Zsófi naplója

 

 

                                                                             

   

Zsófi naplója

 

Bevezető

 

Zsófi a 40-es éveiben járó nő, aki hosszú évek magánya után úgy dönt, hogy megpróbál társat találni.

Egyetlen gondolat kering a fejében, hogy hogyan? Közel fél év eseményeit eleveníti fel a napló. Boldog, és kevésbé boldog pillanatok emlékét. A napló megírására az késztette, hogy mások is elhiggyék azt, hogy 40 fölött is van élet. Rengeteg tudást, és tapasztalatot halmozott fel ez idő alatt. A történet végét, most még nem fedem fel. Először merülj el a napló részleteiben.

Zsófi, úgy összegezte a naplója végén ezt a kis útkereső időszakot, hogy élete legszebb, legboldogabb és legboldogtalanabb időszaka volt, de mégsem adná semmiért. Ezért a közel fél évért már érdemes volt élnie.

 

A napló első oldala:

 

Januári fagyos reggel van. Végre péntek. Szép a világ. Végül is elégedett vagyok az életemmel. Szépen építem az életemet. Ó, hogy egyedül vagyok, csak az egyetlen gondom az életemben. Olyan jó érzés volna most valakinek azt mondani, hogy szia szerelmem, legyen szép napod, sietek haza. Jó volna érezni a társ ölelését, erőt adó mosolyát látni –álmodozom kicsit. Hiszen álmodni jó! Na, de indulok, vár a munka. Szívesen megyek dolgozni, bár az a munka nem igazán testre szabott számomra. Úgy érzem, többre lennék képes. Ez a munka csak az életem fenntartására való. Igazi énemet nem tudom kibontakoztatni. Rettenetes a hajam, de már nincs időm rá, futnom kell. Hajnali 4 óra van, 5-re a város másik végére kell érnem. Jó reggel, jó reggelt, mondogatom, hisz ez az első villamos, ami minden reggel ugyanazokkal az utasokkal indul el. Évek óta, mindig ugyanazok az arcok köszöntenek, már mindenkit ismerek. Tudom, ki, hova megy, mi a munkája. Ismeretlen ismerősök ők. Kedves, barátias, családias légkörben dolgoztam. De ezen a reggelen fagyos volt a fogadtatás. Hidegebb volt bent a hangulat, mint amilyen hideg volt az utcán. Túlszárnyalta a kinti  -15 fokot. Nem értettem, mi történik, de elkezdtem napi teendőimet. A meglepetés a nap végén ért: létszámleépítés miatt munkámat megköszönve és elismerve véget ért életem ezen szakasza. Forgott körülöttem a világ. Most mit tegyek? Milyen irányba lépjek? Rengeteg időm volt, hirtelen minden szürkének és reménytelennek tűnt. Elvesztettem azt, amiben olyan biztos voltam, hogy sokáig fog tartani: a munkámat. Éveken keresztül ez volt a legbiztosabb pont az életemben, mégis elég volt néhány óra, hogy minden a múlt eseményévé nője ki magát. Rengeteg szabadidőm volt. Gondolatelterelés, munkalehetőség keresése miatt telepedtem le a számítógép elé. Itt-ott felvillanó szívek, boldogság, meg társ és hasonló szavak bukkantak elém. „Találd meg az igazit!” „Találd meg a társad!” Társat? Akarok én most társat? S, ha akarok, hogyan? Talán nem a legjobb lelkiállapot ez a keresésre, de mit veszíthetek? Hirdesse meg itt, hirdesse meg ott, tedd ezt, tedd azt… Ó, nem! A netes társkeresés olyan messze van tőlem, elképzelhetetlen. Hírleveleket olvasgattam. Mindenhol csak azt láttam: próbáld meg. Ám legyen! Kicsit félve, bátortalanul, de bejelentkeztem egy társkereső oldalra. Megfogalmaztam kis bemutatkozó szövegemet, s –hopp- kint voltam a neten. Fotó nélkül és kevés infóval. Nem kellet sokat várni, postafiókomba kezdtek érkezni a levelek. Elkezdődtek levelezéseim. Mivel természetes módon mindenki arra volt kíváncsi, hogy ki is vagyok valójában, hogyan nézek ki, leegyszerűsítettem a dolgokat azzal, hogy felraktam a fotómat, levélben pedig elmondtam magamról azt, amit fontosnak véltem. Rengeteg ember lelkivilágát, szellemiségét ismertem meg. Így indultam az ismeretlen világ felé.

 

Második rész

A munkanélküliségnek is megvan az előnye. Nem csörög, a vekker, nem kell a sötét hajnalon indulni. Kicsit jó volt tovább lustálkodni. Ó, csak a fejem ne fájna annyira. Ezt valószínűleg a kávé hiánya okozza. Máskor ilyenkor már két kávé elfogyasztásán túl vagyok. Álmosan még, de lassan bekapcsolom a gépet. Nagyra értékelném önmagam, ha nagyobb számítógépes tudással rendelkeznék, mert sokat vacakolok, mire sikerül elővarázsolni valamit a gépből. Na, egyszerűsítek: a levél írása, és fogadásán kívül semmit nem tudok.  Ha elmesélném, hogy milyen tortúra árán sikerült felvarázsolnom a fotómat a hirdetésére, szerintem a világhálón keringene, mint szőke nő és a számítógépezés, s még az is halálra röhögné magát, aki soha, még mosolyogni sem szokott. Még jó, hogy ezt csak én tudom, mivel nem osztom meg ezen titkom senkivel, így nem is tudja meg a világ. Leegyszerűsítettem ezt a dolgot és csak annyit közlök mindenkivel, hogy kezdő netező vagyok. Ebbe minden belefér. Olyan sötét van. Pedig fél 11-et mutat az óra. Ez a tél szépsége. Beérkezett levelek. Na, sikerült megnyitni.  38db. szép. Nem fogok unatkozni. Na, nézzük, hol kezdjem. Nem tudom, valami miatt felkeltik az érdeklődésemet azon e-mail címek, amelyek valami fantázianévvel futnak. Mit takarnak ezek a nevek? Milyen embert rejt a cím? Az állatövi neveket használóknál általában kiderül majd, hogy születési jegyüket fedi. Ebből már azt a következtetést levonhatom, hogy valamilyen szinten érdekli az asztrológia. (Esetleg ezoterikus beállítottságú) Ezen típusok biztos, hogy egy héten legalább egyszer elolvassák horoszkópjukat valamelyik oldalon. A kommunikáció indításához sem rossz ezt tudni. Náluk indíthatok azzal, hogy engem is érdekel ez a terület. 90%-ban -igaz- nem vállalják fel, hogy érdeklődést mutatnak a horoszkópok és hasonló témák iránt. Viszont, ha megemlítem például, hogy ma a kávézacc szép napot jósolt nekem, tuti biztos vagyok benne, hogy visszakérdez, hogy az mi? Hol lehet elérni?  Vagy, hogy csinálom? Vannak vezeték és keresztnevekből alkotott e-mail címek, ezek első látásra nem mondanak semmit, de legalább tudom, hogy szólítsam meg őket a válaszlevélben, ha elfelejtik aláírni, Vagy közölni a keresztnevüket. Vannak a szakmára utaló címek is. Itt eldönthetem, hogy akarok-e mondjuk kapcsolatba kerülni egy buszsofőrrel, vagy egy életművésszel.  A mai világban az, hogy per pillanat ki, mivel foglalkozik, abból nem lehet semmiféle következtetést levonni. Meglepetések sora érheti az embert, ha erre alapozva válogat. Megfogadtam magamnak, hogy minden levélre válaszolni fogok. Most, ahogy nézem a beérkezett levelek számát, már látom, nem egyszerű feladatra vállalkoztam, de nem szeghetem meg önmagamnak tett ígéretemet, s szerintem ez a levélmennyiség csak nőni fog. Ó Zsófi, tudod, te mire vállalkoztál? –Kérdezem magamtól. Szoktam ilyen párbeszédet, szócsatát vívni önmagammal. Ugyanis, ha az ember egyedül él, kivel is beszélhetné meg a dolgait?  Most találomra megnyitok egy levelet. Katt!


Kedves Zsófi!

 

30 éves boldog házasság után 1 éve özvegyültem meg. Mindig hűséges voltam az én Klárikámhoz. Minden nap még most is mély szeretettel gondolok Rá. Zsófikám! Mellettem megtalálod majd a boldogságot. Úgy foglak szeretni, mint ahogy az én egyetlen Klárikámat szerettem. Reggel forró csókkal ébresztelek majd.  Kávé-t is vinnék neked az ágyba, de mi a Klárikámmal soha nem kávéztunk. Tudod, nem tesz jót a vérnyomásnak. Egészséges életet élek. Minden nap kerékpározok 4-5 kilométert. Hamarosan, ugye, találkozunk?  Küldök képet, ha gondolod! Szeretem a magyaros ételeket. Ugye, tudsz főzni? Segítek majd a főzésben. Klárikámnak is mindig segítettem.  Esténként mindig tévézgetek. Ezután már együtt is tévézhetünk. Megbeszéljük, hogy milyen pitét süssél, és esténként majd elfogyasztjuk.  Ugye, sütni is tudsz?  Ha nem, az sem gond, majd megtanulod. Alkoholt nem fogyasztok.  Már nyugdíjas vagyok.  40 év kemény munka van mögöttem. A fizetésemet mindig becsülettel haza adtam. Ha már együtt fogunk élni, a nyugdíjamat neked is odaadom és Te beosztod a pénzt. A mai világban nagyon takarékosan kell élni. Ahol lehet, meg kell fogni a forintot. Nem szoktam leveleket írni, de Te nagyon megtetszettél. Véletlenül láttam meg a hirdetésedet. Ha akarod, a lakást is átrendezhetjük, bár nem akarom. Írjál hamar.

Hódolattal: Jenő


Na, Zsófi, erre válaszolj! Igen, válaszolni fogok, csak még gondolkodom a válasz mondatokon. Ó, kattintok még egyet.  Katt! Nézek a monitorra, igen, ez már izgalmasabb számomra. Jaj, fotó is van! Szuper! Sétálunk, kéz, a kézben. Ő Rám néz és én megsimogatom az arcát, majd hozzábújok. Már megint álmodozok, de álmodozni jó!  Most azon töprengek, mit írjak Jenőnek. Közben bekapcsolom a kávéfőzőt. Veszek egy lazító fürdőt, közben álmodozok kicsit még.

Folyt köv.

Lehet, hogy délután sütök egy pitét. Valahogy megkívántam

 

Harmadik rész

Jó visszagondolni a tegnapi délutánra. A fürdő csodálatos volt. Elmerültem egy kád forró, illatos, habos vízben. Maga a megnyugvás, a béke szigete volt ez. Hogy kerek legyen a világ, a kád szélén meggyújtottam két rózsaszín gyertyát. Elmerültem a vízben. Egy ideig néztem a gyertya fel-le villanó lángját, azután elmerültem gondolataimban. A Jenőn járt az eszem. Ó, szegény! Valahol átérzem azokat az érzéseket, amiket magában hordoz, de ez nem az én világom. Biztosan szépen ellennénk, ha elfogadnám azt, hogy mindig, mindenben összehasonlít majd Klárikával. Kiszámítható, pontos napirendben élnénk. Hirtelen a forró víz hideg cseppé változott, mert eszembe jutott, hogy az első eltöltött közös párnacsata után mit mondana? (Vajon kivel lenne jobb? Van egy tippem.) Ó, fázok hirtelen. Kérdések sora fut be az agyközpontomba. Vajon lenne egyáltalán párnacsata? Hogy ölelne Ő? Lassan, vagy gyorsan? Ó, te jó ég, hová kalandoztam?  Én megsimogatnám a buksiját és mondanám: szeretlek szívem. Mire ő kérne: mondd inkább azt, hogy Apukám. No, ebből a gondolatmenetből válltok át hirtelen a mesevilágba. Romantikus randevú, találkozás a Rózsák terén háromkor. Miért pont ott? Azért, mert szép a hely neve.  Séta a szigeten, kéz a kézben, fecsegni az élet dolgairól, a midennapokról. Finom vacsora, mosolyok az arcunkon. Finom, illatos fürdő, gyertyafény, hangulat, romantika. Ó, de szép álom. Álmodozok, mert álmodozni jó.  Álmodozásomból korgó gyomrom ébreszt fel. Éhes vagyok. Megsütöm azt a pitét és közben rendszerezem a leveleket, s válaszolok Jenőnek is. A pitéből nem csinálok nagy ügyet. Kiinduló pontom a közepes tepsim.  A tésztát én gondoltam ki, már rég.  Van egy alapreceptem, ennek a szegény és gazdag változatát szoktam variálni. Gyorsan összedobom a tésztát. Kb 50 dkg liszt, 15dkg ráma, 1 tojás, annyi tej, hogy laza, de nyújtható tésztát kapjak. Ezen változatot turbózom még reszelt citromhéjjal, egy-két kanál tejföllel, (ha van). Mióta kipróbáltam, hogy kevés főzőtejszínnel a tészta napokig friss, omlós marad, azóta, ha tehetem, mindig teszek bele. A tésztát 2 részre osztom. Az első részt tepsi nagyságúra nyújtom, zsírozott tepsibe fektetem.  Erre jön a töltelék, amit csak akarok, vagy van. Most például alma.  (ez sem nagy ügy: reszelt alma, fahéj, cukor, vaníliás cukor) a tészta második felével beborítom. Megszurkálom a tetejét, megkenem tojással, (ha van. ha nincs, nem kenem meg, úgyis jó). Kettőszáz fokos sütőben kb. 25 perc alatt kész. Ezt a pitét ízlelgetem, miközben nézem a leveleket. Csoportosítom őket. Vannak a Jenők –most már így nevezem Őket- kb. 8 hasonló levelet kaptam. Vannak a tíz-húsz évvel fiatalabbak. Ez is meglepett.  Vannak a tartós, de laza kapcsolatot keresők. Na, ez sem világos még előttem. Gondolkodásra késztetnek ők. Vannak azok, akik néhány sorban olyan sablonos szöveggel mutatkoznak be. Magukról alig árulnak el valamit. Mikor elolvasom ezeket a leveket, olyan érzésem van, hogy csak a nevet és a megszólítást cserélik ki. Nem egyszerű emberkék ők. Nehéz ebből a típusból kivarázsolni az igazi énjüket. Olyan ez, mint babhüvelyből kibontani a szemet. Nem tudod, mit rejt a burok. Miután nehéz munka után kihámozod, lehet, hogy kincset találsz, de lehet, hogy semmi különöset. Időigényes csoport ez, s nagy türelem kell hozzá. Érdemes vele bíbelődni, de nem nagy reményekkel nekiindulva. Vannak az egyediek. Ezeket szeretem nagyon, csillagozom őket, mert ezekkel részletesebben szeretnék foglalkozni.  Zsófi, ne csoportosítgass tovább, hanem válaszolj Jenőnek, meg a további 8 levél írójának. Igen, essünk túl ezeken a leveleken.


 

 

Kedves Jenő!

Szeretettel köszöntelek. Köszönöm, hogy soraiddal megkerestél. Nagyon értékes, izgalmas embernek ismertelek meg. Nagyra becsülöm hűségedet a választott társad felé. Ritka erény ez manapság. Nem tudom, kedves Jenő, hogy tudnám-e pótolni a te Klárikádat. Tudod olyan kép bontakozott ki a kedves kis asszonykáról, hogy Őt nehéz lenne pótolni. Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy én meg tudnám adni azt számodra, amit a Klárika adott. Azt mondom el, amit érzek és gondolok. Így bocsájtsd meg nekem, ha esetleg valamivel megbántanálak, de ez távol áll tőlem. A főzéssel és sütéssel talán még nem lennének gondok.  Igaz, azokat az ízeket, amiket megszoktál, nem valószínű, hogy elő tudnám varázsolni. Tudom erre a válaszodat. Mindent meg lehet tanulni és segítesz is nekem ebben. Tudom, Jenő, és el is hiszem, rendes becsületes ember vagy. Megérdemled a boldogságot, az biztos. Tudod, már azért is hálás lehetsz a sorsnak, mert olyan sok boldog évet adott neked a Klárikával. Én tudom és érzem, hogy ez a boldogsághullám újból elér téged, további szép boldog napok várnak Rád. Én nem az vagyok, akit keresel, úgy érzem. Nagyon örültem kedves soraidnak.  Találd meg azt, amit keresel. Szívből kívánok Neked minden szépet és jót.

Szeretettel üdvözöllek: Zsófi.

 

Ez kész!

Még hét hasonló megfogalmazású levelet írtam meg. Közben beleharapok a pitébe és a Jenőre gondolok. Biztosan szívesen megkóstolná. Na, levelek elküldve. Fenébe, valahogy állandóan magam előtt látom azt a fotót, amire a Jenő után kattintottam. Úgy érzem, kicsit később elmerülök ebben a levélben. A fotó bíztató, de mára elég a társkeresésből. Főzök egy kávét és keresek valami munkát. Mert ebből a társkereső bizniszből nem élünk meg. Kellemes a kávé illata.

 

Negyedik rész

Jövök már, jövök már! De hol csörög ez a telefon? Megvan. Igen, én vagyok. Örülök, nagyon! Mi újság? Igen, örömmel és köszönöm! Akkor, holnap nyolckor ott vagyok. Szép ébredés ez. Már nem vagyok munkanélküli.  Ezek után tehetek tejszínt majd a pitébe. Pár perce bébiszatyor vagyok. Holnaptól három kisgyerek felügyelete a feladatom. 3 fiú.  Egy ikerpár, 2,5 évesek és egy 5 éves. Ma akkor még egy kicsit kikapcsolódok. Estefelé majd sétálok egy kicsit, de addig még belevetem magam a levelek hadába. Most, már nem bírom tovább. Megnézem azt a fotót, és levelet mélyebben. Lászlónak hívják az úriembert. Nagyon kedves levélben meséli el, hogy egy magánvállalkozásnál dolgozik. Termelésirányítással foglalkozik 46 éves, 2 felnőtt gyerek apukája. 5 éve vált el, azóta próbálja megtalálni azt, ami hiányzik az életéből.  Társat szeretne. Azt, aki mindenben a társa lenne. Nagyon szereti az irodalmat, a színházat, a festészetet. Szeretné, ha megismernénk egymást. Kedves, művelt ember sorai voltak ezek. Nem tudom válasz nélkül hagyni a sorokat. Válaszomban elmesélem, hogy mit is szeretnék valójában én is megtalálni. Elmondom, hogy tartós kapcsolatot keresek és ennek reményében regisztráltam erre az oldalra is. Nem felejtettem el megemlíteni, hogy imádom a természetet, s az irodalom számomra is kedves terület. A fotó kicsit mackós alkatot takar, különleges arcformával párosulva. Sötét barna ha,j és talán barna szemek. Ez,t így most nem tudom igazából eldönteni. Kellemes benyomást kelt. Valahol, úgy el tudom képzelni vele a mindennapokat. Levél elküldve. Várom a választ. Szeretném őt jobban megismerni. Ó, megint jött jó pár levél. Na, ez nem semmi. Ma, szerintem mindenkit a külsőség érdekel, úgy látom. 10-12 levélben kérdezik: milyen magas vagyok, hol élek a városban, s mekkora a mellem. Komolyan mondom, nem hiszem el. Fotómon tisztán kivehető, hogy nem vagyok egy óriás alkat. Ebből adódóan melleim sem előznek meg menet közben. Szemmel látható, hogy nem a melleimen fog megakadni a szeme egyetlen férfinak sem. Mit írhatnék erre? Mivel megígértem, hogy mindenkinek válaszolok, ezért most én is a sablonos levélformát választom ezen, kíváncsiskodó kérdésekre.  Más válaszolási formát nem igazán tudok. Meg vagyok győződve róla, hogy a belső tulajdonságok kevésbé fontosak, ezen levelek íróinak. Nagy romantikát nem várok tőlük, de azért válaszolok. Ők nem társat keresnek igazán.

 

Kedves Zoltán! (Géza, Béla, Sándor, Ferenc és még pár)

Köszönöm soraidat. Kérdéseidre válaszolva szeretném elmondani, hogy 164 centiméter magas vagyok, 50-52 kiló és kicsik a melleim. A belvárosban élek. Válaszolnék még szívesen kérdéseidre, de, mivel más kérdés nem érkezett, így azokra nem tudok válaszolni. Megköszönném, ha kicsit bővebben is írnál magadról.  A fenti információk birtokában, ha úgy érzed, hogy további levelezésünknek még van jövője, úgy várom soraidat.

Szép napot kívánok! Üdvözlettel: Zsófi

Gyanítom, hogy sok nőtársam, ezen leveleknél egyből a töröl gombot nyomja meg. Valahol, szívem szerint én is azt tenném, de magamnak tett ígéretem miatt, s a kíváncsiság miatt is válaszolok ezekre a megkeresésekre.

 

 

Kedves Zsófi!

 

Olvasom hírtelen egy levél első sorait.

Tamás vagyok, a 8 kerben élek. Imádom a sportot, minden hétvégén focizok a fiúkkal. Most is már a pályán kéne lennem, de gyorsan írok neked, mert nem szeretném, ha mások megelőznének. Nagyon szimpatikus vagy nekem. Szeretnélek jobban megismerni. Bízom, nagyon bízom benne, hogy még senki nem előzött meg. Sokat írni magamról most nincs időm, mert várnak a fiúk. Bocsáss meg a rövid levelemért, de ígérem, ha válaszolsz, írok magamról bővebben is. Nem tudtam addig elindulni, míg ezt a néhány sort el nem küldöm. Nagyon izgatott vagyok. Bízom benne, hogy még időben írtam. Válaszodat várva és megköszönve gondolok Rád sokat

Tamás


Írni, írni és írni. Úgy érzem, egész szabadidőmet kitölti majd ez a feladat.

Katt-katt! Bele-bele olvasok néhány levélbe, csak úgy, találomra. Na, ez rövid és tömör!


Szia!

Tetszel, nagyon! Mikor és hol találkozunk?


Egyre nagyobb fejtörést okoznak ezek a levelek. Válaszolni, válaszolni! De mit?

Hoppá! Ez is érdekes:


Kedves Zsófi!

 

A társkeresőn láttalak meg és szimpatikusnak találtalak. Én Budán élek, saját kis lakásomban. Nyomdászként dolgoztam, de már a munkanélküliek sorába tartozom. Egyedül élek, Mirci cicámmal. Sokat jelent Ő nekem. A mellékelt fotón is Ő van velem. Tegnap kameráztam. Aranyos, ugye? Nem akarok tartós kapcsolatot, csak alkalmi partnert keresek. Nem tudnék, tudod, senkivel együtt élni, nap, mint nap. Valójában a vörös nőket kedvelem, de van benned valami, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Szeretettel várlak, ha jössz. Nekem bármikor jó, mert mindig idehaza vagyok. Arra kérlek, hármat csengess, mert akkor tudom, hogy biztosan engem keresnek. A címem a levél végén.

Ja, még egy fontos dolog! Ha dohányzol, ne gyere, mert nem szeretem a dohányzó nőket, s a csóknak az íze sem az igazi.

Várlak. Pussz.


Hogy hívják őt? Fogalmam nincs. A vezetéknevét a címből levágom, de a keresztneve nem derül ki. Kezd zsongani a fejem. Mire vállalkoztam én? Ezen gondolkodok. Gyorsan végigfutok még azon leveleken, amelyek fotót is tartalmaznak. Végső megállapításként mondhatom, hogy a fotókkal nincsenek igazán gondok, pár kivételtől eltekintve. Bármelyiket el tudnám képzelni társnak, ha megtalálnám benne a belső tartalmat is. A magassággal már több gond van. Sok 167 cm. magas úriember van a levélírók között. Ezek oldalán csak sportcipőben és pacskerban járhatok. A magas sarkú, nőies cipőket feledhetem. Nagyon figyelnem kell arra is, ha majd valamelyikükkel találkozok, mit vegyek fel? Nem hozhatom őket ugyanis kellemetlen helyzetbe. Nekem kell alacsonyabbnak maradnom mindenképpen. Ma valahogy nem vágyom már romantikus regényre. Tegnap még arra gondoltam, ma olvasok egy kis limonádét, vagyis romantikus regényt. Már nem igazán érzem most ennek hiányát. Gondolatok keringenek bennem rendesen. Mi történne, ha becsöngetnék az ismeretlenhez?  Na, jó. Ezt a rejtvényt, azért még meg tudom fejteni. Soha nem fogom azt a csengőt háromszor megnyomni, az biztos. Nem tudom elképzelni ezt a kapcsolati formát ugyanis. Ja és a csók! Sajnos az én csókom a dohányosok csókja. Rengeteg levél, amit még meg sem nyitottam. Na, megnézem a horoszkópoma,t és indulok utána sétálni kicsit.

Eszembe jut a 3 kis manó is, akik várnak holnap reggel engem. Nagyon örülök nekik. Régebben már vigyáztam rájuk, és kölcsönösen nagyon szerettük egymást. Holnap kapok 3 puszit és 3 ölelést tőlük, az biztos.

Ölelés! Ó, de jó lenne ölelni, ölelni azt, akit szeretek és sétálni vele sokat, kéz a kézben.

Álmodozok, mert álmodozni jó!

Na, végre, bejött a horoszkóp.

Izgalmas időszak előtt áll. Nagy változások várhatók. Új ismeretségek vannak alakulóban.

Tud ez a horoszkóp valamit, konstatálom magamban. Lassan bezárom a fiókomat. Hoppá! Most jött be egy levél. Ki ez? Nem hiszem el! Ő, a Jenő!

Nem, most már ezt nem nyitom meg. Majd holnap. Most már friss levegőre vágyom. Indulok.

 

Ötödik rész

Szuper volt a mai nap. A manók nagyon örültek nekem, öleltek-öleltek. Imádom Őket.  Kérdeztek és kérdeztek. Kicsit el is fáradtam, de kellemes fáradság ez. Ma nem akartak semmi mást a pici manók, csak beszélgetni. Érintetlenek maradtak a játékok.  Hazafelé felidéztem a leveleket, amiket kaptam, s amire most este válaszolok. Letelepedek. Meggyújtok egy illatgyertyát. Szeretem az illatos gyertyát. Sokszor csak ülök, s nézem pici lángját. Szívom magamba az illatanyagot, megnyugtat és ábrándozásra késztet. Tudok álmodozni, az biztos.  Mondják, és igazuk van: álmokból lesz a megvalósult valóság. Nekem akkor valami frenetikusan nagy boldogság lesz majd álmaim beteljesülése, mert álmodozni azt tudok, de álmodozni jó!

