj, a Klárikámnak olyan szép mellbimbója volt.  Még, életemben nem láttam olyan szépet. Éjszakánként úgy elnézegettem volna, de mindig rajta volt a melltartó, hogy mi a fenének, nem tudom. Nem normálisak a nők, én mondom.  Akinek kéne, az nem hord, akinek meg nem, az igen. Soha nem fogom megérteni a nőket. Te, Zsófi! A nők olyan buták. Nem véletlen, hogy minden nő mellé kell egy férfi, mert különben nem tudnak élni. Melléd is kéne egy férfi, mondjuk én, mert én lennék erre a legalkalmasabb, hidd el. Én figyelnék Rád, abban biztos lehetsz, de Te nem akarod. Te tudod. Majd, meg tudod, mit veszítesz. Sírni fogsz Zsófi még, nagyon érzem. Eszedbe jutok még, hidd el. Na, ma akkor pontosítom a dolgokat az eltartással kapcsolatban. Zsófi! Nagyon nagy előnye van ennek az egésznek. Azon kívül, hogy kapok majd egy gyönyörű telket házzal, még lesz, aki főzzön rám. Minden nap kapok meleg ételt és tiszta ruhát is szerintem. A Katika biztosan nekem is megcsinál majd mindent. Alig várom már. Folyamatosan beszámolok majd neked arról, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Most, úgy ennék egy kis szilvás gombócot. Néztem a tévét és főzős műsor volt benne és pont ilyet készítettek.

Tudsz Te, Anyukám, gombócot csinálni? Csinálhatnál nekem. Milyen nagy meglepetés lenne, ha egy napon te csengetnél nálam. Örülnék neked, nagyon, abban biztos lehetsz. Gyere már el hozzám! Vad vagy, Zsófi, nagyon vad! Holnap, megyek orvoshoz. Na, ne ijedj meg, nem vagyok beteg, csak szeretném magam kivizsgáltatni. Valami a prosztatámmal szerintem nincs rendben, de majd a doki megnézi. Te nem is tudod, ugye, Angyalom, hogy miről beszélek. Ezek, nem női dolgok. Zsófi! Te jársz orvoshoz? Egészséges vagy te egyáltalán? Nőgyógyásznál mikor voltál, mondd? Szeretném, ha odafigyelnél magadra! Vigyázz magadra! Tudod, akármilyen kis vadóc is vagy, én, szeretlek.

13,

Zsófi

Na, Anyukám, nem volt semmi ez a mai nap. Ti nők, nem is tudjátok, milyen nehéz a férfiak élete. Voltam orvosnál. Hát, ne tudd meg, mit éltem át. Komolyan mondom, ha tudom, soha nem megyek el. Olyan kellemetlen vizsgálataim voltak, hogy inkább nem is beszélek róla. Jó neked, Zsófi, meg a nőknek. Ti elmentek nőgyógyászhoz és még élveztek is.

Na, beszéljünk másról. Az eltartási szerződés sínen van. Csodás lesz, én érzem. Tudod, azért, mielőtt végleg igent mondtam volna a dologra, felhívtam a jósnőt. Úgy, igazából nem mondott semmi konkrétumot, de azért bíztatott. Van remény, mondta. Tudod, Anyukám, ha remény van, minden van. Olyan fáradt vagyok. A vérnyomásom is vacakol egész nap. Hiába, Drága, a korral már jönnek a betegségek. Neked milyen nyavalyáid vannak? Hol és mi fáj? Meggyógyítanálak én, Anyukám, ha hagynád. Szeretkeznék Veled szívesen. Vágyom a női mellekre, nagyon. Előttem lebeg az a csodálatos női cici. Tudod, meséltem róla. Nagyon ki vagyok éhezve a fehérnépre, az biztos. Zsófi! Te hogy vagy a csókkal? Megmondom őszintén, én nem nagyon szeretem. Semmi értelme. Olyan nyálas dolog az egész. Nem értem, mit szeretnek ezen az emberek. Anyukám! Hogy haladsz a változásokkal? A hajad átfestetted már? Na és a hízás? Remélem, van már plusz kiló rajtad! Jó lenne. Nem szép, tudod, a sovány nő. Te Zsófi! A szép fiúd ugye, fiatalabb nálad? Olyan gyerek pofija van. Szerintem jóval fiatalabb, mint Te vagy. Mert, Te már Anyukám, nem vagy mai csirke, azt tudod. Na, ezért ne nagyon válogassál a pasik között, mert akkor, figyeld meg, egyedül maradsz. Én jó vagyok neked, hidd el.

Jaj! Cipőfűzőt nem vettem. Ez, a vizsgálat megzavarta az agyam. Én, nem megyek többet, Zsófi! Szörnyű volt. Éjszaka nem tudtam aludni és neteztem. Néztem a dögös nőket. Hihetetlen, hogy mi minden van ezen a neten. A nagykorúaknak szóló oldalakat kedvelem nagyon. Na, még jó, hogy kedvelem. Sok idióta játszik a neten. Most mondd meg őszintén, normális dolog ez, szerinted? Tanulok is sokat, az biztos. Olyan figurákat látok, amin csak ámulok, bámulok. Igaz, sok pózt már nem tudnék megcsinálni, de azért lenne mit kipróbálni.  Ma, még vasalnom is kell.  Nem szeretek vasalni, Zsófi. Mi a fenének nem találnak ki olyan anyagot, amit nem kell vasalni. Nincsen kedved feltalálni?

Összeszedtem még Klárikám cipőit, és azt is elviszem az öreglánynak, had örüljön. Kényeztetni kell, tudod, mert célt akarok érni. Befektetés nélkül pedig nincs üzlet. Most nincs igazam? Lehet, hogy veszek neki egy krémest is, de abban még nem vagyok biztos. Tudod, nem nagyon szeretném költeni a pénzt, mert így is elég sokat költöttem már. Miattad, is megcsappant a bankbetétem. Nem felejtek, Zsófi, hidd el. Betörlek, abban biztos lehetsz. Na, elálmosodtam és el is fáradtam kicsit. Megyek, lepihenek, mert holnap megint nehéz napom lesz.

Fogsz még Te sírni, Anyukám, én mondom!

14,

Zsófi

Szép az élet, Anyukám, ha van, ki bearanyozza. Úgy érzem, most arany eső hullik rám. Nem virágeső, hanem arany eső. Holnap aláírjuk a szerződést a Sárikával. Jó úton haladok, Édes. Végre, valami csoda is történik velem. Rám fér, megmondom őszintén. Régen voltam már boldog. Mindig csak a gond, meg a probléma. Kezdtem már unni, de végre sínen van a Te Jenőd sorsa.  Voltam ma a temetőben is, elmondtam Klárikámnak is a dolgot. Hallod, úgy éreztem, mintha beszélne hozzám. Azt mondta: "Jenő, Te nem tudod, mit csinálsz! Nem kéne ebbe belevágni, mert meg fogod bánni." Ilyet mondott nekem a drágám. Én, nem tudom, de lehet, hogy ez a szellemvilág valós dolog. Na, szép is, ha mindent lát az én Klárikám. Mit szól akkor, amikor elkapom a fehérnépet és ágynak döntöm Őket?  Akkor, vajon milyen szemekkel figyeli tettem, azt, ami jó nekem? Ma esküszöm, utána nézek ennek a szellemvilágnak a neten, mert nagyon nem szeretném, ha Klárikám mindenről tudna. Az, én életem nem tartozik senkire, se élőre, se holtra. Na, nincs igazam, Angyalom? Ugye, igazat adsz nekem, mert amit mondok, az úgy van. Mást nem lehet tenni, csak bólintani, ha a Jenő mond valamit. Sok mindent megéltem már, Drága, így tudom, hogy amit mondok, az úgy is van. Az élet sok mindenre megtanított, Zsófikám. Kiismertem a nőket és az embereket. Légy óvatos Te is, azt mondom. Férfi kéne melléd, Angyalom, mert így el fogsz veszni, vagy eltaposnak, mert gyenge nő vagy. Sokan azt hiszik, gyenge nővel mindent szabad, mert egyedül van. És mondjuk meg a valót, ez így is van. Erős férfikéz, ha nem védi, vége van. Megvédelek én, Zsófikám, csak akard! Erős a Te Jenőd, úgy is mondhatnám, harcra termett. Hallod, Zsófi, megáll az eszem. Képzeld, a Juli az utcából, jó állást kapott. A minisztériumban dolgozik most már a Drága. Komolyan mondom, nem tudom, hogy csinálta. Nem valami okos nő, én azt mondom, és mégis ott van. Tudod mi jó azon a nőn? A teste. Az jó. Mindig szerettem volna elkapni, de amikor próbálkoztam nála, kinevetett és azt mondta: "Jenő, én Hozzád nem alacsonyodom le!" Ó, mit képzel ez a nő? Na, most mond meg! Igaz, most jól fent van, azt nem vitatom, de hogy egyszer még elkapom, az biztos. Kitartó vagyok ám én Anyukám! És, amit meg akarok szerezni, azt meg is szerzem. Te sem szabadulsz, hidd el. Szeretni foglak még egyszer, majd meglátod, és Te a karomban fogod azt mondani, hogy "Jenő, Veled akarok élni". De, ha sokáig váratsz, akkor azt fogom mondani, majd meglátod, hogy Aranyom, én ezt már nem akarom. Nem lehet velem játszadozni, de majd megtanulod.

 Na, vigyázz magadra, ha tudsz. Remélem, azt a selyemfiút már dobtad! Hogy a fenébe tudsz hozzáérni, mondd? Olyan érzés lehet, mintha egy hernyót simogatnál. Ó, Zsófi! Bánni fogod még, meglátod. Sírni fogsz Anyukám, érzem! Akkor ki fog vigasztalni, mondd meg?

15,

Zsófi

Anyukám, olyan magas ma a vérnyomásom, hogy alig élek. Szédültem egész nap és a fejem is fájt. Vannak ilyen napjaim, sajnos. Nem is igen csináltam ma semmit. Aláírtuk a szerződést az öreglánnyal. Hát, jó nagy terhet vettem magamra, az biztos. Felügyelhetem a dolgokat, mert ugye, az én fő dolgom az. Na, ez van, Anyukám. Belevágtam, most már csinálni kell. Lehet, hogy a Klárikámnak igaza volt. Nem, nekem való ez. Olvastam a szellemvilágról a neten az éjszaka, de nem tudom eldönteni, hogy most mi is van. Van, ahol az olvasható, hogy létezik és van, ahol az, hogy marhaság az egész. Én nem tudom, miért nem lehet tényszerűen közölni, hogy van, vagy nincs. Rám bízzák, hogy döntsem el. Hát, mi vagyok én, talán bíró? Fogalmam nincs, Zsófi, hogy mi az igazság. Valaminek lennie kell, mert olyan tisztán hallottam a Klárikámat, mintha ott lett volna velem. Őrület ez az egész, én mondom.  Furcsa világ ez. Soha nem tudom, mi az, ami van és mi az, ami nincs. Nem tudom, ma mi van velem, de gyengédségre vágyom. Életemben először vágyom arra, hogy valaki megsimogassa az arcomat, a fejemet. Ismerhetsz már annyira, hogy soha nem bírtam az ilyen lamuros dolgokat és ma valahogyan erre vágyom. Nem akarok ma senkire ráugrani, azt nem kívánom. Egyszerűen simogatásra vágyom. Mondd, Zsófi! Mi van velem? Hiányzik a Klárikám is most, nagyon. Hiányzik, hogy azt mondja: "mi van Veled, Te vén bolond?".Tudod, soha nem szerettem, mikor ilyeneket mondott. Mindig, ideges lettem tőle, pedig ő kedvességnek szánta, de ma ez is hiányzik. Bárcsak mondaná ő, vagy valaki más. Igaz, a szomszédasszony ma mondta, hogy bolond vagy Te, Jenő, mert azt mertem mondani, hogy nem szeretem a macskákat. Tudod, az a mondat nem kedveskedő volt, így nem örültem neki. Na, az van, Anyukám. A macskákat meg tudod, ki nem állhatom. Szőrösek és én mindentől irtózom, ami szőr. Elgondoltam, mi lenne, ha lenne egy macskám. Minden csupa szőr lenne. Azt hogy a fenébe takarítanám össze? Így sem nagyon szeretek takarítani. Na, arra meg gondolni sem merek, hogy bele inna a tejembe. Ja, és vehetnék neki külön tejet, almot, meg a fene tudja még mit. Na, ez nem az én világom. Nem így vagyok én kitalálva, hogy ezt elviseljem. Aztán még simogatni is kéne, mert a macskák szeretik. Na, nem. Engem kéne simogatni most. Arra vágyom, életemben először. Zsófi! Te szoktad simogatni a szépfiúdat? Szereti? Mesélhetnél kicsit erről is nekem. Ma, egész nap esett az eső. Nem szeretem. Öregszek, Anyukám, úgy érzem. Már semminek nem tudok örülni. Tudod, mikor fiatal voltam, imádtam az esőt. Mikor udvaroltam Klárikámnak, egyszer úgy eláztunk, hogy vizes volt rajtunk minden, de csak nevettünk. Nyári, meleg eső volt, még most is élénken emlékszem rá. Klárikám blúza átázott a melltartójával együtt és rásimult testére a ruha. Meztelenül állt előttem, pedig volt rajta ruha. Na, az volt a csoda. Azóta, sem láttam olyat. Hozzá sem kellett nyúlnom és mégis, mindent láttam, amit akartam. De, szép is volt. Akkor, szerettem az esőt.  Jaj, Zsófi! Úgy, fogsz Te még sírni, mint ahogyan ma esett az eső, én érzem. Lefekszem, Anyukám, mert elfáradtam. Nincs kedved megsimogatni az arcomat? Olyan jó lenne.

