|
HUBA
Bemutatom Hubát
Huba egy új figura, kinek élete sokszor olyan, mint a mese, de van olyan, hogy nem történik semmi sem, igaz, ez nagyon ritka. Huba egy furcsa figura, aki 35 évesen a maga ura szeretne lenni, de nem igazán sikerül neki. Így mást nem tehet, mint a profitot, amit magának szeretne, azt másnak termeli meg. Okos ez az ember, mondják sokan, főleg azok, akik kevésbé ismerik és nem is értik, miről beszél, mert sok ember számára ismeretlen szavakból szövi mondatait. Na és persze olyan is akad, aki utálja a Hubát, mert ők azt mondják, beképzelt és fent hordja az orrát. Huba szereti a munkáját és a nőket. Szeret okosakat, és bölcseket mondani. Néha nem árt szavára odafigyelni, mert lehet belőle tanulni. Az értékesítés a területe, amiben profi az emberke, mert elad ő mindent, ami a raktáron maradt. Huba kedvence a víziló. Ami a hasát illeti, szeret mindent, ami húsból van. A lakás legyen tiszta, a ruha, jól szabott, és divatos. A cipő legyen bőr, ha lehet. A kocsi fúllosan extra és száguldjon, mint a villám, mert az idő pénz és abból soha nincs elég. Ez mind Huba. Szereti, ha a nőn szoknya van, mert így a láb vonala szeme előtt van, de elmegy a farmer is a női testen, ha feszül rendesen. A kis kosztüm, pedig vágyat ébreszt benne, hogy a hölgyeményt randevúra hívja. Nincs bélyeg gyűjteménye, mert ő trófeákat gyűjt, de azokkal nem dicsekszik, mert aki ismeri, tudja, jó sok van neki. Legközelebb már Huba mesél magáról, és arról a világról, amiben él. Először bemutatja majd a főnökét és mesél kicsit a nőkről és minden alkalommal mond valami bölcset, ami köré szövi történetét. Aki kíváncsi Hubára, térjen vissza. A főnököm Kézcsókom a női nemnek, üdv a férfiaknak! Köszönöm a bemutatást, de most már átveszem a szót és én szövöm tovább. Napi bölcseletem: Amennyiben a főnököd nő, soha ne kezdj ki vele, mert akkor mellette, le kell horgonyozni ,és nem lehet tovább menni, mert, ha megteszed és tovább evezel, előbb-utóbb munkanélküli leszel. /Huba/
Az én főnököm is nő. Hogy ez most jó, vagy rossz? Inkább úgy mondanám, nem ugrálok a boldogságtól. Nagy mellein elidőzök néha szemeimmel, körbesimogatva, de ne tovább! Nem mondom, hogy még nem kívántam meg, de nem annyira, hogy lépjek. Úgy voltam vele, hogy eggyel több, vagy kevesebb, végül is mindegy. Van még nő a földön elég és ez a Hubának elég. Na, a főnökömnél maradva. Haladjunk sorban, fentről lefelé. Az arca szép és sima. Ránc az nincs rajta. Na, de nem is csoda, még csak harmincegy a lelkem. Kicsit lejjebb a tokáját feledheted. A mellét már említettem. A dereka? Hát nem az a darázs. Addig jó is, amíg nem ül le, de mikor lecsüccsen, a redők egymáson pihennek szépen. Nem valami izgató, legalábbis nekem. Na, menjünk tovább. A fenekét azt érinteném néha, olyan jó lenne rácsapni. Méreteit nézve óriási. Na, mi van még? A combja, jó vastag. Nyári melegben összeérnek. lábfeje hanyagolható, nem érdemel szót. Na, ő az én főnököm, ki számodra sem ismeretlen már. Süni, fekete haja van. A szeme barna. Amúgy kedves és aranyos, mert mindig mosolyog. Dorgálni is úgy szokott, hogy mosolyogva mondja: Huba! Huba! A múltkor, mikor mindenki ott volt, elénk toppant és így szólt: -Figyeljen most Pest és Buda, mert világgá megy Huba. /Mókás vagy kislány, dünnyögtem magamban, de hagytam, had folytassa./ Közben mindenki tapsolt, hogy milyen mókás ez a lány, ki néha azt hiszi, ő a királylány, de eddig még nem láttam fehér lovon, csak szürke buszon. BKV, jut eszembe, ami nálam a „Be-Kéne-Vételezni” rövidítése, de hagytam a dolgot, mert ugye, magamnak ártani nem akartam, így hallgattam tovább a kismadár hangját. -Ami számára nem más, mint egy munka. – folytatta. /Tudom, galambom, hisz mindig munka vár rám, mondtam magamnak, de közben figyeltem./ -Kapsz pár találmányt, elindulhatsz oda, ahol eddig még nem járt más csak Zsolt. Ő nem járt nagy sikerrel, de ezt most hagyjuk. Ott kell neked eladni azt, ami a nyakunkon maradt. /Ja, a sivatagban sót eladni. Neki mindegy, csak fogyjon a raktárkészlet./ -Útközben tanulmányozhatod az új találmányokat, és így elmondhatod, hogy az idén sikeres évet zártál, mert tanulmányi úton is voltál. /Mennék én útra, csak nem arra, szívem, amire Te küldesz. A tanulmányozást pedig, én kicsit másként képzelem, hisz szeretem érinteni a találmányt, lent, fent, mindenhol./ Jó vagyok nála, és sok mindent elérhetnék, de nem, köszönöm szépen. Szeretem a nőket, nem tagadom, de nem mindenáron, ez a hitvallásom. Jól elvagyok, mert dolgomat elvégzem, amiben hiba nincsen. Kitanultam a szakmát, és én mondom, olyan nincsen, ami rajtam marad. Egyetlen hiba van ezzel csupán, hogy a bevétel nem nekem dukál, de eljön a nap egyszer, mikor úgy ébred a Huba, hogy a maga ura. Majd meglátjátok, nem tévedek. Hamarosan visszatérek, akkor majd a munkáról mesélek. Addig is szeressétek egymást, mert úgy szebb a világ. Csók és csoki, viszlát, puszi! Munka Napi bölcseletem: Csináld azt, amit szeretsz és akkor a munkát nem tehernek, hanem boldogságnak érzed. A lehetőség mindenki előtt ott van, csak hit, kitartás kell hozzá, hogy egymásra találjatok. Semmi nem lehetetlen. A csodák benned vannak, hidd el! /Huba/ Pusszantok minden női kacsót, és hódolatom a női nemnek! Az urakat is köszöntöm, tiétek baráti kézfogásom. Említettem a múltkor, hogy beszélünk a munkáról. Az eladás művészete volt akkor a fejemben, mikor a témáról említést tettem, de közben rájöttem, szélesebb ez a téma, mint gondoltam. Így, ha megengeditek, az értékesítés később lesz téma. Ma kicsit beszélgessünk inkább a munkáról, mint fogalomról, és tényről. Van, aki dolgozik és van, aki nem. Ki a boldogabb? Na, most miért felelted egyből azt, hogy természetesen az, akinek munkája van? Na, ne legyél ebben olyan biztos, mert, ha belegondolsz, rádöbbensz, hogy az igazság ennél sokkal összetettebb. Tomi jut eszembe, aki nálunk húzta az igát három éven át. Görcsben volt a gyomra minden nap, azt tudom. Véletlenül lépett erre az útra, mert nem volt más munka. Maximálisan teljesített ennek ellenére, aminek meg volt az eredménye, mert ki volt fizetve a rezsije, volt új ruhája, és bőrcipője, de egyre gyakrabban mondta, hogy nem esik jól a vacsora, pedig azt evett, és vett, amit kívánt, vagy amit akart. Boldog ember, mondhatnád, de ő állandó stresszben élt, három éven át. Meg akart felelni önmagának, és az elvárásoknak, és egyáltalán nem volt boldog, mert amit csinált, attól a hideg rázta minden nap, míg egy reggelen hiába vártuk, mert nem akart megérkezni. Egy telefonhívásból tudtuk meg, hogy éjszaka kórházba vitte a mentő. Életéért küzdött, és négy műtéten esett át azóta. Most, ugyan ott van, ahol három éve, csak éppen nincs egészsége. Dolgozni már soha nem tud, és azon kívül, hogy kórházi számlája kifizetve, nagyon bizonytalan, hogy jut-e vacsorára, ha a kórházból kikerül. Mit nyert akkor ezen az egészen? Semmit, csak ráment az egészsége. Tudom, mondod, szinte hallom, nem lehet válogatni, minden lehetőséget meg kell ragadni. Ez igaz, ragadd is meg, csak arra vigyázz, hogy nehogy ott ragadj. Keresni kell azt a munkát, ami boldoggá tesz, és nem munkának, hanem kedvenc időtöltésnek érzed, ha végzed. Soha nem szabad feladni a vágyat, és hidd el, csak idő kérdése, hogy megtaláld. Akarni kell és addig is, ha lehetőséged van, próbáld azt csinálni, ami számodra kedves. Mindig van út, hidd el, és ha ráérsz, kicsit gondolkozz el ezen. Valaki, valahol a te munkádra vár, csak eddig még nem találkoztatok, mert kicsit késik a vonat, de ne add fel, és akard mindennél jobban. Olyan is akad, ki nem tudja, mi tenné boldoggá. Hát, őszinte leszek, ez nagy gáz, mert míg magadban nem tisztázod, hogy mi a te utad, addig csak toporogsz és szenvedsz, és közben szépen süllyedsz. Nehogy azt hidd, hogy én vagyok a bölcsek bölcse, csak végigcsináltam már én is az utat, és tudom, miről beszélek. Rakodtam már vagont, szórtam szórólapot, takarítottam lépcsőházat és üldögéltem irodában is, de soha nem találtam a helyem. Igaz, én tudtam, mit akarok, és ez nagy könnyebbség volt. Álmaimat nem adtam fel, mert mindig kerestem a lehetőséget, de addig is körülnéztem, és ami számomra felesleges volt, eladtam, hisz ezt akartam, míg egy napon elérkeztem oda, ahová szerettem volna. Találkoztam ugyanis, azzal a lehetőséggel, amivel soha nem sikerült volna összefutnom, ha csak arra koncentrálok, amit éppen akkor csináltam, és vágyaimat feladom. Én azt mondom, mindenki csinálja azt, amit szeret, és keresd a lehetőséget, mert a lehetőség nem fog utánad futni, abban biztos lehetsz. Légy kreatív, és okos. Tudod, ha belegondolok, én sem nagyon szeretem, mikor a pékségben, egy énektanárnő szolgál ki engem, ott egy profi eladóra vágyom, akinek mosolya bearanyozza a napomat. Azt, sem igazán kedvelem, mikor a hentes hozza ki a levelemet, és a vastag ajánlott levélben, szemeivel egy disznót fedez fel, és késztetést érez arra, hogy földarabolja, mert neki az az élete, ha szabja a szép húsokat, és mosolyogva tartja eléd, mikor vásárlóként felé jársz. A múlt héten is csengettek. Na, mondom, kinézek már, és mit látok, a kapuban a postás áll. -Hoztam egy levelet, alá kéne írni. -Jövök már is! - de mire kiértem Ő már ecsetelte, hogy a pörkölthöz melyik a legjobb hús. Ez onnan jutott eszébe, mert a pörkölt illata, még kapuban is megcsapta orrát, és egyből hentesnek érezte magát