Zsófi! Ha-hó, ébresztő! Válaszolni kell a levelekre. Tudod, az ígéret! Jó, jó! Bekapcsolom a gépet. Postafiók megnyitva. Beérkezett levelek. Ó, te jó ég! 58 új levél. Mikor fogom én ezt elolvasni?  Na,, a válaszról ne is beszéljünk. Na, kezdjük! Mikor és hol levélre válaszolok elsőnek.

Nincs neve. Ez jó! A gyors döntések embere ő. Türelmetlen alkat. Mindent most azonnal típus.

Zsófi! Romantika itt is törölve. Szerintem a szeretkezés is max 10 perc lehet. Na, én azért ennyire pörgős életet nem szeretnék.

Én azért néha szeretek megpihenni és szeretni.

 

Kedves Ismeretlen!

 

Köszönöm leveledet. Szeretném, ha egy kicsit többet írnál magadról. Tudom, a személyes találkozást nem pótolják a sorok. Szeretném, ha a találkozásunk előtt kicsit jobban megismernénk egymás világát.

Várom a válaszodat.

Szeretettel üdvözöl. Zsófi.


Végül is mindegy, mit írok, mert úgy sem fog válaszolni. Előbbi típuselemzésem alapján nem ő az, akit keresek.

A következő Tamás a 8. kerületből. Kedves, aranyos, olyan szerethető típus. Határozott elképzelésekkel rendelkezhet. A sikeres emberek táborába tartozhat. Ő az, akinek mindig, minden sikerül. A Nőktől pedig tuti, hogy kevés visszautasítást kapott az évek során. Nem, most nem válaszolok még neki, had izguljon még egy kicsit. Addig rúgja csak a labdát és álmodozzon, talán rádöbben, hogy nem csak ő írt nekem. 1-2 nap múlva válaszolok majd. Meglepetés lesz számára szerintem, mert akkor már úgy sem fogja várni.

Jenő! Jenő! Ó, még el sem olvastam, mit írt az én Jenőm. Olvasom rögtön, Jenőm, csak még válaszolnom kell -tudod- a többieknek.  Szegény, ha most belelátna a fejembe. Apropó: úgy szeretnék legalább egy napig férfi aggyal gondolkodni. Sokat próbálom ugyan is elemezni a férfiak gondolkodás módját, de sokszor belegabalyodok a gondolatokba. Sok mindent nem igazán tudok kibogozni a gondolatmenetükben. Csengetnek. Az órámra nézek. 8 múlt.  Ki lehet ez ilyenkor? Jövök, jövök!

- Szia, Katica! /a szomszéd asszonyom ő/

- Szia, Zsófiám! Bocs, hogy zavarok, de nem tudnál adni egy kis lisztet? Elfogyott, és már nem szeretnék leszaladni, ha nem muszáj.

- Csak nem sütni akarsz este 8-kor? Süssél pitét, az gyorsan kész. Még pár almám is van hozzá, ha gondolod.

- Köszi, aranyos vagy, de, tudod, az én Péterem most palacsintát enne. Sütök neki párat gyorsan.

Ó, Istenem! De jó neki! Süthet a Péternek. Merülök el a gondolataimban.  Közben bezárom az ajtót. Én is sütnék az én Péteremnek, ha volna. Ébresztő Zsófi! Válaszolj!

 Kedves /na, ki is vagy? Vársz, az biztos, de hogy hívnak?/

No, akkor nem kedves a megszólítás.

Szeretettel köszöntelek!

 Köszönöm kedves soraidat, aranyos kiscicád van. Sok boldog percet szerez neked, azt látom a fotón. Olyan szeretettel öleled magadhoz. Szeretném elmondani, hogy én tartós kapcsolatra vágyom. Az általad felvázolt kapcsolati formát, én nem tudom elképzelni. Kedves volt, hogy meghívtál magadhoz, és megtiszteltél a bizalmaddal azáltal, hogy a címedet is megadtad, köszönöm! Bizalmaddal nem fogok visszaélni, de meghívásodat a fenti ok miatt nem tudom elfogadni. A dohányzók táborába tartozom, így talán nem ér nagy csalódás, ha nem látogatlak meg.

Kívánok békés, boldog, sikerekben gazdag napokat.

Üdvözlettel: Zsófi


Mára talán elég is volt. Fáradt vagyok, s most már, éhes is.  Palacsinta illat szökik be az ajtó résén.

Zsófi!  Jenő az!

Nem, már nincs hozzá erőm. Gyors zuhany, s azután zuhanás az ágyba. Megígérem magamnak, hogy holnap reggel még indulás előtt elolvasom, mit írt, este pedig válaszolok is.

Bocs, Jenő, már nagyon fáradt vagyok.

 

Hatodik rész

Nem tudok aludni. Azon gondolkodok, hogy mit is írhatott a Jenő. Hajnali fél 3. Főzök egy kávét és elolvasom végre azt a levelet. Álmosan, kissé fáradtan, de a kávéfőzővel együtt, bekapcsolom a gépet is. Mire elővarázsolom a postafiókomat, addigra kész a kávé is.

Felhasználónév, Jelszó, ok. Lássuk!

Megnyitom Jenő levelét.

 

Kedves Zsófi!

 Nagyon örültem a válaszodnak. Tudod, nem reménykedtem abban, hogy fogsz írni. Bevallom, nem TE voltál az első, akinek írtam. Igaz, előző levelemben azt mondtam, hogy nem szoktam társkereső levelekre válaszolni, de ez valójában nem igaz. Rengeteg levelet írtam már, de választ alig-alig kaptam. Tudod, mióta az én Klárikám itt hagyott, azóta nem találom a helyem a világban. Keresem azt, ami nincs. Keresem azt, ami a Klárikámmal elment: a boldogságot. Tudod, néhányan válaszoltak ugyan, de azokkal én nem szeretnék kapcsolatba kerülni. Úgy érzem, csak a lakásom, meg a pénzem érdekli őket. Volt, akinek gyereke is van, s bennem látta helyzetének a megoldását. Nem, én gyereket már nem akarok nevelni. Belefáradtam már az ilyesmibe. Kaptam durva leveleket is, amiben azt írták, hogy: mit képzelek én a Klárikámról áradozok és társat keresek. Nem tehetek róla, de még mindig szeretem Ő, de  tudom, hogy Téged is tudnálak úgy szeretni, mint Őt szerettem. Számomra a Te leveled nagyon kedves volt. Senkitől még ilyen szép levelet nem kaptam. Drága Zsófiám! Kérlek, írj nekem. Nagyon szeretnék találkozni veled! Hidd el, jó lenne nekünk együtt. Lehet, hogy bogaras vénember vagyok. A kedvedért a lakást is átrendezem.  Igaz, nem érezném úgy jól magam, de egye fene. Látod, mennyire vonzódom hozzád? Én tudom, hogy Te pótolnád az én Klárikámat. Benned van valami, amit eddig még senkiben nem éreztem. Sugárzik belőled a szeretet és nekem arra van szükségem. Nagyon foglak szeretni, hidd el nekem! Abban biztos vagyok, hogy tudnál úgy főzni, mint az én Klárikám. Az ízek lehet, hogy nem lennének olyanok és hazudnék, ha azt mondanám, hogy legalább gondolatban nem hasonlítanám össze az én Klárikáméval, de azért megenném. Hidd el! Ha egyszer voltál már konyhában, akkor csak tudsz valamit főzni, ugye, Drágám? Jó volt olvasni azt, hogy becsületes embernek tartasz. Az is vagyok. Minden fillért odaadok majd neked, hidd el! Bár be kell osztani nagyon, mert nagy a drágaság. Mi vezettünk egy füzetet a kiadásokról.  Még a mai napig írom, hogy mire költök. A kiadások vezetésével nem terhellek majd, azt beírom én majd minden nap. Jó, hogy ezt most így szóba hoztam.  Ma befizettem a vízdíjat és még nem írtam be. Várjál egy picit! Beírom és folytatom.  Na,, rend a lelke mindennek. Beírtam, Aranyom. Zsófikám! Én megtaláltam, amit kerestem! Te vagy az!  Hidd el, boldogok leszünk. Olyan szép vagy a képen! Tudnál még fényképet küldeni magadról? Boldoggá tennél vele. Nagyon várom a válaszodat! Mondd, van telefonod? Megadnád a számodat? Szeretném hallani a hangodat. Biztos az is nagyon kellemes. Írjál hamar!

Hódolattal: Jenő

 

Szegény Jenő! Most mit is írjak Neki? Valójában rendes ember lehet, de egyszerűen nem tudnám elképzelni vele az életemet. Írok neki, mert várja a választ, meg sajnálom is őt. Bízom benne, hogy soraim által majd visszatér az életkedve és megtalálja azt a társat, akit neki rendelt az élet. Így legyen!

Belekortyolok a kávéba és megnyitok egy levelet. Úgy találomra. Nézzük! Katt!

 

Kedves Zsófi!

 

Kérlek, légy szíves olvasd el soraimat. Zsolt vagyok. Budapesten élek. Nagyon kedves és aranyos vagy a fotón és szeretnélek megismerni. 24 éves vagyok, egyetemre járok és számítástechnikával foglalkozok. Szívesen segítek, ha esetleg ezen a területen problémáid lennének. Nagyon szeretnélek közelebbről megismerni. Úgy érzem, különleges egyéniség vagy. Szeretném, ha megadnád arra a lehetőséget, hogy találkozzak Veled. Megtaláltalak a közösségi oldalon is. Bejelöltelek ismerősnek, kérlek, fogadd el a felkérést. Nagyon várom a válaszodat. Hidd el, nem fogsz csalódni bennem, ha megismersz.  Úgy érzem, számodra fontos a belső érték. Ezt sugárzod. Talán furcsának találod a megkeresésemet, de mióta megláttalak, nem tudok szabadulni a rabságodból. Sokat nézegettem a fotódat. Csodálatos alakod van. Kérlek, engedd meg, hogy belső világodat jobban megismerhessem. Máris hiányzol, pedig még nem is találkoztunk. Gondolataim körülötted forognak állandóan. Várom a válaszodat, abban a reményben, hogy nem utasítod el közeledésemet.

Vigyázz magadra, üdvözöl: Zsolt

Jó ég! A fiam is idősebb nála. Mit keres ez a számomra még gyerek? Mi vezeti? Mit akar? Vagy csak valami vicc ez az egész? Több mint 20 évvel fiatalabb nálam, mit lehet erre válaszolni? Mert válaszolni kell. Ígéret, az ígéret. Több mint fél órája gondolkozom ezen a levélen, egyszerűen nem tudom felfogni, mit keres Zsolt, Még a zuhany alatt is ezen gondolkodok. Mit vár ő ettől a kapcsolattól? És én mit kapnék, ha ebbe belevágnék? Na, erre nem számítottam. Sok mindenre fel voltam készülve, de erre nem.  Hírtelen beugrik egy kép:

Vásárolunk egy bevásárlóközpontban. Véletlenül kicsúszik a zsebemből a kesztyűm. Gyorsan kapok utána, nehogy eltűnjön, a szemem elöl. Mire egy 50 év körüli Úriember felemeli kesztyűt és odaadja Zsoltnak. Parancsoljon, a mamája kesztyűje. Hogy reagálnék egy ilyen helyzetben? Mit tennék? Pajkosan egymásra néznénk és nevetnénk? Vagy egyszerűen összeomlana bennem minden. Megint hideg cseppé változik a forró vízsugár. Ó, te jó ég! Minden levél után cseppenként fog végig futni a hátamon minden forró vízcsepp? Mit vegyek fel? Hírtelen gondolatot váltok?  Maradok a farmer-pulóver összeállításnál. Tegnap megígértem a manóknak, hogy ma megyünk sétálni. Ezért ezt a kényelmes, sportos megoldást választom.

Gondolataim még a metrón is a Jenőn és a Zsolton járnak. Estére is meg van a programom. Válaszolok a levelekre.

- Szia Zsófi! –ölelés és puszik.

- Zsófi –Zsófi! Megyünk sétálni?

- Igen, kincsem, megyünk.                     

Elkezdődött a nap.

Hetedik rész

Szépen sütött ma a nap. Jó volt kint lenni a szabadban. Nagyokat sétáltunk a gyerekekkel is. Boldogsághormon volt ez a mai napsütés. Bekapcsolom a gépet, mert válaszolnom kell a Jenőnek, meg a Zsoltnak is. Nagyon várom már László levelét, ő az a termelésirányító. Szimpátiámat élvezi. Olyan elixír volt ő számomra. Kedves és értelmes. Imádom az okos férfiakat. De jó lenne, ha írna. Nem, ma még nem írt. Várok és reménykedek.

Katt-katt!

Hoppá! Ez nem a Jenő levele. Mit nyitottam én meg? Na, ez az én számítógépes tudásom, vagy csak kapkodok kicsit. Szó, mi szó, van mit. Legjobban az ujjaimat, hogy bepötyögjem a válaszokat. Az első két sort 3-szor olvasom el. Mi a fene van? Mit ír?


Szia, csá, csumi, pusszantalak tündérkirálynőm!

 

Szép vagy és kívánatos. Jó nézni a fotód. Életben is szeretnélek nézni, érezni. Gyorsan írj, mert tova száguldok. Tudod, én sokat egy levélre sem várok. Repülni akarok ágról-ágra, míg tehetem. Tenném, de valahogy mostanában nem igazán akar összejönni. Veled úgy összebújnék. Ó, Te drága, elvinnélek a mennyországba. Régen voltam nővel, bevallom, de napról napra jobban akarom. elmondom neked, hogy az a fél évvel ezelőtti kis romantika sem volt az igazi. Nem éreztem igazán jól vele magam. Kicsit öreg volt, majdnem 50 volt. Nem tudta az már, mi az igazi testi szerelem. Én különben 56 vagyok. Ja! Te! Ezt a G pontot nem igazán értem. Ez valami új felfedezés? Miért jó ez a nőnek? Megint kaptak valamit az élettől, hogy még jobb legyen nekik. Eddig is jó volt nekik! Vagy nem? Na, de most! Mi a fene az a G pont? Szóval, mikor repülünk a mennyország felé, királynőm? Tudod, gyorsan írj, mert, ha nem írsz, én nélküled repülök!

Csá, csumi: Bob.


Néhányszor elolvasom még ezt a levelet. Hihetetlen, hogy minden nap ér meglepetés. Már megint a hidegvíz cseppeket érzem a hátamon, pedig még vizet sem ért a testem, mióta hazajöttem. Komolyan kíváncsi lettem erre a Bobra. Ki ez? Valójában ilyen, vagy a fia írta a levelet? Hihetetlen! Na, és ez a G pont. Őrület! Kit takarnak ezek a sorok? Most erre mit válaszoljak?  Talán meg kéne említenem, hogy sok infó található a neten. De most írok néhány sort, gondolatot a Jenőnek. Szeretnék neki pár mondatot adni, hogy elhiggye, majd csak megtalálja azt, akit keres. De komolyan mondom, az összes energiámat elviszi.


Kedves Jenő!

 

Köszönöm soraidat. Kicsit meglepett, hogy már több hölgy társamnak is írtál. Természetesen jogod van hozzá, csak az előző leveled után meglepő volt számomra. Én az őszinteség híve vagyok. Tudom, nehéz feldolgozni szerettünk elvesztését, de kedves Jenő, ezen túl kell már lépned. Őrizd emlékét a szívedben, de próbáld észrevenni azon boldogságokat, amit az élet tartogat számodra. Örülj a napsütésnek, az esőnek, a madárdalnak és mindennek, ami körülvesz.  Örülj az apró csodáknak és meglátod, minden szebbé, boldogabbá válik. Őszinte leszek veled! Én nem tudom elképzelni veled a mindennapokat. Én, más világban éltem és élek, mint te. Úgy érzem, már én sem tudok megváltozni. Nekem is megvannak a magam kis szokásai, amikhez ragaszkodok. Én, már nem tudok úgy ébredni, hogy ne kávézzak, és ne gyújtsak rá. Kedves tőled, hogy szép és jó tulajdonságokkal ruháztál fel, köszönöm! Úgy érzem, más világ az, amiben élünk Te is, meg én is. Őszintén megmondom neked azt is, hogy nem tudnék úgy élni, hogy mindennap bekönyveljem még a reggeli kakaós csigám árát is egy füzetbe. Pánikrohamot kapnék, ha esetleg elhagynám a számlát és nem tudnám neked odaadni. Tudom, jó dolog a háztartási napló vezetése, de ezt nem nekem találták ki. Hála az égnek, még napló nélkül is sikerült mindig mindent kifizetnem. /Hírtelen magam előtt látom, amikor előző levelét írta, és megszakította, mert elfelejtette beírni a füzetbe a kiadást. Mosolygok magamban, mert aranyos jelenet lehetett. Felvidít ez a Jenő valahol ezekkel a dolgokkal./ Kedves Jenő! Szívesen küldenék fotót magamról, de sajnos nem tudok. Nincs több fotóm.  Az, az egy van, ami a hirdetésben is látható. Tudod, nem tartom magam valami fotogén alkatnak, így nem szívesen fotóztatom magam. Meg minek is?  Hisz, ha látni akarom magam, számomra elég a tükör is.  Bízom benne, hogy soraimra nem vártál sokat. Szívesen írok neked, ha időm engedi és olvasom soraidat is, ha írsz, de kérlek, ne fűzz reményeket azon gondolataidhoz, hogy egyszer együtt fogunk élni! Bízom benne, hogy te is megértesz engem. Szép napot kívánok!

Üdvözöl: Zsófi


Megkeresem Zsolt levelét, hogy válaszoljak Neki. Nem-nem-nem, ez sem az.

Ó! Megint itt egy levél Bobtól. Ezt a délutáni órákban írta.


Csá, csumi, Királynőm!

 

Lassú vagy, szívem! Írjál gyorsan, mert repülök tovább!

Pusszantalak: Bob


Ó! A Bobom repülni akar. Nyugi, üzenem gondolatban neki. Ne görcsölj! Na, itt van Zsolt levele. Nagy fejtörést okoz ez a levél. Mit írjak neki? Kíváncsi is vagyok, mi motiválja.  Kérését elutasítom, mert értelmetlennek találom ezt az egészet, de megbántani nem szeretném.


Kedves Zsolt!

 

Kedves soraidat köszönöm! Nem igazán tudom, hogy hogyan is kezdjem levelemet. Szerintem te elnézted a hirdetésben a koromat. Tudod, óriási a korkülönbség köztünk. Számomra idegen az, amit Te felvázoltál. Én a korosztályomban keresek társat, akivel már leélhetem az életemet. Én úgy gondolom, hogy ekkora korkülönbség esetén csak egy szalmaláng lenne ez a kapcsolat. Rád még sok boldog perc, pillanat, társ, gyerekek vár. Fiatal vagy, előtted az élet összes lehetősége. Kívánok sok boldog évet és szép napot! Soraidat megköszönve

Üdvözöllek: Zsófi.


Kedves Tamás!

 

Köszönöm kedves soraidat! Reménykedem benne, hogy kelleme volt a focimeccs a fiúkkal. Szeretném, ha egy kicsit bővebben írnál magadról. Előre is megköszönöm. Megnyugtatlak, még időben írtál. A meccsnek nálam még nincs vége. Most kezdődőt csak az első félidő.  Így, még mindenkinek van esélye a pályán maradni. Sportos, boldog szép napokat kívánva

Üdv: Zsófi.


Érdekes emberkék léptek be az életembe. Érzem, az egyéniségüket nem fogom elfelejteni soha.  Zsigereimben érzem, hogy sok levélváltás lesz még velük és hol vannak még a találkozások. S még az a rengeteg levél, amit el sem olvastam. Gyanítom, hogy a találkozások is sok meglepetést tartogatnak még számomra. Mára a kis társkereső világomat bezárom. Irány zuhanyozni.  Ma nem szeretnék hidegvíz cseppeket, ezért gondolat elterelésként bekapcsolom a CD lejátszót és dúdolva indulok tusolni.

Csodálatos élet –dúdolom......

Nyolcadik rész

Nyugtalanul aludtam, szinte rémálom volt az egész éjszaka. Egyszerűen nem tudtam szabadulni ettől a Bobtól. Nem értem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy valójában valaki ilyen. Szerintem csak viccnek szánta ezt az egészet. Nem, ilyen fazon nem létezhet. Na és a Jenő. Olyan furcsa érzésem van vele kapcsolatban is. Valami nem kerek szerintem körülötte. Mint előző levelében is írta, sok hölgyet megkeresett már soraival. Nem ma kezdte ezt a társkeresést. Nem értem, hogy hogy nem vont le semmi következtetést az eddigi levelekből. Vagy egyszerűen születetten ilyen. Ó, de álmos vagyok. Mit csicsereg ez a rádió? Havas eső, hószállingózás várható ma. Na, oda a tegnapi napsütés. Ma a piacra megyünk a gyerekekkel. Nagyon jól érzik ott magukat. Csevegnek az eladókkal,és mindig elérik, hogy egy-egy almával, vagy naranccsal a kezükben búcsúzzanak el az eladó nénitöl. Imádni való szép gyerekek. Főleg az ikrek.  Olyan egyformák, még én is sokszor csak a viselkedésükről tudom megkülönböztetni őket. A Peti tűz, a Dani víz.  Peti mindig megkérdezi séta előtt, öltözködés közben, hogy akkor Zsófi most hócipő, vagy nyúlcipő? Nem lehet unatkozni a társaságukban. Na, dörzsölöm a szemem: nézzük, mit látunk ma reggel a társkereső albumban. Korán van, még van időm böngészni. Gépet bekapcsolva, látom, hogy rengeteg levél van. Hoppá! Írt a László. Ó, ezt már nagyon vártam.

Kedves Zsófi!

Kedves válasz soraidat nagy örömmel olvastam. Szeretnék veled egy kellemes vacsora, vagy délutáni teázás mellett beszélgetni. Természetesen, ha túl korainak tartod a találkozást, akkor várok türelemmel. Tudod, a személyes találkozás varázsát nem pótolja semmi. Én úgy érzem, a mi találkozásunk varázslatos lesz. Ezért is szeretném, ha mielőbb sor kerülne rá. A döntést rád bízom, nem kívánok gyors tempóban rád törni.  Számomra te fontosabb vagy.  Szeretném megadni a telefonszámomat, hogy érezd, szándékaim tiszták. Bármikor el tudsz érni, ha úgy érzed. Megtisztelnél vele, ha te is megadnád az elérhetőségedet, mert úgy a találkozót is egyszerűbb lenne megbeszélni. Természetesen a bizalmaddal nem élek vissza, s csak akkor hívlak majd, ha erre felhatalmazást adsz nekem. Kicsit felhalmozódott a munkám, így kissé kevesebbet tudok írni neked, mint szeretnék. Várom válaszodat a fenti elképzelésemmel kapcsolatban.

Üdvözlettel: László.

 Itt az első randi meghívás. Úgy vártam ezt a levelet, s most kicsit pánikolok. Szeretném nagyon megismerni őt, de óriási bennem a stressz. Nem is tudom, mikor randiztam utoljára, már nem is tudom, mi az. Ezernyi kérdés torlódik fel bennem. Mit vegyek fel? Tetszeni fogok neki?  Ő milyen érzést fog kiváltani belőlem? Hú, izgulok! Nagyon izgulok!

Fussunk tovább a leveleken:

Ó, nem hiszem el! Mivel foglalkozik ez az ember, hogy állandóan ráér írni? Na, ki ő?  Bob.

Csá, csumi Királynőm!

Még mindig nem írtál! Már fél lábbal repülök! Lemaradsz Bogaram! Mással fogok repülni, Virágszálam! Írjál gyorsan!

 

Hihetetlen, hihetetlen! Komolyan mondom, megnézném már ezt a Bobot! Nem bírom elképzelni, hogy milyen külső takarja ezt a belsőt. Ezt a nevet nem ismerem. Katt!

Kedves Zsófi!

Megleptél a válaszoddal! Tudod, nem számítottam rá. Amikor azokat a sorokat írtam, már csak játéknak tekintettem ezt az egész társkeresést. Tudod, sok levelet váltottam már, mire ezek az idióta kérdések megfogantak a fejemben.  Tudnék mesélni Neked a női nemről. Hidd el, sok mindent tapasztaltam, de megmondom őszintén, rengeteg negatív tapasztalatot gyűjtöttem. Már feladtam ezt az egészet, de most, hogy te válaszoltál, megcsillant bennem valami fénysugár. Tudod, megfogott benned az, hogy udvariasan válaszoltál idióta kérdésre. Megmondom neked őszintén, én a helyedben nem is tudtam volna, hogy mit írjak. Te ezt nagyon ügyesen oldottad meg. Idióta a kérdés már csak azért is, mert, ha egy férfi számára az a fontos, hogy mekkora a melled, akkor az a férfi egy idióta. Nem is nevezném férfinak. Komolytalan, szex centrikus egyének ők. Sajnos vannak ilyenek is közöttünk. Most, ha megengeded, szeretnék bemutatkozni. Dávid vagyok, 47 éves, Budapesten élek. Saját vállalkozásomat építgetem. Ingatlan értékesítés a profilom. Gyerekem nincs. Nős sem voltam még. 10 évig éltem élettársi kapcsolatban, de ezt házassággal nem pecsételtük meg. Szép volt valahol ez a 10 év, de egyre jobban eltávolodtunk egymás tol. Keresem a számomra kedves, romantikus, szerető hölgyet, akivel boldogan eltölthetnénk napjainkat, de nem minden áron. Tudod, én el vagyok így is a világban, de azért csak kellemesebb egy társsal. Nagyon szeretek utazni, szinte az egész világot bejártam már. Szívesen vezetlek majd végig a világon, ha úgy alakul. Természetkedvelő is vagyok. Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha írnál magadról néhány sort. Várom válaszodat és reménykedem benne, hogy egy szép utazásba kezdek veled. Kérlek, nézd el nekem előző buta levelemet. Egyben szeretném ismételten megköszönni, hogy válaszoltál levelemre. Tiszteletem és kézcsókom:

Dávid

 

Na, ez aztán a meglepetés! Erre sem számítottam. Milyen sokat gondolkodtam akkor azon, hogy mit írjak azokra a levelekre. Lehet, hogy megérte betartani ígéretemet, hogy minden levélre válaszolok.  Igazából, soha nem tudja az ember, hogy hol, mit talál.