16,

Zsófi

Anyukám, az élet olyan, mint az óceán. Fürdőzni kell, benne. Én most fürdőzök. Jól mennek a dolgok, elmondom neked. Nem bántam meg, hogy belevágtam ebbe az eltartási dologba. Tudod, mindenki teszi a dolgát. Én meg felügyelem a dolgokat.  Jó ez nekem. Egy dolog fáraszt benne csupán, az, hogy minden nap beszélgetni kell az öreglánnyal. Legalább két órát. Igényli, a fene egye meg. Ezt nagyon unom. Nem sok közös témánk van. Gondolhatod, ma a zöldségekről beszélgettünk zöldségeket. Mesélt a mami a petrezselyem gyógyító hatásáról ,és a sárgarépa karotin tartalmáról. Fenemód érdekelt, az biztos. na, meg a pletykák! Hallod, lassan mindenkiről tudok minden apró részletet. Hihetetlen! Képzeld, az öreglányok zöme nem hord bugyit. Ezt ,is ma tudtam meg. Még ilyet! Valahol igazuk is van. Szellőzik is nekik, meg kevesebbet kell mosni és anyagilag sem elhanyagolható. Spórolnak ezzel is. Na, látod, ezt viszont szeretem, ha odafigyel valaki a kiadásokra. Meg valójában minek is az a sok ruha? A Klárikámnak is sok gönce volt. Morogtam is mindig, hogy mi a fenének, Fölösleges.  Nekem van 5 gatyám, 5 zoknim és elvagyok. Amikor piszkos, kimosom és kész. Erről szól a dolog.

Lassan alakulok, Anyukám! Látod, nem elveszett ember a Te Jenőd! Ma, úgy megkívántam egy korsó sört. Én nem tudom, mi van velem. Olyan dolgokat kívánok meg mostanában, amit soha az életben nem szerettem. Ma, megkívántam ezt a sört és lehet, hogy holnap elmegyek a kocsmába és iszok egy korsó finom, habos sört. Ma azért nem mentem, mert fáradt is voltam, meg igazából költekezni sem akartam, mert a nyugdíj még arrébb van. Átgondolom holnapig a dolgot, aztán meglátjuk. Majd megírom, hogyan döntöttem.

Mi van veled, Anyukám? Mondd, mi a fenének nem válaszolsz soha? Szívesen olvasnám soraidat Főleg, ha olyanokat írnál, hogy hiányzok Neked. Meg, hogy velem szeretnél élni. Na? Mikor írod le ezeket, Anyukám? Tudom, Te a szépfiúdért vagy oda. Nem is fog az sokáig tartani, Zsófikám, majd meglátod! Nézz oda, a végén még becézgetlek, pedig nem érdemled meg. Kis gonosz vagy, tudod? Soha nem írsz a Te Jenődnek, pedig én már régóta veled vagyok minden nap. Lemerem fogadni, nincs még egy ilyen hűséges rajongód, mint én.  Na, látod, hogy igazam van? Minden nap gondolok Rád. Minden nap írok Neked. Mit akarsz még, mondd? Mondtam már, neked mindent megadok, csak akard! Na, a csillagokat azért nem hozom le az égről, az egy kicsit túlzás lenne. Ne kényeztessük a végtelenségig a női nemet, azt mondom, mert a végén még azt hiszik, nekik mindent lehet.

Zsófi! Át akarom rendezni a lakást. Rájöttem, unom már így. Negyven éve minden ugyan ott van. Változást akarok. Egy gondom van csupán ezzel, az, hogy nem egyszerű fizikai munka ez. Képzeld! A doki írt fel nekem kavintont!  Na, ezt nem értem! Eddig, még soha semmit nem felejtettem el.

Na, mindegy erről majd írok legközelebb. Vigyázz magadra! Álmos lettem. Aztán, nekem ne sírjál majd! Én szóltam!

17,

Zsófi

Jaj, Anyukám! Olyan fáradtan ébredtem és egész nap olyan mérhetetlen fáradságot érzek. Öregszem, vagy beteg leszek, most nem tudom eldönteni. Hallod, már a sört sem kívánom, csak feküdni van kedvem.

Ja, azt nem fejeztem be, hogy az a kavinton dolog idegesít. Most mondd meg, mit gondol ez a doki rólam? Nem vagyok én idióta vén fickó! Na, ne is beszéljünk erről, mert ideges leszek. Még azt is mondta, hogy jó lenne, ha nyugtatót is szednék, mert az jó lenne nekem. Most, honnan a fenéből tudja ő, hogy  mi jó nekem? Tudod, mi kéne nekem? Maximum Viagra, de még az sem. Fickós vagyok én még, Anyukám! Igaz, ma még egy legyet is nehezen kapnék el, nem egy nőt, mert olyan gyengének érzem magam. Nem tudtam elmenni az öreglányhoz sem. Üzent is. Azt mondta, ez máskor ne forduljon elő, mert gondok lesznek. Na, jól nézünk ki. Már beteg sem lehetek.

Anyukám, nő a gondom a Sárikával. Mi lesz ennek a vége? Valahogyan azért majd helyre kell raknom a drága teremtést, mert, ha így haladunk, akkor még Ő fog irányítani engem.  Na, az kéne még, Zsófi! Ráz a hideg, fázok nagyon. Én, nem tudom, mi van velem. Nincs, aki adjon egy pohár vizet. Ez a legszörnyűbb. Magamra maradtam, életem. Jó lenne, ha itt lennél. Most, főzhetnél egy finom húslevest. Azt látod, most szívesen elfogyasztanám. Jó lenne csirkeaprólékból is. Nem vagyok én olyan igényes, édes. Szerényen beérem én a csonttal is. Simogatásra vágyom Lelkem. Mondtam már Neked? Jaj! Mosni is kéne. Négy zoknim és gatyám ázik. Na, most lesz gáz. Holnapután mit fogok felvenni?  Nem lehetek egy gatyában két napig. Na, most kezd felborulni körülöttem minden. Anyukám, elveszett vagyok.

Jaj-jaj! Csörög a telefon és a Sárika hív. Mit gondol ez? Este 10 óra van. Nem érdekel, nem veszem fel, sőt, ki is kapcsolom. Most már mindig ez lesz?  Hiányzik a Klárikám. Nagyon hiányzik. Most mondaná, hogy ne hagyd el magad, Jenő. Legyél erős. Nem jó egyedül, Anyukám! Te most biztosan a szépfiú karjaiban vagy és tojsz Te a Jenő fejére. Megbánod még Anyukám, hidd el! Biztosan most is csicsereg a füledbe, hogy így szeretlek, meg úgy szeretlek. Nem csicseregni kell, Anyukám, hanem cselekedni. Ha annyira oda van Érted, és Te is Érte, akkor miért nem kérte még meg a kezed? Hidd el, soha nem leszel a felesége. Lassan dobni fog, mert már unalmas leszel Neki. Ne feledd, mit mondtam! Na, most kidöcögök a vécére, aztán megpróbálok aludni. Gyenge vagyok, Zsófi! Nincs erő bennem. Te erősnek érzed magad, ugye, mert megfogadtad magadnak, hogy nem írsz nekem és ehhez tartod is megad.

Te tudod!

18,

Zsófi

Jaj, Zsófikám! Egekben a lázam és a vérnyomásom. Beteg vagyok, Zsófi. Nem érzem jól magam. Nehéz kezem, lábam és hallod, csak vonszolom testem. Nagyon elesett lettem. Közben cseszeget az öreglány, hogy régen ott kéne lennem. Mondtam Neki, hogy nem érzem jól magam és orvoshoz is kéne mennem, mert szervezetem nincs rendben. Erre Ő azt mondta, ez kevésbé érdekli Őt és vegyem tudomásul, hogy Ő az első. Most mondd meg, milyen ember az ilyen? Csalódás ez az öreglány, én mondom. Nem gondoltam. Olyan aranyos volt és kedves, de most meg mindent akar. Ó, Zsófi, ilyenek a nők! Nem néznek ezek semmit, csak rajtunk átgázolnak és ez kortól független, mert most már látom, ilyen öreg és fiatal. A nők miatt nem ér semmit a férfi élete, mert minden nap ki tudnak valamit találni arra, hogy tüskeként szúrjanak a lelkünkbe. Tiszta tüske a lelkem. A legnagyobb tüske Te vagy, Zsófi! Aztán ez az öreglány. Te szúrtál a legnagyobbat, mert érzéseket táplálok irántad minden nap, de Te ezt észre sem akarod venni. Magára hagyod a Te Jenődet és nem érdekel Téged, ha felfordul. Kérdezném, ha meghalok, a temetésemre eljönnél? Még arra sem vennéd a fáradságot, igaz?

Különben a Klárikám mellé fognak temetni. Csak azért mondom, hogy tudd, ha majd esetleg erre tévedsz. Virágot ne hozzál a síromra, nem tartok rá igényt. Akkor már nem kell Tőled semmi, ha míg éltem, nem adtál számomra semmit, akkor a virág már minek:

Jaj, Zsófi! Lehet, hogy meghalok. Olyan sokat foglalkozok most a halállal. Mondják, az öregek, ez akkor van, ha valakit már várnak az égiek. Nem akarok még menni, Zsófi! Hisz jó itt lenn, még akkor is, ha sok gond van.

Ázik a ruha és kezd szaga lenni, de nincs erőm kimosni. Holnap már gatya nélkül leszek, mert minden gatyám az áztató vízben van. Mossa már ki valaki, könyörgöm! Hova jutottam vénségemre, te jó ég! Gatya nélkül rohangászhatok. Még jó, hogy nincs erőm rohanni. Így ágyba kell maradnom.  Na, látod, Zsófi! Ezért kell, hogy legyen egy nő a férfi oldalán, mert a házimunka nem férfi dolog. Igaz, Anyukám?

Gyere már el és ápold a Te Jenődet, kérlek szépen! Hétvégére is jöhetnél. Engem meggyógyítanál és a lakást is rendbe raknád kicsit. Vasalni is kéne. Megy Neked a vasalás, Anyukám?  Kevés olyan nő van, ki szépen vasal, csak azért kérdezem.

A Klárikám gyönyörűen tudott vasalni. Ő még keményítette is a ruhát. Ügyes kis nő volt, olyan házias alkat. Nem ágyra termett, hanem a konyhába való, ahogy szokták mondani. Jó feleség volt, az biztos, csak szerette volna jobban a szexet, akkor még jobban imádtam volna Őt.

Hallod, Anyukám, nagyon gyenge vagyok. Gyorsan megmérem a lázam, hogy meg tudjam Neked írni. Na, meg is van. Ó, te jó ég, Zsófi! Nagyon beteg vagyok. 37,9 fok, ez a vég. Mindjárt átlépi a piros csíkot a higany.  Akkor mi lesz velem, Zsófi? Bele fogok halni és még azt sem fogom tudni, mi volt a halálom oka.

Jaj, szétrobban a fejem. Nem írok többet, mert elgyengültem.

Holnap írok, ha az éjszakát túlélem.