Na, eleget dolgoztunk, itt az ideje, hogy kikapcsolódjunk. Én, most időt áldozok a női nemre, mi boldogságom forrása. Azt mondom, kapcsolódj ki Te is egy kicsit és adj a társadnak egy puszit. Meglátod, milyen édes és finom. Jaj, nincs társad? Ne keseredj el, akard, de ne várd, hogy zárt szobádba betoppan, és a fotelodban ülve láthatod, hogy ott van. Nem kedves, meg kell a popódat emelni, mert a dolgokért tenni is kell. Akard és tedd! Na, most már megyek. Jövő hamarosan. Addig is szeressétek egymást, mert szeretni jó-jó-jó! Csók és csoki. Huba
A nők
Napi bölcselet:Minden nő egy ragyogó gyémánt, csak gyakran láthatatlan. Mi férfiak, ki tudjuk hozni a nőkből a ragyogást, és akkor, megkapjuk azt a belső értéket is, ami által boldogok leszünk. Csókolom a picike női kacsókat. Bókom és hódolatom, hölgyeim! Baráti kézfogásom az uraknak! Ó, nők, Ti csodálatos lények. Huba nagyon szeret benneteket. Ó, micsoda nők! Egyik tüzes, másik hideg. Egyik izgat, a másik bizserget. Egyik ezt szereti, a másik azt. Egyik szőke, a másik barna, de engem gyönyörködtet minden fajta. Szeretem szeretni őket. Minden nő egy gyémánt, hidd el nekem, csak sokszor nem látszik, mert a külső mást takar. De, erre nemsokára visszatérek, mert erre is van egy történetem. Ott tartottam, hogy majdnem, hisz kivételek sajnos vannak. Néha, mikor ránézek egy nőre, szinte kiráz a hideg, mert ápolatlan és szőrös, fogán ott az ételmaradék. Na, jó, hogy egy ilyen nő mellett nem maradnék. Na és van néhány, ki vizet ritkán lát, és dezodor gyanánt izzadtság cseppjeivel illatosítja magát. Na, ezekkel, megmondom őszintén, nem tudok mit kezdeni. Ezekből számomra is nehéz volna gyémántot varázsolni. Tudod, ebben az a vicc, hogy közben sírnak, hogy milyen egyedül vannak, és kaki az élet. Na, de most őszintén, hölgyeim! Ezen még csodálkoznak? Valamit azért tenni kéne, és egyből más lenne a világ, az biztos. Az a nő, kinek testét belengi a parfüm, és oly kisugárzása van, hogy a Duna másik oldalán is érzem, na az nem hagy hidegen. Attól, forr a vérem. Mikor magamhoz ölelem, érzem, emelkedik az adrenalin szintem, na, az már valami. Aztán, van még egy harmadik csoport, akit körül leng a parfüm, és ragyog teste, és úgy áll rajta a ruha, ahogyan kell, de nincs kisugárzás. Ez felizgat, de csak játékszer részemre, mert társaságba nem szívesen vinném el. Ez, a tipikus, kívül pompa, belül semmi. Én szeretem, ha egy nőben van valami, ami megfog, és vonz. Mert üres az- az este, mikor mindennek vége, és Te csak fekszel a plafont bámulva, mert nem tudod, mit mondhatnál, hisz tudod, az Ő tudománya az előbb merült ki. Hiába próbálnál, mondjuk Vivaldiról beszélni, úgy sem értené, mert azt kérdezné, ez egy új figura? Akarod, hogy most próbáljuk ki? Szóval, nem könnyű az eset, ha szórakozni akarsz, akkor oké, de, ha többre vágysz, akkor más kagylót keress. Nem bántom a nőket, mert nagyon szeretem őket, csak csupán azt mondom, ilyen is van. Most hirtelen két történet, volt a fejemben és azon gondolkodtam, melyiket mondjam el. Az egyik kicsit pikánsabb, így azt egyelőre hanyagolom, de, ha majd már jobban megismerjük egymást, akkor azt is elmesélem. Nem volt semmi, az biztos, de akkor most hagyjuk. Mesélek egy szépet arról, hogy hogyan nyílt meg a kagyló, és abban hogyan tündökölt a gyöngy. Melinda már régóta dolgozott nálunk. Visszahúzódó volt, és semleges, mondtad, ha ránéztél. Volt időm megismerni, és tudtam, belül ez a nő egy gyémánt. Ki akartam bontani, de nem jöttem be neki. Elég jól ismert, és azt mondta: - Huba, Te, sok vagy nekem. Valahol megértem. Mindig farmerben, és pólóban járt, vagy nagy, laza pulcsiban. Soha nem festette magát. Haja, fakó barna volt. Soha, senki nem vette észre. Egy napon új kollégánk érkezett, a Tomi. Melinda, mikor meglátta, földbe gyökerezett a lába, és úgy érezte, ő Tomit akarja, de az nem vette őt igazán észre. Úgy volt vele, mintha nem is lenne ott. Melindában valami elindult. Két nap szabit kért, mondván, halaszthatatlan dolga van. Két nap múlva, mikor reggel dolgozni jött, a portás nem ismerte meg, és kérte a belépőkártyáját, amit eddig soha nem tett. A mi Melindánk vöröses-barna hajjal, sminkkel az arcán, szoknyában, tűsarkúban, arcán óriási mosollyal libbent be. Mindenki döbbenten állt, míg Tomi odaugrott hozzám, hogy mutassam be az új kolleginának. Elmosolyodtam, és megtettem, amit kért. Életem legszebb párjai lettek. Ragyogtak mindketten. Tomi feltörte a kagylót és Melinda belső kincse, még jobban felszínre tört. Azóta, már házasok. Mi ebből a tanulság? Hisz Te is tudod, kell valaki, aki felébreszti benned a nőt. Mondom én, a szerelem csodára képes. Legyetek szerelmesek, és szeressetek, mert szeretni jó. Öleld át azt, akit szeretsz, vagy szeretnél. Én is azt teszem. Szeressetek! Csók és csoki! Barátként ölel mindenkit: Huba
Ne panaszkodj örökké!
Napi bölcseletem: Keresd minden napban a boldogságot. Hidd el, ott van, csak érző szív kell hozzá, hogy észrevedd. Ne panaszkodj folyton! Próbálj meg boldogan élni! /Huba/
Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet, Uraim! Minden véget ér egyszer. Ez jutott most hirtelen eszembe. Na, ezért kell minden percet, ami szép megbecsülni és, ha szeret bennünket valaki, azt elfogadni, vagy úgy utasítani el, hogy ne fájjon annak, aki érzelmeket táplál irányunkba, mert való igaz, hogy elmúlik a fájdalom is, de a seb az megmarad, mély nyomot hagyva. Ezért mondom én, szeressünk inkább, és csodáljuk a természet adta szépségeket, mert sokan már semminek nem tudnak örülni. A szomszédom, a Kata is panaszkodik állandóan, hogy hol meleg van, hol hideg van. Hol esik az eső. Mondtam is Neki:
Rám nézett, azzal az édes zöld szemével, majd azt mondta:
Egy ősrégi történet jut erről eszembe, amit –talán- már mindenki hallott, mikor a Jóska mondja a komájának, arra a kérdésre válaszolva, hogy nálatok ki szokott dönteni a dolgokban, Te, vagy a feleséged?
Szóval, a pillanatokban a boldogság. A panaszkodásról jut eszembe. Örökké panaszkodunk. Ez nem jó, az nem jó, itt fáj, ott fáj, itt nyom, ott nyom. Fel kell már ébredni kicsit abból a létből, mikor a, hogy vagy kérdésre a válasz úgy kezdődik: „ó, ne is kérdezd”. Negatív gondolatok, negatív élet. Tudom, sok a gondja mindenkinek. Hidd el, tudom. De így nem fog változni semmi. Jussunk már el oda, hogy a kérdésre az legyen a válasz, kösz, jól vagyok. Milyen szép is lenne, ha minden nap attól zengene, a város, sőt az egész ország, hogy kösz, jól vagyok. Ne csóváld a fejed erre, mert való igaz, sok minden kell a változáshoz, de mindenkinek magának kell ráhangolódnia a jóra, és meglátjátok, az univerzumtól megkapjuk. A héten összefutottam egy nagyon régi ismerősöm feleségével. Tudom, már mondod: ez a Huba mindig összefut valakivel. Így van, és jól látod, mozgásban vagyok, és látod, milyen sok minden történik velem? Szóval a Zitával futottam össze, és elmesélte, hogy két éve már, hogy elváltak. Csodálkoztam kicsit, mert olyan nagy volt a szerelem rég, hogy azt hittem, ők lesznek azok, akik örökre együtt maradnak, de nem. Elmesélte, hogy elmúlt a szerelem, de megmaradtak barátoknak. Ritka az ilyen, de sokkal normálisabb szerintem, mint kövekkel dobálni egymást, mert az ártó szavak óriási kövek ám. Sírt szegényke, és arra gondoltam, a volt házasságának valamely részlete zaklatta fel. De ő más miatt hullatta könnyeit.