Indulnom kell lassan. Várnak a manók. Hú, de fáradt vagyok. Hosszú lesz ez a nap.

A gyerekek már nagyon vártak. Nagyon akartak már piacozni. Laza nap volt a piacon. Kevés volt a vásárló, így kényelmesen tudtunk nézelődni.

-Nézd, Zsófi! Milyen aranyos az a cica ott, a nagy bácsi ölében! HAD MENJEK ODA! Szeretném megsimogatni.

-Oda mehetünk, ha szeretnétek, de ne támadjatok egyszerre hárman arra a szegény kis cicusra! Danika! Hol van az a cicus?

-Ott, ott!

Megfordulok, de, mire felmérném az óriás bácsi pici cicáját, már harsonó hangon hallom, hogy a nevemen szólítanak.

-Zsófi, Zsófi! Te vagy az? Miért nem válaszoltál a levelemre? Nagyon fenn hordod az orrod! Válaszolni azért illett volna. Nehogy azt hidd, hogy majd megtalálod a társad. Hidd el, senki nem akar ma már tartós kapcsolatot. Különben hiába írtál volna, úgysem jöttünk volna össze, mert te dohányzol. Nem bírom a dohányzó nőket.  Na, ne nézz már így rám, csillagom!  A társkeresőn erősnek kell lenned. Itt kapsz hideget, meleget. Ha érzékeny vagy, akkor inkább add fel, mert akkor ez nem neked való.

-Bácsi! Megsimogathatom a cicát?

-Nem szereti, ha simogatják. Csak nézd.

-Zsófi! Még három gyereked is van? Ezt nem is mondtad.

-Szevasztok, gyerekek! Vigyázzatok a Mamára!

-Ő nem a Mamánk. Ő a Zsófi!

A nagy bácsi ezeket már nem hallotta, mert óriási léptekkel hagyta el az épületet.

-Zsófi! A bácsi nem volt kedves. Ismered?

-Nem igazán. – rebegem dadogva. Hátamon érzem a hidegvíz cseppeket, de ezek már jégcsapot képeznek rajtam. Istenem! Akarok én társat keresni? Kell ez nekem? Te jó ég, mibe csöppentem. Ma már biztos, hogy nem veszem elő a levélgyűjteményemet. Alig várom, hogy hazaérjek és forró zuhany alatt lemossam magamról a mai nap történését. Mintha olyan egyszerű lenne.

Vacogok, ráz a hideg. Ma már álmodozni sem tudok.

Kilencedik rész

A nagy óriási bácsit láttam álmaimban, és felriadtam. Szerintem végig vele álmodtam, csak nem emlékszem rá! Ezt abból gondolom, mert, miután felriadtam, egyből az a gondolatom támadt, hogy igaza van a cicás bácsinak: itt kapok hideget-meleget. Igazat adtam neki abban is, hogy erősnek kell lennem. Igen, én erős vagyok! Törlöm emlékeimből az ilyen alakokat. Már amennyire lehet. Próbálom pozitívan megközelíteni a dolgokat, s úgy felfogni, hogy milyen jó, hogy találkoztam Vele, így legalább nem kell válaszolnom a levélre. (A fenét jó! Bár soha ne találkoztam volna Vele!)  Elhitetem magammal, hogy a tegnapi zuhany lemosta ezt a kellemetlen élményt rólam. Kávé nélkül nincs ébredés! Kávéfőző, gép bekapcsol. Eszembe jut a Jenő. Szép lenne az ébredésünk. Most azt mondaná: jó reggelt, Anyukám! Ébresztő! Gondold azt, hogy most kaptál egy kávét. Vigyázz, forró! S rá is gyújtottál. Ó, Istenem! Ez lenne csak a meny ország! Beleivódnak ezek az emberek a hétköznapjaimba. Már a kávéról is Jenő jut az eszembe. Ó, Mária! Mi jön még?

Levelek, levelek!

Először válaszolok néhány sorban Lászlónak. Megköszönöm válaszát, megadom a telefonszámomat. Randizni fogok! Ó, de izgulok! Mit fogok felvenni? Na, ezt elküldtem. Az első eset, hogy megadtam a telefonszámomat. Mikor fog hívni? Izgulok. Nézem a beérkező leveleket. Jaj, már, mit látok? Írt a Jenő! Hú, de hosszú levél. Meghagyom estérre. Úgy érzem, elég hosszan el leszek majd a levél olvasásával. Na, s akkor még a válasz. Nem az igazi ez a kávé. Kicsit keserű. Dávid. Válaszolok Neki.

Kedves Dávid!

Te is megleptél a leveleddel! Őszintén mondom, soha nem gondoltam volna, hogy előző leveledben érkezett más embert takarnak, mint amilyet én véltem. Furcsának tartottam azokat a kérdéseket, de mivel megfogadtam magamnak, hogy minden levélre válaszolok, így válaszoltam is. Örülök, hogy írtál magadról, s elnézem előző leveledet. Bizonyára sok negatív tapasztalatod van. Hát lassan én is tudnék mesélni. Tudod, nehezen szántam rá magam a társkeresés ezen formájának, de manapság ebben a rohanó világban szinte csak ilyen ismerkedési lehetőségünk van. Próbálom a negatív tapasztalatokat dobozba zárni, s inkább a jóra próbálok fókuszálni.  A Te világodhoz hasonlóan nekem is meg van a saját kis világom, amiben jól érzem magam. Nem görcsösen keresek társat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyok egy olyan valakire, akivel el tudok beszélgetni, akivel megoszthatom az én kis világomat. Nem egyszerű feladat ez, úgy érzem, de a lehetőségek előtt ki kell tárni az ajtót. Valahol ez vagyok én. Köszönöm soraidat. Kívánok a kis vállalkozásod építéséhez sok sikert. A hétköznapokhoz pedig nyugodt, boldog pillanatokat.

Üdvözlettel: Zsófi

 

Lassan indulnom kell, mert várnak a manók. Gyorsan végig futok még a leveleken. Nem hiszem el!

Királynőm! Repülni szeretnék!

Repülünk, vagy repüljek Nélküled?

Ez nem lehet igaz! Válaszolok Neki. Lehet, hogy elkések, de most még úgy érzem, írnom kell Neki. kicsit dühös vagyok erre a Bobra. Lerázom. Mégpedig úgy, hogy válaszolok Neki. Szerintem, ha kap választ, elrepül egy másik ágra. Na, nagy levegő, s a válasz.

Bob!

Leveleidet megkaptam. Szeretném, ha válaszként elfogadnád azt a történetet, amit ma hallottam.

Íme, a történet:

Mikor a térre értem, két galamb beszélgetett éppen.

-Szép vagy és kívánatos! – mondta a fiú /Most nevezzük Őt Janinak/

- De sokat, tudod, nem várok, ha nem jössz, egyedül repülök.

-Eddig is egyedül repültél! – szolt a lány. /Akinek a neve most Juli/

-Ó, juj, ne mondd már! Fél évvel ezelőtt is volt egy társam, Vele repültem, hidd el, ha nem is láttad.

-Mondtad, de azt is mondtad, hogy kicsit öreg volt a lányka. Nem volt már mini szoknyája. Én is annyi évet éltem, mint Ő, így félő, hogy én sem leszek számodra jó nő!

-Ne mondj ilyeneket, siess, had repüljek Veled! Tudod, ha nem vagy elég gyors, itt hagylak magadra, várhatsz a következő alkalomra! Tudod, én ágról-ágra akarok szállni! Nincs időm tétovázni!

-Nem tartalak vissza, Jani, hisz van még mit tanulni! Vegyél elő egy könyvet! Lapozd fel szépen és olvasd el, mi az a G pont és hol van éppen. S akkor megérted szépen, ami ma még nem elég világos  előtted éppen.

-Repülni akarok Veled a Meny ország felé! Hát nem érted, miről szol minden szavam?! Királynőm! Jössz, vagy maradsz?

-Mit fecsegek én itt Neked? Úgysem érted, bármit mondok Neked!

-Repülünk?!

-Repülünk, persze! De Te északra, én meg délre!

 

Tízedik rész

Jó kis rohanós napom volt. Reggel futottam a manókhoz. Zakatolt az agyam egész nap ezen a Bobon. Úgy elképzeltem, mikor elolvassa a mesémet, Sok kép ugrott be, de valójában nem tudom elképzelni, hogy hogyan is fogadta. A manók is formában voltak. Rohantak, futottak a játszón.  Ma este még nehéz feladat vár rám. El szeretném olvasni Jenő levelét, és válaszolni is kell rá, mert ugye, megígértem magamnak. Csörög a telefonom. Jövök! Jövök! Hol van? Ó, ez a női táska. Rohantam és csak úgy, beledobtam a táskámba. Nem volt jó ötlet. Ó, meg van. Ismeretlennek tűnik a szám.  Halló, szólok bele, a nagy keresés után.

-Szép, csodálatos estét kívánok, kedves Zsófi! Laci vagyok. –Ó, Mária! Nem tudok megszólalni. Te jó ég! Zsófi, hahó! Mondjál már valamit! Ébresztő!

-Köszöntelek, László!

-Drága Zsófi! Jókor hívlak? Igazából nem tudtam eldönteni, hogy mikor hívjalak, mert nem említetted a levedben, mikor kedvező számodra az időpont.

-Nem rég értem haza, így pont jó időpontot választottál.

-Kicsit fáradt a hangod, de így is kellemes. A hangod is azt közvetíti felém, amit a fotód és a soraid. Örülök, hogy immár a hangod is ismerem. Kedves Zsófi! Szeretném, ha elfogadnád a vacsora meghívásomat. Nem tudom, a szombat este megfelel-e Neked? Tudom, ma még szerda van, de talán már tudod, hogy szabad lesz-e az estéd.

-Változások bármikor történhetnek, de előre láthatólag szabad a szombat estém.

-Akkor szombaton, este 6kor. Természetesen előtte még felhívlak és egyeztetünk, ha megengeded.

_Igen, az jó lesz és köszönöm a meghívást.

-Drága Zsófi! Nem szeretnélek sokáig zavarni. Kívánok szép estét. Jó éjszakát. Örülök, hogy beszéltünk.

-Én is kívánok további szép estét. Köszönöm a hívásodat. Jó éjszakát.

Tartalmas beszélgetés volt részemről, állapítom meg.  Makogtam. Egy normális mondatom sem volt. Hihetetlen! Mi a fene van velem? Ó, randizni fogok. Na, most aztán van bennem izgalom, bőven. Zsófi! Ígéret! Igen, tudom, a Jenő. Ó, van itt más is, de előbb a Jenő. Na, lássuk. Megnyitom Jenő levelét.

Drága Zsófikám!

Olyan boldoggá tettél válaszoddal. Nagyon vártam. Olyan jó beszélgetni veled. Jaj, de sokat beszélgethetnénk, ha te is akarnád. Tudom, hogy nem akarsz velem élni, pedig tudnálak szeretni. Tudom, írtad, hogy ne nagyon emlegessem az én Klárikámat, de nagyon nehéz. Tudod, még mindig szeretem és hiányzik. Zsófikám! Te tudnád őt pótolni!  Érzem! Anyukám! Te dohányzol? Ez nagyon nagy csalódás nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nő, mint te dohányzik. Na, látod, ez okozna egy kis gondot, mert itt nem dohányozhatnál. Ugyanis én soha nem dohányoztam és nem is viselem el a közelemben a füstöt. Nem baj, Csillagom, majd leszoknál róla. Úgysem egészséges. Amit a kiadásokkal kapcsolatban írsz, az megdöbbent. Tudod, Csillagom, ha nem írunk fel minden kiadást, akkor arra ébredünk egy szép napon, hogy sok mindent elfelejtettünk és viszik a házat. Na, ezt nem akarom. A kakaós csigát nem kéne bekönyvelned, mert én minden reggel készítenék neked szendvicset. Én, úgy is korán kelek.  Szívesen megcsinálom ezt neked minden nap. Sokkal finomabb és olcsóbb is. Pánikolnod nem kéne, Csillagom, soha, mert én elhinném neked, hogy mi, mennyibe kerül, számla nélkül is. Szerettem volna egy frissebb fotót rólad, Anyukám! Nincs telefonod? Ma már minden telefonban van kamera. Csinálhatnál azzal egy képet. Felidegesítettél! Miért nem akarsz képet küldeni? Küldjél! Nagyon szeretném, ha írnál, Zsófikám! Kérlek, írjál nekem, mert olyan jó olvasni a soraidat. Sokat gondolok rád:

 A Te Jenőd!

 

Istenem! Igaz, hogy már a kávéról is ő jut eszembe, de azért az, hogy „a Te Jenőd!” , az már kicsit sok nekem. Nem! Én, erre ma nem válaszolok. Elvitte az összes energiámat az olvasás. Meg különben is, ha gyakran írok neki, akkor el is fogja várni, hogy napi rendszerességgel írjak neki. Hol a cigim? Na, visszaugrok oda, ahol Jenő előtt abbahagytam. Nagyon felkeltette ott egy levél,  az érdeklődésemet,mert két melléklet van benne. Mit küldött vajon?  Katt!

Kedves Zsófi!

Nem vagyok igazán a szavak embere. Nagyon tetszel, szeretnélek megismerni. Őrülten szerelmes lettem beléd.

Puszi: Tamás.

Melléklet: fotó, katt! Nem rossz, de nem is lettem egyből szerelmes. A szemei olyan megmagyarázhatatlanul érdekesek. Na, nem dobogott be a szívem. Igaz, egy fotóból azért még nem lehet megítélni senkit. Nem is a külső a lényeg. A lelke, az érdekel. Mert mit ér a külső, ha nincs belül semmi? Engem itt a lelkemben, a lelke által érintsen meg valaki. Melléklet 2. Zene: Rólad álmodom. Meghallgatom. Na, már zenét is kaptam. Aranyos, kedves meglepetés. Álmos vagyok. Lassan indulok aludni. Kikapcsolom a gépet. Kapcsolnám, de hirtelen eszembe jut, láttam, Bob írt. Még, elolvasom.

 

Csá, csumi, Galambom!

Végre, írtál! Elolvastam a mesét. Én is hallottam a két galamb beszédét reggel. De ott Juli azt mondta, együtt mennek délre. Gyere, Királynőm, repüljünk végre.

Írj: Bob.

 

Na, indulok aludni. Én miről fogok álmodni, azt nem tudom, de valaki ma rólam álmodik, Valaki repülni akar velem, Valaki pedig találkozni. Esemény dús nap volt. Én, most már aludni szeretnék, és álmodni! Szépet álmodni.

 

Tizenegyedik rész

 

Nehéz ébredés. Nem igazán aludtam ki magam. Fáradtan ébredek. Szokásos mozdulatok: kávéfőző, gép bekapcsol. Lehet, hogy cukorral kéne innom a kávét? Nem az igazi az íze. Levelek, levelek! Nevek. Kezdek kicsit elveszni a nevek tengerében. A Jenőn és a Bobon kívül most már kezdem keverni a neveket. Valahogyan meg kell majd őket különböztetnem. Hoppá! Itt a mellékleteket halmozó Tamás. Katt!

 

Szia Drága! Szép napot!

Melléklet, zene: Engedd, hogy szeresselek Téged

 

Rövid és tömör, de aranyos. Nagyon kedves ez a zenés ébresztő. Tegnap a Rólad álmodom, ma meg ez. Szuper! Jól esik és jó kedvem van. Kár, hogy nem tudok Róla semmit. Kezd érdekelni. Galambokkal álmodtam. Beszélgettek ők. Én viszont nem hiszem, hogy Bobbal tudnék beszélgetni. Elképzelem, hogy találkozunk, és milyen párbeszéd zajlana le közöttünk. Röviden le tudnánk a randit.

  • Repülünk, Galambom? – kérdezné.

  • Ne siess, ráérünk!

  • Dehogy érünk! Repüljünk gyorsan! Hozzám, vagy hozzád? – Valahogy ennyi lenne. Szerintem nem sokkal több.

Eszembe jut, hogy hogyan szerethet Bob? Gyorsan, ott is repülve? Sietve, nem ráérve? Hú! Megint hideg cseppeket érzek a hátamon, pedig még zuhanyozás előtt vagyok. A szeretkezésről jut eszembe! Néhány napja hallottam a következő beszélgetést a metrón. Két 40 körüli pasi beszélgetett.

– Neked, milyen hétvégéd volt?

– Tudod, semmi különös. Lustálkodás volt az egész.

– Te, mivel töltötted az időt?

– Hát, tudod, valami frenetikusan jó volt. 13 órán keresztül szeretkeztünk.

– Ne mondd! 13 órán át ezt.....

– Igen! Soha ilyen élményem még nem volt. Őrülten oda vagyok azért a nőért.

Ez, a beszélgetés Bobról jutott eszembe. Ó, dörzsölöm a szemem. Hihetetlen, hihetetlen! Bob!

 

Csá, csumi Galambom!

 

Képzeld, ma repülök! Tegnap este találtam valakit, aki repülne velem. Nagyon boldog vagyok. Tudod, ami rég volt, az rég volt. Fél év után újra! Beszámolok majd, milyen volt. Királynőm! Még meggondolhatod, mert Te sokkal jobb vagy, mint Ő! Mondd, miért nem akarod? Na, majd jelentkezek.

Csá, csumi, Bob.

 

Na, Bob ma repül. Talált egy ágat. Szerintem részletesen el fogja mesélni, mi történt. Jó ég! Üzenet a telefonomon. Ó, lehet, hogy előbb kell mennem a manókhoz? Nem! Ez a Laci. Randi Laci! Így mentettem el a számát. -Szép ébredést, csodás napot! – és egy szép virágcsokor. Pompás! Kaptam ma, két zenét, virágot! Mondhatnám, el vagyok kényeztetve. Lassan megkapok mindent, amire vágyom, csak külön-külön. Összegyúrva egyé! Na, az kéne.

Katt! Katt! Írt a kis fiatal hódolóm is.

 

Kedves Zsófi!

 

Köszönöm, hogy válaszoltál levelemre. Tudod, mint említettem, nagyon szimpatikus vagy nekem. Tudom és megértem, hogy számodra egy kicsit furcsa, hogy ilyen fiatalon rajongok Érted. Nem, nem néztem el a korodat! Tisztán láttam a számot. Igaz, nyugodtan letagadhatnál jó pár évet. Nézd, az én korombeli lányok társaságában nem találom meg azt, amit keresek. Nekem érett gondolkodású nőre van szükségem. Ez, egy olyan kapcsolat lenne, tudod, ahol meg van a szabadságod, de meg lenne a boldogságod is. Kérlek, egy kicsit gondolkozz el ezen a lehetőségen. Ebben a kapcsolatban csak boldogság van. Továbbra is szívesen segítek, ha valami számítástechnikával kapcsolatos kérdésed van. Tudod, én ehhez értek, ezért ezt tudom fel ajánlani. Természetesen, ha adódna bármi, amiben úgy érzed, hogy tudok segíteni, szólj.

Boldog napot kívánok: Zsolt.

 

Na, erre most mit írjak? Nem tudom. Miért vonzódnak az idősebb nőkhöz a fiatalok? Nem Zsolt az egyetlen, aki írt és jóval fiatalabb nálam. Mivel eddig ez a téma nem nagyon érdekelt, nem igazán foglalkoztam ezzel. De mostanában, mivel jobban fókuszáltam erre, több történetet hallottam ilyen kapcsolatokról. Igaz, titokban zajló kapcsolatok ezek, mert senki nem akarja az emberek megvetését kivívni. Az érdekes ebben az, hogy az ilyen kapcsolatok, jól működnek, és boldog mind a két fél. Legalábbis eddig csak ilyet hallottam. Elgondolkodtató! Érdekes terület ez, a kapcsolatok világában. Szörfözök még egy kicsit a levelek között.

 

Szia, Drága Tündérlányka!

 

Zoltán vagyok és nagyon boldog, mert Rád találtam. Kamionozok, így keveset vagyok Magyarországon, de tudod, azért szeretnélek megismerni. Igaz, személyes találkozásokra mostanában nem sok lehetőségünk lenne, de én bízom benne, hogy talán egy szép kapcsolat alapjait lerakhatnánk. Nem igazán sikeres a fotó, amit küldök, de valahol azért csak hasonlít rám. Szívesen olvasnám soraidat, amiben írsz Magadról. Várom válaszodat.

Puszi, Zoltán.

 

Lassan készülök. Ma későn érek haza. Így mára ez volt, az én kis társkereső világom. Gép kikapcsol, Zsófi indul.

 

Tizenkettedik rész

 

Tegnap este, már nem kapcsoltam be a gépet., mert későn értem haza. Kíváncsi voltam, hogy ki és mit írt, de tudtam, ha bekapcsolom, akkor belemerülök az olvasásba és nem sok időm marad a pihenésre. Ma frissen ébredtem, és korán. Már sül a pite a sütőben. Megígértem a manóknak, hogy sütök nekik. Ez, most meggyes. Ők, azt szeretik. Igaz, szívesen megeszik az almásat, vagy a túrósat is. Bekapcsolom hát a gépet. Ó, lassan vacsorázni megyek Lacival. Mi a fenét fogok felvenni? Kezdek túl lenni a nagy izgalmon. Kezdek úgy lenni ezzel a dologgal, hogy, ha nem sikerül, akkor mit veszítek? Olyan sok levélíró van még itt, hogy van esélyem megtalálni azt, akit keresek. Kicsit lassult az a szívdobogás. Ó, ez valami csoda! Ma sem ébredek zene nélkül: Készülj, vár a szerelem. Régi sláger. Csodálom! Komolyan! Ez a Tamás lépésről-lépésre zenével próbálja felépíteni a kapcsolatot. Szavakkal keveset mond, de zenével egyre többet. Kezdi megérinteni a szívemet. A szöveg rövid.

Jó reggelt, pussz!

Mit tudok most válaszolni neki? Valamit azért kellene írnom. Alig tudok valamit róla, így nehéz a válasz.

Kedves Tamás!

Köszönöm a küldött dalokat! El kell ismernem, nem vagy a szavak embere, valóban. Úgy érzem, zenével mondod el azt, amit szeretnél. Próbálom értelmezni ezeket a dalokat. Kevés dolgot tudunk egymásról. Szívesen megismernélek, kicsit közelebbről is. Valószínűsítem, hogy Te is kíváncsi vagy rám. Nem tudom, hogy ki kezdje a bemutatkozást, így, ha megengeded, mesélek egy kicsit magamról. / Itt a levél további részében elmesélem, hogy mivel is foglalkozom mostanában. Mi az, ami az érdeklődési körömbe tartozik. Valahol a szokásos bemutatkozó levél kerül megírásra./ Talán így most már több betekintést kaptál abba, mi is az, amit én keresek. Várom, hogy Te is mesélj picit magadról. A zenéket megköszönve kívánok szép napot, Zsófi.

 

Hoppá! A mosógép! Ki kellene teregetni a ruhákat. Holnap randi. Kimostam minden cuccomat, de fogalmam sincs, mit veszek fel. Még hogy csillapodott a szívdobogás! A fenét! Kicsit megszédültem. Mondják, a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út. Hozzám pedig a szavakon és zenéken át. Egyre többet gondolok Tamásra. Valami láthatatlan fonal vonz hozzá. Érdekes, semmit nem tudok róla, de mégis úgy érzem, ver kissé a szívem. Dúdolom a dalokat, amiket küldött. Mi ez? Érzés. Igen, érzés!

 

Csá, csumi Galambom!

 

/Nem lehet igaz! Na, vajon milyen volt a kirándulás? Gondolom, erről fog írni./

 

Ma, nem mondom, hogy most repüljünk, mert fáradt vagyok. A tegnap este, akár jó is lehetett volna, de nem volt az. Képzeld, nem az én esetem volt a madárka. A képen még csak-csak, na, de az életben... Hallod, Galambom! Megláttam, és futni akartam. Te jutottál az eszembe. Arra gondoltam, de jó lenne veled lenni. Felhívott a lakására. Bár ne tette volna. 4 macska, 3 kutya. Komolyan mondom, tele volt a gatya! Megrémültem és kérdeztem, mit keresek én itt éppen? Vacsorával kínált, de nem voltam éhes. Szomjaztam! Levegőre szomjaztam. Gondoltam, nem adom fel, ha már itt vagyok. Legyünk túl rajta. Nem igazán akart működni, mert nem volt vágy. Akartam, de nem vele. Bocsájtsd meg, Galambom, de közben rád gondoltam. Így, sikerült is valahogyan a vágyam felébresztenem. Hallod! Nem volt öreg, de olyan csúnya volt, és gyorsan repülni akart. Gondoltam, simogatom kicsit, ha tudom. Kicsit játszunk, mielőtt a mennybe érek. Érzéketlen volt és hideg. Most is kiráz a hideg. Na, és a macskák végig figyeltek. Galambom, be vallom, csődöt mondott minden tudományom! Repülni akartam, de nem sikerült. Felsültem! Kérlek, repülj velem! Kérlek! Kérlek!

 

Na, erre kössél csomót, mondanám. Vagy inkább mondjam azt, mindenki azt kapja, amit megérdemel? Valahol, azért sajnálom is. Én szeretném, ha neki is sikerülne megtalálni azt, amit keres. Azért, mert olyan a jelleme, amilyen, azért had legyen boldog. Ó, Bob! Tele van az élet csalódással, mondanám, ha itt lennél. /De jobb, hogy nem vagy itt./Dávid. Ő is írt. Nos, lássuk. Katt!

Kedves Zsófi!

Visszaérkezett a fénysugár az életembe a leveleddel. Tudod, nagyon szégyellem azt, az első idióta levelet. Bánt, hogy ilyen sorokkal kerestelek meg. Pont olyannak sikerült elküldeni azokat a sorokat, aki ezt nem érdemelte meg. Akkor még igaz, nem tudtam, hogy akinek írok, az ilyen csodálatos teremtmény, mert Te az vagy, érzem. Én, már láttam a Te fotódat, de Te még nem az enyémet. Ha megengeded, küldök egyet magamról. Nem tudom, bejövök-e neked. Kicsit izgulok e miatt. Tudom, nem minden a külső és biztos vagyok benne, hogy Te is osztod e véleményemet, de azért csak mond valamit. Tudod, én érzem, hogy tudnálak szeretni. Igaz, a fotód alapján kedveltelek meg, de soraidból is az jött át, mint amit a fotód sugallt. Köszönöm a jó kívánságokat a vállalkozásommal kapcsolatban. Építgetem. Szeretném, ha írnál magadról. Írj arról, amit fontosnak tartasz elmondani. Írj arról a lelki világról, ami benned van. Kíváncsian, és érdeklődve várom válaszodat. Te is írd meg, hogy mit szeretnél rólam tudni.? Mi az, ami érdekel Téged az én világomból? Nagy szeretettel fogok rá válaszolni.