19,

Zsófi

Itt vagyok, Anyukám! Ne temessél, még élek. Igaz, szinte csoda, hogy még tudok Neked írni, mert nagyon gyenge vagyok. Mindenem fáj. Továbbra is alig tudok mozdulni. Szerinted meggyógyulok? Nagyon jó lenne. Egész éjszaka azért idegeskedtem, hogy ne menjen tovább a lázmérő higanyszála. Tudod, ha átlépi a piros csíkot, végem van. Feküdtem egész nap és néztem a tévét. Mást nem tudtam csinálni. Az a rengeteg sorozat. Hallod, fogalmam sincs, miről szólnak. Nem is kötött le. Kapcsolgattam ide-oda. Unalmas volt az egész.

Hívott a Sárika is. Mondtam, beteg vagyok én is, ápolásra szorulok. Fenyegetőzött, hogy felbontja a szerződést. Mondtam, tegye. Idegesít, nagyon.  Egyszerűen nem érti meg, hogy beteg vagyok. Ilyenek az emberek, Zsófi! Kevés az olyan rendes ember, mint én vagyok.

Zsófi! Olyan büdösek az ázó ruhák, hogy a szobában érzem már a szagot. Holnap felhívok valakit, hogy segítsen. Már az sem érdekel, ha pénzbe kerül, csak legyen már rend körülöttem és valaki főzzön már egy kis húslevest nekem. Kívánom a forró levest, nagyon. Régen anyám lóhúsból főzött levest, ha beteg voltam. Na, az volt még valami finomság. A nyulat is szerettem. Te milyen húst szeretsz?

Anyukám! Sokat gondolok Rád, csak az a gond, hogy, mikor eszembe jutsz, az a szépfiú mindig ott van az oldaladon. Nem bírom azt a fickót. Hogy a fenébe szedted össze? Legszívesebben adnék Neki egy-két pofont. Komolyan megkönnyebbülnék. Jó lenne sírva látni őt, mert szerintem ez olyan kis mama kedvence, kis mimóza, hogy még sírni is képes. Egy igazi férfi soha nem sír. Gyengeség lenne. Ki képviseli, mondd meg, az erőt, ha sírnak a férfiak? A nőknek való a sírás, de az meg idegesít engem. Néha nagyon fel tud dühíteni, ahogyan viselkednek a nők. Nyafognak, sírdogálnak, hisztiznek. Tiszta gyerekek. Nem egyszerű veletek, Anyukám! Mindig lesni kell, hogy milyen a hangulatotok, mert annak megfelelően kell veletek bánni.

Na, és ez a női havi ciklus, az is megzavar benneteket rendesen. A Klárikám is olyan kiszámíthatatlan volt, mielőtt megjött neki. Egyik percben még nevetett, a másikban pedig már sírt. Nehéz volt vele. Ráadásul, ilyenkor még kötekedő is volt. Utáltam azokat a napokat. Ráadásul, hosszú ciklusai voltak. 21 naponta 8 nap vérzés. Természetesen szex ilyenkor nem volt. Így könnyedén kiszámíthatod, hány napunk maradt a szerelemre. A megmaradt napokon meg noszogatni kellett. Na, ez volt felénk a nemi élet.

Te nagylány vagy még, vagy már Te is klimaxolsz? Ja, és Te szereted a szexet, mikor vérzel? Én biztos, hogy nem érnék hozzád olyankor. Még, a gondolattól is irtózom, hogy vérben úszkáljak. Na, nem! Irtózom tőle, mint a szőrtől.  Komolyan nem értem, mi jó ebben az embereknek. Most, ha itt lennél, Anyukám, még megcsókolni sem lenne erőm. Gyenge vagyok.

Mit szoktál Te hétvégén csinálni? Áruld már el, kérlek, mert nagyon kíváncsi lennék rá. Lassan befejezem a pötyögést, mert nagyon lefárasztott és a hideg is ráz. Szerintem beveszem a gyógyszereimet és megyek aludni.

Hallod, már két napja nem is zuhanyoztam. Nem vagyok azért büdös, nehogy azt gondold. Dezodort azért használok. Tudod, az egyszerűbb most, mint a fürdés és kellemes illatom is van.

Na, vigyázz magadra! Holnap ismét jelentkezik a Te Jenőd. Zsófi! Fogsz Te még sírni!

20,

Zsófi

Na, Anyukám, itt a Te Jenőd. Nagyon rosszul érzem magam. Nem gyógyulok. Kis simogatásra lenne szükségem. Gyere már, simogatásoddal és finom húsleveseddel gyógyíts meg. Hú, nagyon rossz éjszakám volt. Szerintem lázálmom volt. Izzadtan is ébredtem. Vizes volt a pizsamám és a párnám is. Mindenre emlékszem. Soha nem tudtam megjegyezi álmaimat, de ezt most pillanatról pillanatra végig tudom élni, bár nem akarom.  Valami szörnyű volt. Megint a nagy mellű nő volt az álmomban. Csodáltam és néztem Őt. Meg akartam fogni a melleit, de Ő megszólalt, hogy csak akkor érhetek hozzá, h a szemébe nézek. Próbáltam, de nem ment. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni, csak a mellein volt a tekintetem. Nagyon akartam, hogy hozzá érjek, de nem ment. Többször kért, hogy nézzek a szemébe, de nem és nem tudtam. Majd megfordult és elindult. Félúton még visszanézett, mosolygott és ringtak a mellei. Hallod, én majdnem belehaltam a vágyba, annyira kívántam, mint még semmit az életemben. Erre ébredtem, Anyukám. Arra, hogy ott hagytak. Szörnyű. Mondják, az álmoknak jelentése van. Na, ennek mi lehet a mondanivalója, azon kívül, hogy csak bámulhatom a csodát, de nem kapom meg. Felhívom a Drága jósnőmet és megtudakolom. Az Ő hangja legalább megnyugtat és biztosan tud mondani valami okosat is.  Tudom, hogy pénzbe kerül, de már nem érdekel. Elegem van. Van pénzem és a lekötések sem érdekelnek már. Élni akarok, Zsófi! Élni, érted? Édesen akarom még eltölteni a hátra levő időt. Mert mit ér az, ha gyűjtögetek, aztán felfordulok?

Tudod mit? Egyél Te is kakaós csigát, ha akarsz, nem bánom, ha az jó Neked. Élni kell, Zsófikám, mert gyorsan mennek a napok, aztán azon kapjuk magunkat, hogy vége és már temetnek is. Gyere, élvezzük együtt az életet. Igyunk pezsgőt. Akarsz epret bele? Megkapod. A tévében láttam, hogy ez a módi, hát adjuk meg a módját a dolgoknak. Egyszer élünk.  Boldoggá teszlek, Anyukám! Szelíd galambot csinálok a vadóc kis Zsófimból. Te tudod, mi a boldogság? Tudnál engem szeretni. Látod, sokat változtam már. Változz Te is velem, kérlek.

Ma hívtam egy céget, hogy küldjenek valakit, aki kitakarít és kimossa a ruhákat. Küldtek. Olyan huszonöt körül lehetett a lelkem. Mikor megérkezett, kérdeztem, hogy nem tévedt el magácska, Drága? Én takarítónőt rendeltem. Kételkedtem benne, hogy tud takarítani, de tudott. Igaz, a ruhákat gumikesztyűben mosta. Na, ilyet még soha nem láttam. Közben mondta: "büdi-büdi-büdi". Válaszoltam: "hisz napok óta ázik". Csinált nekem teát is, meg elment a patikába. Nem volt olcsó, de nem érdekel. Semmi más nem érdekel, csak az, hogy meggyógyuljak, és végre éljem a boldog minden napokat.

Anyukám, írjál már!!! Mondd, nem szakad meg értem a szíved? Beteg Jenőd könyörög, hogy gyere, és Te nem érzel semmit? Hihetetlen! Nem tudlak kiismerni. Olyan aranyos voltál, amikor megismertelek, de Te szép lassan kaktusszá váltál.

Na, megyek, lemosom magam, aztán próbálok aludni. Fogsz Te még sírni, Zsófi! Érzem! Nagyon érzem. Légy jó. Csókol a Te Jenőd!

Érzed a csók ízét, Édesem? Majd fogod!

Álmodj velem, kérlek!

21,

Zsófi

Na, mi újság Veled, Te kis vadóc? Ma már jobban vagyok. Drága Anyukám, meglátod, meggyógyul a Te Jenőd. Szívós vagyok én nagyon. Szép tiszta a lakás, ki van mosva minden ruha. Na, alakul ez. A Sárikával vannak gondok, de majd megoldódnak.

Felhívtam azt a Drága jósnőt az éjjel. Nem is tudtam aludni, meg kicsit el is voltam keseredve, így gondoltam, essünk túl rajta és tudjuk meg, mi vár rám. Csak jókat mondott. Szép jövő előtt állok. Ja, meg azt mondta, vigyázzak egy szőke nővel, mert tönkre teheti az életemet. Mondtam is Neki, hogy tudom, kiről beszél, és valóban van egy nő az életemben, aki sok bosszúságot okoz nekem. Vigyázzak Veled, ez a lényeg.

Tudom én, hogy nehéz Veled. Egyszerűen nem érted meg, hogy szeretlek és Veled akarok élni. Szerinted, ha nem szeretnélek, írnék Neked nap, mint nap? Na, ezen gondolkozzál el, ha van egy kis időd. Van Neked időd rám néha? Szoktál rám gondolni? Tudom, hogy nem, de azért reménykedek. Látod, ezért van az, hogy minden nap írok Neked, mert így nem tudsz elfelejteni, már, ha elolvasod a leveleimet. Ugye, elolvasod?

Nem tudom, mit csináljak ezzel a Sárikával. El kéne kérnem a nyugdíját, mert azért költségek vannak, ugye? Igaz, most haragszik, mert betegeskedek, de majd megbékítem. Valamivel majd kedveskedek Neki és megenyhül a szíve. Minden nő egyforma. Adsz nekik valamit, aztán megbocsájtanak mindent. Tudni kell a nők nyelvén beszélni, ez a lényeg. Megy ez a Jenődnek, hidd el. Tudok én nektek csicseregni, ha kell. Igaz, nem szívesen dalolok a fületekbe, de vannak adott helyzetek, mikor fontos.

Tudod, a saját érdekeim mindenekelőtt. Én, különben soha nem fogom megérteni a nőket. A gondolkodásuk követhetetlen. Olyan buta gondolatok születnek sokszor az agyatokban, hogy nem lehet hozzászólni. Emlékszem, mikor a Klárikám egyszer elém állt és azt mondta: "Jenő, Te megcsalsz engem!".  Pont körömpörköltet ettem.  Nyakig zsíros voltam és élveztem a finom falatokat, de ez a nő, aki a feleségem volt, elvette az étvágyamat. Mindig volt érzéke ahhoz, hogy akkor szólaljon meg, amikor nem kéne. Hát, akkor ott, nem lett volna szabad megszólalnia.

Ideges lettem.  Mi köze hozzá, gondoltam magamban. A másik gondolatom pedig már az volt, hogy mit mondjak Neki. "Ó, ne beszélj már butaságot, Anyukám!". Szóltam. Hisz tudod, hogy csak Te vagy nekem. "Jenő! Női illat van a pulóvereden, nem tudsz becsapni!" Ó, ó! Most, valamit mondanom kell. Hát, igen. A Gizinek mindig jó illata volt és töményen használta is a parfümöket.  Amerre járt, egy kilométeres körzetben mindenütt lehetett érezni az illatát.

Szemem előtt láttam egyből gyönyörű testét és azt, ahogy szeretkezek vele. Egyből megkívántam a testét. "Ne képzelegj, Klárikám" szóltam.  "Én nagyon szeretlek, és csak Téged kívánlak!" És, gyorsan el is kaptam testét és vontam Őt az ágy felé. Annyira fickós lettem attól, hogy a Gizire gondoltam, hogy hírtelen mást nem akartam, csak vágyaimat kielégíteni. Már a pörkölt sem érdekelt. Sikerült is. Nem sokat vacakoltam, hisz ismersz. Hú, nagyon jó volt.  Később már a Klárikámmal is jó volt, mert szeretkezés közben mindig a Gizire gondoltam. Szóval történt ilyen, Anyukám.

Lassan beveszem a gyógyszereimet, aztán megyek aludni. Legyél jó! Vigyázz magadra, ha tudsz!