A másik szomorú dolog ebben az, mikor egy barát teszi ezt veled. Valójában ő nem is volt barát, de ez későn derült ki. A barátságok is darabokra estek mostanában. Vissza kell hozni valahogyan a mély barátságok értékét, mert barátok nélkül az élet mit sem ér. Rengeteg érdek barátság van mostanában, ami nagyon nem tetszik nekem. Csöpög az eső, szépen kopog az ablakpárkányon. Az ablakon kinézve látom, hogy a szemben lévő parkban egy aranyos fiatal pár öleli egymást úgy, hogy tekintetük varázsában élnek. Komolyan mondom, jó nézni őket. Szeretik egymást, és boldogok. Én is ezt kívánom nektek! Legyetek a héten is boldogok, és örüljetek az esőnek is, ami nagy valószínűséggel végigkíséri majd a hetünket. Vigyázzatok magatokra és ajándékozzátok meg kis szeretettel azt, kivel összehoz a sors a héten benneteket. Találkozunk egy hét múlva. Csók és csoki, és mindenkinek sok szeretet. Huba
Valentin nap utáni gondolatok
Napi bölcseletem: Vigyázz arra, amit már megkaptál az élettől, mert ha egy hirtelen jött ötlet miatt eldobod őket, lehet, hogy nem sikerül többet visszaszerezned, vagy csak nagy áldozatok árán. /Huba /
Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Remélem volt csók és csata. Akarom mondani édes összebújás, és forró szerelmi egybegabalyodás, hisz piros szívek és vörös rózsák köszöntek ránk mindenhol. A tavaszias idő is fokozta a jókedvet, legalábbis az enyémet az biztos. Jó volt kéz, a kézben sétálni a kedvesemmel és csókot kérni Tőle, ha lelkem arra szomjazott. Tudjátok mi tetszett nekem nagyon? Az, hogy idős bácsikák vettek virágot idős nénikéknek, hogy szeretetüket ezzel is kifejezzék. Csípem az ilyen idős embereket, és nagyon jó látni boldogságukat, de még ennél is jobb hallgatni azt, ha beszélgetnek, mert szavaikkal oly szépen adják át a legszebb érzést a világon, hogy az emberben felébred a vágy hasonló érzések iránt. Kaptam a héten egy levelet, amiben egy hölgy nehezményezte, hogy keveset mesélek a munkámról. Való igaz így van, de sokkal szebb dolog boldogságról mesélni, mint az örök robotról. A másik ok, pedig ami miatt kevesebb szó esett erről mostanában az, az, hogy olyan rendkívüli dolog nem történt. Olyan év eleji langyos időszak, de ígérem fogunk még erről is beszélgetni és abban is biztosak lehettek, hogy ha valami érdekes dolog történik, azt megosztom veletek. Talán a meghitt hétvége hozta ki belőlem, de nagyon megkívántam a Nagymamám finom kelt kalácsát. Sajnos a nagyi már nem él. Kalács helyett, az emlékek törtek rám. Minden hétvégén sütött a nagyi, és én úgy szerettem azokat a forró kalácsokat, de talán még ennél szebb volt az, hogy vasárnap délután összejött a család, és voltak nagy beszélgetések, aminek a végén a finom foszlós kalács is elfogyott. Jók voltak azok a délutánok. Manapság már kevés család beszélget így hétvégeken. Beszélgettem a kedvesemmel erről és megegyezett a véleményünk abban, hogy sokkal szebb és boldogabb lenne ez a világ, ha időt szánnánk egymásra. Abban is megegyezett a véleményünk, hogy sokat spórolhatnánk is, ha kölcsönösen segítenénk egymásnak, de sajnos manapság más a divat. Mindenki csak önmagát szereti, és a másik embert nem tekinti másnak, mint céljai eszközének. Szeresd önmagad, mert ha saját magadat nem tudod szeretni, akkor mást sem tudsz majd szereteteddel elhalmozni, de ennyire önző, és egoisták, mint amilyenek most vagyunk, nem lehetünk, mert évek múlva magány lesz a sorsunk. Eszembe jut erről az a kis öreg, aki tavaly, ha az idő engedte mindig kisétált a közeli parkba és várta, hogy tudjon valakivel beszélgetni. Egyszer véletlenül letelepedtem mellé és akkor elmesélte, hogy semmi kedve már élni, mert nincs senkije. Összeveszett a gyerekeivel miután meg hallt a felesége, mert nem tudtak megegyezni a ház eladásában. Azóta felé sem néznek. A szomszédival is szívesen beszélgetne néha, de valahogy már Ők sem akarnak vele beszélgetni. idegenekkel próbál szót váltani, ha sikerül. Tudja Uram-elrontottam a dolgokat, mondta nekem. A gyerekekkel meg kellett volna egyezni, mert biztosan lett volna megoldás, ha szánok rá időt. Időt kellett volna szánnom a szomszédokra is, de soha nem volt hozzá kedvem. Nem érdekeltek. Azon pedig nem csodálkozhatok, ha most Ők nem akarnak beszélgetni velem. Olyan szomorú és magányos volt szegény öreg. Várom már a melegebb napokat, mert kíváncsi vagyok, felbukkan e a téren és mi van vele? Ugye senki nem szeretne így élni? Most ugrott be, az Éva története. Éva, azt mondta elege van a pasikból, és neki soha nem kell több pasas. Egyedül a legjobb élni vallotta. A barátnőivel is megszakította a kapcsolatot, és elkezdte a száz csodával kecsegtető egyedüllétet. Első pár hónapban még óriási mosoly volt arcán, mert hol ide, hol oda ment, és ha találkoztam vele mindig azt mondta: Huba, ez az arany élet! Fél év múlva, már egy kis kutyát sétáltatott. Mikor megláttam örültem, hogy gondoskodik egy védtelen állatról. Soha nem szerette, sem a macskákat, sem a kutyákat. Kérdésemre, hogy mi történt, azt válaszolta
A napokban ismét összefutottam vele és eléggé lehangolt volt. Mesélj! Mondtam neki és ő mesélt.
Kívántam neki sok szerencsét, és kívánok mindenkinek sok boldogságot és azt, hogy ne veszítse el azt, ami már egyszer megvolt az életében. Legyen csodában, és boldogságban gazdag hetetek. Csók és csoki! Mindenkinek millió puszi. Huba A jó szó ajándék
Napi bölcseletem: /A jó szó ajándék. Ne fukarkodj vele. Ez, olyan apróságnak tűnik, de értéke nagy. Huba/
Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim!
Bízom benne, hogy mindenkinek boldogan telt a hétvége. Látom, sokan már csóválják a fejüket, hogy ugyan mitől lennék boldog? Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz napokat élünk, de keresni kell ebben a helyzetben is azt, a pillanatot, ami boldogságot tud okozni. Mindenki várja már, hogy vége legyen ennek az egésznek, de próbáljuk kicsit megfordítani a dolgokat, és ahogyan mondják: Minden rosszban van valami jó. Na, ezt a jót kell, most keresnünk. Annak ugyanis nem sok értelme van, hogy napi szinten csak dühöngünk, és adott helyzetben durva szavak által adjuk ki mérgünket, bánatunkat. Úgy, zúdítjuk a negatív szavakat az emberekre, hogy bele sem gondolunk abba, hogy az a másik mit érezhet. Nem jól van ez így. Türelmesebbnek kéne lennünk, mert mindenkinek megvan a maga gondja. Vannak dolgok, amin tudunk változtatni és vannak dolgok, amin nem. Amin módunkban áll változtatni, azt tegyük meg, és fogadjuk el, hogy többet nem tehetünk, az adott pillanatban. Aztán próbáljuk megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyekhez e járvány által juthatunk. Mi lehet most jó? Talán több idő jut magadra, a gyerekekre, a családra. Természetesen távolabbi családtagjaiddal ritkábban tudsz találkozni, de talán ráébredsz arra, hogy milyen fontosak ők neked, csak a rohanó hétköznapokban nem is vetted észre, hogy több időt kellett volna velük töltened, mert az élet véges, és minden nap ajándék. Gondolj arra, hogy több időt szentelhetsz magadra. Van időd kedvenc hobbiddal foglalkozni, olvashatsz, megnézhetsz több olyan filmet, amire eddig nem volt időd. Sétálhatsz. Felfedezheted a tavasz ébredését, de sorolhatnám. Olyan sok minden van, ami boldoggá tehet minket, csak keresni kell, vagy csak egyszerűen észrevenni a dolgokat. Több olyan ismerősöm is van, aki ez idő alatt sajátított el új szakmát, vagy fejlesztette ismereteit. Hidd el, ez nem csak pénz kérdése. Sok- sok mindent tanulhatsz úgy is, hogy csupán csak az idődbe kerül. Keresgélve a neten rengeteg lehetőség vár. Van egy barátom, aki most nagyon boldog, mert kétkezi munkával meg tudta csinálni a konyhába szánt étkezőt. Emlékszem olyan sokat mesélt arról régebben, hogy mit is szeretne, de nem volt rá ideje. Most, sikerült és nagyon boldog, mert mégis csak ő csinálta és fele annyiba sem került, mintha keresett volna valakit, aki elkészíti ezt neki. Mondta, is egyik nap mikor telefonon beszéltünk, hogy még a sör is finomabb, mikor leül az asztalhoz. El is hiszem. Az alkotás öröme leírhatatlan. Van, hölgy ismerősöm is, aki valami olyanba vágott bele, ami eddig csak vágy volt. Ő, fest. Már, sok szép képet