Üdvözöllek: Dávid.

 

Belső világ. Igen, ez a lényeg! Erről most eszembe jutott valami. Ezt napközben átgondolom és talán a gondolatokból tettet alkotok. Zsófi! Ne gondolkozz, indulnod kell! Hallom, hallom! Indulok! Pite becsomagol, Zsófi indul!

 

  

Tizenharmadik rész

 

Na, ma megint idősebbek lettünk. Ugyanis, véget ért ismét egy nap! Holnap, randi Lacival. Olyan aranyos volt. Dél körül hívott telefonon. Gondolván, hogy akkor nem zavar. Megbeszéltük, hogy holnap este 6-kor találkozunk egy kis budai vendéglőben. Egész nap magam előtt láttam a vendéglő kerthelyiségét. Régen, éveken keresztül minden nap elhaladtam előtte, de soha nem gondoltam, hogy egyszer ott fogok találkozni valakivel. Csodálatos kerthelyiség. Sok zöld növény, árnyas fák, kockás kis terítők az asztalokon. Olyan randizásra alkalmas hely. Látom magam előtt, ahogy ott ülünk és próbáljuk megismerni a másik lelki világát. Zsófi! Ébredj már fel! Tél van, nincs semmi kerthelyiség! Ó, had álmodozzak még, mert álmodozni jó!

– Hoppá! Ébredj már fel te kis tyúk! Tél van! Ja? Akkor nem tudom, hogy mi lesz! Most nem tudom elképzelni a jelenetet. Út az ismeretlenbe. A száradó ruhákat nézem. Mit vegyek fel? Holnap nem dolgozok, így elmegyek fodrászhoz is. Sminkes barátnőm is kezelésbe vesz egy kicsit. Hisz olyan régen randiztam, hát adjuk meg a módját. Randi! Nem szeretem ezt a szót. Valahogy nem igazán jó szó ez arra, amikor két ember találkozik. Miért nem lehet ezt találkozásnak, vagy találkozónak hívni? No, de hagyjuk, nagyobb feladatok várnak most rám. Napközben megfogalmazódott a gondolat arról, hogy hogyan próbáljam azt elérni, hogy inkább a belső világomra legyenek kíváncsiak és nem a fotóm alapján keressenek meg. Próba, cseresznye! Kép nélkül fogom feladni a kereső oldalra. Kíváncsi vagyok, mit hoz. Igaz, nagy reményem nincs, mert már ennél a hirdetésnél is minden második levélben fotót akartak. Más bemutatkozással kezdem majd. Reményekkel vágok neki, hátha ott találom meg azt, amit és akit keresek. Na, a terv már meg van, most már csak meg kell fogalmaznom, és mehet a hálóra. Most erre igazán nem tudok fókuszálni, mert a találkozóra gondolok. Hiányzik Tamás! Mi ez, ami vonz felé? Nem tudom. Ő az egyetlen, akiről semmit nem tudok. Lehet, hogy vele szívesebben találkoznék, mint Lacival? Na, gyorsan letusolok és körülnézek az én kis társkereső világomban.

 

Felfrissültem a kellemes, illatos fürdőtől. Most, olyan jó lenne valakihez odabújni, átölelni. Kis gyengédség bevallom, jól esne! Álmodozok. Egyre többet álmodozok! Bekapcsolom a gépet. Hú

Van itt mit olvasni! Gyorsan végig pörgetem, mert azért a régiek csak előnyt élveznek. Hoppá! Zene! Na, ez már valami. Most, már nem csak reggel, de este is van zene. Megnyitom a levelet.

 

Gondolok Rád! Puszi!

 

Zene: A neveddel alszom el.

 

Egyszerűen, az őrületbe kerget ezekkel, a két szavas üzenetekkel. -Gondolok Rád! -Igen, én is gondolok rád. Az a probléma, hogy egyre többet gondolok rád, és oly keveset tudok rólad!

Hoppá! Most futottam el Bob levele fölött. Vissza megyek. Válaszolok neki néhány sorban. Sajnálom valahol.

 

Kedves Bob!

 

Sajnálom, hogy nem sikerült a találkozód. Bíztam benne, hogy sikerül majd megtalálnod azt, akit keresel. Kedves tőled, hogy repülni hívsz, de én szeretném elmondani Neked, hogy mi soha nem fogunk együtt repülni! Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok, de őszinte szeretnék lenni hozzád, így fontosnak tartottam ezt elmondani. Úgy, érzem, más világban élünk mind ketten! A mi utunk soha nem fog találkozni. Én, szívből kívánom, hogy találd meg azt, amit keresel, és légy nagyon boldog! Repülésedhez sok sikert, és kitartást kívánok! Pozitívan tekints azon dolgokra, amik történnek veled és minden egyszerűbbé válik! Ja! S ne akarj mindent olyan görcsösen, mert akkor nem sikert, hanem sikertelenséget szülsz. A legjobb dolgok mindig akkor történnek velünk, mikor nem is várjuk. Ezen gondolatokkal sok szép napot kívánok!

Üdvözöl: Zsófi!

 

Írok néhány sort még Jenőnek, és a hétre letudom a vele való levélváltást. Sajnálom őt is. Ó, a fenébe! Mindenkit kezdek sajnálni. Már, kezdem magam olyan lelki gondozónak érezni, pedig társkeresést akartam. Mit tegyek! Nem tudom válasz nélkül hagyni a leveleket. Megpróbálom az ő világukba beleélni magam. Sokszor nem egyszerű! Válaszolok.

 

Kedves Jenő!

 

Nehezen kezdem ezt a levelet, mert -őszintén- Te is felidegesítettél! Még szerencse, hogy nem tudok sokáig idegeskedni egy dolog miatt. Nem tudok fotót küldeni, mert nincs! Sajnos el kell fogadnod, hogy az az egy van, amit láttál. A telefonomon nincs kamera, így reménytelen a dolog, hidd el! A másik dolog! Igen, dohányzok! Csalódás, vagy nem, ez van. Meg mondom neked azt is, hogy senki kedvéért nem fogok megváltozni. Én ilyen és ez vagyok! Vagy elfogadja valaki, vagy nem! Ne akarjon engem senki megváltoztatni, és a maga elképzelése szerint átalakítani! Soha nem fog sikerülni, mert akkor az már nem én lennék és én szeretnék az maradni, aki vagyok. Én így érzem jól magam! Ez az én világom. Magamnak építettem, magam köré. Akit pedig szeretek, legyen az társ, vagy barát, soha nem akarom megváltoztatni, mert, amikor megismertem, akkor abba az emberbe szerettem bele, akit láttam! Elnézésed kérem ezen sorokért, de fontosnak tartottam elmondani. Most, lehet, hogy megint ideges leszel, de a reggeli kakaós csigához pedig ragaszkodok, még akkor is, ha szendvics egészségesebb! Ez, is hozzám tartozik! Tudom, hogy soraim nem voltak most lélek simogatóak. Kedves Jenő! Mikor, időm engedi, írok neked. Kívánok szép, boldog napokat!

Üdvözöl: Zsófi

 

 

Na, mára szerintem elég volt, a kis társkereső világból. Ma, sok időt töltöttem itt. Gyors pörgetés, hogy mi is vár rám holnap reggel. Írt Zsolt, a fiatal hódolóm is. Kíváncsi vagyok, mit írt, de ezt már reggelre hagyom. Ó, már csak szinte pillanatok vannak hátra a találkozóig. Még mindig nem tudom, mit veszek fel, és egyre izgatottabb vagyok.

 

Ösztönösen ráklikkeztem a dalra, amit ma este kaptam: a neveddel alszom el.

Azt hiszem, én is a tieddel!

Tizennegyedik rész

Nagy napra ébredtem. Sok-sok év után randi. Kicsit szétszórt vagyok, mert izgulok, nagyon. Szokásos reggeli mozdulatok, kávéfőző és gép bekapcsol. Ó, rég izgultam ennyire.  Tudom, nem kéne ennyire görcsölnöm, de megmagyarázhatatlan izgalom van bennem.  Hirtelen elvesztettem a fonalat, hol is hagytam abba tegnap az én kis társkereső világomat. Rápillantok a gépre. Hú! Több fontos levél van itt.  Na, most szívvel döntöm el, hogy milyen sorrendben nyissam meg őket. Igen, a zenés üzenet az első.

Szép napot, pussz!

 

Ó, ne! Kérlek, írjál már valamit! Miért nem ír többet? Egyszerűen nem tudom megfejteni. Nem hiszem el, hogy néhány sor erejéig nem tud írni. Magam sem igazán értem.  Nem mondhatnám, hogy a fotójába beleszerettem, vagy szavai elvarázsoltak, és mégis mágnesként húz magához. Zene: Engedj be a világodba engem.  Soha nem hallottam még ezeket a dalokat, amiket küld. Kezdi minden dallam belopni magát a szívembe. Már dúdolgatom is ezeket a dalokat. „Engedj be a világodba!”  Beengednélek, de nem tudom, hogyan. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.  Másodiknak a Laci levelét nyitom meg.

Szép ébredést! Csodálatos napot kívánok, nagyon várva az estét! Puszi Laci.

 

Várom én is, nagyon várom. Tegnap este a Zsolt levelét akartam még elolvasni. Most elolvasom.

 

Kedves Zsófi!

Kérlek, ne dobd félre a levelemet. Szeretném, ha elolvasnád soraimat. Nem szeretnék tolakodó lenni, de nem is szeretnélek elveszíteni sem, ezért írok. Tudom, Te nem érted rajongásomat, nem látod tisztán, mit is akarok én. Kérdezem én Tőled: ha korodbeli lennék, akkor mennyivel lenne jobb?  Gondolod, hogy csak a korodbeli férfiaktól tudod megkapni azt, amit szeretnél? Nem győzködni szeretnélek, csak érveimet szeretném eléd tárni. Hidd el, ebben a kapcsolatban csak boldogság van. Meg van a Te kis szabad életed, és amikor kedvünk van, találkozunk. Eltöltünk annyi időt egymás társaságában, amennyit szeretnénk, vagy tudunk. Jól érezzük magunkat, és itt nem csak a szexre gondolok. Ez a kapcsolat nem csak erről szol, csinálhatunk bármit, amihez csak kedvünk van. Soha nem kívánlak korlátozni semmiben.  Azt szeretném, ha jól éreznéd magad és boldog lennél. Kérlek, gondold át! Köszönöm, hogy nem dobtad ki a levelemet, mert tudom, hogy nem. Bevallom Neked, hogy én érzem, hogy válaszolni is fogsz! Abban persze nem vagyok biztos, hogy azt a választ kapom-e, amit várok, de hogy válaszolsz, abban biztos, vagyok.

Puszi: Zsolt.

 

Ó, lassan indulnom kell a fodrászhoz. Rengeteg dolgom van még. Rohanás lesz ez az egész nap. Megér ennyit ez a találkozás? Még mindig nem tudom, mit veszek fel. Úgy elkalandoznék még a levelek között, de nincs idő.

///////

 

Na, fodrász, smink rendben. Eldöntöttem végre azt is, hogy mit veszek fel. Igaz, fél délutánom ráment a döntésre, de sikerült. Nadrágkosztüm és magas sarkú cipő. Lehet, hogy mégis a magasabb sarkú cipőt, kéne felvennem, mert az mégis elegánsabb. Á, nem! Marad az eredeti elképzelés. Szerintem a helynek megfelelő ruhát választottam és ez elegáns is, de nem túlzó szerintem. Még 10 perc és indulnom kell. Nem szeretnék elkésni. Így kényelmesen odaérek. Utolsó simítások, aztán lassan indulhatok is. Utolsó pillantás a tükörbe. Zsófi, jól nézel ki! –állapítom meg. Kicsit remegő izgalommal bezárom az ajtót és elindulok. Ezer kérdés vetődik fel bennem. Úgy éreztem, senki nincs körülöttem, pedig tele van a város jövő-menő emberekkel. Már csak 5 perc és ott állunk majd egymással szemben. Remeg a lábam és kalimpál a szívem. Ó, mi történik velem? –Ott, már látom! Ott vár az étterem előtt. Igen, Ő az. Mária! Jó, hogy nem a másik cipőt vettem fel. Kb. akkora magas, mint én. Csalódás. Rá már biztosan nem fogok fel nézni ma este, már ami a magasságot illeti. Bízok benne, hogy a belső világa által viszont fel tudok majd rá nézni. Fontos, hogy fel tudjak nézni a társamra. Nem szeretem a buta férfiakat. Nem tudok velük mit kezdeni. Bele örülnék, ha olyan férfival kéne együtt élnem, akivel nem lehet értelmes szócsatákat vívni. Olyan sok levélben kérdezték a magasságomat. Nem véletlenül szerintem. Pont Ő viszont nem kérdezte. Nem voltam elég körültekintő, azt hiszem. Számomra kicsit kellemetlen. Már csak 2 lépés és ott vagyok.  Kölcsönös bemutatkozás. Sokkal jobban néz ki, mint a fotón. Gyorsan oldódunk egymás társaságában. Beszélgetünk. Terveinkről, álmainkról. Magas intelligenciával rendelkezik, állapítom meg magamban. Fel tudok rá nézni! Stílusosan szerelem koktél társaságában próbáljuk felfedezni egymás világát. Az alkohol nem igazán a kedvencem, de olyan kedvesen győzött meg arról, hogy kóstoljam meg, hogy nem tudtam nemet mondani. Sokat beszélgettünk a festészetről és az irodalomról is. Ezen közös témák jó ráhangolódás volt a vacsorára és a másik elképzeléseinek a felvázolására. Két személyes séf kedvence tálból csemegézünk, amikor Laci mosolyogva rám néz. (Van, valami furcsa a szemében- nyugtázom magamban) Kedves! Nem csalódtam benned. Az vagy, akit elképzeltem magamnak. Úgy érzem, jó társak lennénk. el kell mondanom azt is, hogy nem szeretnék sokáig randizgatni, mert nem látom értelmét. A felesleges köröket szerintem kikerülhetnénk. A Te lakásodat értékesíthetnénk, az enyémben meg élhetnénk. A pénz befektetéséhez megtalálnám majd a legkedvezőbb formát. Gyorsan összecsiszolódnánk. Mindenki végezné tovább a munkáját. A szabadidőnket meg hol közösen, hol külön, de hasznosan eltöltenénk. Szerintem ez így természetes. A fizetéseket közös kasszába tennénk. A számlákat, stb., intézném én. Számodra megbeszélnénk egy bizonyos összeget, amit magadnál tarthatnál, hogy ne legyél pénz nélkül. Tudod, mindened meg lenne. Még jó, hogy nem halat ettünk, mert ennél a mondatnál már biztosan megfulladtam volna a szálkától.  A háztartási munka az nem az én világom. Ugye, kedves, ezt átvállalod? Mosolygott bájosan. Mondd, Kisszívem, szeretnéd, hogy így legyen? (Az én kis szívem itt belül már kezdett sírni) Milyen desszertet szeretnél? Én a somlóit ajánlom. Itt nagyon jól csinálják. Természetesen Te döntöd el, hogy mit kívánsz fogyasztani. Szólni próbáltam, de Ő megelőzött. A kezem lágyan a tenyerébe emelte, majd finoman paskolva mondta: Ne mondj semmit. Megértelek! Természetes, hogy elfogadom. Felesben fizetjük a számlát! –Na, látod? Szavak nélkül is értelek, nyugodj meg! Nem zavar. Tudom, Téged zavarna, ha mást mondtam volna. –Levegőre lenne szükségem, úgy érzem! Megfulladok! Még jó, hogy a bank kártyám nálam van. Kézpénzt nem sokat hoztam magammal. Várom a válaszodat! Mit mondasz? Egészségedre, emeli meg a poharát. – Egészségedre, dadogom. Most mit válaszoljak? Mondjam el a valóságot, vagy ködösítsek kicsit és minél előbb vessünk véget az estének. Mindig az őszinteség híve voltam és vagyok, de most úgy érzem, ez az ember nem érdemli meg a valóságot. Nem fogom elmondani neki a valós világomat. Forog velem a világ. Nem tudom, a koktéltól, vagy valami mástól. Erre készültem olyan nagyon? Félhavi fizetésem lassan benne van ebben a találkozóban. Összeomlott minden bennem. Megszűnt a heves szívdobogásom iránta. Nézd, kedves Laci! Én desszertet már nem szeretnék, mert egyszerűen nem tudok többet enni.  Desszert nélkül is elég édes ez az este. Sok mindent elmondhatnék azzal kapcsolatban, amit te elmeséltél.  Én röviden azt szeretném válaszként elmondani, hogy számomra gyors az a tempó, amit te szeretnél, és valahogy úgy érzem, más világban élünk mind ketten. Szimpatikus vagy, de ne haragudj meg rám, én nem tudom elképzelni Veled a mindennapokat.  Ja és bankkártya van nálam. Örülök, hogy megismertelek, s kívánom, hogy találd meg azt, amit keresel.

-Zsófi! –Rám néz komoly tekintettel- Csalódtam! Azt hittem, ma már együtt megyünk haza!  Nem probléma a kártya, fizetünk azzal, de mivel nincs csak húszezres nálam, így majd a rám eső részt odaadom valamikor. Felhívlak és megbeszéljük, hogy hol és mikor találkozunk. Köszönöm az estét, szerintem indulhatunk is. Kifizetem a számlát és elhagyjuk az éttermet.

-Köszönöm, hogy Veled lehettem. Közelebb lépett és meg akart puszilni. Nem volt hozzá kedvem. Észrevettem a közeledő taxit és leintettem.

-Én is köszönöm! –Rebegtem, és csapódik mögöttem az ajtó.

 

Tizenötödik rész

Ó, micsoda reggel! Aludni nem tudtam, az biztos. Fáradt és nagyon csalódott vagyok. Igen tudom, legyintenem kéne, de nem tudok. Sokáig tudok dolgokon lelkizni. Valóban igaz, hogy lelkileg érzékeny vagyok. Sokszor nem tudom megérteni egyes emberek tetteit, gondolatmenetét. Próbálom, próbálom! Megszületett viszont a nagy elhatározás. Jövő héten nem dolgozok, mert a manókra a nagymama vigyáz. Így, úgy tervezem, minden nap találkozom valakivel. Most, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki, mit is, és hogyan is szeretne csinálni. Lazán veszem majd ezeket a találkozásokat, hiszen tét nélküli alkalmak lesznek ezek.  Nincs stressz, fodrász, stb. önmagam leszek, lazán, minden görcs nélkül. Úgyhogy, a randi túra a jövő héten indul. Na, gép, kávéfőző bekapcsol. Nézzünk szét az én kis társkereső világomban. Vajon van ma zene? Szerintem van. Nem tévedtem, van. Megnyitom, katt, katt! Levél:

Szép ébredést, csodálatos napot! Pussz.

Na, talán a mai mondat egy szóval több. Egyszer, talán egy levelet is kapok. Remélem!

Zene: Mondd, gondolsz-e rám?

Hát persze, hogy gondolok Rád! A mai reggelen még jobban, mint máskor. Talán boldogabb lennék, ha vele találkoztam volna. Vagy mégsem? Ó, Bob! Ma reggel már a repülő Bob sem zavar.

Csá, csumi, Galambom!

Szeretném megköszönni a válaszodat. Csodálatos vagy! Nem is hiszed el, hogy milyen nagy örömet szereztél soraiddal. Tudod, sajnálom, hogy nem akarsz velem repülni. Na, azért nem csak repülni szeretnék veled. Igaz, most legjobban ahhoz lenne kedvem. Tudod, nagyon rég voltam nővel és rettenetesen hiányzik. Te, viszont megfogtál. Galambom, nagy hatással vagy rám. Szinte mindig veled álmodok. Hát, csodálatos, nagyon. Bár csak valóság lenne. Királynőm, kérlek! Kérlek! Repülj velem!

Pusszantalak: Bob.

 

Mit mondjak? Nem tudok mit mondani. Bob, az Bob. Nézem meredten a képernyőt, melyik levelet is nyissam ki olvasásra. Ő írt, a nagy cicás bácsi! Na, ez vajon mit tud még mondani?

 

Kedves Zsófi!

Szeretném, ha meglátogatnál. Ne legyél olyan érzékeny. Éld az életet! Tudod, én mindig idehaza vagyok. (Kivéve, amikor a piacon vagyok) Várlak! A három gyerek kicsit meglepett, de végül is, nem érdekes, mert, amikor hozzám jössz, úgy sem hozod magaddal őket. Amúgy, nagyon szép kölkök! Hasonlítanak rád! (Na, ez azért meglepne) hogy a fenébe lehet ilyen szép gyerekeket szülni? Na, és a lényeg, nem is látszik rajtad! Bár, néhány kiló nem ártana rád. Szerintem, túl sovány vagy!

Csókollak!  (Na, engem ugyan nem!)

A pofátlanságnak is van azért határa. Nem tudom soha elfeledni azt a piaci jelenetet. Még, mindig megjelenik egy-két könnycsepp a szememben, ha eszembe jut! Tudom, nem kell érzékenynek lenni. Valahol különben már kezdem magam úgy érezni, mint valami jó tündér, aki azért van itt a földön, hogy ápolja a férfiak lelkét, és teljesítse azon kívánságaikat, amiket elképzeltek. Nekem szeretnem kell valakit ahhoz, hogy jelenlegi életformámat megváltoztassam. Tudom, hogy akit megszeretek, azért tűzön-vízen át mindent megteszek. 9 óra elmúlt. Lassan készülődnöm kéne. Nincs kedvem a tus alá állni, mert már előre érzem a hideg vízcseppeket. Érzem, mert a tegnapi estétől nem tudok szabadulni. Nagyot tévedtem, amikor Lacit favorizáltam befutónak. Egy ideig biztosan nem akarok szerelem koktélt inni. Ez a koktél arra volt jó, hogy egy kicsit kijózanodjak. Álomvilágban élek, ami nagyon messze van a valóságtól. Nem igazán érzem azt, hogy a korombeliek a társat keresik. Gondozót, házvezető nőt, stb. vélek felfedezni a keresésben. Ja! Meg a türelmetlenséget. Igen, fussunk neki. Max, ha nem sikerül, keresünk mást. Zömében ez jön át a levelekből. Társat szeretnék, csupa nagybetűvel. Csörög a telefonom! Ki az? Na, ha futnom kell a gyerekekhez, akkor nem tudok tusolni. Ismeretlen hívó. Na, megint el akarnak adni nekem valamit.

-Halló!

-Szia, Zsófi! Jó reggelt kívánok! Bocsánatodat kérem a zavarásért. Szerettem volna hallani a hangodat. Nagyon kíváncsi voltam rá.

-Bocs, de fogalmam nincs, ki vagy!

-Zsolt vagyok.

-Milyen Zsolt?

-Tudod, írtam levelet neked és várom, hogy válaszolj rá, de egyszerűen nem tudok már várni, annyira érdekel, hogy milyen is vagy. Arról álmodtam, hogy együtt vagyunk és beszélgetünk. Gyönyörű hangod volt. Nem csalódtam, a valóság visszaigazolta az álmokat. Bocsánat, hogy így rád törtem. Ugye, válaszolsz a levelemre?

-Igen, fogok válaszolni a leveledre, de most, ha nem haragszol, elköszönök, mert nem a legjobb időpontban hívtál. Szép napot!

-Szép napot neked is, vigyázz magadra! Puszi, szia!

-Szia! –tettem le a telefont. Most már csak az a kérdés, hogy honnan tudta meg a telefonszámomat. Ugyanis titkosítva van. Na, nem azért, mert én olyan nagy ember vagyok, csupán a hasonló esetek miatt. Na, ez jó. Igaz, hogy számítástechnikával foglalkozik. Lehet, hogy már ezt is meg tudja oldani? Vagy, valami más módon sikerült megszereznie? Minden esetre nem nyugtat meg, hogy bárki elérhet így. Bízom benne, hogy nem fog többet ilyen előfordulni. Milyen váratlan dolgokat produkál ez a társkeresés. Végigböngészem azokat a leveleket, amelyek arról szólnak, hogy a személyes találkozás hívei és nem igazán akarnak levelezéssel vacakolni.  Ezekből mazsolázok a jövő hétre. Hisz a jövő hét a randik hete lesz. 12 ilyen levelet mazsolázok ki. Röviden, néhány sorban írok arról, hogy én is szeretném őt jobban megismerni, és a személyes találkozás lehetőségét nem vetem el. Várom válaszukat. Kíváncsi vagyok, hányan fognak válaszolni. Talán, a heti program kialakításához elég lesz ez a 12 levél. Várom ezeket a találkozásokat. Érzem, érdekes, és sokat mondó pillanatokat tartogat.  Este kíváncsiságból, majd végigfutom a beérkező leveleket. Talán, már válasz is jön. Szerintem jönni fog. Mozgasd meg kis izmaidat, Zsófi! Lassan indulnod kéne, készülődj!  -Megyek már, megyek!  Csodálatos élet! Ja. Az. Bekapcsolom a CD lejátszót és elindulok a fürdőszoba felé. Kezdődik a nap.

folyt. köv.

 

Tizenhatodik rész

Felüdülés volt ma a manókkal lenni. Hihetetlen, hogy milyen adóvevőkkel rendelkeznek. Olyan szeretettel fogadtak ma, hogy az leírhatatlan. Érezték, hogy valami bánatom van. Danika, rám nézett és mélyen a szemembe nézett, majd közölte, hogy Zsófi, sír a szemed. Ne légy szomorú, én szeretlek. Adott egy nagy puszit – hát, erősen nyeltem a könnyeimet, mert nem szerettem volna, ha látja lecsordulni a könnycseppeket. Nagyon szeretem Őket. Kíváncsiságom által vezérelve bekapcsolom a gépet. Várom, jött-e válasz a reggeli levélre. Van mit olvasni, úgy látom. Van zene is. Lassan egy egész gyűjteményem lesz zenékből, de még mindig nem ismerem azt, aki küldi. Lehet, hogy soha nem fogok találkozni Vele? Szöveg:

Szép álmokat! Pussz.