22,

Zsófi

Anyukám, felrobbanok! Ma már kicsit jobban éreztem magam és elmentem a Sárikát meglátogatni. Na, a vérnyomásom egyből az egekbe szökött, úgy felidegesítettem magam. Képzeld, olyan csapzott volt a frizurája és egy kopott otthonka volt rajta. Mondta, nincs neki mit felvenni és senki nem törődik vele. Kerestem a ruhákat, amiket vittem neki, de sehol nem találtam.

- Sárika! Hol vannak a ruhák? - szegeztem neki a kérdést.

- Milyen ruhák? Hisz nekem nem hozott senki semmit!

A nyugdíját nem tudja, hova tette és sorolhatnám még.  Ez, az öreglány megzakkant. Kisfiamnak szólított. 

- Nem nagyon látogatod meg öreganyádat! Kisfiam, hoztál fagylaltot? Olyan régen ígéred már, de mindig elfelejted! - Ilyen és ehhez hasonló szövegek. Na, komolyan mondom, az őrület határán vagyok. Gyorsan ott is hagytam volna, ha nem megyek ki a konyhába. Képzeld! A mosogató tele szennyes edénnyel. Mit csinált ez? Döbbentem meg. Más ember egy hónapig nem gyűjt ennyit össze. Szórakozik velem, mert az nem lehet, hogy egyik napról a másikra bolonddá válik valaki.  Igazam van, Anyukám? Ó, mibe vágtam én bele! Kell ez nekem? Úgy érzem, Zsófikám, hogy kapzsi voltam.  Nem lett volna szabad ebbe belevágnom, de most már benne vagyok rendesen.  Hogyan lesz tovább, mondd meg, Anyukám?!

Hazafelé be is mentem a kocsmába egy sörre, mert ideges is voltam, meg a sok mosogatás kivette minden erőmet. Én meg a mosogatás! Képzelheted!  Jó hideg volt a sör és kicsit beszélgettem a Pistával is. Szomorú volt, mert elhagyta a felesége.  Most, csak a tacsi kutyája van neki. Elkíséri még a kocsmába is és az ajtó előtt várja, mert be, ugye, nem engedik. Szegény Pista, jól ráfázott Arankával. Én mindig mondtam, "Pista, ez a nő nem hozzád való, ez egy dáma!" Az, én Pistám, meg ugye, egy egyszerű kis ember. Nem voltak ők egymáshoz valók. Aranka csalta már évek óta.  Hallod, ez mindenkivel ágyba ment.  Egyszer velem is ki akart kezdeni, de nekem nem volt kedvem hozzá. Olyan óriás nő volt.  Volt vagy 190 magas. Nem szeretem az ilyen magas nőket. Mit kezdjek velük?  Hordjam magammal állandóan a sámlit? Ó, nem!  Én nem tudom, de ez a nő betegesen kívánta a férfiakat és minden férfit.  Már a betegségek miatt sem kellett volna. Még az hiányzott volna nekem, hogy elkapjak tőle valamit. Igaz, tiszta, nett nő volt és öltözködni is tudott, de az a sok pasi. Bármi elkaphatott tőlük. Tudott öltözködni is a bestia. Te! Úgy ki tudta dobni a melleit, hogy az valami csoda!  Nem voltak nagy mellei, de ő rafkósan dupla nagyot csinált belőle.  Tudta ez a nő, hogy mitől döglik a légy, csak ne lett volna óriás. Akkor, még én is táncba vittem volna.

Rég volt, Anyukám! Most meg, fogta magát és elhagyta a férjét. Nehezen fogja a Pistám kiheverni. Részegre itta magát ma is.  Szerintem a kutya vitte haza. Előbb gondoltam, haza kéne kísérni, de aztán azt mondtam magamnak, hagyd, Jenő, nem a Te dolgod hazakísérni. Végül is van nekem elég dolgom, nem még a más gondjaival foglalkozni.

Na, nem volt jó napom, ez a lényeg. Asszony kéne nekem nagyon! Fáradok, Zsófi, nagyon fáradok. Nyugalmat szeretnék már végre. Holnap elmegyek az orvoshoz, hogy nézzen meg. Nem szeretném, ha a megfázásból valami visszamaradna, meg érdeklődöm már a Sárika állapotáról is, mert nem kerek itt valami.

Na, vigyázz magadra! Holnap írok. Hallod, éhes vagyok, de mi a fenét egyek? Üres a hűtő. Elegem van, Zsófi, nagyon elegem.

23,

Zsófi

Voltam ma orvosnál. Minden rendben van. Megmarad a Te Jenőd! Rákérdeztem a Sárika állapotára. Hát, tudod, makkegészséges, csak velem szórakozik. Agyilag is rendben van. Rafkós egy öreglány ez, én mondom. Tudod, mit mondott az orvos? Jenő, szeretne maga olyan egészséges lenni, mint a Sárika. Na, hallod, jól kinézünk. Még a végén én halok meg előbb, de akkor miért csinálom ezt az egészet. Tud kedves lenni ez a doki, az biztos.  Nehogy már legyőzzön engem ez az öreglány, nem hagyom. Doki után benéztem hozzá. Mondja nekem, hogy maga meg mit keres itt? Tegnap még a kisfia voltam, ma meg már idegen. Mondtam is neki, hogy elég volt a színházi előadásból. Tudom, hogy direkt csinálja, úgy hogy be lehet szépen fejezni. Erre olyan durcás lett, mint egy kis gyerek. Nem is akar velem beszélgetni.  Na, ennek viszont örültem. Így legalább gyorsan eljöhettem tőle. Azt is mondtam neki, hogy jó lenne, ha holnapra megkeresné a nyugdíját, mert szükségem lenne a pénzre. Kikerekedtek a szemei rendesen, de nem szólt semmit. Keményen kell vele bánni. Itt a szép szó, kedvesség mit sem ér.

Komolyan mondom, Zsófi, nem szabad a nőkhöz kedvesnek lenni, mert visszaélnek vele. Férfisorsok megkeserítői vagytok, én mondom! Veled is csak gondom van. Nem írsz! Szerelmes vagy abba a szépfiúba, aminek semmi értelme nincs ugyan, de beszélhetek én neked! Soha, de soha nem hallgatsz a Te Jenődre, pedig kéne! Nem mondok én butaságot, hidd el!  Tudom, mit beszélek. Mondd már meg nekem, mi volt az a késztetés benned, hogy pont őt választottad?  Nem értelek, Anyukám! Igaz, nőből vagy, hogyan is értenélek meg.

Voltam vásárolni is ma. Elég mozgalmas napom volt. Látod, milyen sok mindent intéztem ma? Vettem egy kenyeret, de olyan rossz. Én nem tudom, mi a fenéből csinálják manapság a kenyeret, de ehetetlen. Régen, mikor anyám kemencében sütötte, az volt az igazi, még egy hét múlva is meg lehetett enni. Na, de hol van már anyám, meg a kemence is! A kenyérről meg ne is beszéljünk. Tudod Te egyáltalán, mi a kemence? Na, ha tudod, mondd meg, kis Bence!

Látod, tudok én vidám, humoros is lenni. Sokoldalú, művelt ember vagyok én. Majd rájössz, ha jobban megismersz. Ja, és arany szívem van. Na, mit szeretnél ebből, Anyukám? Az aranyat, vagy a szívemet? Ne legyél kapzsi, a kettőt együtt nem adom. Na, mondd, Te mit választanál?

Zsófi! Te hogy vagy a békákkal? Csíped? Már, csak azért kérdezem, mert rengeteg béka van a kertben. Ott ugra bugrálnak.  Néztem őket a múltkor és Te jutottál eszembe. Úgy magam előtt láttam, ahogyan sikítva menekülsz. Úgy, megnézném ezt élőben is. Szóval hogy vagyunk a békákkal? Tudom, Te inkább a királyfit választanád.  Tudod mit? Látogass meg és leszek én a Te békád, aki hirtelen majd királyfivá változik, miután megsimogatlak, és Te visszasimogatsz engem. Ja! És a csók is kell ám hozzá, mert csók nélkül nem tudok átváltozni.

Anyukám! Mekkorát szeretkezhetnénk, ha itt lennék! Nekem biztosan jó lenne, de szerintem Te sem panaszkodnál. Látod, van itt két emberke, Te meg én. Mondd, miért nem fogunk össze?  Megszelídítelek, Kedvesem, majd meglátod! A Jenő nem beszél a levegőbe! A Jenő a tettek embere! De, ma már nem teszek semmit,  az biztos, mert fáradt vagyok. Elég volt a mai napból.

 

Zsófi! Én pizsamában szoktam aludni. Ez bejön neked? Szeretem a pizsiket, több is van belőle. Vékonyabb anyagú is van, meg téli flanel is. Tudod, télen azt veszem fel, mert spórolni kell a fűtéssel. Tudod, nem olcsó dolog a fűtés, de honnan is tudnád. A Te eszed csak a szépfiún jár. Nem vagy egy életre való nő szerintem. Na, beleugrok a pizsibe és alvás, mert holnap is lesz mit tenni, venni. Erről jut eszembe!  A múltkor a pizsama zsebében maradt a papír zsebkendő és én kimostam.  De, majd elmesélem holnap, mert már nagyon fáradt vagyok. Amúgy csak textil zsepit használok, az az igazi.

Na, álmodjál, amit akarsz és vigyázz magadra, ha tudsz!

Na, fuss aludni!

24,

Zsófi!

Anyukám, jó Neked, mert nincs semmi gondod. Nekem van. Ma nem volt kedvem elmenni a Sárikához és felhívott telefonon és akkora hisztit vágott le, hogy komolyan mondom, nem bírom. Ez olyan, mint egy gyerek. Egy pelenkás bébi szintjén van ez a nő. elegem van belőle, szabadulni akarok. Nem mondja már meg nekem senki, tudod, hogy mit csináljak és mikor. Na, most nincs igazam, Anyukám? Volt nekem feladatom ma is. Rendbe raktam a kertet. Rengeteg falevél volt. Tudod, van három diófám is.  Majd meglátod, ha eljössz.  Szereted a diót, Zsófi? Én süteményben nagyon.

Ó, Klárikám olyan csoda süteményeket tudott sütni. A szilvás pitéjét is imádtam.  Nagyon szeretem a szilvát, de már az sem olcsó, még jó, hogy nekem terem. Te! Komolyan! Felétek mibe kerül egy kiló szilva? Szerintem Te meg sem tudod venni, olyan drága.  Igaz, a szépfiú megveszi Neked, bár az szerintem csak ilyen csoda gyümölcsöket eszik, mint a papaja, vagy mi a fene a neve. Úri gyerek az, kérem szépen, nem fog a szájába szilvát venni. Én, adok neked, ha kérsz. Ingyen van neked! Mástól pénzt kérnék érte, de neked adok, mert szeretlek, meg úgysem tudsz sokat enni belőle, olyan vékony vagy, hogy szerintem neked három szem is elég és már tele is van a pocakod. Hízzál már Anyukám pár kilót! Legyen már mit fogni rajtad! Úgy jól bele markolni a fenekedbe, na, az lenne a csuda jó. Szeress már engem, Zsófi! Nem fogod megbánni, meglásd!

A gatyámba gumit kell húzni, mert úgy kitágult, hogy leesik rólam. Meg akartam ma csinálni, de nem volt hozzá kedvem. Ez olyan női munka, tudod.  Meglátom a tűt, rosszul vagyok, mert nem látom a lyukat, ahová be kell fűzni a cérnát és ez szörnyű. Neked szokott ez sikerülni? Romlik a szemem rohamosan, azt veszem észre. Amit tegnap jól láttam, azt ma már alig-alig látom. Öregszem, Édesem, de a vágy még él bennem.

Szeretkezni szeretnék Veled!  Most mindek húzzuk az időt? Essünk már túl a testi megismerkedésen! Előbb-utóbb úgyis beadod a derekadat és enyém leszel, akkor meg mindek húzzuk az időt!

Tudod, sokat gondolok arra a nagymellű nőre. Kívánom azt a nőt, nagyon! Csináltas már meg a melled, kérlek! Biztos a széfiú is örülne neki. Hidd el, Zsófi, minden férfinak nagy cici kell, a kicsiket nem nézik semmibe. Mondják, hogy nem számít, de ez nem igaz, mert számít.

Na, hétvégére várlak, ha gondolod!  Gyere már el! Elmennénk a Sárikához is. Biztosan örülne Neked.  Na, ma kicsit rövidebben írok, mint szoktam, mert olyan álmos vagyok, hogy itt a gép előtt fogok elaludni.