készítet, és boldog. Ezek az emberek boldogok, mert volt bátorságuk belevágni a kesergés helyett. Van olyan anyuka is, aki tökéletes kenyeret, és kalácsot süt az óta, mióta tart a járvány. Volt ideje tökéletesíteni a tudását, és láss csodát, sikerült az, ami eddig soha. Legyetek bátrak, és csináljátok azt, amiben megtaláljátok a boldogságot, mert attól nem fog egy csapásra megváltozni a világ, ha csak keseregsz. Bízzunk abban, hogy hamarosan véget ér ez- az egész és mindenki megtalálja azt, amire vár. Sokan vannak munka nélkül. Talán ez legfájóbb, mert enni ugye kell? Rezsit fizetni kell. Nem egyszerű helyzet, de ezen sem agyalhatsz állandóan, mert ha egész nap csak a könnyeidet törlöd, akkor sem lesz több falat az asztalon. Kicsit, ebben a helyzetben sokan azt is érzik, hogy feleslegesek már, mert sehová nem akarják őket felvenni. Értékes vagy, hidd el, de kevesebb a munkalehetőség, és több a jelentkező. Higgy magadban! Gyakran nem is tudják, hogy mit veszítenek azok, akik nem téged választanak. Jönni fog az a lehetőség, csak ne görcsölj. Türelmetlenek vagyunk, megértem, de azt már nehezen értem meg, hogy miért bántjuk egymást. Feszültség, durva szavak. Szomorú vagyok. Legalább egy kedves szavunk legyen egymáshoz. Szebbé varázsolhatjuk ez által egymás napját. Legyen bennünk kicsit több figyelem, és szeretet embertársaink iránt. Annál is inkább, mert mindenkinek jólesik az, ha kap, egy kedves szót, vagy ne adj ég, még egy mosolyt is. Tartsuk a kapcsolatot a barátainkkal, az ismerőseinkkel, mert néha egy szó életet is menthet. Lassan jön a tavasz is, mikor több lesz a napsugár az égen, és talán lelkünk is feltöltődik a csodával. A minap összefutottam egy ismerőssel az utcán. Lógott az orra rendesen. Kérdésemre, hogy mi a gondja, azt mondta:
Vannak ilyen esetek is, de valahol mindenki a maga életének a kovácsa. Szép időt mondanak a hétre. Próbáljatok sokat sétálni. Jót tesz az egészségünknek és a lelkünknek is. Én, kezdek szerelemre lobbanni, mert nincs is ennél szebb érzés. Olykor, olykor fájdalmas ugyan, de szép. Szép hetet, jó egészséget kívánok. Vigyázzatok magatokra és vigyázzunk egymásra. Csók és csoki, mindenkinek ezer puszi Huba Álmodd meg
Napi bölcseletem: Az irigység nem visz előre. Fordítsd idődet önmagadra, és valósítsd meg álmaidat, mert minden álom valóra válik, ezért vigyázz, mit álmodsz meg magadnak, nehogy rémálom legyen. /Huba/
Kézcsókom édes, mosolygós Hölgyeim! Baráti kézfogásom Uraim! Rohan az idő. Itt a tavasz. Március van. Én, már nagyon várom, hogy sokat sétálhassak és az ébredező természetet csodáljam. Ja, és a csodálatos hölgyek! A héten volt munkaértekezlet, min kiderült, a munka a jövőben sem lesz kevesebb. Oly édesen csicsergett a főnöknőm, és közben ringott a melle, hogy a tény nem riasztott el senkit. A héten nem voltunk területen, ahogyan mi mondjuk, hanem bent tevékenykedtünk. terveket készítettünk, meg statisztikai adatokat elemeztünk, de ezzel nem is untatlak, mert munkából neked is sok van. Viszont találkoztam olyan kollégákkal, akikkel ritkán futok össze, és hallottam sok-sok történetet, mert hosszú ám a nap, reggeltől estig. Majd szépen lassanként megosztom veletek is a hallottakat. Bent volt a Géza is, aki a leggyengébben teljesít. Nem szívesen volt velünk, és beszélgetni sem volt kedve. Mikor megkérdeztük, mi a gondja, azt mondta: - Könnyű nektek, mert gazdagok vagytok, és a főnök is kedvel benneteket, de én mit mondjak, szinte éhen halok. Nektek van kocsitok, nekem nincs. Hol itt az igazság? Én nekem miért nem lehet olyan életem, mint nektek? Dühös volt nagyon, és az irigység elborította az agyát. - Gézám! A lehetőség előtted is ott van! Egyenlőek a feltételek. Te, is akkora szeletet hasítasz, amekkorát tudsz, vagy szeretnél. Hozzáállás kérdése az egész. A gazdagságtól, azért mi is távol vagyunk, de hála Istennek, nem éhezünk, de hidd el, kemény munka van mögötte. - Nincs igazság! - válaszolta és elvonult a sarokba. Komolyan mondom, olyan volt, mint egy durcás kisgyerek. Az, az igazság, hogy nagyon felszínre tört az irigység. Volt mindég, na, de mostanában. Mi értelme van ennek? Miért irigyeljük a másikat? Miért azt nézzük, mi van a másiknak? Olyan sokat belegondoltam már abba, hogy azt az időt, amit emberek azzal töltenek, hogy a másik életét vizslatják, magukra fordítanák, sokkal sikeresebben, és boldogabban élnének. Mindenkinek nehéz, én tudom, de az energiát fordítsuk saját magunkra, én azt mondom. Mire a gyűlölködés? Mire az irigység? Attól, még nem lesz több senkinek, ha irigyli a másiktól. Higgyétek el, nem visz előre. Egyetlen dolog, ami előre visz, az a szeretet. A mási k ember elfogadása, tisztelete. Mikor vesszük már észre? Tervezz magadnak szép életet, és valósítsd meg. Hidd el, hogy sikerülni fog, csak akarni kell. Senki nem fog segíteni rajtad, ha Te nem akarsz változni. Na, de nem ragozom tovább, mert engem meg az dühít, hogy sokan nem akarnak változni, és csak reggeltől estig azon törik a fejüket, hogy hogyan törjön borsot mások orra alá. A héten, egy lakótelep játszótere mellett haladtam, mikor egy olyan hat év körüli kislány, egy nagy piros labdát szorongatva szaladt hozzám: - Bácsi, ne haragudj, nem vennél nekem egy sütit a pékségben, mert nagyon éhes vagyok. Vettem neki, persze, hogy vettem, és boldog voltam, mikor csillogó szemmel falta. Elmesélte, hogy a szülei munkanélküliek, és gyakran fordul elő, hogy nincs mit enniük. Szomorú! Nagyon szomorú. Sok ilyen gyerek van. Figyeljünk rájuk és, ha lehet, segítsünk. Ne legyintsünk, ha kérnek, főleg, ha egy gyerek. A Zsuzsival futottam össze a lépcsőházban a minap. Érdeklődtem, mikor lesz a nagy nap, mert az anyukájától tudtam, hamarosan esküvő lesz. - Ó, Huba! Nem megyek férjhez. Tudod, milyen szerződést akart velem aláíratni a Péter? - Milyet? - Olyat, hogy minden az övé. Nekem semmi. Mit gondol ez? Nekem nem jár semmi? Akkor, egy csóróhoz is mehetnék. Na, nem! Fulladjon bele a medencéjébe! Döbbenten álltam, nem tagadom. Megint a pénz, a vagyon. A fene megette, azt a házasságot, ahol azért lép bele valaki, hogy vagyona legyen. Irtózom az ilyesmitől. Talán, egyszer mindenki rájön arra, hogy mi a legfontosabb az életben. A minap összefutottam a Pankával is. Rég találkoztunk. Ismeretségünk még üzleti. - Mi újság? Mi van veled? - Érdeklődtem. - Köszönöm, boldog vagyok! - Na, ilyet is ritkán hallok mostanában. És mivel foglalkozol? Mi a boldogság okozója? - Közel egy éve nincs munkám. - Na, akkor nem irigyellek. - Nincs gond. Természetesen jobb lenne, h lenne munkám, de csodás dolgok történnek velem. Azt csinálom, amihez kedvem van. Festek, és szép eredményeket érek el. Tele vagyok tervekkel. - Miből élsz? Veszik a képeidet? - Nem, még nem veszik, de majd eljön annak is az ideje. Előbb meg kell, hogy ismerjenek, aztán szép lassan minden jó lesz. Most, a szeretetből élek. - Na, ez érdekes! Mesélj, hogyan lehet abból megélni? Rám mosolygott és folytatta: - Nem Te vagy az első, aki ezt kérdezi. Más is mondta már, hogy a szeretetből nem lehet megélni. Én most cáfolom, mert lehet. Tudod, azt a szeretetet, amit éveken át adtam embereknek, most kapom vissza, mert segítenek és addig, amíg találok munkát, amit érzem, szeretetből kapok majd, addig adnak ezt-azt, ami az életben maradáshoz kell. Működik, hidd el nekem,mert, különben nem lennék itt, arcomon ekkora mosollyal. Elhittem neki, mert tudom, a szeretet csodákra képes, és tudom, hosszú évek során ő sok-sok embernek segített, és megérdemli, hogy visszakapja az univerzumtól. Olyan ez, mint egy bank. Beteszel és kiveszel. Amit adsz, azt kapod vissza. Szép történet, és igaz. Jaj, itt billeg az ablakom alatt, egy édes kis szőke. Lábam, már indulna is utána. Jelzés ez arra, hogy mozduljak ki, mert szép az idő, és ezer csoda vár. Megyek is, csak elbúcsúzok Tőletek. Vigyázzatok magatokra, és egymásra. Szeressetek és öleljetek. Legyetek nagyon boldogok. Szép hetet mindenkinek. Csók és csoki, ezer puszi! Huba
Irigység
Napi bölcseletem:
Mondd az irigység mire jó? Megöli a lelked és a tested, de neked, akkor sem lesz több, vagy jobb.
Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözletem az Uraknak!