Mi is lehetne más? Zene.

Hozzád akarok bújni.

Már Ő is. Mindenki bújni, és repülni akar. Mindenki le akar feküdni. Én meg szeretnék felébredni. Ez van. 8 válasz érkezett a 12 levélre. Ez jó! Mindenki örül, hogy találkozhat velem, és várja az időpontot, hogy mikor. Sietnek rendesen. Van, aki akár már ma megfelelőnek tartaná a találkozót. Sietnek! Sietnek! Nekem ez azért jó, mert így a jövő heti program megvan. Érdekes hétnek nézek elébe. Tapasztalatom is lesz bőven. Gyanítom. Holnap reggel megpróbálom egyeztetni az időpontokat. Ma, kissé fáradt vagyok már hozzá. Böngészek még a levelek között és válaszolok Dávidnak is. A nagy randi lázában, ez eddig el maradt. Pörgetem végig a leveleket. Hopp! A nagy macskás bácsi levelét törlöm. Nem akarom látni. Bár, csak az emlékezetemből is ilyen könnyű lenne törölni. De, jó lenne, ha azt mondhatnám, kuka és már törölve is lenne. Jenő is írt, gondoltam. A héten már nem találkozok a levelével, de rossz gondolat volt. Na, megnézem, mi van a Jenővel.

 

Kedves Zsófi!

Tudod, az a furcsa, hogy mostanában mindig felidegesít leveled, de mégis megmagyarázhatatlan módon vonzódom hozzád. Olyan ideges leszek, mikor olvasom leveledet. Sokszor olyan érthetetlen vagy. Amit én mondok, azt mind azért mondom, mert jó és Neked is jót akarok. Szeretlek én Téged! Miért akarnék rosszat Neked?  Igen, sokkal jobb a szendvics, mint az a sok vacakból előállított kakaós csiga.  Igen, nem kell dohányozni, mert árt. Nem igaz, hogy nem lehet meglenni nélküle. Kávézni is felesleges, mert a koffein árt. Én jót akarok Neked, anyukám, hidd el! Ha nem lennél fontos nekem, akkor mit bánnám én, hogy mit csinálsz. Kicsit tapasztaltabb vagyok, mint Te, így fogadd el azt, amit Én mondok. Azt sem értem meg, hogy miért nem tudsz fotót küldeni. Manapság nincs olyan mobil, amivel ne lehetne felvételt készíteni, ne makacskodj már, vedd elő a gépet és készíts egy fotót! Ilyen egyszerű ez!  Na, most nem írok többet, mert tojáslevest akarok főzni, de még hozzá sem kezdtem. Igaz, a szakácskönyvet már elő vettem. Ó, a Klárikám de finoman csinálta! A kellemes köményes ízt még mindig a számban érzem. Tudod, mindig volt a levesben egész tojás, meg tojás szalag is. Hogy fogom én ezt megcsinálni? Mitől marad egyben a tojás? És mitől megy szét a másik? De jó lenne, ha itt lennél, anyukám! Most nem kéne ezen gondolkoznom.  Na, Drágám! Légy szíves írjál és küldd azt a fotót!

Ölel a Te Jenőd!

 

Az én Jenőm! Most felidegesített! Hideg cseppek a hátamon. Haladjunk tovább, míg még jobban fel nem idegesítem magam.

 

Csá, csumi Galambom!

Repüljünk, kérlek!

 

A sok szabadidővel rendelkező, repülni akaró Bob. Ha, írok neki legközelebb, mondom: ha, akkor meg kérdezem már, mivel is foglalkozik. Katt! Katt!

 

Kedves Zsófi!

Ne haragudj, hogy telefonon zavartalak! Butaság volt, de hallani akartam a hangodat. Bocsi, kérlek. Várom türelmesen a válaszodat. Tudom, hogy fogsz válaszolni, mert szóban is megerősítetted. Vigyázz magadra!

Puszi: Zsolt

 

Vigyázok magamra, és válaszolok is, de mit, azt még most nem tudom. Válaszolok a fénysugaras Dávidnak. Viszont lassan nem kell azon törnöm a fejem, hogy hogyan jegyezzem meg a neveket. Mindin levélíróm feltár olyan tulajdonságokat, ami nyomot hagy bennem. Ezt jelzővé alakítva már egyszerű a nevet megjegyezni.

 

Kedves Dávid!

Talán azzal kezdeném, amire most igazán kíváncsi vagy. Igen, valahol én is felépítettem rólad egy képet, nem csak a belső világodat próbáltam felfedezni. Felvázoltam magamnak egy külsőt is. Nem csalódtam. Hasonló képet láttam magam előtt, amikor rád gondoltam. Jól gondolod, hogy számomra a belső nagyon fontos. Lehetsz te 100 kiló, vagy csak 60. A belső világod az, amit én keresek. Akkor a külső nem érdekel. Igaz, egyszer valaki azt mondta nekem, aki addig még soha nem is látott, csak a lelkivilágomat ismerte, de azt nagyon. Szóval, ő azt mondta, légy szíves mutasd meg egy fotó erejéig, hogy milyen a külsőd, mert bele szerettem a belső világodba és kíváncsi vagyok, mi az, amivel meg kell majd barátkoznom, a külsőddel kapcsolatosan. Mert tudod, szeretlek, és ezért lehet, hogy van olyan rajtad, amit meg kell majd szoknom. Elgondolkodtam, sokszor ezen a gondolaton. Én úgy vagyok ezzel, hogy nekem nem kéne megszoknom dolgokat, mert akit szeretek azt úgy szeretek, ahogy van. A külsőt bearanyozza a belső és csillogóvá válik ez által még akkor is, ha talán nem az. Eléggé elmerültem ebben a témában, bocsánat érte, de most ezt úgy érzem, el kell mondanom. Sok mindenről tudnánk mi ketten beszélgetni. Nagyon érdekelne, hogyan építetted fel kis vállalkozásodat? Milyen terveket dédelgetsz, hogy még dinamikusabban fejlődjön? Ó, sok - sok kérdés lenne. Szerintem lesz még miről mesélni egymásnak. Kívánok szép és sikeres napokat.

Üdvözlettel: Zsófi.

 

Na, megint jól elidőztem ebben a kis társkereső világban. Ideje pihennem, úgy érzem. Eszembe jut hírtelen a kis 8. –keres, „Le ne maradjak „levélíróm. Annyira sietett írni, hogy az elsők között legyen, most meg semmi válasz a levelemre.  Biztosan a maratont futja és nincs ideje megállni, hogy írjon. Na, nem érdekes. Hogy miért jutott ez most eszembe, fogalmam nincs. Danika képe ugrik most be hírtelen, ahogyan mondta: Zsófi, sír a szemed! Imádom Őt.

 

Tizenhetedik rész

Hiányozni fognak a gyerekek. Egy hétig nem látom őket. Máris hiányoznak. Nem tudom, miért, mostanában keserű a kávé. Úgy, szeretnék már egy igazi jó kávét inni, de régóta nem volt alkalmam rá. Bekapcsolom a gépet szokás szerint. Átnézem, kivel tudok találkozni ma.  Ja, ma. Nem pazaroljuk az időt. Belevágunk a dolgokba. Randik hete van, vagy mi a csoda! Mellékletes levelek. Igen, levelek, mert nem csak az én zeneküldőm írt, hanem valaki más is. Számomra eddig ismeretlen.  Zene: Karjaimba zárnálak. Szöveg: Szép napot, pussz. Megnyitom az ismeretlen által írt levelet. Na, most a levelet olvassam el, vagy nézzem meg a képet? Marad a levél.

 

Kedves Zsófi!

Attila vagyok. Tartós laza kapcsolatra keresnék társat, akiben megbízhatok. Vidéken élek. Munkámból adódóan minden héten egy napot a Fővárosban töltök. Tudom, Te a tartós kapcsolat reményében adtad fel a hirdetésed. ez is tartós kapcsolat lenne, csak lazább formában. Hosszútávra szeretnék Veled tervezni. Kérlek, gondold át.

Üdvözöl: Attila

 

Laza, tartós! Próbálom elképzelni. Na, lássuk a fotót. Ó, Mária! Dobok egy hátast! Ilyet ritkán látok. Nem semmi! Nagyon jól néz ki, hihetetlen. Szerintem minden nő ilyenről álmodik. Kevés ilyen férfi van. Miért keres ez partnert? Szerintem annyi barátnője lehetne, amennyit akar. Megint valami, amit megint csak nem értek. Érdekelne nagyon, hogy milyen belsőt takar ez a külső.  Soha nem fogom megtudni.

 

Kedves Attila!

Köszönöm soraidat! Az én világomba nem fér bele az a kapcsolati forma, amit Te felvázoltál. Kívánom, hogy találd meg azt, aki keresel.

Szép napokat kívánva üdvözöl: Zsófi

 

Kedves Zsófi!

 

Köszönöm leveledet, szeretnék Veled találkozni ma este, ha Neked is jó!

 

Na, meg van az első randi partner. Hogy is hívják? Tamás. Nem tudok sokat róla. Úgy is mondhatnám, semmit nem tudok, de majd ma este megtudom. Ma este 6 –kor randi Tamással a jégbüfé előtt. A többi levélre is válaszolok. Próbálok minden napra találkozót szervezni. Íro,k néhány sort az én fiatal hódolómnak. Nem egyszerű.

 

 

Kedves Zsolt!

 

Nehéz belekezdenem a levélírásba, megmondom őszintén. Tudod, nagy fejtörést okozol nekem. Nem tudom elképzelni azt, amit írsz. Egyszerűen nem megy. Fiatalabb vagy, mint a fiam. Idegen még a gondolat is tőlem. Próbálom megérteni, amit mondasz, de nem egyszerű. Biztosan szép és csodálatos kapcsolati forma az, amiről mesélsz, de én nem tudom magam egy ilyenben elképzelni. Nem, nem és nem megy. A telefonhívásod meglepett. Annál is inkább, mivel titkos a számom. Nem haragszom érte, de nem dobott fel. Ugyanis az jutott eszembe egyből, hogy akkor így bárki felhívhat. Ez viszont nem nyugtat meg. Kedves Zsolt! Megtettem, amit kértél, elgondolkoztam azon, amit Te elém tártál, de véleményem nem változott. Kívánom, hogy találd meg azt, amit, és akit keresel! Sok sikert és boldog napokat kívánva

Üdvözöl: Zsófi

 Van időm, így megfogalmazom azt a hirdetést, amit kép nélkül adok fel. Kíváncsi vagyok, milyen leveleket kapok majd! Feltételezem, fotót fognak kérni, de azt nem küldök.  Abban az esetben, ha komolyan érdeklek valakit, annak nem a fotó lesz az első gondolata. A szöveg már meg van, valami fantázia név kéne még. Na, mi legyen?  Legyen napraforgó! Miért pont az? Ez, jutott hírtelen az eszembe. Így maradok az első gondolatomnál. Napraforgó.  Nem igazán erre gondoltam, de legyen!  Szédült forgó! Szédült napraforgó, dúdolom.  Jó kedvem van. Talán azért ugrott be ez a név, hogy jó kedvem legyen ma. Úgy felidegesített a Jenő tegnap, de ma jó kedvem van és írok neki. Remélem, az este sem fogja elvenni a kedvem.

 

Kedves Jenő!

Ne légy mindig ideges, kérlek! Tudod: árt a vérnyomásnak! Felesleges, hidd el.  Bizonyára jót akarsz nekem, de én abban a világban érzem jól magam, amiben vagyok. Minden rosszal és egészségtelennel együtt. Nem akarok megváltozni. Kérlek, próbáld megérteni.  Bízom benne, hogy jól sikerült a tojás leves. Ügyes vagy Te, meg tudod csinálni. Mindent meg lehet tanulni, csak akarni kell.  Előbb-utóbb belejössz a főzésbe úgy, hogy Te is meg fogsz lepődni, hogy mire vagy képes.  Most ezt a néhány sort küldöm neked. Most gyorsan iszok egy kávét és elkezdődik számomra a nap. Legyen szép napod!

Üdvözöl: Zsófi

 

Szédült forgó, szédült napraforgó!

Jó hangulat, szép nap. Ez vár rám, mert ezt akarom. Lassan bezárom társkereső világomat mára, mert próbálom ráhangolni magam az esti randira. Kíváncsisággal tele, este 6 – kor megismerek valakit.

Szuper!

Tizennyolcadik rész

Csodálatos reggel, mondhatnám. A tegnap esti randevú, kezdésnek nem is volt rossz. Kellemes meglepetés volt.  Tamás társaságában jól éreztem magam. Tanulva az előző találkozó esetéből, nem magas sarkú cipőben mentem. Jól tettem. 170 centi magas, kopaszodó 55 éves, elvált férfival találkoztam. Marketinges. Egy csendes kávéházban beszélgettünk. Kedveli az utazásokat és imádja a Balatont. Hihetetlenül sok okos dolgot tudtam meg tőle a marketingről, az értékesítésről. Talán egyszer még tudom hasznosítani őket. A kávéház után, még sétáltunk a Duna parton. Csodálatos volt az esti város. Kellemes este volt. Nem tudom, hogyan alakul a kapcsolatunk. Ott, a szívem táján nem mozdult meg semmi. Olyan igazi barátnak tudom elképzelni az életemben. Majd az idő eldönti, hogyan tovább. Keressük majd egymást. A csodálatos vörös rózsát kiszárítom. Rég láttam ilyen pompázó fejű virágot. Ma este, inkább kora délután Gáborral találkozok. Lazán veszem már, nem görcsölök. Inkább a kíváncsiság az, ami van bennem.  Érdekel most már, hogy ki és miért választja a társkeresés ezen formáját.  Kávé már készül, a gépet is bekapcsolom. Olvasni való akad megint bőven. Zenés napkelte, ez nem maradhat el. „Vár a szerelem” (Ja! Vár, én meg Őt.) Szöveg: „Szép napot, pussz” Ó, szerintem már nem is kéne írnia, úgyis tudom, mit akar mondani. Napraforgóra jött 5 válasz. Na, nézzük csak. Ez érdekes! Az első levél, amit megnyitok, az a cicás bácsitól jött. A szöveg majdnem ugyan az, csak a Zsófi, napraforgóra cserélődött. Meghívott, ugyan úgy a lakására és vár. Ennek teljesen mindegy ki, csak lépje már át valaki a küszöböt nála, nyugtázom magamban. 3 levélben laza kapcsolatot ajánlanak. Ezek, a laza kapcsolatok már napi szinten ismétlődnek. Miért mindenki csak laza együttléteket akar? Nem keres itt senki igazán társat? Olyat, akivel nap, mint nap együtt lehet. Az egyik levélíró azt írja, csak akkor válaszol további levelemre, ha küldök fotót. Különben nincs értelme semminek –írja. Mert mi van, ha nem tetszel és rád fecséreltem a rengeteg időt, aminek semmi értelme. Hidd el, legalább olyan fontos a külső, mint a belső, ha nem fontosabb –mondja ő. Ez volt, a napraforgó levéltára mára. NA, NÉZZÜK, Zsófi társkereső világában mi újság.

 

Csá csumi Galambom!

Na, mi zu? Hogy, s mint telnek a napjaid? Bepasiztál már? Várjak rád? Repülünk, édes galambom? A téren a galambok ma azt mondták, hogy van reményem, hát lépjek ügyesen. Én még nem repültem, de lassan beleőrülök, érzem. Te nem is tudod elképzelni, mit érzek. Szenvedek, mert nincs nőm éppen. Írjál már valamit, kérlek. Ja! Vettem egy könyvet, ahogy mondtad és elolvastam, amit a G pontról ők tudtak éppen. Komolyan mondom, megkeresem egyszer azt a pontot, csak legyen, akin felfedezem. Igaz, nekem nem sok hasznom lenne ebből, de egye fene, had legyen boldog az a nő.

Na, Csá, csumi, Galambom!

 Bob nem hazudtolta meg önmagát ma sem. Hihetetlen egy fazon. Milyen lehet ennek az élete? Lépjünk tovább, a mondó vagyok. A fénysugaras Dávid levele ugrik elém.

 

Kedves Zsófi!

Nagy boldogsággal tölt el, hogy a képzeletben alkotott kép azonos, azzal a fotóval, ami küldtem. Kedvező ez számomra, mert lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerhesselek. Tudod, kicsit izgultam, mert arra is gondoltam, hogy a fotóm elriaszt és vége annak, ami még igazán el sem kezdődött. Szép lelkivilágod van. Nagyon szeretném jobban megismerni. Olyan személyiség rajzolódik ki előttem napról-napra egyre jobban, amire mindig is vágytam. Amit mindig is kerestem. Jó volt olvasni arról is, hogy érdeklődsz a munkámról. Kedves tőled. Tudom, nem csak udvariasságból kérdezted, mert érzem a benned lévő kíváncsiságot, érdeklődést. Úgy gondolom, rengeteg téma van, amiről tudnánk beszélgetni. Kedves! Nem szeretnélek sürgetni, de nem kéne nekünk találkozni? Én szívesen mesélek neked mindenről, de úgy érzem, a személyes beszélgetés mégis csak más. Kérlek, ha majd Te is úgy érzed, hogy találkozzunk, írd meg. Sokszor eszembe jutsz, és arra gondolok, mit mondanál, ha itt lennél velem.

Kívánok boldog napokat: Dávid.

Mit mondanék, ha ott lennék? Nem tudom. Lehet, hogy találkoznom kéne Dáviddal? Egy jó kis beszélgetés biztosan kikerekedne belőle. Úgy érzem, sok olyan témáról tudnánk beszélgetni, ami engem is érdekel. Hallgatom közben a dalt, amit reggel kaptam: „vár a szerelem”. Gondolataim hírtelen a szavakkal nem, de a zenével szólok hozzád hódolómra terelődik. Nem értem, de szeretném őt megérteni. Magamnak sem tudom megmagyarázni, mi az, ami érdeklődést mutat iránta. Lehet, hogy a zenével éri el azt, amit más naplókkal sem tudna?  Én magam sem tudom. Látom egyáltalán az életben? Vagy csak azok a pár szavas levelek fognak megmaradni?! Eszembe jut, vajon hogyan beszélgetnénk mi ketten. Hú, ez most érdekes gondolat. Lépjünk tovább. Gyorsan még végig futom a leveleket. Hoppá! A 8 keres maratonista is írt.

 

Kedves Zsófi!

 

Vártam a válaszodat, de hiába. Lemaradtam, ugye? Mások megelőztek, ugye? Sajnálom, nagyon. Légy boldog, azt kívánom!

 

Hát, Ő….. Biztosan nem kapta meg a levelemet. Valahol eltűnt ezek szerint. Kérem, aki megkapja, küldje át a maratonistának, mert neki írtam. De, vicces vagy ma reggel, Zsófi! Jó kedvem van és ez legalább jó. Hiányoznak a manók.  Várom a délutáni találkozást. Út, ez megint az ismeretlenbe. Bízom benne, hogy jó kedvem megmarad a randi végére is.

Így legyen!

Tizenkilencedik rész

Ma reggel fáradtan ébredek. Nehezen aludtam el tegnap. Délutáni randi megint tartogatott meglepetést. Nem volt olyan kellemes, mint az előző napi Tamással.  Gáborral kora délután találkoztam. Mikor megláttam, mondhatom, kicsit megijedtem. Hatalmas ember volt. Fel kellett rá néznem, de nagyon. Igaz, csak a magassága miatt. Akkora keze volt, hogy félelmet keltett bennem. Nem tudom, olyan taszító volt már az első pillanatban, hogy legszívesebben futva menekültem volna. Erre, nem kerülhetett volna sor, mert ő gyorsan észrevett. Megismert, és óriási léptekkel tartott felém mosolyogva, mikor meglátott. Nekem, nem sikerült mosolyt erőltetnem az arcomra.  Félelmetes volt. Röviden, így tudnám jellemezni. Kölcsönös üdvözlés után megkérdezte, mihez lenne kedvem, de választ sem várva közölte, hogy szerinte sétáljunk. Oké! Rebegtem, sétáljunk. Végül is szeretek sétálni.

-Nem karolsz át? - Kérdezte.

-Ne haragudj, de még nem érzem úgy, hogy már ott tartanánk. –nem akartam közel lenni hozzá. Taszított és taszított.  Körülbelül, egy jó fél órát sétáltunk, de csak sétáltunk. Beszélgetni nem igazán beszélgettünk.  Ő nem kérdezett, ha én kérdeztem, akkor pedig fél mondatokkal elintézte a választ. Nagyon zavart a kialakult helyzet és nagyon szomjas is lettem. Mondtam, hogy igyunk valamit, mert szomjas vagyok. Pont egy gyorsétterem előtt voltunk. Javasoltam, nézzünk be egy colára. 

-Jó, Zsófi, de sétáljunk még. A másik sarkon is van hasonló. –Na, itt szakadt el nálam a cérna. Ezen a ponton már nem érdekelt, hogy miért nem akarunk bemenni. Azért, mert nincs pénze, vagy más miatt. Nekem, nem volt kedvem őt meghívni és úgy gondoltam, ezen a ponton lezárom a találkozót.

-Kedves Gábor! Én most ebbe az étterembe bemegyek, mert szomjas vagyok, nagyon, és már nem tudok még egy sarkot gyalogolni az üdítőkért, de előtte szeretnék elköszönni.  Úgy érzem, nincs értelme tovább egymás társaságában lennünk. Különbözőek vagyunk, nagyon úgy érzem. Őszintén megmondom, én nem téged kereslek. Köszönöm, a rám fordított időt. Kívánok sok szerencsét és boldogságot. Isten Veled!

Rám nézett, óriási kikerekedett szemmel és csak azt ismételgette, hogy de…de…de… Gondoltam, amíg mondogatja, hogy de…de…de… addig én lépek is. Nem néztem vissza, szinte futva jöttem haza. Belépve, az ajtón nyugodtam csak meg. Még, álmomban is csak a nagy kezeit láttam. Azzal, ha megsimogatott volna, szinte az egész testem egyszerre simította volna végig, az biztos.  Hideg cseppeket érzek a hátamon, még most is. Na, de nézzük, mi van mára. Ma Tamással találkozok.  Bízom benne, hogy nem ismétlődik meg a rémes találkozás. Gáborról, még azt sem sikerült kiderítenem, mivel foglalkozik, vagy mi az érdeklődési köre. Egyszerűen, ha 10mondatot mondott összesen, az sok. Gyűlnek a történetek és a tapasztalatok. Félálomban a gépet már bekapcsoltam. Most a kávéból próbálok energiát nyerni. Katt! A napraforgóra nem jött levél. Igen, ha nincs kép, kevés a levél. Így, ma ezzel különösebb teendőm nincs. Zsófi világát nyitom meg. Már hiányozna, ha nem lenne és komolyan kezdenék aggódni érte, hogy mi van vele. Ha, nem találnám meg reggelente a zenét. Ma is van, természetesen.

„Te vagy a végzetem”

Ja! Nekem meg Te leszel, ha így haladunk.

 

Csá, csumi, Galambom!

Írjál már légy szíves, mert beleőrülök ebbe az egészbe! Te legalább írsz nekem. Más szóba sem áll velem. Kérlek, légyszi, írj! Kérlek-kérlek!

Köszönöm! Bob. Csá, csumi, csók!

 

Ó, ez a Bob olyan, mint a reggeli kávé. Egyre rosszabb. Nincs kedvem most Bob lelkivilágával foglalkozni, így ma biztosan nem válaszolok neki. Attila írt, aki vidéken él, és laza tartós kapcsolatot keres.

 

Kedves Zsófi!

Szomorú vagyok, hogy nemleges választ kaptam. Reménykedtem abban, hogy sikerül, de tévedtem. Tudod, ritkán kapok visszautasítást, vagy mondhatnám azt is, hogy még soha. Köszönöm, hogy írtál.  Találd meg a párod, azt kívánom! Abban az esetben, ha nem sikerül, vagy meggondolod magad, akkor tudod, hol érsz el. Várom azért még a jelentkezésed.

Csók: Attila

 

Attila a szépfiú, még nem kapott visszautasítást…. hüm!! Igaz, ami igaz, nagyon jól néz ki. De ez kevés. Jöttek új levelek. 5 tartós, laza kapcsolat reményében írt, 2 röviden azt kéri, hogy mutatkozzak be kicsit bővebben és majd ő is bemutatkozik utána. Van itt egy levél!

 

Kedves szép hölgy!

Miklós vagyok, 61 éves. Az építőiparban dolgozok. Jelenleg még a feleségemmel élek, ahogy meg tudom oldani a lakás problémámat, úgy elköltözök. 4 gyerekem van. A legkisebb 8 éves, a legnagyobb 28. Szeretnélek megismerni, ha lehet.  Írjál már magadról! Neked van lakásod? Egyedül élsz? És hol? Mit csinálsz? Akarsz még gyereket szülni? Én, már nem szeretnék többet. Nekem ez is elég. Van gondom velük rendesen.  Dohányzok, és néha szoktam inni is. Igaz, ritkán, de a haverokkal is el szoktam menni, kocsmázni. Akkor, azért nem mindig sikerül haza találnom. Volt, hogy csak másnap értem haza. Ezeket azért mondom el neked, hogy tudd, ki vagyok.  Várom leveledet. Miklós

 

Mivel megfogadtam, hogy mindenkinek írok, így válaszolok neki, de nem szívesen, mert nincs mit mondanom.

 

Kedves Miklós!

 

Köszönöm soraidat! Én úgy érzem, már megtaláltam azt, akit keresek. Így, kívánok neked minden jót!

Üdv: Zsófi

 

Nem szeretem ezt, mikor valótlant kell állítanom, de most ezt találtam a legkedvezőbb megoldásnak. Részemről, ez lezárva. Belegondolok, milyen csodálatos lenne vele az élet. Hírtelen az a dal jut eszembe, hogy „részegen ki visz majd haza?” Hideg cseppek. Még, egy ilyen levél és jéggé dermedek, esküszöm. Akartam, még ma válaszolni a fénysugaras Dávidnak, de most olyan sok negatív élmény ért, hogy nem kezdenék bele abba a levélbe. Dáviddal, még talán alakulhat valami és nem szeretném azzal elrontani, hogy rossz hangulatban, rossz levelet írjak neki. Te vagy a végzetem, Te vagy a mindenem. Hallgatom a dalt. Lassan, egész nap tudnám már hallgatni, amit átküldött. Valamikor megtudok róla valamit, vagy soha nem ismerem meg? Megint körülötte forognak a gondolataim. Nem lesz ez így jó. Ráhangolódok az esti találkozóra. Ha tudok….