Na, legyél jó, ha tudsz! Én beugrok a pizsamába, aztán alvás.

25,

Zsófi

Itt vagyok, Anyukám ismét. Nagyon elfáradtam ma. Rendbe raktam az egész kertet, megcsináltam a kerítést, amit a disznó kitúrt. Remélem, egy darabig nem lesz gond vele. A Klárikám sírját is rendbe raktam. Mit mondjak, ráfért. Nem akartam én ma odamenni, de a Jolán, aki itt lakik nem messze tőlem, , ma bekiabált a kerítésen, hogy Jenő, látta, milyen elhanyagolt a sír? Ideje lenne rendbe rakni. Dühös voltam Rá nagyon, mert tudod, nekem ne szóljon be senki. Milyen alapon teszi, most mondd?  Pont a Jolán teszi, aki inkább az apját is elhamvasztatta, csak, hogy ne kelljen sírt gondoznia. Nem is tudom, mit keresett a temetőben, mert nekem ne mondja senki, hogy a szeretet vitte oda. Ugyanis, az apja, míg élt, állandóan csak veszekedtek. Zengett az utca tőlük minden nap. Az, anyja is csak arra jó Neki, hogy elvegye a nyugdíját tőle. Az ilyenek beszélnek. Legszívesebben leborítottam volna a biciklijéről.  Úgy kerekezik ez a nő egész nap a környéken, mintha ez lenne a dolga, de nem, ő egy pletykafészek. Hozza-viszi a híreket.

Na, Rólad mit mondana ez a nő, ha a szomszédod lenne? Egyszer meglátná azt a dolláros szépfiút az oldaladon, akkor véged lenne. Tenne róla, hogy ne sokáig kísérgessen Téged. Csak nem gondolod, hogy beletörődne abba, hogy neked van az, ami neki soha nem lesz. Nem is rossz ötlet. A szomszédodba költöztetem és akkor végre, meg szabadulok a lovagodtól, mert Te össze leszel törve, hogy elhagyott és a vállamon kisírod magad, és már meg is vagy, az enyém vagy. Ez jó, ez tetszik nekem. Látod, ilyen egyszerű ez! Enyém leszel, Zsófi, nem menekülsz.

A Sárikánál nem voltam, mert nem volt rá időm. Képzeld, nem is telefonált amiatt, hogy ma nem látott. Majd csak rájön, hogy nem lehet engem rángatni, mert én egy egyéniség vagyok, akinek senki ne mondja meg, hogy mit tegyen. Holnap viszont a gazdaboltba feltétlenül el kell mennem, mert egérfogóra van szükség. Képzeld, ma arra ébredtem, hogy egy kis, szürke lény áll az ágyam előtt és néz rám. Kérdeztem is tőle, na, mit akarsz, kis haver? Talán reggeli kéne? Rossz házat választottál, barátom, mert itt éhen fogsz dögleni. Sokszor nekem sincs mit enni. Erre elszaladt. Azóta sem láttam, de meg kéne keresni, mert eszembe jutott, hogy ezek a kis szürke egerek megesznek mindent.

Egyből eszembe jutott, hogy mikor gyerek voltam, hogy elbánt velem egy ilyen kis szürkeség. Na, azóta irtom őket rendesen.  Nagyanyámnál sok egér volt. Én nem tudom, miért nem irtotta, ha meg irtotta, miért volt ennyi. Ott nappal is úgy rohangáltak a konyhában, mintha foci VB-t vívtak volna.  Születésnapom volt, és az öregéktől kaptam egy szép flanel pizsamát ajándékba. Már akkor is pizsama mániás voltam. Szóval, este felvettem a gyönyörű angyalokat ábrázoló pizsimet és mire ébredtem reggel? Na, mire?  Ezek, a kis szürke tünemények szétrágták rajtam a pizsamát. Akkora lyuk volt a térdemen, hogy befért a fejem. Nem tagadom, nagyon sírtam. Talán akkor sírtam életemben először és utoljára.

Mert, ugye, egy férfi soha nem sír. Így, ugye, már érthető, hogy gyűlölöm őket. Így azt a kis árvát is, amit reggel láttam, gyorsan meg kell találnom, mielőtt szétrágja a pizsimet, vagy meg találja a párna alatt a nyugdíjamat, aztán azt kezdi el rágcsálni. Na, azt nem élném túl.

Hallod, fáradt vagyok. Lefekszem én, nem húzom tovább az időt. Na, álmodj, amit akarsz és légy jó, ha tudsz!

Ja, és fogsz Te még sírni, meglátod!

26,

Zsófi

Veled álmodtam. Szeretkeztünk vadul, és most én sem siettem, sokáig Veled voltam. Még simogattalak is, pedig nem szoktam. Volt bevezetés, tárgyalás és befejezés. Na, hogy ez a balga mondat, hogy jutott az eszembe, nem tudom. Egy a lényeg, minden volt, édes, de a legszebb az volt, amikor a végén azt mondtad, Jenő, Te, zseni vagy. Én, tudtam magamról ezt mindig, de, hogy most ebben megerősítettél, az jó, nagyon. Igaz, hogy csak álom volt, de jó volt és tudom, az álmokból lesznek a valóságok. Te is ezt írtad nekem egyszer, mikor még írtál, hogy álmodozni kell. Na, én álmodok, s tudom, egyszer arra ébredek, hogy azt mondod, Jenő, itt vagyok. Akkor, majd bontunk egy üveg finom valamit, koccintunk egymás egészségére, s akkor majd azt mondom Neked, látod, a Jenő betört Téged, és itt vagy velem. Aztán kapsz egy csókot, s kezdődhet is, a mindennapi élet.

Ma vettem egérmérget. Ilyet még nem láttam, be van csomagolva és az van ráírva, ne bontsa ki, csak tegye a járatba. Na, ezt nem igazán értem. Majd az egér fogja kibontani? Nem karácsonyi meglepetés ez, hogy bogozza az ajándékon a masnit. Én teszek az írásra, kibontottam és földre tettem, mert azt meg végképp nem tudom, hol lehet a járata. Ma még nem is láttam, hát honnan tudjam, merre jár. Az eladónak mondtam, megteszi nekem az egérfogó, nem kell ilyen flancos csomag, de Ő azt mondta, azt nem tartanak. Most már ez a módi, ez fog hatni. Annyira elegem van már, semmi nincs, ami a régi jó dolgokra emlékeztetne. Milyen világ ez, Zsófi, mondd meg nekem?

Meghódítalak, úgy döntöttem! Írok Neked verset, hátha megdobban a szíved. Tudod, utálom az irodalmat, mert nem sok értelmét látom az egésznek, de erről már írtam. Most viszont úgy döntöttem, hogy kipréselek magamból néhány gondolatot és elnyerem vele a szíved. Kérlek, szeress engem!

Anyukám, asszony kell a házhoz, értsd már meg! Nem mehet ez így tovább, lépnünk kéne. Na, mi legyen? Jössz, vagy menjek? A tévém bedöglött, nincs rajta kép, csak hang. Ez is pénzt kíván, úgy érzem. Minden nap van mire kiadni. Nő után kéne néznem, mert most is itt a beáztatott ruha, ki kéne mosni.

Hallod, ma port töröltem. Tiszta röhej az egész. Meglett férfi, kis rongyocskával a kezében, simogatja a bútorokat. Nem volt nekem ehhez kedvem, csak nem tetszett, hogy mindenre rátelepedett a por. Én nem tudom, két nap után, olyan poros minden, hogy, ha a konyhában kint hagyom a tányért, akkor két nap múlva a vacsora is tálalva van.

Rengeteg gond és feladat. Most speciel éhes vagyok, de nincs mit ennem, mert nem volt ma senki, aki főzzön nekem. Mondd, nem sajnálsz ilyenkor? Az is jó lenne, ha írnál már magadról valamit. Nem mondom, meglepődnék, ha látnám leveled, de azért jól esne. Javíthatatlan vagy.

Várjál már egy kicsit, ott az egér! Jaj, hallod, ez ellenkező irányba megy, mint ahol a méreg van. Vérnyomásom emelkedik, érzem. Rossz leszek Zsófi, ha nekem egy ilyen szürke döggel kell aludni.

Na, vigyázz magadra, ha tudsz, én most megyek, meglesem azt a kis rágcsálót. Miért nem lehet egérfogót kapni? Nem is értem!

27,

Zsófi

Ronda idő volt ma Anyukám. Egész nap fújt a szél. Tele van az udvar falevelekkel. Kár, hogy téged nem kapott fel és repített ide hozzám el. Annak tudtam volna örülni, nagyon, nem úgy, mint annak, hogy holnap kezdhetem újra az udvar rendbetételét. Jaj, hallod, mi történt az éjszaka! Nem fogod elhinni, ha elmesélem! Nagy nehezen elaludtam, majd arra riadtam, hogy nagyon sír egy gyerek. Nem igazán értettem, mert, ugye, nincs gyerek a házban. Ezt végiggondoltam, aztán mondom, alszok én tovább, de a hang csak nem hagyott. Kezdtem ideges lenni. Nagy nehezen erőt vettem magamon és elindultam a hang irányába. Nem fogod elhinni, mit találtam! Az előszobában a szürke kisegér feje benne volt a karácsonyi kis falatkában, amit vettem és olyan hangot adott, mint egy gyerek. Beszorult.  Én még életemben ilyet nem láttam. Vettem fel egy gumikesztyűt és kidobtam az udvarra úgy, ahogy volt. elegem van! Holnap visszamegyek a boltba és megmondom, hogy én nem ilyen egérfogót akartam. Anyukám! Már a sajtra sem bírok ránézni. Pedig a kedvencem volt. Mindent szerettem, amiben kömény van. Jót tesz a férfiasságnak. Tojás és kömény, én mondom, csodaszer. Régen, mikor olcsó volt a tojás, minden nap bedobtam két-három nyers tojást, de manapság már nem teszem, mert nagyon drága, meg minek, ha nincs nő. Magammal meg nem akarok játszani. Én a társasjátékot szeretem. Játszanék, Veled szívesen csapd le csacsit. Én lecsapnék a melledre, Te pedig lecsapnál arra, ami nekem jó. Na, mit szólsz? Mikor kezdjük? Hiányzol! Nem tudom, mi a fenét zabálok Rajtad, de vonzódom Hozzád. Azon gondolkodtam, hogy valami hasznosat kéne kezdeni a falevelekkel. Valami fantasztikusat kéne kitalálni és akkor dőlne a lé. Szuper lenne. Van valami ötleted? Hozzunk már létre valami eget rengető dolgot. Társulj már velem, Édes!

Nem voltam az öreglánynál. Nem volt hozzá kedvem. A fene, aki ebben a nagy szélben kimegy. Na, most nincs igazam?

Zsófi! Nagyon álmos vagyok. Akartam még netezni, de már fáradt vagyok. Holnap majd írok, na, nem úgy, mint Te!

Na, futás aludni! Ne rosszalkodj nekem!

28,

Zsófi

Na, ma meg vagyok lőve. Tudod, egész nap arra gondoltam, hogy ezt is, meg azt is elmondom neked, de most, hogy leültem a gép elé, minden gondolatom eltűnt. Én nem értem, mi van velem. Felejtenék már, vagy mi a fene? Nem emlékszem, mi az, amit mondani akartam. Az arcodat látom, és úgy megsimogatnám. Jól esne, Drága, ha a fejed ide hajolna a vállamra. Összekócolnám a hajadat és megcsókolnám a nyakadat. Megsimogatnám a melledet, igaz, ha nagyobb lenne, jobb lenne, na, de egye fene. Nem lennék telhetetlen, csak érinthessem. A hátadat is megsimogatnám, ha akarnád és tudd, ha viszket, akkor megvakarnám. Édes vagy nekem, mint a csoki.  Tudnálak, csókolni.

Nem vagyok a csók híve, tudod, de elveimet feladom, csak, hogy végre megkapjalak. Parfümöt is szórnék magamra, bár nem szeretem az illatozó hímeket, de érted megteszem. Valahol a szekrényben van még valami üvegcse, amiben kölni van. Majd, azt szórom magamra. Még a hetvenes években hozta a főnököm Moszkvából, mikor ott járt. Biztosan tetszene neked az illat, mert néhány éve húsvétkor is azzal locsoltam és a nők úgy el voltak ájulva tőle, hogy süteményt csomagoltak egyből, és mondták, ne feledjem ott, ha úgy gondolom, már indulni akarok. Marasztalni nem nagyon marasztaltak, az igaz, de minden nőnek húsvétkor sok locsolója van. Mindenkire nem juthat sok idejük, ezt meg kell érteni és szerintem jobb, ha ilyenkor tovább megy az ember. Nincs ezzel gond, ez teljesen rendben van. Az hogy az illatommal levettem Őket a lábukról, az biztos, mert mindig mondták, hogy Jenő, Te olyan kölnivel locsoltál, amit soha még nem éreztünk.