Minden hölgy szobájában, ott illatozik már valamilyen virág. Ez, így is van jól, de engedjétek meg, hogy néhány szóval én is köszöntsem a hölgyeket. Tegnap ugyanis nem tudtam, mert én csak kedden vagyok itt veletek. Számomra, ez nagyon fontos, mert én imádok minden hölgyet. Köszönöm, hogy vagytok, és oly sok boldog perccet adtok nekünk. Veletek szép az élet. Legyetek nagyon boldogok, mert akkor mi is azok leszünk.
Bízom benne, hogy mindenkinek nagyon szép hétvégéje volt. Remélem sok volt a mosoly és a szeretet. Én, sokat sétáltam, mert ugyan kicsit csípős hideg volt, de ragyogott a nap, és ragyogtak a hölgyek is. Olyan boldog voltam, mert sok ember kezében láttam virágot és mosoly ült az arcokon. Ez annál is jobban esett, mert kevés mosolyt látok manapság. Tudom, senkinek nincs kedve nevetni, mert ez a vírus, csak nem akar múlni, de kell, és tudatosan kell dolgoznunk azon, hogy ne csak ezen járjon a gondolatunk. Nagyon nehéz, tisztában vagyok vele, de ha nem tereled el a figyelmedet és csak a híreket olvasod, hallgatod, ami csak fokozza az aggódásod, akkor bizony belebetegedsz, ami nem lenne jó. Tegnap este egy ismerős hölggyel beszélgettem telefonon, és sajnos az ő arca, nem mosolygott. Kértem, hogy lépjen túl a dolgokon és ne eméssze magát rajta, mert nincs értelme. Mi is történt? Íme!
Szíven ütöttek a szavak, de úgy tettem, mint aki nem is hallotta, és szép lassan elindultam. Szegény, rózsaszirmok is összerezzentek. Volt virágom, élő és virtuális, de az arcomról a mosoly tovatűnt a mai napra.
Sajnáltam szegény kis hölgyet, mert elrontották a napját. Szomorú ilyet hallani. Mi motiválta a hölgy szavait, nem tudom. Irigység, rosszindulat, vagy csak csupán az, hogy ne legyen már jó napja, annak, aki mosolyog? Nagyon szomorú, ha már egy mosolyt is irigylünk a másik ember arcáról. Miért kell mások boldogságát összetörni? Van kérdés, van min gondolkodni.
Köszönöm, hogy a héten is velem tartottatok. Legyen szép és boldog hetetek. Vigyázzatok magatokra és vigyázzunk egymásra. Csók és csoki Huba
A teremtés koronái
Napi bölcseletem: Az, Uraknak is jól jöhet néha, ha tükörbe néznek. Ne használj ki másokat, mert gondolj a bumerángra, egyszer visszakapod. Add meg a tiszteletet embertársaidnak, és próbálj meg szeretni.
/Huba/
Kézcsókom édes Hölgyeim! Uraim! Köszönöm, hogy itt vagytok! Üdvözletem Nektek!
Ismét itt vagyunk. Együtt vagyunk, és ez nekem nagyon jó. Bízom benne, Ti is hasonlóan éreztek. A napokban bóklásztam itt az oldalon, és olvastam Jenő leveleit. Komolyan mondom gyerekek, ez a fazon nem semmi! A férfinem szégyene, és az a szomorú, hogy nincs egyedül. Olvasás közben el is döntöttem, hogy ezt megbeszélem veletek. Nagyon sok hasonló fickóval találkoztam már. Tökéletesnek tartják magukat és közben csodálkoznak, hogy nekik miért nem sikerül semmi. Kedves férfitársaim! A tükör számotokra is ajánlott! Sokat segít, ha elmélyülten belenéztek. Szívem szerint sok embernek ajándékoznék tükröt, nemtől függetlenül. Ugyanis kevés a tükör ebben az országban, úgy érzem. Jobb gyógyszer, mint bármi más, mert rájöhetsz arra, mi a gond, ha azt, amit a tükörben látsz, alaposan szemügyre veszed. Na, Hölgyeim! Vesézzük ki kicsit a pasikat. Szeretnétek? Hallom, hogy igen. Vágjunk bele. Szóljanak a történetek a teremtés koronáiról. Sok férfi azt hiszi, neki elég volt csak megszületni és minden jár neki. Szakadt szabadidőgatyában szíveket akar hódítani, miközben az izzadtságtól, testén összeragad a szőr és, ha megszólal, szájából árad az alkohol szaga, ami betölti körülötte a teret. Szókincse sem valami választékos, de kinyomja sörhasát, és úgy várja a csókot. Aztán, mikor visszautasítást kap, még ő van felháborodva, és a hölgyeményt minden földi tulajdonsággal felruházza, természetesen csak negatív értelemben. Őszintén! Ki vágyakozik ilyen férfi után? Ez a legrosszabb, az biztos, de van még pár tulajdonság, ami nem könnyíti meg annak életét, ki ezeknek birtokosa. Volt egy kollégám, hála Istennek már csak volt, mert én személy szerint nem nagyon kedveltem. A Ferinek sok nője volt, mert megvolt az adottsága is hozzá. Majdnem minden héten más nővel láttam. A ruhája makulátlanul tiszta volt, és vasalt. Mondtam is neki: - Látom, házias vagy. - Már, miért lennék? - Tiszta, vasalt ruha, házias kézre vall. - Na, az én kezem nem érinti a vasalót, abban biztos lehetsz! Arra vannak a nők. Felviszem őket, és elintézik ezt is. Ez, így ment sokáig. Használta a nőket rendesen és, ha megunta, dobta és újjal pótolta. Egyik reggel a mi Ferink dühösen érkezett, és dühében még a kávét is magára öntötte. - Nem baj Ferikém, majd csak kimossa valaki! - szóltam. - Ne idegesíts már Te is, hisz pont ez az, ami dühít! Már, két nő mondott nemet, mikor kértem, vasaljon egy kicsit. Mit gondolnak ezek? Szórakoznak, dolgozni meg nem akarnak? - Jaj, Ferikém! Rossz szériát fogtál ki! Meg is érdemled! Miért hiszed, hogy a nők azért vannak, hogy téged kiszolgáljanak? Hála a jó égnek, ha jók az infóim, akkor azóta is egyedül él, mert nem találta még meg azt a nőt, aki vele marad. Az ilyen embereknek ez a sorsa, én mondom. Volt egy ismerősöm, a Géza, ki nagyon hasonlított a mi Jenőnkre. Jó pár évtizedet leélt a feleségével, de nem tartotta sokra az asszonykát, csak azután értékelte, amit tett érte a neje, miután az örökre elment. Nem találta a helyét és a társát sem. Mindenkiben talált hibát. Számára, egy fontos dolog volt, hogy neki jó legyen, és ő boldog legyen. Uraim! Le lehet szállni arról a bizonyos lóról, és magunkba nézni kicsit. Mit szeretnél? Mit vársz a másiktól? Na, ezeket add te is a társadnak. Figyelj kicsit jobban arra, aki fontos neked. Figyelj a lelkek szavára, mert sok minden van itt elrejtve. Akkor viszont, ha nem azért van veled valaki, mert szereted, akkor barátom, rossz úton vagy, mert hidd el, boldog sokáig nem leszel. Boldogságot csak a kölcsönös szerelemben, szeretetben találod meg. Soha ne feledd a tiszteletet sem! Tiszteld embertársaidat és ők is tisztelni fognak téged. Van egy szép történetem, ami arról szól, hogy milyen az, mikor szeret egy férfi és a nőt nem tárgynak, vagy bejárónőnek nézi. Nem tagadom, mikor eszembe jut e történet, szemem könny nélkül nem marad, mert tudjátok kedves Hölgyeim, vannak férfi könnyek és érző férfi szívek. Sándor, Melindát nagyon szerette. Minden kívánságát leste és boldog volt, hogy a számára legszebb nő őt társául fogadta. Olyan szépen éltek ők, hogy az már mesébe illő. Boldogok voltak. Sándor, ahol csak tudott, segített Melindának, és Melinda nagyon hálás volt ezért. Csupán egy valami hiányzott az életükből, egy gyerek. Két év együttélés után Melinda teherbe esett. Nagy volt ám a boldogság. Nyolc hónapos terhesen, Melinda valami fertőzést kapott. Pontosan mit, nem tudom. Azonnal megindították a szülést, hogy megmentsék a kis csemetét. Gyönyörű kislány nézett Sándorra. Még mosolygott is, mondták, de Melinda a mosolyt nem láthatta, mert életét adta a gyermekéért. Sándor egyedül nevelte Saroltát, és azt a szeretetet is neki adta, amit feleségének tartogatott. Minden héten kimennek a temetőbe és fél órát beszélgettek anyával. Sarolta már három éves, és virágot tesz minden héten a sírra és szeretlek, anya, mondja, mert úgy szereti édesanyját, mintha minden nap vele volna, hisz mindent tud róla, mert Sándor minden nap, oly szeretettel beszél róla, hogy Melinda közöttük él minden percben. Szeressetek, azt mondom, mert szeretni jó! Legyen szép hetetek, és figyeljünk kicsit egymásra. Halljuk meg, mit mond a csend, ami mindennél beszédesebb. Öleld meg gyorsan, ki fontos neked! Csók és csoki mindenkinek! Sok-sok puszi, az Uraknak üdvözlet. Szeretlek Benneteket! Huba
Tisztelet és szeretet