 

„Te vagy a mindenem!”  Ja-ja!!

Huszadik rész

Hú! Ma későn ébredek. Sokáig aludtam. Későn értem tegnap haza. Tamással randiztam tegnap. Ő is kb.170centiméter magas volt. Korát meghazudtolóan fiatalosan nézett ki. 54 éves. Vidám emberke. Ontotta magából a humort. Megnyerően szimpatikus egyéniség. Egy süti mellett, egy piciny cukrászdában próbáltuk megismerni egymást. Befektetési tanácsadó. Szívesen segít ezen a területen, mondta. Köszönettel nyugtáztam, de elmondtam neki, hogy per pillanat nem kívánok befektetni sehova. Eljön még a Te időd is, figyeld meg! Akkor majd keress meg, ha már nem lennénk együtt. Bár jó lenne, ha karnyújtásnyira lennél tőlem mindig. Olyan, két órát töltöttünk egymás társaságában. Mesélt arról, hogy természetjáró és filmrajongó. Imádja a golfot és a töltött káposztát. Számára a töltött káposzta olyan, mint valami földi csoda. Olyan, lelkesedéssel beszélt a készítéséről, az igazi káposzta íz világáról, hogy csak hallgattam. Én, még embert soha nem hallottam így lelkesedni ételért. Meghívott egy kis kirándulásra. Egyik hétvégén, ha ráérek, szívesen venné, ha szerveznénk egy kirándulással egybekötött egész napos programot. Nem beszéltünk ezen gondolatról bővebben. Telefonszámot cseréltünk, és majd keressük egymást. Ezzel zártuk a találkozót. Kellemes volt vele, de semmi olyan gondolat nem merült fel bennem, hogy milyen lehet vele élni. El tudnám-e a minden napokban őt képzelni társnak? Valahogy, úgy éreztem vele magam, mintha egy kedves ismerőssel csevegtünk volna kicsit. Se több, se kevesebb érzést nem váltott ki belőlem. Tegnap, a süti után ittunk egy kávét is. Ez, most azért jutott eszembe, mert ennek a reggeli kávénak ismételten vacak íze van. Na, annak sem volt valami feledhetetlen íze. Mikor iszom már egy finom kávét? Nem tudom. Valahogy mostanában nem sikerül megtalálni az igazi ízt. Talán majd, ha megtalálom a társam, a kávé is finomabb lesz. A gépet már bekapcsoltam és megnyitottam a napraforgót. Két levél van. Egyik levélben a szokásos laza-tartós kapcsolat tervét körvonalazza a levélíró. A másik levélben egy búvár kéri, hogy küldjek fotót. Szívesen megismerkedne velem, de fotó nélkül nincs folytatás. Mesél a búvárkodás világáról, a víz csodájáról, amibe bevezetne, ha a külsőm megfelelne neki. A telt idomokkal rendelkező hölgyeket kedveli. Röviden, egy mondatban így fogalmazta meg a női ideálját:

 

Kedves Napraforgó!

Egy nő legyen melles, faros, takaros. Remélem, Te ilyen vagy. Abban az esetben, ha nem, ne is írj, mert csak feleslegesen pazarolod az időmet!

 

Oké! Nem írok. Esélyem sem lenne nála, de nem is szeretném őt jobban megismerni. A belső érték nem számít a búvárunknak. A külső adottságokkal, amiket ő vár, pedig nem rendelkezek. Katt! Katt! S már is Zsófi világában vagyok. Zenés szép jó reggelt ismét! Zene: „Látnom kell Téged!” Na, ezt sem hallottam még.  Levél, ó, ó! Ránézek, és nem hiszek a szememnek! Több mint 3 szó! Ó, mit írhat?

 

Szia!

Tudod, hogy megőrülök érted! Szeretném, ha találkoznánk. Megadod a telefonszámodat, hogy fel tudjalak hívni? Várom, hogy lássalak.

Pussz.

Na, ez hihetetlen! Tud írni, ha akar. Találkozni akar velem. Hát, lelkem mélyén valahol én is erre vágyom. Látni, megismerni őt. Csodálatos reggel!

 

Csá, csumi, Galambom!

Kérlek, szólj már hozzám! Írjál már légy szíves!

Csók: Bob

Istenem Bob! Úgy szeretném, ha találna már valakit magának.

 

Kedves Bob!

 

Szívesen írok Neked, de kérlek, vedd figyelembe, hogy kevés idővel rendelkezek, így nincs lehetőségem minden nap írni. Úgy, érzem, még mindig görcsösen keresel. Próbáld meg kicsit lazábban venni a dolgokat. Hidd el, több sikered lesz. Szép napot kívánva üdvözöl: Zsófi.

 

Meg akartam kérdezni, mivel tölti az idejét Bob, de elfelejtettem. A levelet már elküldtem, így a kíváncsiságomra a választ nem tudom meg.

 

Édes Zsófikám!    (Te jó ég! Ez a Jenő!)

 

Nagyon vártam, hogy írsz. Mondd, miért nem válaszolsz, Drága? Mi van a fényképpel? Ideges vagyok. Várom a fotót, de nem és nem akarod küldeni! Ne makacskodj már! Nem szeretem. Ha, kérnek Tőled valamit, akkor azt csináld meg! Nem lehetetlent kérek. Ugye, híztál már pár kilót? Tudod, csúnya, aki sovány.  Meg arra is fel kell készülnöd, hogy beteg leszel, és akkor miből adod le a kilókat?! Igen! Igen! Mert leszel beteg! Vigyáznék akkor is Rád, nagyon! Holnap találkozok a Piroskával. Őt, a neten ismertem meg. Tudod, neki is írogattam közben. Látod, ő nem olyan makacs, mint Te! Ő szívesen találkozik velem.  Mondta, hogy ő mindent úgy szeretne csinálni, ahogyan én szeretném. Ez nagyon szimpatikus nekem, mert, tudod, angyalom, én mindenkinek csak jót akarok. Neked is azt akarok, de Te nem akarod észrevenni. Jövő héten felutazok a fővárosba egy kicsit körülnézni, mert van még szabad jegyem, így kihasználom. Találkozzunk, életem! Kérlek, Zsófikám! Add meg a címed és én felkereslek. Nem kell, hogy kifáradj elém a pályaudvarra. A telefonszámodat ne felejtsd el megírni, mert akkor tudlak hívni, ha esetleg eltévednék, de nem fogok.  Én, úgy gondoltam, maradnék nálad egy-két napot. Így, jobban megismerhetnénk egymást. Legközelebb pedig Te jönnél, ha még akarnál.  Tudod, az együtt eltöltött egy két nap sok mindenre fényt derítene. Ne készülj semmivel. Majd együtt főzünk valamit. Esetleg bevásárolhatsz, de az sem fontos. Viszont, azért lenne jó, mert azzal sem húznánk az időt. Megyek hozzád, Aranyom!

Csók: Jenőd

 

Nem…. Nem…. Nem akarom!!! Nem, és nem írok többet Jenőnek. Egyszerűen besokalltam tőle. Hihetetlen fazon! Jéggé fagyott cseppek a hátamon, még a gondolattól is. Egy két nap együtt? Na, az kéne még csak nekem! Huh! Gyorsan menjünk tovább, mert a végén még ideges leszek és akkor vége a csodálatos napomnak. Nem akarom!

Ma, Zolival találkozom. Ő a vendéglátó iparban dolgozik, 42 éves. Egyelőre ennyit tudok róla. Kíváncsian várom a találkozót. Nem szeretem a randi szót és ezt meg is írtam neki. Szóval, este találkozó.

Végig az én dalos pacsirtámra gondolok. Ma reggel írt! Levelet írt! Na, jó. Levelecskét. Boldog vagyok, nagyon! Találkozni fogok vele. Alig várom.

 

Csodálatos élet –dúdolom és dúdolom.

21. rész

Zsófi, ébresztő! Lassan vége a hétnek. Vége a randik hetének. Kezdődik lassan a munka és akkor már nem marad ilyen sok időd a társkereső világodra. Ó, a kis manók. Jó volt ez a hét, mert azt tehettem, amihez kedvem volt. Sok könyvet sikerült végre elolvasnom. Sétára is maradt időm. Jó kis napok voltak, de a manók azért nagyon hiányoztak. Ma, írok Dávidnak, mert napok óta csak halogatom. Nem tudom, miért halogatom napról-napra a levélírást, mikor szimpátiámat élvezi. Valami a tudatom alatt talán jelzi, hogy ne siessek. Na, kávéfőző, gép bekapcsol. Már, annyira kialakulnak ezek a szokások nálam, hogy el sem tudom képzelni másképp. Napraforgót nézem meg elsőnek. 1 levél van.

Kedves Napraforgó!

Szeretném, ha arcodat felém fordítanád és megismerhetnélek. Én, Tamás vagyok. A természetgyógyászat az, ami érdekel, és amivel nap, mint nap foglalkozok is. 53 éves telt alkatú vagyok. Nem tudom, milyen a férfi ideálod, mert erről nem tettél említést. Kíváncsian és érdeklődéssel várom válaszodat. Egészséges, boldogságban gazdag szép napot kívánok.

 

Több levél nincs a napraforgón, így léphetünk Zsófi világába. Katt-Katt.

 

Szia!

Várom a telefonszámodat, kedves, mert már nagyon szeretnélek látni.

Zene: Szép lesz minden.

 

Imádom a zenét, de a küldött számok túlnyomó részét soha nem hallottam. Vidám, zenés ébredés ez. Válaszolok, mert úgy érzem, válaszolnom kell. Egyszerűen mágnesként vonz magához. Megírom a telefonszámomat. Lesz, ami lesz. Nem, nagy lelkesedéssel adom meg a számomat ismeretlenül senkinek, de ezt is be kell vállalni. Bízom benne, hogy senki nem él majd vissza vele. Válaszolok a fénysugaras Dávidnak.

 

Kedves Dávid!

Köszönöm kedves soraidat. A lelkivilágommal kapcsolatban mondott gondolataid nagyon kedvesek voltak. Fontos, nagyon fontos a belső. A külső, az csak máz, tudod. Olyan máz, amely akár naponta változtatható, de, ami egyedi és fontos, az ott, belül van, és nem úgy működik, hogy egyik napról a másikra megváltoztatható. Ott belül van minden ember értéke, kincse. Kinek több, kinek kevesebb. Egyéntől függő. A munkád, valóban érdekel. Sok mindenre nyitott vagyok, úgy érzem. Minden érdekel, amivel ismereteimet bővíthetem, vagy olyan világot nyit meg előttem, ami eddig számomra ismeretlen volt, vagy kevésbé ismert. Nagyon szeretek értelmes emberekkel, értelmes dolgokról beszélgetni. Valóban én is úgy érzem, rengeteg olyan téma van, amiről el tudnánk beszélgetni. Abban is osztom véleményedet, hogy a személyes találkozás hatékonyabb, mint így írásban az éteren keresztül. Sokszor nehéz átadni a gondolatokat így. Nem zárkózok el attól, hogy találkozzunk. Sok sikert kívánok a munkádhoz és szép napot.

Üdvözöl: Zsófi

 

A tegnap esti randi Zolival, nem hagyott mély nyomot bennem. Már, szinte megszoktam, hogy mindenki 170 centi magas. Fellengzős típus volt. Ecsetelte, hogy a vendéglátás a kisujjában van. Mindent tud róla, amit csak tudni lehet. Nagy kétszobás lakása van Budán, amire nagyon büszke. A pénz nem számít. „Tudod, azt veszek meg, amit csak akarok.” Veregette a mellét bőszen. Nem voltunk sehol. Sétálgattunk kicsit. Nem hívott meg sehová és nem kérdezte meg azt sem, hogy mihez lenne kedvem. Dohányzik, mondta, mikor rá akartam gyújtani, Ő, kért egy szál cigit, mondván, az övé pont most fogyott el. Bő fél óra elég is volt a találkozóból. A legkedvesebb az volt, amikor üdvözöltük egymást és ő mondta, hogy szeretett volna virágot hozni nekem, de mivel a randevút én találkozóra kereszteltem, így letett a szándékáról, mert randira visz az ember virágot, de találkozóra soha. Szóval mától csak randira megyek. Nem számít, hogy tetszik, vagy nem nekem ez a megfogalmazás. Randi van, mert szeretem a virágot és nehogy emiatt ne kapjak legközelebb is. Majd írok, ezzel búcsúztam el Zolitól. Nincs mit írnom, így ő a feledés homályába merül. Ma este, Gáborral találkozok. Kevés az infóm még róla. Majd, este már többet tudok. Lassan összegezhetem már a hetet. Nem tudom, de ettől a héttől nem remegtek meg a falak, nem fordult meg az életem. Nézegetem a leveleket. Zsolt írt. Már azt hittem, régen elfelejtette a létezésemet, de ezek szerint nem. Nem értem, mi a vonzódás oka részéről. Olyan fiatal, miért nem a korosztályából keres partnert magának.

 

Kedves Zsófi!

Írnom kell. Írnom, mert hiányzol. Tudom, mit mondasz erre, mert olvastam a leveledet. Vonzó, csinos nő vagy. Óriási a lelked. Kérlek, adj pici helyet a szívedben nekem. Kérlek! Tudom! Tudom! Távol van a gondolat tőled, hogy velem találkozzál. Mondd, miért nem adsz esélyt nekem és persze, magadnak is? Talán, olyan világ nyílik meg előtted, ami számodra is szép lehet. Kérlek, gondold át újra, és újra! Nagyon boldoggá tennél, ha válaszolnál soraimra! Hiányzol az életemből, nagyon! Mindennap rólad álmodok. Szeretném, ha álmom valóra válna.

Ölellek, puszi: Zsolt

 

Zsolt nem adja fel. Kitartóan harcol azért, amit elképzelt magának. Próbálom megérteni, de nem igazán tudom, még most sem. Az én kis zenés hercegemre gondolok. Belém vésődnek mélyen a dallamok. Úgy érzem, mikor ezeket a dallamokat hallgatom, hogy vele vagyok. Vele, akit nem ismerek, de szeretném ismerni, nagyon. Szép lesz minden! Üzente ő, ezen a reggelen. Hát, így legyen!

Huszonkettedik rész

Hajnali fél 5. Telefonom jelzi, hogy üzenetem érkezett. Álmosan dörzsölöm a szemem és keresem a telefonomat. Ismeretlen szám. Ki lehet ez és mit ír? A számból nem tudom meg, de az üzenet sejtet valamit.

Pussz, drága!

Zene: Veled lenni egy életen át.

 

Sejtem, sőt, tudom már, ki az. Egyből felébredek.

„Veled lenni egy életen át, hallgatni szíved dalát.”

Csodálatosan szép dal. Pussz.

 

Csak ennyi. Hogy lesz ebből randi? Fogalmam nincs. Bekapcsolom a gépet, ha már oly korán ébresztettek. Van itt levél, úgy látom. Itt is a zenés köszöntő, úgy, mint a telefonomon. Jaj, ne! Jenő írt.

 

Kedves Zsófikám!

 

Köszöntelek, anyukám! Szeretném tudatni Veled, hogy akkor holnap után megyek a fővárosba. Szeretnélek akkor meglátogatni. Tudod, nagyon szeretnélek már látni. Vártam, hogy írsz, de eddig nem írtál. Kezdek ideges lenni! Fontos számomra, hogy találkozzunk. Tudod, döntenem kéne, hogy kit válasszak. Találkoztam a Piroskával. Tudod, nagyon kedves kis teremtés. Minden rendben lenne Vele, csak a teste taszít kissé. Ő mindenben Hallgatna rám és nagyon házias is. Süteményt sütött nekem a találkozónkra. Kedves volt Tőle. Finom is volt, csak kicsit édes. Na, de ez nem probléma. Legközelebb kevesebb cukrot tesz bele, ha kérem. Szóval, minden jó lenne, csak épp nem tetszik, ezért szeretnék találkozni Veled, hogy tudjak dönteni. Írj gyorsan! Tudod: cím és telefonszám!

 

Írj gyorsan! Írj gyorsan! Ó, te jó ég! Ez már sok, nagyon sok! Nem akarok neki írni. Egyszerűen nincs kedvem hozzá. Mégis, úgy érzem, írnom kell. Világossá kell tennem számára, hogy nincs értelme semminek. Nem akarom őt!

 

Kedves Jenő!

Tudom, hogy ideges leszel, ha elolvasod soraimat, de akkor is elmondom neked őszintén, amit gondolok. Már előző leveleimben is elmondtam, hogy mi sohasem fogunk együtt élni.  Más világban élünk. Ezért, már ne is haragudj meg, kérlek, de nem szeretnélek vendégül látni! Sőt, a továbbiakban levelezésünknek sem látom értelmét! Kívánok sok boldogságot neked és kívánom, hogy találd meg azt, akit keresel. Sok szerencsét, jó egészséget kívánva üdvözöl: Zsófi!

 

Utolsó levél volt részemről Jenőnek. Nem kívánok több levelet írni neki. Lezártam. A tegnapi randi elmaradt. Negyed óra késéssel értem oda a megbeszélt helyre, de ott senki nem várt. Vagy nem jött el a találkozóra, vagy nem várt meg. Ezt már valószínűleg soha nem tudom meg. Fénysugaras Dávid is írt. Vasárnap estére szeretne egy találkozót kérni, ha nekem is jó. Telefonos időpont egyeztetés miatt szeretné a telefonszámomat elkérni. Itt az idő az ő számára is. Rövid levélben válaszolok. A vasárnap számomra jó és elküldöm a számomat. Ez, lesz a hétzáró randi. A randik hetének zárása vajon korona lesz ez, ami megszépíti a hetet, vagy marad a szürke tapasztalattal tele hét?  Zsolt levele ugrik elém. Egyszerűen hiába gondolkodom és töröm a fejem, nem tudom megfejteni azt a vonzódást, ami ebből a fiatal gyerekből árad felém. Nem szeretném őt megbántani soraimmal, mert attól azért kedvesebb, hogy megérdemelje, de tudtára kell adnom, hogy álmai csak álmok maradnak.

 

Kedves Zsolt!

Elolvastam leveledet. Nem is egyszer. Végig gondoltam, amiről írtál, többször is. Tudod, nagyon nehéz beleképzelni magam ebbe a világba. Rengeteg érvet felhoztam arra, hogy elemezzem a jó és kevésbé jó oldalát a dolognak. Nem sikerült meggyőznöm magam a kapcsolat mellett. Őszinte szavakkal mondom neked azt, hogy mindig a fiam jut eszembe, ha Rád gondolok. Pont ezért nem tudom elképzelni veled a felvázolt életformát. Tudod, ha rád néznék, mindig ő jutna eszembe és ugye, a saját gyerekével még sem tudná az ember elképzelni. Bízom benne, hogy sikerült elfogadhatóan elmondanom azt, amit érzek és gondolok. Kérlek, értsd meg és fogadd el döntésemet!Kívánom, hogy találd meg a boldogságodat. Legyen sok boldog pillanatod az életben. Szívből kívánok minden szépet és jót számodra!

Üdvözöl: Zsófi.

 

A napraforgót ma még nem néztem meg. Kíváncsian kattintok rá. Két levél van. Mindkettőben laza kapcsolatot keresnek. A tipikus laza és tartós forma. Ha már itt vagyok, akkor válaszolok Tamásnak, aki tegnap írt és szeretné, ha a napraforgó felé fordítaná arcát. A szokásos bemutatkozás kerül az elküldendő levél lapjára. Említést teszek arról is, hogy érdekel a természetgyógyászat. Katt és a levél útra kél. Katt, vissza Zsófira

Ismeretlen írótól érkezett egy levél. Mellékletek: zene, fotó, na és a levél. Itt van minden, ami csak kell. Vegyük sorba. Ilyen levelet még nem kaptam, az biztos.

 

Szívemnek kedves, gyönyörű Zsófikámnak!

Keresem,kutatom a boldogságot!

Egy napon, tudom, megtalálom!

Megláttam a fényképedet és szívemet elöntötte a szeretet!

Szeretnélek minden nap látni!

Minél gyakrabban karomba zárni!

Téli estén hozzád bújni, nyári estén kóborolni!

Kezed fogva szeretni, ezt kívánom én!

Elbűvölt a külsőd! Az a női forma, tested vonala!

Szeretnélek átölelni!

Egy életre boldoggá tenni!

Te vagy a végzetem! Érzem, Kedvesem!

 

Zene: Rózsakeringő. Bővül a zenetáram. Fotó: Erre mondom első látásra, hogy semleges. Bármi lehet belőle. A zenéről jut eszembe, hogy egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ő nem szereti a zenét, mert idegesíti. Akkor is ledöbbentem ezen, de az óta is sokszor eszembe jut. Zene nélkül hogy lehet élni?  A zene olyan, mint a szív, ha nincs, nincs élet. Vannak ilyen emberek is, el kell fogadni. Ma estére van még egy randim. Az utolsó a randik hetéből Gézával találkozok este. Sok infóm nincs. 47 éves, elvált és láttam a fotóját. Bármi lehet belőle így ránézésre. Este minden kiderül. Ráhangolódok az estére. Meghallgatom a rózsa keringőt és a reggeli, ébresztésemre küldött dalt is. „Melletted lenni egy életen át”. Ja,ja! „hallgatni a szíved dalát”. Ja! Az én szívem most arról dalol, hogy meg akar ismerni, mert –talán- tudna szeretni….

Huszonharmadik rész

A szabadság utolsó pillanatai. Visszagondolok a tegnap estére. Gézával találkoztam. Sok infóm nem volt róla, mikor elindultam. Lényegében most sincs sokkal több. Érdekesebbnél érdekesebb találkozásaim vannak, esküszöm. Ez, a tegnap esti valami hihetetlen volt. Egy kis templom előtt találkoztunk. Nem gondolkodtam rajta, hogy miért pont ott. A tér nevezetessége volt, gondoltam én. Nos. Pontosan érkeztünk mind ketten.  Kölcsönös bemutatkozás után Géza mondta, hogy köszöni, hogy pontosan érkeztem, így nem maradunk le semmiről. Cikázott a fejemben sok gondolat. Miről nem maradunk le? Megnyerő külsejű emberke volt különben. Szeretném, ha velem tartanál, mondta. Ó, Ó, szólni nem tudtam, mert határozott céllal elindultunk. A templom kapujában nagyon csodálkozó tekintetem lehetett, mert ő kedvesen mondta, hogy ne félj, jó helyen leszel. Na, ebben nem kételkedtem, mert az Úr háza rossz hely nem lehet. De, minek megyünk mi ide? Pontosan érkeztünk a mise kezdetére. Végig ott maradtunk. Nem értettem az egészet.  Nem járok templomba, ez igaz, de ez egyszerűen megmagyarázhatatlan volt számomra. Mise után a templomból kilépve, a következőket mondta, mielőtt még megszólalhattam volna.

-Kedves Zsófi, ez vagyok én. El tudsz így fogadni, vagy nem, ezt neked kell eldöntened. Nem kívánom, hogy most válaszolj. Van idő bőven, én ráérek. Kérlek, majd írd meg, hogy mire jutottál! Köszönöm, hogy velem tartottál. További szép estét kívánok. –s már indult is. Még félúton visszaintve mondta:

-Ha gondolod, tarthatjuk itt az esküvőnket, mert, ha úgy alakul, akkor én feleségül veszlek, szívesen. Én, álltam ott, szótlanul, földbe gyökerezett lábbal. El akartam indulni, de lábaim nem mozdultak. Kicsit magamhoz térve felnéztem a templom tornyára, vagy talán a csillagos eget néztem inkább és csak azt tudtam mondani, hogy Uram, Te nagy játékos vagy, s elmosolyodtam. Olyan váratlan szituációba kerültem, amire végképp nem számítottam. Érdekes módon nem volt bennem se harag, se rossz érzés, mert ott hagytak a találkozó helyszínén. Egyszerűen megmagyarázhatatlan nyugalom volt bennem. Kedvem volt hazasétálni. Visszagondoltam az úton az estére, s elmosolyodva mondtam magamnak: „Ez nem volt semmi!” Nézzük, mi van az én kis társkereső világomban. Zenés ébresztő van, természetesen.  „Készülök Hozzád” Ja, igen, talán. Szöveg: Pussz. Sokatmondó. Mindig elgondolkozom ezeken a szavakon. Ó, édes kíváncsiság és mágnesként való vonzódás… Nem hiszem el! Jenő is írt!

Zsófi!

Ideges és csalódott vagyok! Mi az, hogy nem szeretnél velem találkozni? Mire, vagy kire vársz? Nem vagyok elég jó Neked?

Se aláírás, se köszönés.

 

Egy jó van ebben, hogy nem válaszolok. Megfogadtam a múltkor, hogy neki nincs válasz. Különben mondanám, hogy igen, Jenő, nem vagy elég jó nekem, sajnálom. El sem tudnám vele képzelni az életemet. Hogyan tudnék szeretni egy ilyen embert? Sehogy! Fénysugaras Dávid írt.

 

Kedves Zsófi!

Szíves elnézésedet szeretném kérni, de holnapi találkozásunkat le kell mondanom, mert édesanyámat korházba vitték és vidékre kell utaznom. Megértésedet kérem. Bízom benne, hogy hamarosan pótolni tudjuk az elmaradt ismerkedést. Szép napot kívánva gondolok Rád: Dávid.

 

Ez a levél még tegnap érkezett, csak délután már nem néztem meg a postaládámat. Röviden, néhány sorban válaszolok, jobbulást kívánok a mamájának, s biztosítom megértésemröl. Sajnálom, hogy így alakult, de az élet nagy rendező, szokták mondani. Ifjú lovagom is írt. Ó, szegény gyerek!  Úgy érzem, nehezen akarja a tényeket elfogadni.

 

Kedves Zsófi!

 

Köszönöm válaszodat. Érveidet természetese tiszteletben tartom, s elfogadom azt, ami számomra kedvezőtlen. Azt, szeretném még elmondani, hogy mindig számíthatsz rám, ha segítségre van szükséged, szívesen, bármikor. Örülök, hogy megismerhettelek. Kívánok sok boldogságot! Én mindig szeretettel fogok gondolni Rád!