Tudom én, mi kell a nőnek, édesem. Ki ismertem én már a lelküket. Minden nő egyforma, Zsófi, hidd el nekem. Ezért is mondom sokat, hogy nekem mindegy, ki lesz a feleségem, csak legyen. Tudod, majd megnevelem én, úgy, hogy jó legyen mindkettőnknek. Ugye, érted, anyukám?  Vagy nem érted, mi a lényeg?  Nem tudom, mit gondolsz, mert a női agy megfejthetetlen. Oly sok buta gondolat kering a fejetekben hogy követhetetlen, de én, szeretlek Téged, hidd el. Írtam Hozzád egy verset, mivel remélem, megdobbantom a szíved.

Zsófi! Zsófi! Te vagy nekem a legszebb.

Mindig ilyen nőt akartam magamnak.

Szerelem az, amit irántad érzek, de, ha

sürgősen nem szeretsz belém, akkor befejezem

a szerelmet és azt mondom, kész, mehetsz.

Ugye, szép sorok ezek, Zsófikám? Van benne romantika, Édes, ugye, érzed? Értsd meg, kérlek, hogy akarlak. Nem hagyhatsz úgy el, hogy nem bújsz velem ágyba. Nekem az már ennyi idő után jár, úgy érzem és tudom, nem tévedek, és ami az enyém, azt megszerzem. A nagy hallgatásodért azzal fizetsz majd, hogy míg élek örökké mesélni fogsz nekem. Közel már az a nap, mikor elkezdheted.

Na, lelkem, az volt az én versem és udvarlásom. Remélem, megérintett és ma éjszaka rólam fogsz álmodni. Azt álmodod majd, hogy öleled, csókolod és szereted a Te Jenődet. Ugye, így lesz?

Na, futás aludni, egyetlenem, mert vár az álom, mi oly gyönyörű lesz, meglátod, hogy reggel, mikor felébredsz, egyből elindulsz hozzám, mert ráérzel arra, hogy a Jenőnek erre van most a legnagyobb szüksége.

Na, futás az ágyba és kezdjél álmodni, mert nem tudok már sokáig várni.

29,

Zsófi

Na, ma meg vagyok lőve. Tudod, egész nap arra gondoltam, hogy ezt is, meg azt is elmondom neked, de most, hogy leültem a gép elé, minden gondolatom eltűnt. Én nem értem, mi van velem. Felejtenék már, vagy mi a fene? Nem emlékszem, mi az, amit mondani akartam. Az arcodat látom, és úgy megsimogatnám. Jól esne, Drága, ha a fejed ide hajolna a vállamra. Összekócolnám a hajadat és megcsókolnám a nyakadat. Megsimogatnám a melledet, igaz, ha nagyobb lenne, jobb lenne, na, de egye fene. Nem lennék telhetetlen, csak érinthessem. A hátadat is megsimogatnám, ha akarnád és tudd, ha viszket, akkor megvakarnám. Édes vagy nekem, mint a csoki.  Tudnálak, csókolni.

Nem vagyok a csók híve, tudod, de elveimet feladom, csak, hogy végre megkapjalak. Parfümöt is szórnék magamra, bár nem szeretem az illatozó hímeket, de érted megteszem. Valahol a szekrényben van még valami üvegcse, amiben kölni van. Majd, azt szórom magamra. Még a hetvenes években hozta a főnököm Moszkvából, mikor ott járt. Biztosan tetszene neked az illat, mert néhány éve húsvétkor is azzal locsoltam és a nők úgy el voltak ájulva tőle, hogy süteményt csomagoltak egyből, és mondták, ne feledjem ott, ha úgy gondolom, már indulni akarok. Marasztalni nem nagyon marasztaltak, az igaz, de minden nőnek húsvétkor sok locsolója van. Mindenkire nem juthat sok idejük, ezt meg kell érteni és szerintem jobb, ha ilyenkor tovább megy az ember. Nincs ezzel gond, ez teljesen rendben van. Az hogy az illatommal levettem Őket a lábukról, az biztos, mert mindig mondták, hogy Jenő, Te olyan kölnivel locsoltál, amit soha még nem éreztünk.

Tudom én, mi kell a nőnek, édesem. Ki ismertem én már a lelküket. Minden nő egyforma, Zsófi, hidd el nekem. Ezért is mondom sokat, hogy nekem mindegy, ki lesz a feleségem, csak legyen. Tudod, majd megnevelem én, úgy, hogy jó legyen mindkettőnknek. Ugye, érted, anyukám?  Vagy nem érted, mi a lényeg?  Nem tudom, mit gondolsz, mert a női agy megfejthetetlen. Oly sok buta gondolat kering a fejetekben hogy követhetetlen, de én, szeretlek Téged, hidd el. Írtam Hozzád egy verset, mivel remélem, megdobbantom a szíved.

Zsófi! Zsófi! Te vagy nekem a legszebb.

Mindig ilyen nőt akartam magamnak.

Szerelem az, amit irántad érzek, de, ha

sürgősen nem szeretsz belém, akkor befejezem

a szerelmet és azt mondom, kész, mehetsz.

Ugye, szép sorok ezek, Zsófikám? Van benne romantika, Édes, ugye, érzed? Értsd meg, kérlek, hogy akarlak. Nem hagyhatsz úgy el, hogy nem bújsz velem ágyba. Nekem az már ennyi idő után jár, úgy érzem és tudom, nem tévedek, és ami az enyém, azt megszerzem. A nagy hallgatásodért azzal fizetsz majd, hogy míg élek örökké mesélni fogsz nekem. Közel már az a nap, mikor elkezdheted.

Na, lelkem, az volt az én versem és udvarlásom. Remélem, megérintett és ma éjszaka rólam fogsz álmodni. Azt álmodod majd, hogy öleled, csókolod és szereted a Te Jenődet. Ugye, így lesz?

Na, futás aludni, egyetlenem, mert vár az álom, mi oly gyönyörű lesz, meglátod, hogy reggel, mikor felébredsz, egyből elindulsz hozzám, mert ráérzel arra, hogy a Jenőnek erre van most a legnagyobb szüksége.

Na, futás az ágyba és kezdjél álmodni, mert nem tudok már sokáig várni.

30,

Zsófi

A vérnyomásom az egekben, ismét. Arra ébredtem, hogy szétrobban a fejem. Nem érzem jól magam. Mostanában egyre gyakrabban előfordul velem. Szédülgetek is. Pakoltam ma a szekrényben, mert lepedőt kerestem. Találtam is és képzeld, mikor szétnyitottam, mi volt benne? Na? Húszezer forint! Ezt még a Klárikám rakta oda. Egyre furcsább dolgok derülnek ki. Nem örültem a pénznek, megmondom Neked őszintén. Miért nem? Nos azért, mert eltitkolta előlem. Honnan volt ez a pénz és miért dugta el? Ezek foglalkoztatnak engem. Kezdek rájönni, hogy az én Klárikám nem is az volt, akinek én hittem. Becsapott és ez kikészít engem. Mostanában nem is fogok menni a temetőbe, az biztos. Haragszom rá.

Voltam ma a Sárikánál. Na, az is kiborított. Mondja nekem, hogy le kéne csírázni a krumplit a pincében. Kérdezem, milyen krumplit?  Hát a tavalyit. Ott egye meg a fene, de én nem dolgozok vele. Nincs nekem kedvem apró csírákat csipegetni, meg különben sem az enyém. Még, hogy én dolgozzak Neki! Na, ne már! Elegem van mindenkiből.

Képzeld, ma főztem. Csináltam borsófőzeléket. Na, nem mondom, hogy élvezettel ettem, de ez van. Kicsit szilárdra sikeredett.  Nem jó egyedül, Zsófi! Magányosan élni nehéz. Úgy rászakad az emberre minden és oldja meg. Na, nem gond.

Hamarosan itt leszel a karjaimban, én tudom. Nem fogod megbánni, abban biztos lehetsz.

Tegnap éjszaka, nem tagadom, néztem a meztelen nőket a neten. Tudod, milyen szép testű nők vannak? Na, ez kellemes időtöltés volt számomra.

Hallod! Lassan itt a karácsony. Nem akarok egyedül lenni. Velem töltöd az ünnepeket? Nagyon jó lenne. Főznénk sok finom falatot és el lennénk. Fát nem veszünk, Zsófikám, mert felesleges, szerintem. Sok pénzbe kerül és úgy is kidobnánk. Majd a fa helyett nézzük egymást. Sokkal szebb lesz nekem, mint egy zöld gaz. Csinálhatnánk olyan igazi, karácsonyi kajákat. Halászlé, töltött káposzta, mákos guba és sok-sok sütemény. Nagyon kívánom már a sütiket, nem számít, milyenek, csak sok legyen, az a lényeg.

Holnap elmegyek egy nagy bevásárlásra. Tudod, nem szeretem ezeket a nagy multikat, de kénytelen vagyok oda menni, mert a sarki közértben nincs minden. Ez van, Anyukám! Megváltozott a világ.  Még jó, hogy van ez a net, mert így legalább rálátok a világra.

Fázik a lábam. Meg kéne keresni a meleg papucsomat, de nem tudom, hava a fenébe tettem.

Hallod, kaptam tegnap egy levelet a Julitól. Régről ismerem, még a társkeresőről. Áradozott rólam, hogy milyen rendes ember vagyok és, hogy hiányzok Neki nagyon. Elég hosszú levelet írt. A lényeg a lényeg, szeretne hozzám költözni, mert én vagyok álmai pasija.  A végén kiderült, hogy nem egyedül jönne, hanem a 22 éves fiával, aki Vele él. Se Neki, se a fiának nincs munkája, nem tudnak megélni. Reménykedik abban, hogy befogadom Őket. Hát, tőlem reménykedhet. Ide biztosan nem jönnek. Még, hogy én tartsam el Őket! Na, azt már nem! Van nekem elég gondom. Hihetetlen, mit ki nem találnak egyesek, és még azt mondja, én hiányzok neki! Undorító dolog. Ne fecsegjen itt nekem arról, hogy rendes ember vagyok, mikor csak a pénzemet akarja. Látod, Zsófi? Azért van olyan, aki jönne hozzám! Én Téged akarlak!

Na, gondolkoztál a mellnagyobbításon? A szépfiú biztosan kifizeti Neked. Jobban néznél ki, hidd el nekem! Csináltasd meg! Használd ki azt a szépfiút, ha már tested simogatja. Nem is akarok arra gondolni, hogy Hozzád ér. Szörnyű!

Na, vigyázz magadra, ha tudsz. Futás aludni, mert mindjárt reggel van! Álmodni csak rólam lehet, tudod!

31,

Zsófi

Telnek, múlnak a napok és Te nem vagy velem. Nem jól van ez így. Változtassunk ezen, angyalom, kérlek! Mond, mit tegyek, hogy elnyerjem a szíved végre? Fogalmam sincs, mivel tudnálak levenni a lábadról. Más nő már zuhanna az ágyamba, ha ennyi mindent tettem volna érte, mint érted. Gondolkozz már el ezen egy kicsit!

Na, Anyukám, ma voltam vásárolni. Nem mondom, hogy kellemes volt, mert nem volt az. Tömeg, meg minden. Most viszont nagyon vigyáztam a kocsira, nehogy valaki valamit belerakjon, ami nem oda való. Nem szerettem volna mindenféle vackot hazahozni. Reménykedtem, hogy találkozok a nagymellű nővel, de nem sikerült. Kerestem mindenhol, de nem láttam. Gondoltam, lesz egy jó napom, de nem sikerült. Viszont beszereztem mindent, ami hiányzott a háztartásból. Jó sok pénzt el is költöttem. Vettem májat. Csináltam, olyan hagymás májszerűt. Nem sikerült. Hallod, kő kemény lett a máj. Én nem értem, a puha májból hogy lesz kemény vacak. Vagy az alapanyag nem volt jó, vagy én nem tudok főzni. Elismerem, nem vagyok nagy szakács, de így elrontani valamit, na az művészet.  Nincs kedved főzni nekem? Nagyon jó lenne!