Napi bölcseletem: Tiszteletet másoktól csak akkor várj, ha Te is tiszteled Őket. /Huba/ Kézcsókom Hölgyeim! Baráti üdvözlet Uraim! Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? Kérdezném Tőletek, ahogyan évekkel ezelőtt kérdezte minden nap Marika néni, a szomszédom, aki sajnos már nem él. Olya jól esett érdeklődése és minden alkalommal szívesen beszélgettem el vele. Ő boldog volt, mert, ha néhány perc erejéig is, de fontos volt valaki számára. Hiányoznak azok a pillanatok, nagyon. Ez arról jutott most eszembe, hogy a napokban trolival utaztam és a következő jelenetnek lehettem szem és fül tanúja. Az első ajtón felszállt egy hetven körüli úr. Gyorsan felmérte a helyzetet, hogy hol van ülőhely, majd háttal, tolatva célozta meg a kiszemelt ülőhelyet. Furcsa forma ez, az biztos, annál is inkább, mert fogalma sem volt, mi történik a háta mögött. Egy idős néni, ő is olyan hetven körül lehetett, közben próbálta elérni az üres ülőhelyet. Már, szinte elérte teste a széket, mikor a tolató úr nagy lendülettel a kocsi oldalához nyomta, mert ő is oda akart leülni. Szegény nénike sápadtan, dadogva kérdezte: - Maga mit csinál? - Leülök. - Felelte az öregúr. Arra, a kérdésre pedig, hogy nem látja hogy én is ide próbáltam leülni, azt válaszolta: - Nézze asszonyom! Maguk nők akarták az egyenjogúságot, így fogadja el, hogy most én győztem. A nénike döbbenten figyelte, majd csendben megállt mellette és erősen szorította a kapaszkodót. Elgondolkoztam ezen az eseten nagyon. Ugyanis, az ő idejükben még udvaroltak az urak és előre engedték a hölgyeket, ha úgy adódott. Mi történt? Miért nem kapott tiszteletet az idős hölgy? Én nem tudom, de mindenki olyan, mint egy forrongó katlan és várja a pillanatot, hogy valakire szórja a dühét. Nem jó ez így! Sok a gond, sok a probléma, az tény, de, ha leromboljuk emberi kapcsolatainkat, akkor mi marad? Ki fog minket megsimogatni? Ki fog minket szeretni? Mert a tárgyak biztosan nem, és kapcsolatok és szeretet nélkül élni nem lehet. Jönnek az ünnepek, így jó lenne, ha aprócska kis szeretetet árasztanánk magunkból mások felé. Beleolvastam ismét a Jenő leveleibe. Mit akar ő is? Egy nőt, akit ágyba vihet, aki főz, mos, takarít. Önzőség, azt mondom. A furcsa az az egészben, hogy lehet, hogy megkapja ezeket majd valakitől, de lemerem fogadni, hogy mindig hiányérzete lesz, mert hiába kapja meg teste azt, amit szeretne, a lelke összezsugorodva vágyik a boldogságra. Szép időnk volt most is a hétvégén. Gondolom, Ti is kimozdultatok, mint én. Nagyokat sétáltam és csodáltam a természet alkotta világot és Titeket hölgyeim. Szépek vagytok. Melengeti a férfi lelket, ha kedves, mosolygós hölgyeket láthat. Azt is jó volt látni, hogy egy olyan huszonegynéhány éves srác három szél gyönyörű, piros rózsával siet valahova. Nem lehetett kérdés, hogy hova, mert csak rá kellett nézni és arcára volt írva. Ő szerelmes volt és ez egy arcról nagyon leolvasható. Vigyázott arra a virágra nagyon. Óvta, védte, nehogy valaki összetörje. Jó ilyennel találkozni. A főnököm viszont sírt a héten. Nem sokat kellett kérdeznem ahhoz, hogy elmondja, mi is történt. - Tudod, Huba, elkeseredtem, mert olyan magányos vagyok. Nincs kapcsolatom, ami nagyon hiányzik. El sem tudom neked mondani, milyen rosszul érzem magam, mikor hazaérek Üres a lakás és, csak mint egy megkergült tyúk, jövök-megyek. Szeretnék odabújni valakihez, elmondani, hogy milyen volt a napom és megkérdezni tőle, hogy milyen volt az övé. A legszomorúbb az egészben az, hogy közben kezdek megváltozni. Egyre elviselhetetlenebb nő lesz belőlem. Kiabálok veletek, rácsapok az asztalra, amitől órákig zsibog a kezem, de megteszem. Utálom ezt magamban, de nehéz legyőzni. Tudod, minden más lenne, ha szeretne valaki, és én is szerethetném, mert akkor megnyugodnék, tudom. Szerinted megkapom még az élettől a szerelmet? Könnyeit törölgetve mondta el bánatát és én nyugtattam és szívből kívántam, találja meg a boldogságot. Különbem tanúsíthatom, óriásaikat tud az asztalra ütni. Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt, amit keres, és boldog mosoly legyen a héten is mindenki arcán. Legyen szép hetünk és szeressünk, mert szeretni jó! Csók és csoki, mindenkinek millió puszi. Huba
Aki másokkal foglalkozik....
Napi bölcseletem: Aki másokkal foglalkozik, annak kevesebb ideje marad önmagára. Aki sokat foglalkozik a környezetében élők életének megkeserítésével az előbb, utóbb magányra ítéli magát. / Huba/ Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Végre megteltek a terek emberekkel. Kevés üres padot lehet manapság találni. Ez csodás! Egyre többen élvezik a csodás időt és töltődnek fel az éltető napsugarakkal. Most, még az is sétára indul aki egész télen ki sem mozdult. Vannak olyanok, akik most kelnek életre, mert úgy érzik eljött az ő idejük. A közeli házban is él egy hatvanas évei közepén járó nő, aki megkeseríti a lakók életét. Télen nem nagyon tud borsot törni mások orra alá, de ilyenkor újabbnál, újabb kis csínytevéseket talál ki. Néha, tettei olyan gyerekesek, hogy szavakat sem lehet rá találni. A virágcserepekből kiszedi a földet, és a korláton át, az udvarra szórja. Szorgos kis asszonykának beállítva magát, takarítja a házat. Na, nem azért mert ez a dolga. Azért teszi, hogy ezzel is kellemetlen perceket szerezzen. Jó kis samponos, vagy nem tudom milyen vízzel mossa fel a folyosót azért, hogy csúszkáljanak a lakók. Rengeteg módját alkalmazza annak, hogy ne érezzék jól magukat a lakók. Ismerősök elmesélték, hogy volt olyan, hogy akkor záratta el a vizet, mikor a szomszédasszonya befestette a haját. Az, volt számára a boldogság, hogy látta a síró nőt, mert az nem tudta lemosni a festéket és félt attól, hogy károsodik a haja. Sajnos, vannak ilyen emberek, de előbb, utóbb kiközösítik az ilyen embereket, és senki nem fog szóba állni velük. Arra, már nem is merek gondolni, hogy mit kell majd átélnie akkor, ha esetleg segítségre lenne szüksége, de mindenki elfordul majd tőle. Ismerek több olyan embert, kinek a gonoszkodás töltötte ki az életét, és olyan lelki fájdalmakat élt át, ami a testi fájdalomnál is maróbb volt, mikor rá kellett döbbennie, hogy senkitől egy jó szót sem várhat. Tudom, a magány szörnyű, és nehéz napról, napra úgy élni, hogy nincs kihez szólni de talán lehetne másként is élni. Csodálatosan szép dolgokkal is el lehetne tölteni az időt. Próbáljunk meg úgy élni, hogy ne bántsunk meg másokat! A napokban találkoztam egy régi munkatársnőmmel. Alig ismertem meg. Óriási változásokon ment át mióta nem láttam. Arca, tiszta mosoly volt és látszott rajta, hogy elégedett az életével. Na, nem volt ez mindig így. Ő, volt az aki többet sírt mint nevetett. Hol, hízókúrán volt, hol fogyókúrázott. Soha nem volt elégedett sem magával, sem a sorsával. Mindig, mindenkinek meg akart felelni. Képes volt egy sértő mondattól kiborulni és napokig sírni. Akkoriban, sokat beszélgettem vele és próbáltam meggyőzni arról, hogy élje a saját életét és ne foglalkozzon azzal, hogy mások mit mondanak róla, mert úgysem tudunk mindenkinek megfelelni. Nem tudtam meggyőzni arról, hogy a saját életének csak ő lehet a kovácsa. Most ,viszont nagyon meglepődtem, mert egy csodálatos nőt láttam. Egy kávé mellett el is mesélte, hogy mi váltotta ki a változást. - Tudod Huba, évekig szenvedtem. Nem tetszett a testem, a hajam. Soha, nem éreztem jól magam a bőrömben. Mikor, meghíztam akkor örökké lelkiismeret furdalásom volt ha ettem egy falatot. Az élet szenvedés volt számomra. Nagyon elkeseredett voltam. Egy napon, viszont nagy lélegzetet vettem és azt mondtam, hogy ez nem mehet így tovább, hisz így az életem mit sem ér. Vagy, megpróbálok boldogan élni vagy feladom az egész életet. Én a boldogságot választottam. Nem mondom, hogy egyszerű vállalás volt, mert teljesen át kellett programozni a gondolkodásomat, de megérte. Ma már elfogadom magam és nem érdekel, mit mondanak mások. Úgy élek, hogy nekem jó legyen. Ma már tudok örülni egy jó kajának is és nincs lelkiismeret-furdalásom, ha megeszek egy sütit. Csodás az élet. Csupán azt sajnálom, hogy nem hallgattam rád és nem gondolkodtam el előbb azon, hogy hogyan is lehetnék boldog. Az ilyen találkozások mindig boldoggá tesznek, és igen, a sorsunk a saját kezünkben van. Kívánom, hogy legyen csodás hetetek. Minden olyan legyen, amilyennek megálmodjátok. Találkozunk egy hét múlva. Csók és csoki! Mindenkinek ezer puszi. Huba Hetvenen túl Napi bölcseletem: A szeretet kortól függetlenül csodákra képes. Kézcsókom Hölgyeim! Baráti kézfogásom Uraim! Szép az idő. Mosolygott ránk a nap egész hétvégén. Remélem, boldogok voltatok Ti is nagyon, és csak csodát láttatok mindenben, ami körülöttetek volt. Szép az élet, én mondom, csak észre kell venni és, ami a legfontosabb a mai nehéz világban, kénytelenek is vagyunk megkeresni minden napban a csodát, mert, ha nem, lelkünkre telepszik a gond és felemészt. Egyszerűen megeszi a gond a lelkünket, mint szú a fát. A hétvégén átnéztem a levelezéseimet is. Nem mondom, meglepődtem nagyon, mert eddig valahogy szerencsésnek érezhettem magam, hisz elkerültek a reklámok, a hirdetések, de most több mint ötven levéllel bombáztak egyszerre. Na, mondom, ez maga a Kánaán. Megtalálható itt minden előnyös ajánlat. Vehetek csoda krémet, ami simít, puhít mindent. Főzhetek egyszerre egy teljes háromfogásos ebédet, és nem is kell beleraknom szinte semmit, csak, ami kezem ügyébe kerül éppen, de tornázhatok, jógázhatok, vagy