 Örök hódolód: Zsolt!

 

Csörög a telefon. Keresem, meg van.

-Halló!

-Halló, szia! (Ó, most én fogok megnémulni, ez a zenés mágnesem)

-Tudunk holnap találkozni? Szeretném!

-Holnap ráérek.

-Ez csodás! Akkor 9-kor, ha neked is jó! Hol?

-Legyen a Ferenciek tere. Van ott egy kis templom. Ott találkozhatunk.

-Rendben, pussz!

 

Zsófi, templom, jó ég! Ez most jó, vagy rossz jel? Honnan jutott pont a templom az eszembe? Na, semmi para! Hangja csengő muzsika, bár nem sokat mondott. Egek! Reggel kilenc óra. Na, ilyen randim sem volt még. Más esetben nemet mondtam volna, de neki valahogy nem tudok. Hogy miért, fogalmam nincs. Na, Zsófi, ma korán kéne lefeküdni, mert különben nem simulnak ki kedves kis ráncaid reggel kilencre. Végig futom a leveleket. Szeretnék még néhány levélre válaszolni, de nem tudok ráhangolódni. A holnapi találkozóra gondolok folyamatosan. Ó, mióta várok erre! Eszembe jutnak a kis manók. Hiányoznak, nagyon. Átnézek még a napraforgó oldalra. Sok olvasnivaló nem akad, az biztos. 5 levél van. Alkalmi kapcsolatokat keresnek mindannyian. Nincs mire válaszolni, így a napraforgót be is zárom. Csodálatos élet. Most, úgy érzem, valóban az. Készülök a holnapi délelőttre, de nagyon, nagyon.

Huszonnegyedik rész

Tegnap reggel óta nem kapcsoltam be a gépet. Mióta, megbeszéltem a zenés mágnesemmel a randevút, azóta csak rá és a találkozásunkra tudtam gondolni. Óriási kíváncsiság és izgalom volt bennem. Oly, nagyon vártam, hogy lássam, és végre megismerjem. Most, itt ülök a gép előtt, órák óta, be akarom kapcsolni, de csak a délelőtti randevún gondolkodom még mindig.  Nagyon nagy hatással volt rám. Most viszont, van min gondolkodnom is. Remegő lábakkal indultam a találkozóra. az is nagyon zavart, hogy pont a templomnál találkoztunk. Igaz, ez a templom nem az volt, ahol Gézával találkoztam. Már, messziről észrevettem őt. Na, az első meglepetés itt ért.  Jóságos ég! Élőben egész más volt, mint a fotón. Hihetetlenül jól nézett ki. Hangosan dobbant egyet a szívem. Legszívesebben megmondanám neki, hogy soha többé ne fotóztassa magát, mert azokon a képeken, amiket láttam, egyáltalán nem néz jól ki. Mosolyogva, boldogan üdvözöltük egymást.  Öröm volt mindkettőnk számára a találkozás. Ő azt kapta, amit várt, én pedig sokkal jobbat.  „Mihez lenne kedved?” Kérdezte. „Várom a javaslatot!  Mehetünk kávézóba, vagy ahova szeretnéd, de, ha gondolod, én szívesen elvinnélek kicsit sétálni, ha van hozzá kedved. Lemehetünk a Duna partra, ott talán kellemesen éreznénk magunkat. Természetesen a döntést rád bízom, mert szeretném, ha jól éreznéd magad velem. Ó, tudod, milyen régóta szeretnék már veled találkozni? Őszintén beléd estem!” /Te jó ég! Ez tud beszélni! Nem hiszem el! Most váltottunk: én hallgatok, de nagyon!/

-Szóval, mit szeretnél?  

-Legyen a Duna part!

-Rendben, kedves, akkor, ha megengeded, menjünk a kocsihoz. –kérdő tekintettel néztem Rá.

-Ne ijedj meg! Nem szeretnélek én bántani! Nem teszek veled semmi rosszat, ígérem!

-Igen, de a Duna part innen két lépés!

-Én nem a pesti Duna partra gondoltam. Kicsit hagyjuk magunk mögött a várost. Hidd el, a város határán is van Duna part. Szép helyre viszlek, nem fogod megbánni! Nagyon vártam ám, hogy lássalak! Nem csalódtam! Olyan szép vagy, mint, amilyennek álmaimban láttalak! Sokszor, és sokat gondoltam rád. Küldtem neked sok zenét is, amit tudom, megkaptál. Tetszettek? A zenei stílus bejön neked?  Én, mostanában ezeket a zenéket hallgatom.  Olyan jó nézni téged, örülök, hogy itt vagy! Míg kiérünk a városból, addig hangosan is eltölthetjük az időt. Ha megengeded, mesélek magamról kicsit. Szívesen hallgatlak majd téged is. Azért kezdeném én, mert elég keveset tudsz rólam. Így, úgy érzem, nekem kell bemutatkoznom.  Én rólad már sokkal, több infóval rendelkezem. Ó, de régóta vártam erre a pillanatra, órákig tudnálak nézni, de induljunk lassan. Szóval: sok mindennel foglalkoztam életemben. Most a turisztika a területem. Csoportok külföldi útjait szervezem és váltom valóra az utazásukat. A világ sok részén jártam ez által, de túlnyomó részt a közeli országokat látogatom. 3 gyerekem van. Koromból már tudvalevő, hogy felnőttek. 1 unokám is van. Egy tündéri kislány. Nagyon szeretem és nagy boldogság ő számomra. Úgy érzem, jól érzed magad! Vagy rosszul gondolom? Jelenleg még az élettársammal élek. Természetesen nem mindig lesz ez így, de per-pillanat még ez van.

/Ezen a ponton volt az, hogy összedőlt bennem a világ. Ebben, a pillanatban nem tudtam, mit is keresek itt. Ha tudom, hogy van élettársa, soha nem jövök el erre a találkozóra soha. Nem szeretnék az a bizonyos harmadik lenni és nem kívánok semmilyen kapcsolatot szétzúzni. Nem az én világom. Szívesen futottam volna el, de valahogy úgy éreztem, maradnom kell. Érthetetlen vonzalom húzott egyre közelebb hozzá. Egyre jobban úgy éreztem, szeretném őt. Ő az, akit keresek, akivel úgy érzem, lehetnének szép napjaink. Tudom, alig ismerem, de úgy éreztem, mintha már ezer éve ismerném./

-Imádom a természetet, a nagy kirándulásokat és még sok minden mást. Röviden –talán- ennyi, amit el szeretnék mondani. -Kábultan néztem, szólni nem tudtam. Egyik döbbenetből a másikba estem. Az élettársa és az, hogy milyen sokat tud beszélni, nagyon meglepett.  Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen is lesz a mi találkozásunk. Sok-sok minden eszembe jutott, de az nem, hogy beszélni is tud. Ó, és milyen csodálatos hangja van! Hihetetlen! Minden szó, amit kimond, édesen simogatja lelkem és a bőrömön is érzem a szavak simogatását. Csodálatos volt a Duna part.  Lenyűgözően szép. Sétáltunk, ami nagyon jót tett a fejemnek is, meg a lelkemnek is. Gondoltam, a friss levegő kitisztítja a gondolataimat.

-Most hallgatlak, mesélj magadról!

Nehezen kezdtem bele, de ott, abban a pillanatban, a számomra idegen embernek elmondtam az egész életemet, az érzéseimet, a gondolataimat. Mindent elmondtam, ami én vagyok. Saját magamon lepődtem meg. Nyitott könyv lettem számára. Felém fordult és a következőket mondta:

-Csodállak! Egyre jobban csodállak! Te vagy, akit akarok! Kérlek, engedd meg, hogy megfogjam a kezed. Szeretnélek kicsit érezni. Érezni a bőröd, érezni téged. Csodálatos nő vagy! Köszönöm, hogy megosztottad velem mindazt, amit nem is reméltem. Sokat, nagyon sokat szeretnék veled lenni. Te is ezt szeretnéd? Mondd el őszintén, mit gondolsz?

Nem nagyon tudtam megszólalni, csak néztem a szemeit, az arcát.

-Tudod, mesél a szemed. Mondták már neked, hogy folyamatosan lehet olvasni a szemeidből? Érzem, hogy nem vagyok közömbös számodra, de a szemeid most valami bizonytalanságról mesélnek. Mi történt? Mi az, ami megriasztott? Valami bizonytalanságot, félelmet olvasok ki a szemeidből.

Ez mindent lát! Belém lát! Esküszöm, nem tudtam arról beszélni, amit a szemeimben lát. Egyszerűen nem ment. Szívem azt érezte, hogy szeretném szeretni őt és nem szeretném elveszíteni. Az, eszem viszont valami másról beszélt nekem.

-Nem, nincs semmi gond, csak kicsit zavarban vagyok. Régóta vártam én is, hogy találkozzunk és most, íme, itt van. Tudod, nem gondoltam, hogy ilyen lesz, és ezért látod a szemeimben a bizonytalansághoz hasonló érzést. Olyan szótlan voltál a találkozásunkig, hogy erre nem számítottam. Ráadásul úgy meséltem neked magamról, mint még soha, senkinek. Ezen is meglepődtem kicsit.

-Örülök, hogy meséltél magadról! Nem tudom, te meddig érsz rá, de azt még nem mondtam el, hogy én tizenkettőkor már indulok a csoporttal Németországba. Így, ha elnézed nekem, akkor tizenegyig tudok veled maradni.

Fél tizenegy volt. Sok időnk már így nem maradt egymásra, állapítottam meg magamban.

-Természetesen megértem!

-Még van fél óránk, hogy nézhesselek és visszaviszlek a városba.

Hihetetlen gyorsan elrepült az idő. Nem akartam őt elengedni. Olyan, jó lett volna még vele lenni. Még, visszahozott a városba. Két puszi is volt a randevú végén és az ígéret, hogy folytatni szeretnénk.

-Vigyázz magadra és nagyon boldog vagyok, hogy végre találkoztunk, és szükségem van rád!  Az biztos, hogy ma veled és a neveddel alszom el.

Nehéz volt a búcsúzás, nem tagadom. Napközben, még kaptam egy üzenetet a telefonomra. Jó volt veled, pussz!

Ja! Nekem is jó volt veled. Mióta, elköszöntünk egymástól, csak őrá gondolok. Órák óta, csak ülök, nézem a gépet, mert nem tudtam még bekapcsolni. Mit tegyek? Ezen töprengek. Vessek véget itt, ezen a ponton a kapcsolatnak, vagy szívem érzéseinek engedve, ugorjak fejest ebbe a kapcsolatba?  Most, arra gondolok, hogy valóban dolgozni ment, vagy várta a család, az élettárs, ebédre? Egy biztos, már sötét este van, de még egy falatot nem ettem. Egyszerűen nincs étvágyam. Ma este biztos, hogy a nevével alszom el, ha majd el is tudok végre aludni. De most, csak azon gondolkodom, mit tegyek.

                                                                                                                                                     

Huszonötödik rész:

Csodálatos volt ma a mankókkal. Nagy volt ám az öröm. Nagyon hiányoztak ők is nekem, és én is nekik. Kaptam sok-sok puszit. A gyerekek szeretete mindent feledtet.  Őszinte, tiszta szívvel tudnak szeretni és mondják ki, amit gondolnak, éreznek. Ilyen őszinte, szerető társra vágyom én is. Repülnék a karjaiba, ha hazaérek és szeretném végtelen nagy szerelemmel. A gépet már nagyon régen kapcsoltam be. Annyira a találkozó hatása alatt voltam és vagyok még ma is. Na, nézzük, mi van a társkereső világomban. Ó, sok-sok levél van itt. Zene az van bőven. A „neveddel alszom el” a randevú után jött. Szöveg. „Jó volt Veled, pussz!”. Hat zene várt még rám. Álmodtam egy világot, szeretlek, míg élek, karjaidban örökké, stb. Mire ezeket végighallgatom, talán el is döntöm, hogyan legyen tovább ez a kapcsolat. A templomos Géza is írt.

Kedves Zsófi!

Köszönöm, hogy velem tartottál az én világomba. Várom nagyon a válaszodat, véleményedet a találkozásunkkal kapcsolatosan. Tudom, kicsit szokatlan formája volt ez a találkozásnak, de szerettem volna, ha még a kapcsolat kezdetén betekintést kapnál abba az életformába, amiben én élek. Tudom, gyorsan magadra hagytalak, de számomra is rendkívüli volt ez az alkalom. Még soha, senkivel ilyen formában nem randiztam. Merész ötlet volt ez részemről, tudom. Soraidat várva üdvözöllek!

 

Hát, igen! Nem volt mindennapi találkozás, az biztos. Talán, míg élek, nem felejtem el.

 

Csá, csumi, Galambom!

 

Édes Galambom! Mi van Veled? Ezer éve nem tudok Rólad semmit! Ó, Drága Galambom, olyan nagyon jó lenne Veled találkozni! Úgy repülnék Veled! Nekem mindegy, hogy keletre, vagy délre, csak repüljünk már valamerre. Drága Galambom! Írj már valamit! Írj! Légyszi, írj! Légyszi, légyszi! Legalább szavaid, soraid által had legyek kicsit boldog! Csók! Csók és ezer csók, édes! Úgy ölelnélek!

Bob

 

Bob nem változik. Bob már csak szórakoztat soraival. Komolyan mondom, úgy örülnék, hogyha találna magának valakit. Olyan nagyon vágyódik már egy kapcsolatra, hogy megérdemelné, hogy jöjjön valami szép és jó az életébe. Van mit olvasni, úgy látom. Böngészek tovább. Mikor fogok erre a rengeteg levélre válaszolni? Jaj, te jó ég! A Jenő!

 

Zsófi!

/Már nem kedves, csak simán: Zsófi./

Nem tudom, mi van Veled! Nagyon fenn hordod az orrod, hogy válaszra sem méltatsz! Mit gondolsz Te magadról? Ki vagy Te?! /Ki vagyok, Jenő, de Tőled vagyok ki!/ Illemet nem tanultál? Ugyanis ha valaki veszi a fáradságot, hogy megtisztel levelével, akkor kutya kötelességed válaszolni! /Azt a bodriját neki!/ Érted, Anyukám?  /A falra mászok ettől az anyukámtól!/ Nagyon fel tudsz idegesíteni! Én nem tudom, de, ha Rád gondolok, egyből ideges leszek.  Én, nem is tudom, miért foglalkozok Veled. Van még mit tanulni, anyukám az biztos! Azzal a kis kakaós csigával is kiborítottál. Miért kell ahhoz is úgy ragaszkodni?  Azért tudom, hogy össze tudnánk mi csiszolódni. Csiszolgatnálak én, hidd el, s szép nyugodt életünk lenne! /Abban biztos vagyok! Veled, Jenő, minden nyugodt és csodálatos lenne.  Te soha nem idegeskednél, én meg boldogan nevetnék és vidáman élnék./ Képzeld! Főzőcskézek mostanában! Abban, az egyben Neked adok igazat, hogy előbb, vagy utóbb mesterszakács leszek. /Fog az menni, látod?/ Megpróbáltam pitét is sütni. Hallod, egész jól sikerült! Igaz, olyan lapos volt, mint a járda, de megettem. /Egészségedre!/ Legközelebb jobban sikerül. Mosogatni nem szeretek. Tudod, még a vízzel is takarékoskodni kell. Nagyon drága.  Gondolkoztam, hogyan spóroljak a vízzel.  Találtam is megoldást! /Ügyes vagy Te, Jenő! Te mindig, mindenre megtalálod a megoldást./ A mosogatni valót összegyűjtöm és egyszerre mosom el. A mosógépet már nem használom, mert nem gazdaságos. Tudod, este a fürdővizembe beáztatom a ruhákat és másnap este fürdés előtt kimosom. Miért nem jutott ez előbb eszembe? /Soha nem késő!/ Mit gondolsz a gazdaságos izzókról? Szerinted megérné? Most ezt kell eldöntenem. Cseréld már le a mobilodat és küldjél fotót! Na, más most nem jut eszembe. Lefekszek lassan. Fáradt vagyok. /Én is elfáradtam kicsit, míg soraidat olvastam./

Na, most ennyi: Jenő

 

„Drága Jenő! Sok mindent tanultam Tőled, az biztos!” Írnám válaszként, de természetesen nem válaszolok. Rengeteg olvasni valóm lenne még, de most az én zenés mágnesemre gondolok.  Szinte állandóan rá gondolok. Töprengek rengeteget, hogy mit is tegyek. Szívem húz hozzá, de az, hogy van valaki, akivel él, az nagyon-nagy megfontolást igényel. Nem kívánok szerető státuszba kerülni. Nem szeretnék titkos randevúkat. Nem vagyok híve a futó órák örömének, a titkos levelezéseknek. Én sem igazán örülnék annak, ha engem csalnának. A társára gondolok.  Próbálom elképzelni, hogy hogyan is nézhet ki. Hogy hívják? De, semmi kép nem alakul ki bennem Róla. Egyszerűen az agyam nem alkotja meg a képzeletbeli képet. Furcsa, ilyet még nem tapasztaltam. Mindig, el tudtam képzelni mindent, de most ez nem megy. A kedves társ, ismeretlen marad számomra. MI a fenének próbálok én ebbe a kapcsolatba úgy kapaszkodni, ezt sem értem. Miért pont benne akarom megtalálni a társam? A kérdések csak úgy villannak be az agyamba, de válaszok egyelőre nincsenek. Átnézek közben a napraforgóra. Tíz levél. Na, ezeket most biztos nem kezdem el olvasni. Még a Zsófi világával sem végeztem. Akad feladat itt, bőven. Írnom kell majd, sokat. Válaszra várnak a levelek.  Most meghallgatom a dalokat és próbálok valamire jutni. „Örökké Veled” Ez, az egyik dal. Örökké már nem hiszem, hogy velem leszel, mert most is mással vagy. Vagy talán mégis? Ki tudja a választ? Örökké karjaimban lennél, örökké szeretnél. Szeretnélek, kedves, úgy érzem, de kis gondot okoztál nekem, az biztos! Álmodozok most kicsit.  Milyen is lenne a karjaidban?  Ma biztosan ezzel a képpel alszom el, a nevét halkan suttogva.

Huszonhatodik rész:

Hú, nehéz nap volt ez a mai. Reggel, nem is volt időm bekapcsolni a gépet. Korábban kezdtem ma a gyerekeknél. Napközben, pedig egy multinál voltam állás interjún. Ugyanis lassan készülnöm kell arra, hogy más munka után kell néznem. A gyerekek lassan elkezdik ovis pályafutásukat és akkor már jóval kevesebb munkám lesz. Kevesebbet kell majd velük lennem. Egy ismerősöm szólt, hogy próbáljam meg ezt. Több fordulós válogatás első lépcsője volt ez. Még pár forduló hátra van. Majd meglátjuk, mi alakul belőle. Mélyen még nem merülök el ebben, mert még egyelőre nem tudom, mivé alakul. Na, nézzük, mi van Zsófi világában.  Eddig is rengeteg levél volt, ami válaszra várt, most gyanítom, még több van. Katt-katt! Nem tévedtem.  A zenés mágnesemtől a telefonomra is kapok minden reggel és este is üzenetet. Rövidek: Jó reggelt! Jó estét! Pussz! Mindig csak ennyi. Nézzük, mi van itt? Zenés mágnesem itt sem felejtett el. Zenék és köszöntések Készülök a találkozóra. Gondolataimat rendezgetem, hogy el tudjam mondani azt, amit szeretnék. Győzködöm magam rendesen arról, hogy nem lehet folytatás. Az ész és a szív vív csatát bennem. Nagyon érdekes párbeszédek ezek. Nehéz találkozás előtt állok, az biztos. Lelkem mélyén pedig szeretném, ha lassan telne az idő. Óriási csata ez.  Először néhány sorban válaszolok Salinak, a kis költőnek.

Kedves Sali!

Köszönöm leveledet! Sajnos előbb nem tudtam írni. Kedves versbe szedett gondolataidra válaszolva szeretném válaszként elmondani, hogy a külsőm, ami megfogott Téged, az kevés egy kapcsolathoz. Tudod, számomra a belső világ nagyon fontos. A külsőt csak máznak tartom. Úgy gondolom, a tartós kapcsolat alapja egymás belső világának megismerése. Természetesen köszönöm kedves bókjaidat. Szeretnélek megkérni, hogy írjál magadról kicsit, ha a fent leírtak számodra is fontosak. Köszönöm a küldött dalt. A zene minden napjaim része. Talán, élni sem tudnék nélküle.  Szép napot kívánva

Üdvözöl: Zsófi

 

CSá, csumi, Galambom!

Tudod, milyen boldog vagyok, hogy írtál? Azt el sem tudom Neked mondani! Nagyon nagy örömöt szereztél vele! Kedves volt a szívemnek, hogy érdeklődsz a munkámról. Tudod, kezdem azt hinni, hogy érdeklődést mutatsz irányomba, kíváncsi vagy rám. Ez reményt ad nekem. Boldog vagyok. Most, viszont visszakérdezek, ha megengeded. Szerinted én mivel foglalkozhatok? Érdeklődéssel várom a válaszodat. Tudod, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Te mit gondolsz, mi az, amivel foglalkozok? Olyan jó, hogy írtál! Nagyon vártam ám! Mikor megláttam a leveledet, fülig ért a szám. Olyan jó lenne repülni Veled. Tudom, tudom, megértem! De, azért a vágyaimról csak írhatok, ugye? Drága galambom! Írj nekem!  Várom minden percben. Köszönöm soraidat, tündér vagy.  Igazi tündér vagy! Vigyázz magadra, kérlek! Legyen szép napod. Pá, csók!

Bob

 

Ó, Bob, te a kíváncsiságot összekevered az érdeklődéssel!Mondd, mivel foglalkozol? Nagyon titokzatos vagy, az biztos. Holnapig gondolkodom, mi is lehet a foglalkozásod és akkor válaszolok.

Ó, te jó ég, a Jenő! Hihetetlen! Egyre gyakrabban ír. Nem válaszolok neki és mégis ír.

Zsófi!

Írhatok én Neked, Te válaszra sem méltatsz. Mi van Veled? Mondd már meg! Találkoztál valakivel és azzal vagy? Jobb, mint én? Miért jobb Ő? Mondd már meg nekem, mi a fenét keresel Te igazán? Nem értelek. Idegesítesz, Anyukám! Tudod, én úgy szeretnélek szeretni! Hagyd már magadat! Képzeld, lecseréltem az izzókat! Hát nem volt olcsó, az biztos. Egy kis vagyonba került.  Remélem, hamarosan a számlán is fogom látni a hasznát. Minden izzót kicseréltem. Főztem is ma. Alakulok ezen a téren. Na, Anyukám, most többet nem írok, mert nincs kedvem.

Jenő

 

Hihetetlen! Nem értem, miért ír még mindig, ilyen kitartóan? Mit remél?  Írok pár sort a templomos Gézának.

Kedves Géza!

Való igaz, hogy betekintést nyertem a Te világodba, vagyis a világod egy részébe. Nem tagadom, ilyen találkozásban még nem volt részem. Meglepődtem rendesen. Én tisztelem azt, amiben Te hiszel. Én nem járok templomba, nem gyakorlom vallásomat. Hitem van azért.  Én, ha beszélgetni szeretnék az Úrral, azt a saját kis otthonomban teszem. Én úgy érzem, így tudok a hitemben elmerülni. Képtelen lennék, tudod, rendszeresen templomba járni. Ez, a forma egyszerűen nem fér bele az én világomba. Az, is igaz, hogy kicsit meglepődtem, mikor hírtelen ott maradtam egyedül. Igen, nem így gondoltam el a találkozásunkat, de nincs bennem harag, vagy neheztelés. Valószínűsítem, hogy sokáig emlékezni fogok erre a napra. Azt, mondhatom el, még hogy így csak részben ismertelek meg. Tudom azt is, hogy egy találkozás alkalmával nehéz is lenne megtudni mindent a másikról. A találkozásunkkal kapcsolatosan és leveledre válaszolva ezeket tudom elmondani.

Üdvözlettel: Zsófi

Levélírás közben hallgatom a zenéket, amiket az én mágnesem küldött. Nem tudom, egy hét múlva milyen érzésekkel fogom ezeket hallgatni. Milyen érzéseket fognak kiváltani ezek a dallamok? Várom is, meg nem is a találkozást. „Együtt az úton, boldogan, szépen, Veled” hallom a dal szövegét. Ó, Drága! Szerintem nem lesz nekünk közös utunk és nem azért, mert részemről lennének akadályok. Zsófi, Zsófi! Térj már észhez! Tedd túl magad ezen a dolgon, hisz az élet tele van meglepetésekkel, boldogsággal. Vedd már észre!  Nem tudom, miért, de könnyeket érzek közeledni e kapcsolat, felöl. Furcsa érzés ez, megmagyarázhatatlan. Én nem sírni, hanem nevetni szeretnék. Boldogan, vidáman nevetni, a szeretet hullámain élni.

27,

Rengeteg válaszolni és olvasni való van ma reggel is. Nehezen ébredtem, az biztos. A kávé sem sokat segített. Megnézem először, hogy mi van a napraforgón. Katt-katt! 17 levél. Néhány soros levélkék. 1 levél van, ami hosszabb. El is olvasom, de előbb törlöm a többit. Mindenki a laza kapcsolatok híve. Nem sokat értem ezzel a napraforgós hirdetéssel. Nem találtam azt, amit vártam. Elolvasom még azt az egy levelet, azután törlöm a hirdetésemet. Nincs értelme tovább, úgy érzem.

 

Kedves Napraforgó!

 

Nem is tudom, mit írhatnék Neked! Tudod, a fénykép nélküli hirdetések olyan személytelenek. Soha nem tudtam megérteni, miért titkolja magát valaki. Hidd el, egyszerűbb lenne, ha a fotód is láthatnám én is és más is. A döntést leegyszerűsítené.  Ugyanis, ha nem vagy szimpatikus, akkor nem írok. Most fogalmam nincs, mi késztetett arra, hogy írjak Neked így, ismeretlenül. Lehet, hogy egy nagyon csúnya, 120 kilós nő vagy és én itt próbálkozok azzal, hogy megismerjelek. Pedig ebben az esetben én nem szeretnélek megismerni. Tudod, nem fontos a külső, ha már szeretlek, de amíg nem szeretek beléd, addig igen, nagyon fontos.  Miután már szerelmes vagyok beléd, lehetsz Te bálna is, akkor már úgyis imádlak.  Nem tudom, érted-e, amit el szerettem volna mondani. Valami azt sugallja, hogy ismerjelek meg. Valami megmagyarázhatatlan érzés késztet levélírásra. Néhány szó következne magamról, de bocs, akinek a fényképét sem láttam, annak nem adom ki magam.  Szerintem ez érthető. Így légy jó napraforgó.