Gyere már el hozzám! Olyan jó lenne. Hallod, még arra is rá tudnál venni, hogy sétáljak Veled. Bámulnának a szomszédok, az biztos, de nem kell velük foglalkozni, majd megszoknak. Tudod, minden csoda három napig tart. Mit mondjak, furcsák az emberek. Szeretnek más dolgával foglalkozni, pedig mindenkinek lenne mit söpörni a saját udvarán. Most nincs igazam, mond?

Jenőnek mindig igaza van, hidd el, Anyukám! Sok mindenre megtanított az élet.

Holnap ablakot kell pucolnom. Na, azt végképp nem szeretem. Ronda piszkot simogatni. Ó, nem nekem való ez. Vettem olcsón mosóport, így a függönyöket is kimosom. Tudod, egy kicsit elhanyagoltam ezt, mert tavaly karácsony előtt mostam utoljára ki őket. Nagy munka, tudod, és nehezen kezdek hozzá. Mindig van mit csinálni.

Voltam a Sárikánál is. Bolond ez az öreglány. Már megint eljátszotta, hogy én a fia vagyok. Most mond meg Zsófi, mire jó ez? Tiszta az elméje és mégis bolondot játszik. Ki érti ezt, mondd meg! Miért ilyenek a nők? Mert, minden nő ilyen valahol.

Keményíteni is kéne a függönyöket, de én nem tudom. A Klárikám mindig csinálta, de nekem csak csírává állt össze a keményítő. Ügyes, takaros kis asszonyka volt az én Klárikám, az biztos. A szexet nem szerette, ez volt a fő gondom Vele, na meg még egy-két dolog, de már nem számít. Te számítasz, Anyukám, mert Téged szeretnélek.

Éjszakánként hozzám bújnál és melegítenél. Gondolj bele, milyen jó lenne. Úgy várom már.

Fát is kéne vágnom. Tudod, vegyes tüzelésű kazánom van, így fával is fűtök. Fárasztó munka a faaprítás, de megcsinálom. A Pista mondta, hogy ezer forintos órabérért megcsinálja. Na, nem! Elment ennek az esze, én mondom! Nincs annyi pénz, meg bor, ami Neki elég lenne. Így megcsinálom én magam, úgy döntöttem. Ez van, Anyukám! Nehéz az élet, de azért szép.

Tegnap este csetelgettem egy kedves hölggyel. Tetszik nekem, de még van férje. Most akar válni, csak előbb szeretne társat találni magának. Azt mondja, csak biztosra lép ki a kapcsolatából. Kérdezte, mit tudok Neki nyújtani. Rámenős, az biztos, de szimpi. Lehet, hogy elmélyítem Vele a kapcsolatot. Majd kialakul. Este még csetelgetek Vele, s akkor már jobban fogom ismerni. Piroskának hívják. Szép neve van.

Na, legyél jó, ha tudsz és nem ártana, ha álmodnál velem. Csukd be szépen a szemed és gondolj rám.

32,

Zsófi

Anyukám, nyár van. Ki érti ezt? Már fűteni kéne, de tiszta nyár van. Megváltozott minden és én nem értem, pedig nem vagyok buta ember, ezt Te is tudod. A szerelem jutott a melegről eszembe. Hallod, én nem is voltam szerelmes. Szerettem, szerettem, de az nem szerelem volt. Milyen a szerelem? Olyan sokan mondják, a szerelembe belehalok. Na, engem ez a veszély nem fenyeget. Igaz, ha belegondolok, nem is az én műfajom ez. Nem kedvelem ezeket a lágy dolgokat, udvarlás, simogatás, lopott csókok. Ó, szerintem időpocsékolás. Én azt mondom, térjünk a lényegre, nem érdekel engem a rizsa.

Tegnap is kérdeztem a Jóskától, hogy van-e eladó tojásod. Erre Ő elkezdi mesélni, hogy miért kerül annyiba a tojás amennyibe. Ki a francot érdekli? Hát engem nem. Mondtam is Neki, Jóskám, térjünk a lényegre! Van, vagy nincs? Erre mit mond Ő ? Gyere, igyunk a bögyös kocsmájában egy felest és megbeszéljük. Jóskám, én nem megyek. Feles nélkül nem tudod megmondani? Meg tudom mondani, csak az árát közben kitalálom. Akkor, van tojásod. Én, ezt eddig még egy szóval sem mondtam, volt  a válasz.  Jóska, Te megéred a pénzed, de kocsmázásra nem veszel rá engem. Igaz, a bögyös Gizit megnéztem volna, na de engem várt a feladat. A Sárikához kellett menni.

Este részegen nyomta a Jóska a csengőt, a kapura ráborulva. Majd, mikor kimentem, azt dadogta, a tojás, Neked ingyen van, hisz a barátom vagy. Ha hazakísérsz, s az asszonynak azt mondod, hogy veled ittam, akkor húsz tojást ingyen adok. Ha több kell, legyen, de azért már fizetni kell, ha nincs pénzed, majd megadod, úgysem szaladsz el, de most kísérj haza, mert az asszony sodrófával agyon ver, ha megtudja, a kocsmában egyedül voltam. Majd, azt mondjuk, a születésnapod volt és azt ünnepeltük. Na, gyere komám, húsz tojást megér nekem, hogy hazakísérsz. De gondolhatod, hogy nem kísértem haza.

Kicsit aludt még a szomszéd kapujában, mert csak addig jutott, majd elindult. Képzeld el, ha hazakísérem, még azt mondják az utcabeliek, hogy én is részeges vagyok, mert a Jóskával dülöngélek. Na, nem hiányzik ez nekem.

Bundás kenyeret akartam enni, ahhoz kellett volna a tojás, de inkább ettem vajas kenyeret.

A Sárika ma is azt gondolta, hogy én vagyok a fia. Mikor jöttem el Tőle, mondta, Zsiga, vigyázz magadra. Majd adott egy ötszázast, hogy vegyek magamnak valamit. Mondtam is Neki, anyuka, nem kéne ilyen sokat adni, mert a végén még éhen fog pusztulni. Na, de térjünk a lényegre.

Mikor jössz végre el hozzám, Zsófi? Tudod, csak egyszer kell eljönnöd, mert olyan jól fogod érezni magad, hogy többet soha nem akarsz majd hazamenni. Királynő leszel az oldalamon, én mondom! Ha valami meg nem tetszik rajtam, akkor majd meg csókolsz, és széppé változok. Sok-sok csók csodát tesz, bár én nem nagyon szeretem, ha női ajak érinti ajkam, hisz a szám nem arra való, hogy a nyálat törölgessem róla. Az arra való, hogy egyek vele, amikor éhes vagyok. De nem bánom, ha akarod, Veled csókolózni fogok. Sok csók végén pedig olyan szép leszek, hogy eláll a lélegzeted. Akkor majd azt mondod, Jenő, nem csalódtam benned, Te vagy a szerelmem. Na, mit szólsz, édes szívem? Látod, milyen szépen becézlek? Pedig nem egyszerű ez nekem, mert életemben nem becézgettem senkit sem.

Na, futás az ágyba, vigyázz magadra, ha tudsz, aztán gondolj mindig a Te Jenődre, aki arra vár, hogy megcsókold végre!

33,

Zsófi!

 

Anyukám, itt vagyok. Veled álmodtam, csillagom. Ragyogott a szemed, mert velem lehettél. Nem mondom, én is örültem, de én tudtam már előre, hogy boldog leszel velem. Ez volt az álom, de ez a valóságban is így lesz. Zsófi, megőrjítesz, én mondom. Nem akartam elmondani Neked, de most már elmondom. Szerelmes verset keresek Neked. Sokáig olvasgattam ma ilyen verseket, de nem találtam meg még az igazit. Nagyon szép verset szeretnék küldeni Neked. El fogsz ájulni, ha elolvasod, majd meglátod. Dobsz egy hátast, anyukám!

 

Ma aránylag jó napom volt, mert nem mentem a Sárikához. Nem volt kedvem hozzá. Jaj, nagy csalódás ő nekem. Zsófi, soha ne köss eltartási szerződést, én mondom! Fogalmam sincs, miért ugrottam én ebbe bele. Gondot vettem magamra, amit nem kellett volna. Kiadásom is lesz vele kapcsolatban, hisz takarítót kell fogadnom, aki kitakarít nála, mert én biztos nem csinálom meg. Nem az én kezeimnek való az. Így fizetek. Sajnos. Holnap kitakarítom a pincét. Mert, nincs az rendben. Jó lenne, ha itt lennél és segítenél. Kitakarítanánk együtt és este sütnénk gesztenyét. Finom az, hidd el! Igaz, én nem szeretem, de a kedvedért sütnék neked. Én, inkább a pürét szeretem, meg a fasírtot. Meg, a jó kis töltött káposztát. Az, való a magyar embernek.

 

Holnap, viszont a gyógyszereimet is ki kell váltani a patikában. Pár ezer forintot biztos ott hagyok, de muszáj szednem, mert nem vagyok egészséges. A vérnyomásom nagyon vacakol mostanában. Reggel úgy becsípődött a derekam, alig tudtam megmozdulni. Na, gondoltam, jól nézek ki, még ez hiányzik, de hála Istennek, kimozogtam. Majd, rátornázok még egy kicsit, aztán jó lesz.

 

Zsófi! Szereted a pálinkát? Én fogok főzni, mert jó az, ha van. Ott a sok rothadt gyümölcs, amit összeszedtem és kifőzöm. Van felszerelésem hozzá. Igaz, még soha nem főztem, de fog az menni, én tudom. Ügyes a Te Jenőd! Jövőre lekvárt is főzök, már, ha lesz miből. Ki tudja, milyen termés lesz. Almás pitét ennék, Zsófi! Nagyon kívánom. Mostanában kívánom az édeset, nagyon.

 

Azon gondolkodtam, vennem kéne gatyát, meg zoknit. Kicsit elhasználódtak már. Hallod, van egy mókás gatyám. Tudod, mi van rajta? Piros pöttyök, mert mondják, a pöttyös az igazi. Hát. Én is az vagyok, csak Te nem akarod észrevenni.

 

Te Zsófi! Voltál már az operában? Én még nem, de nem is hiányzik, abban biztos lehetsz. Ezt csak azért mondom, hogy én biztosan nem fogok oda Veled elmenni, ha Téged érdekel, akkor erről most le kell mondanod!

34,

Zsófi

Jaj, anyukám, olyan ideges vagyok, a vérnyomásom az egekben, remeg egész testem, mert nem ismerek magamra. Fel vagyok zaklatva. Képzeld, mi történt! Ilyet! Szerintem, ha elmesélem, kiábrándulsz belőlem. azt meg, ugye, nem szeretném. Képzeld el, ma mivel foglalatoskodtam. Írtam Neked egy csodaszép levelet. Volt vagy 5 oldal. Írtam gyönyörű, szívhez szóló verseket, amiket direkt Neked szedtem le a netről. Sokat dolgoztam vele, elmondom. Szerelmes levélmintákat is találtam, amit szóról-szóra kimásoltam. Nem volt kis feladat vigyázni és figyelni arra, hogy egyetlen betű se maradjon ki belőle. Szépre sikeredett a levél, én mondom.  Olyan megható lett, hogy elsírtam magam, mikor végigolvastam.  Te szerintem már zokognál ilyen sorok olvasása közben. Olyan jól sikerült és mennyi, de mennyi munka volt benne! Szépen megírtam, reménykedve abban, hogy miután elolvasod, rohansz hozzám és azt mondod, Jenő, Téged akarlak.

A küldés gombra kattintottam és elégedetten dőltem hátra. Még a vállamat is megveregettem, hogy ezt jól csináltam. Magam előtt láttam boldog arcodat, ahogyan elolvasod a gyönyörű sorokat. Azért olyan szépek a sorok, mert én írtam és ilyen szépet összehozni csak én vagyok képes. Úgy meg voltam hatódva magamtól, hogy gondoltam, elolvasom újra. Megnéztem az elküldött leveleket, de nem találtam a Te nevedet. Gondoltam, zsúfolt a háló és ezért nem akarja Neked küldeni. Mondom, nem baj, majd besorolja. Ugye, ami késik, nem múlik, hisz érthető, hogy sok levelet kell továbbítania a rendszernek, így előfordul, hogy fennakadás van. Na, mondom, ha már itt vagyok, megnézem, kiknek is írtam az elmúlt hónapban. Elolvastam a Panninak írt levelet, akit kezdtem már megkedvelni és kezdtem Neki is minden nap leveleket írni. Szépek voltak azok a sorok is, de nem olyan szépek, mint az, amit Neked szántam.