meditálhatok, vagy akár fára is mászhatok, ha unom már a sok ajánlatot. Nem semmi, én mondom. Csoda egy világban élünk, mert megpróbálnak nekünk mindent eladni és gyorsnak kell ám lenni, mert csak ma, és utoljára, és soha vissza nem térő és sorolhatnám még. Na, de a legérdekesebb az volt, mitől egyből borsózni kezdett a hátam. "Kedves Huba! Még, ma randizhatsz az álmaid pasijával!" Csodás! Ekkora lehetőséget. Nem is tudtam, hogy ez nekem jó lenne. Na, de édes bogaram, vagy uram, aki ezt küldte, legalább egy pillantást vetnél a nevemre, mert én nővel szeretnék randizni, ha megengeded és fiúkat, csak akkor küldjél nekem, ha ezt kifejezetten kérem, de boldogulok egyedül is. Hála égnek, még van bennem annyi spiritusz, hogy megszólítsak egy hölgyet, aki felkelti az érdeklődésemet. Szóval, kapható minden, még az is, ami álmodban sem jutna eszedbe. Én, most egy beszélő, zenélő, világító, simogató lábtörlőt szeretnék, ami köszöntene, mikor hazaérek, és fénnyel örülne nekem és megmasszírozná a lábam, mielőtt a lakásba lépek, na és tisztítsa meg már a cipőmet is, ha ráér, mert így lenne teljes a kép. Ja, és még egy! Ha olyan vendég csengetne ajtómon, akit nem szívesen látok, azt küldje már el a melegebb éghajlatra, ha lehet. Nem tudom, ezt a csoda lábtörlőt hol tudnám beszerezni, de üzenem minden reklámot küldőnek, hogy legközelebb csak akkor írjatok, ha a fenti termék nálatok már kapható. Addig nem kérek több levelet. A héten olvastam egy cikket, amiben hosszas munka után megállapították, hogy aki kiegyensúlyozott szexuális életet él, az boldogabb és az élet minden területén jobban teljesít. Hú! Ez, aztán a napi robbanás, hisz ezt fél perc alatt megmondtam volna én is, meg Te is. Nem nehéz. A normális élet természetes velejárója. Még jó, hogy jobban érzem magam, ha boldog szeretkezésben van részem, hisz termelődik a boldogság hormon. Ellenkező esetben pedig jó, hogy nem érzem jól magam, ami kihat a munkámra, a hangulatomra és az egész életemre. Nem tudom, erre a kutatásra miért nem engem kértek fel. Tuti, ezt én is bebizonyítottam volna. Szeretni kell, gyerekek, szívvel és tettel is és akkor még a porszem is ragyog a vén zongorán. Nincs zongora? Képzeld oda! Abban az állapotban, mikor két test boldogan forr össze, minden elképzelhető, még egy vén zongora is, amin megül a por ugyan, de mégis ragyog és szép fülednek, lelkednek tetsző dallamot játszik, még akkor is, ha minden billentyűje mozdulatlan. Láttam a hétvégén egy idős házaspárt a szigeten. Csodálatos érzés volt őket nézni. Leterítették a kis plédet. Elővették a kis piknik kosarat, majd szépen megterítettek és falatozni kezdtek, de nem ám akárhogy. A néni csippentett egy falatot, és a bácsi szájába rakta, és minden egyes falatnál megsimogatta az arcát és puszit nyomott rá. A bácsi szeme csillogott és arca mosolygott. Mikor befejezték a falatozást, a bácsi a nénit átölelte és simogatta arcát és puszit adott a nyakára. Ritkán látok ilyet és ilyenkor boldog a lelkem, mert látom, milyen boldoggá tud tenni a szeretet és nem korfüggő, mert hetven felett is van élet. Én azt kívánom, legyen nagyon boldog és szép hetetek, csak szép dolgok történjenek Veletek. Szeretetben gazdag szép hetet. Csók és csoki. Csókolok minden édes kicsi kacsót! Huba Ki a boldogabb? Napi bölcseletem: Az, hogy valakivel élsz és teljesíti kérésedet, vágyaidat, az még nem boldogság, még akkor sem, ha azt érzed, boldog vagy. Az igazi boldogság akkor születik, ha az, akivel együtt élsz, a társad, a Te másik feled. /Huba/
Édes, drága Hölgyeim, kézcsókom mindenkinek! Baráti kézfogás az Uraknak! Csendes hétvégém volt. Olyan pihengetős. Ebből fakadóan olvasgattam itt, az oldalon is. Többek között Jenő leveleit. Mit mondjak? Már ne is haragudj, Jenőm, de megérdemled sorsodat, mert mit mond emberünk? Kell egy nő, aki süt, főz, mosogat, jó az ágyban, aki úgy táncol, ahogy a Jenőnk akarja. Na, és ami a legfontosabb! Legyen csendes, bólogató és párja számára adja meg a szabadságot. /Kocsma, szórakozás, nők./ Hú! Nem semmi! Ez lenne egy kapcsolat? Kifacsarom a másikat, én meg élem világomat? Jenő! Ébredni kéne, mert szomorú, hogy ennyi év után sem jöttél még rá arra, hogy nem ez a boldogság! Úgy elképzelem emberünket, vasárnap délután, mikor a háromfogásos ebédet elfogyasztván letelepedik a süppedős fotelba, kezében a távirányítóval és kapcsolgatja a tévét. Majd, pocakját megsimogatva, kikiabál a konyhában mosogató párjának, hogy hozzál már egy hideg sört, anyukám! Erre, anyukám ugrik, de közben még kinyitja a mosógép tetejét, mert lejárt a mosás, és tejet tölt a cicák tányérjába, kezében tartva az üveg sört, miközben bekiabál Jenőnek: megyek már, apukám! De, jön a válasz is, siess, mert szomjan halok. Erre, anyukám még gyorsabban végzi a teendőit, hogy minél előbb apukám kezébe adhassa a sört és futva, a küszöbön szinte átesve, megérkezik apukám foteljához. Átadja a sört, mire: anyukám, masszírozd már meg a lábam, mert úgy elmacskásodott és anyukám masszíroz, majd tereget, mosogat. Mikor, mindennel készen van, már este hét. Leül kicsit Jenő mellé, aki pont a meccset nézi és szurkol vele egy ideig, bár fogalma nincs, ki, kinek adja a labdát és miért, de szurkolni kell, majd a meccs vége előtt úgy húsz perccel a fürdőszobába vonul,, hogy meccs végére illatosan, mint egy szexbomba, párját ágyba csábítsa. Nincs fáradtság, mert nem lehet, hisz a Jenő szeretni akar és szeret, minek végén emberünk mit is mondhatna mást, mint azt, ugye, anyukám, neked is nagyon jó volt! Nem kérdezi, kijelenti határozottan, mert ő tudja, anyukám boldog. Na, ez az élet. Tudom, sok ehhez hasonló kapcsolat van, mert hallok történeteket, de Uraim! Gondolkozzunk már el kicsit! A velünk élő nő nem robot. Ő, is egy ember és érez. Én, amondó vagyok, hogy, ha szeretünk egy nőt és az érzi is ezt, akkor a fentieket mind megkapjuk, de még édesebb lesz, mert szeretetből, szerelemből fakad. Hasznos a tükör és van, akinek gyakran meg kéne állni előtte. Az embernek társra van szüksége és nem cselédre, mert hiába elégül ki testi vágyad, ha lelked nincs ápolva, soha nem leszel igazán boldog!
Más! Szombaton délelőtt összefutottam a Rózsika nénivel. Szegény, két nagy szatyorral egyensúlyozott a lépcsőn, mert a lift elromlott. Az is, mikor romoljon, el, ugye? Tuti, hétvégén! - Rózsika néni! Nagybevásárlás volt? - Muszáj volt, fiam! - Nem ért volna rá hétfőn, mikor már van lift? - Nem, fiam, mert most van leértékelés. Nézd, mennyi mindent vettem! Úgy örülök neki. Én, bekukkantottam a szatyrokba, amelyek tele voltak sárga címkés termékekkel. Volt ott minden. Kávé, kenyér, liszt, felvágott, csak egy bibi volt. A szavatosságuk szombaton lejár. - Rózsika néni! Mind megeszi ma, amit vett? - Ó, dehogy, fiam! Elég lesz egész hónapra. - Ezt, bizony ma el kell fogyasztani, mert lejárnak! Szegény, nézett rám és majdnem sírt, mert rengeteg pénzt dobott ki az ablakon. Nézzük meg a dátumokat a vásárlás előtt. Fontos! És az is fontos, hogy idős ismerőseinknek segítsünk eligazodni ebben a világban. Figyeljünk egymásra, és vigyázzunk mi is az egészségünkre. Ezért fizetés előtt mindig nézzük meg a lejárat dátumát. A héten két volt osztálytársammal (nők) is összefutottam. Olyan volt, mintha osztálytalálkozó lett volna. Megismertem két sorsot és azon gondolkodtam, kinek volt boldogabb élete, mert, hogy most boldogtalan mindkettő, az tény. Mari, első szerelméhez ment hozzá. Két gyerekük született és sok-sok évet töltött boldogtalanságban. Férjével a kapcsolata, hasonlított a Jenőnél vázoltakra. A nagy szerelem véget ért és elváltak. Most egyedül neveli a két gyereket Zsuzsi idősebb pasihoz ment, jóval idősebbhez, és úgy élt, mint egy királynő. Megkapott mindent, amit csak akart, de gyere nem születhetett. Soha nem volt szerelmes, nem is tudja, milyen az. Most dobták, mert kicsit öregedett és fiatalabb vette át a helyét. Egyedül magányosan él, mert gyerek nem volt és nem is lehet. Szerintetek ki volt boldogabb? Gondolkodjatok el rajta a héten, ha van időtök, de közben azért legyetek nagyon boldogok! Öleljétek át azt, akit szerettek, és öleljen benneteket az, akit szeretnétek, hogy öleljen. Legyen szép hetünk! Csók és csoki, sok-sok puszi! Huba A sors behúzza a féket Napi bölcseletem: Ne rohanj folyton, mert az élet egyszer úgy is megállásra kényszerít, de lehet, hogy akkor már késő. Törődj kicsit többet magaddal és azokkal akiket szeretsz, mert véges az élet és nehogy késő legyen rádöbbenni arra, hogy eddig, még nem is éltél csak léteztél. / Huba /
Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim!