 

Dévid

 

Mit mondjak erre? Valahol igazat adok neki. Meglátni és meg szeretni, vagy nem látni és nem szeretni. Biztos, hogy egy fotó kialakít valamilyen véleményt bennünk a látott személyről, de sokszor bebizonyosodott már, hogy az így felépített kép hamis. Én továbbra is a belső tulajdonságok felé orientálódok. Számomra valahogyan az sokkal fontosabb, mint a külső. Dévidnek válaszolni kéne valamit, de ahhoz nem sok kedvem van, hogy részletesen elmeséljem Neki, mit gondolok erről az egészről. Így küldök Neki egy fotót és csak azt írom alá, hogy napraforgó. Elküldtem és töröltem a hirdetésemet. Már nincs tovább. A szédült napraforgó megszűnt. Lássuk Zsófi világát!

 

Zenés ébresztés: „Egy életen át várok Rád!” Találó. Itt, ha valakinek várni kell, az én vagyok, úgy gondolom. Szép dallamok. Pici-pici könnycsepp meg is jelent a szemeimben. Meghatóan szép szám. szöveg: „Szép napot pussz!”. Szép nap, nagyon. könnyeket csaltál a szemembe. Első pillanattól érzem, hogy ez a kapcsolat rengeteg könnyet hoz nekem. Nem tudom, miért van ez. Lassan közeledik a találkozó napja. Napok óta gondolkozok azon, mit mondok majd. Eddig egy értelmes mondat sem született meg. Na, van még idő gondolkodni.

 

Csá, csumi Galambom!

 

Várom ám a leveledet! Kíváncsi vagyok, az általad feltett kérdésre neked mi a válaszod. Na, ki vagyok én? El nem hiszed, milyen kíváncsivá tettél. Galambom! Úgy repülnék veled! Jó, tudom, megértelek. Kitaláltam, mi lesz a következő kérdésed, kérésed felém. Szerintem fotót fogsz kérni. Küldök, Galambom, ha meg írod, mivel is foglalkozom én. Komolyan mondom, jobban érdekel ez most, mint bármi más. Vigyázz magadra!

Csá, csumi: Bob

 

Jaj, Bob! Nem vagy semmi, az biztos. Bevésed magad az ember emlékezetébe. Gondolkodásra késztetsz rendesen, ha szeretnék valamilyen képet kialakítani rólad.

Kedves Bob!

 

Legyen szép napod! Sokat gondolkoztam azon, mivel is foglalkozhatsz, de én úgy érzem, Te egy életművész vagy. Egyszerűen nagy betűkkel: ÉLETMŰVÉSZ! Alapjaiban vidám, boldog emberkének képzellek el. Úgy gondolom, ez a stílus, amiben Te írsz, az egy felvett és nem a valódi énedet mutatja. Valahogy úgy érzem, szereted az életet, a mókát, vidámságot, de mindemellett következetes és céltudatos vagy. Mondd, ha tévedek. Óriási ötletek vannak a fejedben, amiket nap, mint nap meg is valósítasz. A siker motivál Téged. Én Bob, ezt a képet építettem fel Rólad. A repülésről többet szerintem ne is beszéljünk, mert tudod, hogy lehetetlen. Meg valahol nem is Te vagy az, aki ezeket a sorokat írja. Említetted a fényképet! Igaz, nem ez lett volna a következő kérésem, ha lett volna, de ha már így szóba került, ám legyen! Várom a fotót! Napsütéses vidám napot kívánok!

 

Zsófi

 

Jenő! Szerintem Jenő felvette a napi tevékenységei közé azt, hogy írjon nekem. Egyszerűen nem tudom, mi motiválja erre a rendületlen írásra, mikor választ sem kap.

 

Zsófi!

 

Miért nem írsz? Nem tudok néhány sort ki imádkozni Belőled? Elfelejtetted a Te Jenődet? Olyan kíváncsi lennék, ki az, aki bejön Neked. Várom a fotót is nagyon! Nem igaz, hogy nem tudsz egy képet csinálni. Vegyél már egy új telefont! Vagy tudod mit? Veszek én Neked és el is viszem. Na, mit szólsz? Viszek Neked ajándékot. Na, várjál csak, Anyukám! Azt mondja, hogy jövő kedden kapok nyugdíjat. Na, akkor meg is tudom venni. Mert, ugye, a megtakarított pénzhez ne nyúlunk. Az le van kötve. Nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen telefon, de majd megnézem a neten. Net! Erről jut eszembe! Te, hallod, hogy ez is milyen drága! Próbáltam a legjobb csomagot kiválasztani, de azt kell mondjam, nem olcsó. Na, nem számít, majd lesz valami. Lehet, hogy le kéne mondanom, de akkor olyan szürke lenne az életem. Te! Tudod, milyen sok minden van a neten? Én csak csodálkozok minden nap. Na, Anyukám! Írd meg, kérlek, milyen telefont szeretnél. Azért ne legyen túl drága! Mára ennyi, kicsit elfáradtam.

 

Csók: Jenő

 

Már nem is elemzem, amit ír. Felesleges. „Egy életen át várok Rád!” Hallgatom, pedig indulnom kellene már. Ki, kire vár?

 

Zsófi! Töröld le azt a kis könnycseppet szép kis arcodról, azután indulás, várnak a manók. Ébresztő nagylány, munka van!  Megyek már, megyek!

Huszonnyolcadik rész:

Végre vége ennek a napnak. Mindig jobbra számít az ember, de az élet nagy rendező. Hihetetlen dolgok történtek velem, komolyan mondom. Soha nem gondoltam, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. Felzaklatott ez a nap. Reggel a gyerekek kértek, hogy süssünk pogit. Szívesen teljesítettem kérésüket, mert imádom, mikor a konyhában tevékenykedtek. Nálunk a sütés mindig a bevásárlással kezdődik, így sokkal érdekesebb, izgalmasabb az egész és sokat tanulnak a manók is így. Mivel a piac közel van, így mindig oda megyünk. Reggel voltunk már ott. Mióta találkoztunk a cicás bácsival, azóta nem jártunk ott. Mára sikerült elfeledni kissé a történteket. Vidáman, dúdolva nézelődtünk és vásárolgattunk. A manók jól elbeszélgettek a nénikkel. Élmény volt minden perc, mikor a Dani erősen megszorította a kezem és sápadt arccal mondta:

  • Gyere, Zsófi! Menjünk haza! Nem kell már a pogi, majd sütünk máskor.
  • Miért menjünk, kicsim? Mi történt?
  • Gyere, Zsófi, mert, ha nem jössz, megint szomorú leszel, mint a múltkor! És biztos, hogy sírni is fogsz és én nem akarom! Gyere, Zsófi! Gyere! Gyere, mert szeretlek!

Mire körülnéztem, hogy hol a másik két kis manó, már felcsendült mögöttem az ismerős hang. Egyből végig futott a hideg csepp a hátamon.

  • Na, mi van, Zsófikám? Megint itt vagy? Nehéz a három gyerekkel apa nélkül, mi?Nehéz ennyi gyerekkel társat találni, az biztos!
  • Jaj! A cicás bácsi! - Kiáltottak fel a kicsik.
  • Gyere Zsófi! - vonszolt a kijárat felé mind a három gyerek.
  • Szép! Még azt sem mondják neked, hogy anya, csak egyszerűen Zsófi! Szép nevelés, nem mondom! Mi lesz ezekből, ha felnőnek?

Kellemetlen találkozás volt, ismét. Már azt gondoltam, soha nem találkozok a nagy bácsival, és íme, megint sikerült. A sütit azért megsütöttük, de már nem esett olyan jól. A nagy vidámság is eltűnt pillanatok alatt. Mostanában biztos, hogy nem megyünk piacozni. Végre itthon vagyok! Esküszöm, öt évet öregedtem egy nap alatt. Fáradt vagyok. Mérhetetlenül fáradt. Gyorsan még megnézem, hogy mi újság Zsófi világában, azután veszek egy forró fürdőt, mert a hideg cseppeket még mindig érzem a hátamon.  Az, én zenés mágnesem ma reggel a telefonomra is küldött üzenetet: „Jó reggelt, szép napot! Pussz! Itt is van levél tőle. Szöveg: „Puszi, Drága!” Szokásos rövid üdvözlés. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen sokat beszélt, amikor együtt voltunk. Nem értem ezt az embert, de egyre jobban érzem a fájdalmas könnyeket, amit ez a kapcsolat ígér. Furcsa! Mit érzek? Mit jelenthet ez? Annyira még nem ismerem, hogy fájó könnyeket ejtsek érte. Akkor, mi lehet ez a megmagyarázhatatlan érzés? Hétvégén már okosabb leszek, mert túl leszek a találkozáson is.

 

Csá, csumi Galambom!

 

Hihetetlen vagy, Galambom! Olyan dolgokat írtál, ami nagyon-nagyon meglepett. Nő még ilyen levelet nem írt nekem, de nem is mondott ilyen dolgokat, mint Te! Olyan tulajdonságokkal ruháztál fel, ami meglepett. Soha, senki nem gondolt még ilyen dolgokat rólam, mint Te. Köszönöm Neked! Őszinte leszek. Jól, nagyon jól esett, köszönöm, édes! Életművésznek gondolsz, ó, drága galambom, csalódni fogsz! Én, csak egy egyszerű, kétkezi munkás vagyok. Alapokat rakok le, falakat emelek, ablakokat illesztek a helyére. Szerinted ilyen egy életművész? Kedves vagy, de én nem vagyok művész, Drága, bár az lennék. Ugye, most csalódtál? A fotót megígértem és küldöm is, de sajnos elvesztettem a feltöltött képeket. Úgy, kitöröltem a gépemről, mintha én lennék a radírgumi.  Bocsi, Galambom, de így sajnos türelmet kell kérnem Tőled. Ugye, megbocsájtod ezt nekem? Most, egy-két hétig még rengeteg dolgom van, de igyekszem, Galambom. Ó, Te drága! Úgy, repülnék Veled délre, a mámor tengerébe! Gyere velem, drága, az ismeretlen világba! Igaz, kérted, hogy ne beszéljek erről, mert minden reménytelen, de úgy reménykedem még minden este. Ígérem, többet nem említem, édes galambom! Nagyon boldoggá tett leveled. Kérlek, írj, Kedves, hisz olyan csodálatos, mikor gondolataidat olvasom.  Vigyázz magadra, Galambom!

Csá-csumi-csá: Bob.

 

Kedves Bob!

 

Most, olvasás után egyből válaszolok leveledre. Tudom, nem szoktam ilyen gyorsan válaszolni, de most úgy érzem, írnom kell.  Tudod, az előző levelemben csak azt írtam le, amit gondoltam. Őszinteséget ígértem, így tartom is magam ehhez. Nézd! Nem az a fontos, hogy per-pillanat mivel foglalkozol. Pusztán kíváncsiságból kérdeztem meg, hogy mi a munkád. A mai világban mindenki azzal foglalkozik, ami adódik, amire lehetősége nyílik.  Tudod, nagyon kevés ember mondhatja el, hogy azt csinálja, amit szeretne, vagy ami boldogságot okoz neki. Ó, tudod, én is milyen álmokat szövök? Nagy terveim vannak, de per-pillanat gyerekekre vigyázok, mert ezt dobta az élet. Lelkesen és boldogan csinálom ezt is, de nem ott vagyok, s nem azt csinálom, amit igazán szeretnék. Építhetsz Te is szép házakat, abban is rengeteg sikerélmény van. Abban is megtalálható a szépség, amit Te csinálsz. Ezektől függetlenül fenntartom azon véleményemet, hogy Te, egy életművész vagy! Csupa nagybetűvel. Legyen szép napod!

Üdvözöllek: Zsófi.

 

Sok-sok levélre kéne még válaszolni, de a mai napra most ennyi elég volt. A felzaklatott nap után már csak pihenésre vágyom. Talán sikerül elaludnom és nem lesznek rémálmaim.

Huszonkilencedik rész:

Otthon, édes otthon! Jó végre hazaérni. Zsúfolt volt a mai napom. Reggeli rohanás közben nem volt időm a gépet bekapcsolni. Délelőtt a multinál voltam a következő fordulón. Holnap egész napos válogatás részese leszek. Ez, már az utolsó megmérettetés lesz náluk. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy itt szeretnék dolgozni, de most már végigcsinálom. Nagyon érdekes feladatokkal szűrik a jelentkezőket. Sokat lehet tanulni belőle, az biztos. Érdekes, és számomra hasznos ismeretekkel gyarapodok. Kíváncsian várom a holnapi napot. Bekapcsolom a gépet és barangolok kicsit Zsófi világában. Zenés mágnesem ma is küldött üzit a telefonomra. Reggel: „Jó reggelt, pussz!”. Most, este pedig: „Hiányzol. Pussz” Biztosra vettem, hogy itt is találok üzenetet tőle. Nem csalódtam, van is. Reggel azt írta, hogy gondolok Rád, most, este, várom a találkozást, pussz. Én is várom. Vagyis, dehogy várom. Valahol szeretnék túl lenni rajta, de lelkem mélyén tudom, hogy mást szeretnék. Fogy az idő, az biztos. Még mindig nincs egyetlen értelmesen megfogalmazott mondatom sem. Ha így haladok, nem is lesz.

Dévid! A napraforgós Dévid!

Kedves Napraforgó!

Szívesen szólítanálak a keresztneveden, de azt sajnos, nem tudom. Láttam, hogy a napraforgós hirdetésedet törölted. Ennek, csak két oka lehet. Vagy megtaláltad a boldogságot, vagy csalódtál. Nem egyszerű ez a társkereső világ. Itt, a világhálón, pedig ez duplán igaz. Azért bátorkodtam írni, mert tudom, hogy az e-mail címedre elmegy a levél. Szóval visszatérve a társkeresésre: sokat mesélhetnék Neked erről. Értek már meglepetések, bőven. El sem tudod képzelni, hogy az emberi fantázia mire képes. Az már megszokott, hogy nem azzal találkozol, akit a képen látsz, de még sok-sok érdekes dolgot tudnék mesélni. Kerültem már furcsa helyzetbe, az biztos. Szeretném egyik ilyen esetemet megosztani Veled. Azért, tartom fontosnak elmesélni, mert így talán előző levelem stílusát jobban megérted. Nem tagadom ugyanis, hogy nem valami barátságos hangvételű volt, de mivel már régóta keresek, és sok mindenben volt részem, így talán megérted, hogy sokszor már azt sem tudom, mit írjak egyes hirdetésekre, levelekre. Szóval a történet: Levelet váltottam egy számomra szimpatikus hölggyel. Gyorsan telefonszámot cseréltünk és az első találkozásra sem kellet sokat várnom. Este nyolckor találkoztunk. Kicsit furcsálltam az időpontot, de egye fene. A külső megjelenésében nem csalódtam. Elkezdtünk beszélgetni. Na, ott már kezdtem úgy érezni, hogy talán mégsem ő az, kit keresek. Tudod, az a tipikus, kívül szép, belül semmi. Elmesélte, hogy egyedül él, itt nem messze. Régóta nincs kapcsolata senkivel. Nyakamba borult és mondta, hogy mindig engem várt, érzi. Szeretné, ha felmennék hozzá. Furcsálltam kicsit a dolgot, de, tudod, férfi vagyok és mutass nekem egy olyan férfit, aki erre nemet mondana. Felmentünk a lakására és egyből a hálószobát céloztuk meg. Körülnézni sem volt időm. Fergeteges szeretkezés vette kezdetét. Jó volt az ágyban, nagyon. Mire arra eszméltem, hogy csapódik a hálószoba ajtaja és egy óriás, kétajtós szekrény hangja harsogja be a szobát.

  • Te mit csinálsz itt, a közös ágyunkban?
  • Ő, a férjem. –mondta halálos nyugalommal, majd a harsogó hang irányába fordult és közölte a férjével:
  • Gézám, ha neked lehet, akkor nekem is! Ő, a szeretőm. Tudod, tőle azt kapom, ami jó nekem. Számára fontos vagyok. Ő, kényeztet engem már hónapok óta.

Ne kérdezd, hogy öltöztem fel és jöttem el. Azóta, kicsit óvatosabb vagyok és próbálom féken tartani felhevült vágyamat. Azért meséltem ezt el, mert megláttam a fotódat és úgy éreztem, nem érdemelted meg azt a levelet, és azért, hogy próbálj engem is egy kicsit megérteni. Bízom benne, hogy Te vagy a fotón. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra az a kép. Van valami különleges kisugárzásod, ami megfogott. Mondd, megismerhetnélek, kicsit jobban? Köszönöm a rám fordított idődet.

Puszillak: Dévid

 

Hát, igen! Nem egyszerű dolog ez a társkeresés. Mindig érik meglepetések az embert. Soha nem tudjuk, ki az, aki valójában ír nekünk. Nehéz megismerni a másik világát. Kevés az is, aki a valóságot tárja az ember elé. Igaz, mindenkiben van már csalódás, kis félelem. Nehezen, fenntartásokkal nyitunk a másik felé. Utazás ez az ismeretlenbe. Játék, a felfedezés, a kincskeresés játéka. Tele meglepetésekkel.

 

Csá, csumi, Galambom!

Köszönöm kedves leveledet.  Sajnos most csak röviden tudok válaszolni, mert rengeteg munkám van. Bocsi érte! Szeretném elmondani, hogy nagyon köszönöm Neked, hogy egy csodát látsz bennem. Nem érdekel Téged, hogy mivel foglalkozok.  Te, a belső világomat akarod megismerni. Még, eddig nem igazán találkoztam ilyennel. Eddig inkább arra válaszolgattam, hogy mim van. Ház, kocsi, pénz. Valahogy ez mindenkit jobban érdekelt, mint az, hogy ott, belül, mit gondolok, mit érzek. Mondd, Galambom! Téged ez nem érdekel? Tudom, hogy nem akarsz velem kapcsolatot, de ezeket Te miért nem kérdezted meg? Na, jó. Csak úgy elmélkedtem. Most mennem kell, Galambom! Vigyázz magadra!

Puszi Neked: Bob

 

Ó, Bob! Sokat dolgozik mostanában. Régen több ideje volt, az biztos. Építi az alapokat, rakja a falakat. Örülnék neki, ha saját életének az alapjait is tudná már rakni. Érzem, nagyon vágyódik már egy szép kapcsolatra. Kívánom, hogy sikerüljön Neki.

 

„Készülj, vár a szerelem!” Hallgatom zenés mágnesem küldött dalát. Vár a szerelem! Ja! Szerintem egészen más vár rám. A könnyek és a szakítás. Belegondolok, hogy miután ezt elküldte, hozzá simul társához és így találja őket a hajnal. Ó, érzem a hideg cseppeket a hátamon. Fázok. Gyorsan bebújok az ágyamba. Fejemre húzom a takarót és álmodozok kicsit. Talán. Álmodozok arról, hogy hamarosan én sem egyedül várom a reggeli napsütést. Álmodozok, mert álmodozni jó.

Harmincadik rész:

Megint vége egy napnak. Mostanában nem sok időm van reggelente bekapcsolni a gépet, így már csak esténként jutok gép közelbe. Nehéz nap volt a mai. Túl vagyok a multis válogatáson is. Egész napos program volt. Rövid ebédidővel. Hárman maradtunk, akik még reményt táplálhatnak az állás betöltésére. Hétfőn délelőtt lesz az utolsó forduló. A vezérnél teszünk majd látogatást és Ő hozza meg a döntést, hogy ki kapja meg a vezetői állást. Nem izgulok, mert nem minden áron akarok ott dolgozni. Természetesen büszke vagyok magamra, hogy eddig jutottam. Ma is rengeteg ismeretet szereztem. Nem voltam ma a manóknál. Hiányoznak ám. Nézzük, mi van Zsófi világában. Hoppá! Ma nincs zene, nincs kétmondatos levél. Ma a telefonomra sem kaptam üzenetet. Hirtelen kezdek aggódni. Mi történt Vele? Már úgy hozzá tartozik a minden napjaimhoz, hogy hiányzik, és már aggódok is. Holnapután kéne találkoznunk. Lehet, hogy az is elmarad?

 

CSá, csumi, Galambom!

Eszembe jutottál! Nagyon várom a válaszodat. Nem feledem a fotót, csak tudod… Vigyázz magadra!

Csá-csumi: Bob

 

Kedves Bob!

Kedves vagy, hogy soraimat várod, de itt most még én várom majd a válaszodat előző levelemre. Tudod, amit még időhiány miatt igazából nem válaszoltál meg. A fotót is várom, de türelmes vagyok, hidd el. Nem történik semmi, ha később kapom majd meg. Számomra másodlagos a külső. Engem jobban érdekel a belső, de erről már írtam. Mostani kis levélkédre ismét azt tudom mondani, hogy az, hogy ki, mivel foglalkozik, per pillanat nem mond és jelent semmit. Itt is fontosabb az, ami belül, a fejben van. Az, hogy van-e és milyen házad, kocsid, úgyszintén másodlagos. Fene megette a nagy vagyont, tudod, ha nincs boldogság és két embert csak a pénz köt össze. Még mindig jobb szegényen boldognak lenni, mint gazdagon boldogtalannak. Mit ér, ha meg van mindened, csak éppen a szeretet nincs meg. Kortyolhatod arany csészéből a keserű kávét. Én, tudod, nem ilyen világot képzelek el magamnak. Szeretnék szeretni és szeretve lenni. Most, hogy itt szóba hoztad, érdekelne, hogy Te mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, nekem nincs semmim. Semmi más, csak a belső világom. Kedves Bob! Kívánok sikeres, eredményekben gazdag napokat a munkában. A magánéletben pedig boldog perceket.

Üdvözöl: Zsófi.

 

Néhány sorban válaszolok a menekülő napraforgónak is.

 

Kedves Dévid!

Köszönöm leveledet. Nem haragszom első leveled miatt, nincs miért. Végül is az, hogy nem szereted a bálnákat, még nem bűn. Az pedig, leírtad, szintén nem. Legalább őszinte voltál. Ritkaság ez manapság. Sok történeted lehetett a társkereséssel kapcsolatban, arról meg vagyok győződve. Igen, érik az embert meglepetések. Soha nem tudhatjuk előre, ki, mit keres, mi motiválja a partnerkeresésre. Időre van szükség a másik megismeréséhez, az biztos. Életre szóló történettel lettél gazdagabb az elmeséltek alapján. Mesélni én is tudnék Neked sok mindent, de levélváltásunknak nem igazán ez a célja. A fotón én vagyok. Szívesen olvasnék néhány sort, amiben mesélsz magadról.

Szép napot kívánok: Zsófi

 

Történetem nekem is lenne néhány, mesélhetnék, mondjuk a Jenőről is. Na, csak emlegetni kell, és már olvashatom is a levelét. Most már biztos vagyok benne, hogy a napi tevékenységi listáján szerepel az, hogy írjon nekem. Az azért érdekelne, hogy rajtam kívül kit örvendeztet még meg soraival. Na, ezt valószínű, hogy nem tudom meg, mert –ugye- nem válaszolok a leveleire. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer majd erről is mesél. Milyen érzés lehet az, hogy írja, írja a leveleket, de nem kap választ. Hogy van az, hogy nem veszi észre, hogy valami porszem van a gépezetben. Nem igazán értem, megvallom.

 

Zsófi!

Úgy látom, nem akarsz írni nekem. Mondd, miért nem? Olyan keveset kérek tőled. Én, látod, mindent megadnék Neked. olyan boldogan élhetnénk, mint a mesékben. Tudod, már nézegettem a telefonokat is. Még nem döntöttem el, melyiket veszem meg. Van választék, bőven. Sok okos telefon van most a kínálatban, de Neked nem kell ilyen csoda. Okos vagy Te telefon nélkül is. Bár akkor lennél a legokosabb, ha hozzám költöznél végre. Miért nem akarod? Na, majd veszek egy olcsó és jó telefont Neked. Tudod, sokat nem akarok erre költeni, mert mi van akkor, ha mégsem maradunk sokáig együtt. akkor Neked vissza kell adni, ugye, a telefont. Így nekem egy felesleges készülékem lenne. Na, ezt nem szeretném, mert nagyon ideges lennék, hogy hiába adtam ki a pénzt.  Neked meg úgysem adnám örökre, csak addig, amíg velem lennél, szeretnél. Na, anyukám, majd megírom, hogy mikor tudom megvenni és mikor viszem. Válaszolj már, mert még a címedet sem tudom. Hova vigyem a készüléket? Most ennyi, amit akarok mondani. Tudod, nagyon elfáradtam ma, mert sokat mostam, de megérte, mert legalább tiszta minden. Elég nehéz így az ágyneműt kézzel mosni, de olcsóbb, mint a géppel. Időm meg azért van bőven. Pihenek kicsit, aztán még szétnézek a neten. Hallod, nagyon jó dolog ez. Klárikámnak hogy tetszene. Holnap megyek hozzá a temetőbe. Viszek Neki egy szál szegfűt.  Azt szerette. Ritkán vettem Neki virágot, míg élt, de mostanában pótolom, had örüljön.

Írjál, Anyukám: Jenő

 

Hihetetlen és hihetetlen!  Csak ezt tudom erre mondani, ismét. Lassan az egész életét ismerem, pedig nem is akarom ismerni.

Hiányzik a zene és a picike levélke. Nagyon hiányzik. Ma biztosan nem a csodálatos életet fogom hallgatni. Most, valahogyan nem az.

Folyt köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                             

 

                                                                                           

 

                                                                                   

 

                                                                                 

 

                                                                                     

 

                                                                                  

 
 
 

 

 

 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

                                                                                    

 

 

 

 

                                                                           

 

 

 

                                                              

 

 

 

 

 

                        

 

 

 

Analóg óra
óra
perc
másodperc
óra hátlap
Névnap emlékeztető
Ma
Brúnó, Renáta
névnap van!
Holnap
Amália

névnap lesz!

© Minden jog fenntartva.