Néztem, néztem tovább, de az elküldöttek között még mindig nem találtam a neved. Mondtam is nekik magamban, hogy fene a dolgotokat, most egy kicsit csipkedhetnétek magatokat, hogy minél előbb olvashassa az a drága lélek, amit Neki írtam, de nem, még nem küldték el. Nem is tudom, mire kapják ezek a fizetésüket, ha egész nap henyélnek, kérem szépen. Rendet raknék én közöttük, az biztos! Nem lenne kávé szünet, meg trécs, csak gyors, ügyes kéz. Ezen, gondolatok közben feltűnt nekem, hogy van egy levelem. Na, mondom, ez meg hogy került ide? Kérdeztem magamtól. Gondoltam, megnézem már, mit szúrtak el. Megnyitottam a levelet és mit látok? A Neked írt levelet magamnak küldtem el. Hogy a fenében csináltam, nem tudom, de, hogy sikerült, az tény. Na, mondom, nincs gond ezzel, mert fogom, és újra elküldöm Neked.  Szépen beírtam a címedet, majd megnyomtam a gombot, mondom, mehet.  Végre megkönnyebbültem, hogy megcsináltam.  Na, de itt kaptam gutaütést, mert a levél nem volt sehol. Alaposan átnéztem és szembesültem vele, hogy nem elküldtem, hanem töröltem.

Ó, édes Istenem! Miért tetted ezt velem? Sírtam, de már nem a megható szövegemtől, hanem a dühtől. Odaveszett a gyönyörű munkám és a reményem, hogy este becsengetsz, édesem, Olyan rosszul lettem, a vérnyomásomat meg is mértem. Kettőszáz fölött volt. Én meg a plafonon.  Komolyan mondom, nem értem, mi történt velem. Látod, már elvetted az eszem.

Nincs kedvem másik levelet írni, mert sokat kell vele dolgozni, így most csak azt tudom mondani, ha van kedved, gyere.  Én várlak, csak későn ne gyere, ha lehet, akkor még este tíz előtt érj ide.

 

 

Milyen alsót vegyek, szerinted? Én, nem szeretem a szoros gatyákat, én szeretem, ha lóg a szára. Te hogy vagy ezzel a fazonnal? Majd megkedveled, ha nem szereted. Hidd el, jó az! Könnyedén tudsz simogatni, nem szorul be a kezed. Na, majd kipróbáljuk! Jó, anyukám?

 

A Pista holnap hoz nekem egy nyulat. Szeretem a nyúlhúst. Jó kis pörköltet csinálok belőle. Hallod, nem tudom, a Jóska komám, hogy ért haza. Nagyon részeg volt, az biztos. Az asszonya biztos cirkuszolt vele. Egy hárpia az a nő. Akkora hangja van, hogy leírhatatlan. Azt hiszi, hogy szép és azt csinál, amit akar. Pedig nem szép, sőt, csúnya. Akkora feneke van, mint a szája. Megverte az Isten a Jóskát vele, na, de most mit csináljon? Nem fiatal már, hogy ugráljon. Tűr és tűr. Ezért jó nekem, hogy egyedül vagyok. Nem utasítgat senki. Igaz, én nem is hagynám.

 

Jól van, Zsófi én megyek aludni, álmos és fáradt vagyok. Tudod, álmodj rólam! Na, jó éjt.

35,

Zsófi

Megbolondítasz! Elveszed az eszem, teljesen! Ha bedilizek, Neked lesz köszönhető! Tudod, miben bíztam? Abban, hogy legalább írsz két sort. Nem azért mondom, de megérdemeltem volna. Tudod, milyen sokat dolgoztam azzal a levéllel? Á, fogalmad nincs Neked arról! Tudom, béna voltam és nem kaptad meg. Eléggé bele is betegedtem, hidd el. A vérnyomásom még mindig az egekben van. Remeg az egész kezem az idegtől. Zsófi, Zsófi! Sírba viszed a Te Jenődet! Éjszaka is hogy jártam? Ó, már nem is merem elmesélni, mert a végén még dilisnek gondolsz majd, de miattad van minden, mert úgy szeretlek és szexuálisan is ki vagyok éhezve. Támadnom kéne, mert szétvet a vágy. Veled csak az a gondom, hogy kicsi a melled és én, tudod, a nagyot szeretem. Szeretem markolni, kapaszkodni bele, hát, nem tudom, mi lesz, ha Veled leszek, mert kapaszkodni nem igazán tudok majd. Nem lényeges, csak kapjak már valamit. Nem bírom, Zsófi, tovább. Akarlak, Te kis vadmacska! Na, ne félj, majd megszelídítelek!

Szóval, visszatérek az éjszakára. Sokáig néztem filmet a neten. Nem tagadom, karikás film volt. Szóval az. Na, jó nők sora. Néztem, néztem Őket. Volt egy szőke cicababa, aki nagyon tetszett nekem. Gondoltam, elnézegetem még egy darabig, így megállítottam a képet annál a kockánál, ahol szép teste fekszik az ágyon. Sokáig néztem és fantáziálgattam, majd álomba szenderülhettem, mert arra ébredtem, hogy szorítom magamhoz a laptopomat. Nem tudom, mi lett volna, ha nem éreztem volna szomjúságot. Lehet, hogy akkor arra ébredek, hogy csókolgatom, harapdálom a gépet, vagy kapaszkodok a gépbe? Nem tudom, Zsófi, de kezd ez már nekem sok lenni.

 Ó, nagyon idegesít az a levél, de nincs kedvem újra írni. Meg, mire megtalálnám megint, hogy honnan is szedtem össze a gondolatokat, á, lehetetlen. Kár, hogy így elrontottam, mert, ha olvashattad volna, akkor ma tuti, hogy a karjaimban vagy. Nagyon jó lett. Írjál már nekem, kérlek. Mi van Veled?

Azért, tudok én egy-két dolgot Rólad, mert a közösségi oldalakat nézem ám! Hallod, azt a nagy rózsa csokrot kitől kaptad? Ott is van már hódolód? Zsófi, Zsófi! Megbolondítod a férfiakat. Mi van a szépfiúval? Meg van még? Nem bírom azt a fazont. Küld már el, de előtte fizettesd ki Vele a mellnagyobbító műtétet. Ugye, megteszed az én kedvemért? Kérlek! Hidd el, Neked is jobb lenne!

Na, ma elmentem az öreglányhoz is. Ma éppen a postás voltam számára.  Meglátott és mondja nekem, hogy "Zolikám, pénzt, vagy levelet hozott?" , egyiket sem, csak magamat, mondtam neki. "Nem baj, ha már itt van, pihenjen egy kicsit." Na, mondom, ez jó ok arra, hogy már el is tűnjek. Ó, sietek, mondtam és már be is csuktam a kaput magam után. A fene kíváncsi a sok baromságára. Dühömben betértem a közértbe és vettem egy üveg bort. Soha nem iszok, de most úgy éreztem, kell.

Először forralt bort akartam csinálni, de nem volt kedvem vacakolni vele. Jó ez így is, gondoltam és így iszogattam. Nem valami jó, de 250 forintért mit akarok? Volt drágább is, de nem akarom költeni a pénzt. Soha nem tudja az ember, mikor jön valami váratlan kiadás. Ugye, igazam van, anyukám?

Fáradt vagyok. Én nem tudom, mostanában nagyon fáradékony vagyok. Mondanám, hogy tavaszi fáradság, de az nem lehet, mert ősz van, vagy már tél, a fene sem tudja. Na, gyorsan be a pizsibe és alvás. Tudod, hogy a téli pizsit használom már? Fázok, angyalom már. Na, aludj jól és csak velem álmodj! Iszok még egy pohárka bort és alvás.

36,

Zsófi

Hiányzol nagyon! Vártam a leveledet, de hiába. Mondd, valaha még megérem azt, hogy soraidat olvashatom? Hála az égnek, nagy baki nem történt velem. Látod, már ennek is örülni kell. Megbolondítottál és elvetted az eszem.  Nagyon fáj a gyomrom. Kikészített az az olcsó bor. Nem tudom, miből csinálták, de így visszagondolva, az szerintem soha nem látott szőlőt. Komolyan mondom, még rémálmom is volt tőle. Tudod, miről álmodtam? Fecskék szeretkeztek a levegőben, míg jött egy vadász és lelőtte őket. Azokat, az embereket meg, akik ezt látták, tömlöcbe zárták és patkány hússal etették őket, miközben rengeteg egér táncolt körülöttünk. Úgy felriadtam, azt sem tudtam, hol vagyok.  Tiszta víz volt a pizsamám. Hírtelen azt hittem, bepisiltem a félelemtől, de szerencsére nem. Soha többet nem iszok ilyen vacakot. Te se igyál ilyet soha! Igaz, Neked biztosan drága italokat vesz a szépfiú. Na, ezt az embert szívesen megkínálnám ezzel a borral. Had álmodjon tőle. Szuper lenne. Kár, hogy nincs rá lehetőségem.

Hallod, Zsófi! Ma vasaltam. Na, nem magamnak, hanem az öreglánynak. Na, mit szólsz? Történt ugyan is, hogy átmentem hozzá és megkért, vasaljak már ki Neki néhány blúzt. Én, meg a blúzvasalás! Na, nem mondom, nem lett igazán sima, mert sikerült még egy-két fodrot is rávasalnom pluszba, de megcsináltam. Ügyes vagyok én, anyukám! Tud a Te Jenőd!

Holnap csinálok répa szörpöt. Láttam a neten egy jó kis receptet, hát kipróbálom. Jobb lesz az, mint a bor, úgy ítélem meg.

Zsófi! Ismered Te a Dankó Pistát? Szerintem Te ilyeneket nem hallgatsz. Tudod Te egyáltalán, milyen a magyar nóta? Na, a Pista egy nóta énekes. Szép hangja van. Egyedül Őt szeretem hallgatni. Számomra Ő a zene. Különben soha nem hallgatok zenét. Minek? Nyávogásra nincs szükségem, de a Pista, az más. Komolyan, Zsófi! Elhúznám a nótádat, de Neked nincs is nótád. Tudod, mit mond az egyik nóta? "Akinek nótája nincsen, annak szíve sincsen!" Látod, milyen igaz?

Neked sincs szíved, mert, ha lenne, akkor itt lennél velem és kényeztetnél, meg sütnél, főznél nekem. Sok nótát kéne hallgatnod, hátha megtetszik és akkor Neked is lenne nótád, és akkor már lenne szíved, és akkor, na, mi lenne? Hát itt lennél velem. Látod, ilyen egyszerű ez! Könnyű, mint az egyszeregy. Küldjek Neked nótát? Na, hallod, megcsinálom. Nem tudom, hogyan kell, de ezt is megoldom.

Látod, mit meg nem teszek Érted? Régen egyszerűbb volt, mert volt a szív küldi, tudod, az egy kívánságműsor volt. Lehetett dalokat kérni. Na, nem telefonon, meg neten. Nem levelet kellett írni.  Szépen el kellett mesélni, hogy mit kérsz és kinek, na és miért. Az volt az igazi! Felolvasták a leveledet a rádióban és felcsendült a dal, hallgatta öreg, fiatal. Könnyeztek a női szemek és csókoltak a férfiak. Ó, mennyi megsárgult levél lehet ott. Megnézném őket szívesen.  Milyen jó lenne, ha valaki elővenné őket és felolvasná rádióban. Most, úgy is divat a nosztalgia.

El tudom képzelni, mit érezne Zsófi néni, ha meghallgatná, hogy a Jóska szereti. Visszagondolna a fiatalságára és úgy zokogna, mint még életében soha.  Na, mit szólsz? Jó ötlet, nem?

Úgy ennék egy kis sütit, de nincs, így lefekszek, hátha nem fogom kívánni, ha alszok. Aludj, Te is és álmodj rólam! Ja, és ne igyál bort soha!

Na, szia!

 

                             

 

Analóg óra
óra
perc
másodperc
óra hátlap
Névnap emlékeztető
Ma
Brúnó, Renáta
névnap van!
Holnap
Amália

névnap lesz!

© Minden jog fenntartva.