Köszönöm a sok kedves érdeklődést és azokat a jókívánságokat amelyben azt kívántátok, hogy minél előbb gyógyuljak meg. Úgy érzem a sok szívből jövő jókívánság legyőzte a vírusokat. Köszönöm mindenkinek. Igaz még kicsit rossz a közérzetem de ez már hanyagolható. Furcsa az élet én mondom. A minap mikor találkoztam az egyik Barátommal, arról beszélgettünk, hogy szeretnénk e tudni, hogy meddig fogunk élni. A Barátom azt mondta, hogy ő, nagyon nem szeretné tudni. Én kicsit gondolkodtam a dolgon és azt válaszoltam, hogy igen ha tudnám, hogy hány évem van még hátra akkor talán sok mindent másként csinálnék a hátralévő életemben. Meggyőződésem ugyanis, hogy akkor a dolgok sorrendisége felcserélődne az életemben. Hosszasan beszélgettünk erről és nagyon érdekes, gondolatokat váltottunk. Mi játszottunk a lehetőséggel, úgy ahogyan sokan mások is eljátszottak már ezzel a gondolattal. Miért mesélem most mind ezt el? Talán azért, mert szomorú vagyok és nem tagadom nehéz a könnyeket a szemeimből eltüntetni. Nézzétek el nekem, hogy ma nem tudok vidám lenni, de ma kaptam egy olyan hírt, ami nagyon szomorúvá tesz, és annyiban kapcsolódik a fenti mondataimhoz, hogy van akinek már nem a gondolattal kell játszania, hanem a ténnyel kell megbarátkoznia, de lehet? A másik barátom aki közel van az ötvenhez, ma azzal hívott hogy, meg fogok halni. Először viccnek gondoltam az egészet, mert szoktuk egymást néha húzni, de ez most komoly volt. - Bemenni, úgy tudsz a kórházba, hogy arra számítasz, majd segítenek a bajodon, és azzal jössz ki, hogy van nálad ugyan egy csomó recept, de azt sem tudod minek, hisz nem csak receptet kaptál, hanem diagnózist is és megtudod, hogy jövőre már biztosan nem látod a tavaszt. Szedd a gyógyszert és talán enyhül a fájdalmad, de időt már ne kérj, mert úgysem kapsz. – mondta fájdalmasan a telefonba. Szinte leírhatatlan amit érzek, de mit érezhet ő aki tele volt tervekkel, vágyakkal és nagyon hitte, hogy most talán kicsit majd rámosolyog a szerencse. Sajnálom őt nagyon, mert nem volt könnyű élete. Most volt valami fénysugár, hogy talán sikerül, de nem. Már nincs idő! Bekebelezte a betegség és nem kegyelmez. Tudjátok azért is könnyes a szemem, mert tudom volt olyan időszaka mikor csak kenyérre tellett neki és közben arról álmodozott, hogy mit meg nem adna egy pörköltért. Ette az üres kenyeret, hideg csapvízzel és majd megszakadt a szívem. Mit érezhet ő? Soha nem fogom megtudni, mert az érzelmeiről soha nem beszél. Ezer és ezer kérdés vetődik fel bennem, és keresem rá a választ. Intő és figyelmeztető jel ez, mikor hasonló helyzetekről szerez tudomást az ember, mert szinte kiállt felénk ilyenkor az élet. Kiállt, hogy vedd már észre, hogy mi a fontos az életben és szeress amíg lehet. Vedd már észre, kiálltja, hogy nem az örök rohanásban van az élet lényege, értelme, mert addig rohansz megállás nélkül, míg eljön az utolsó óra és rádöbbensz, hogy nem is éltél. Amit szerettél volna azt nem valósítottad meg, és aki megérdemelte volna a szeretetedet azt nem is szeretted úgy ahogyan kellett volna. Kimondatlan szavak halmazával távozol majd. Olyan szavakkal amelyeket ki kellett volna mondani. Ne rohanj Ember! Gondold át életedet és élj a szeretet fényében úgy, hogy Te is szeretetet adsz. Sajnálom, hogy szomorúra sikeredett e heti kis jelentkezésem, de az élet olykor adja a témát és nem lehet elmenni mellette. Azért egy kis mosolyt varázsolok arcotokra így a vége felé. Egy édes kis szívet melengető mosolyt. Tegnap délelőtt olyan csodálatos idő volt. Így nem hagyhattam ki egy kis sétát. A betegség miatti bezártság után valami csoda volt. Kicsit megpihentem a parkban és néztem az embereket és a csodálatos virágokat, amelyek rendezett virágágyásokban gyönyörködtették a szívet és a lelket. Sok apró kis gyerek is futkározott a parkban. Feltűnt egy kis srác, ki olyan 2-3 éves lehetett. Talán azért szúrtam ki őt, mert volt valami kedves a túlsúlyos mozgásában. Sokáig nézegette a virágokat, majd anyja óvó tekintetét figyelte. Láttam rajta, hogy vár valamire. Arra várt, hogy az anyai tekintet ne rá szegeződjön, mert miután az anya elfordította a fejét, már akcióba is lépett. Gyorsan leszakított egy szál sárga virágot és egy vele egykorú barna hajú kislányhoz sietett. Mondott neki valamit, majd átadta a virágot egy gyors puszi kíséretében. Aranyosak voltak nagyon. Talán, ők boldog felnőttek lesznek, kikből nem hal ki a szeretet. Kívánom, hogy kapjatok Ti is Hölgyeim a héten virágot és csókot. Férfi társaim, Ti pedig szerezzetek egy száll virággal boldogságot annak, akit szerettek és ez által Ti is boldoggá váltok. Csodás hetet mindenkinek. Legyen olyan hetetek amilyet szeretnétek. Csók és csoki, mindenkinek ezer puszi. Huba Anyák napja előtt Napi bölcseletem: A gyerekek szíve tele van őszinte szeretettel, igazi érzésekkel. Olyan jó lenne ha az évek mullásával sem halványulna ez bennünk, mert akkor boldogabb világban élnénk. /Huba / Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Lassan vége az áprilisnak és itt a május, ami már tele lesz szerelemmel. Közeledik anyák napja. Az a nap mikor köszöntjük azt ki szívünknek oly kedves. Köszönetet mondunk annak ki felnevelt, óvott, féltett, ki megtanított szeretni, ki elnézte és nézi minden hibánkat. Ki úgy szeret minket ahogyan vagyunk és számára mi vagyunk a legszebb a legokosabb. Köszöntöm Édesanyámat és köszöntök minden Anyukát. Megérdemlik Ők a virágot a törődést, mert soha nem tudunk annyi időt velük tölteni amennyit megérdemelnének. Azt, mit Tőlük kaptunk azt soha nem tudjuk visszaadni. Kívánom, hogy legyen minden anya és gyerek számára is csodálatos e nap és az év minden napja. Van aki szeretné magához ölelni az anyukáját, de már nem teheti. Nehéz percek ezek, de Ők mindig velünk vannak. Fentről figyelnek és vigyáznak ránk, mert szeretetük soha el nem múlik. A kis Luca, a negyediken már hetek óta elmélyülten dolgozik. Amúgy egy beszédes, pörgős kislány, de már napok óta csak a szobájában van. Az íróasztala pont az ablak alatt van. Így, gyakran látom őt ha felpillantok. Mindig ki-ki szokott nézni az ablakon tanulás közben és int ha meglát. A napokban viszont nem igen nézegetett ki. Péntek délután futottam össze vele mikor is elmondta, hogy nagy munkában van. – Tudod, ceruza rajzot készítek anyának és a nagyinak. Azzal, szeretném őket meglepni anyák napján, hogy lerajzolom őket együtt úgy, hogy arcukon ott van az a megnyugtató, simogató mosoly. Nagyon szeretem őket. – és már futott is. Aranyos kis történet szemlélője lehettem a héten. Csodás idő volt. A parkban is sok idős ember pihent. A homokozó tele volt mosolygós gyerekekkel. Az egyik padon egy hajléktalan aludt. Látszott, hogy egy ideje már az utca az otthona, de ruházatába még nem égett bele a hajléktalan lét illata. Két szőke kislány rollerezett arra. A nagyobbik olyan hét nyolc éves lehetett, a kicsi olyan négy – öt éves. – Nézd anya, egy hajléktalan! Szegény, de legalább már nem fázik mert meleg van. Nem is olyan mint egy hajléktalan, mert elég tiszta a ruhája. Biztosan nem lehet kényelmes ez a pad. – hadarta a nagyobbik. A kicsi hallgatott, majd hosszas töprengés után megkérdezte az anyukáját. – Anya! Lehozhatom neki a takarómat? Én úgy sem fázok, és amúgy is két takaróm van. Körülbelül félóra múlva a két kislány óvatosan betakarta a padon alvó hajléktalant egy meleg takaróval. Talán, azért mert tudatosan a szép dolgokat kerestem a múlt héten és kerültem a negatív hatásokat, talán ennek köszönhetően találkoztam egy aranyos kis nénikével. Az egyik metró kijáratnál kínálta eladásra a szép orgona csokrokat. Nem volt tolakodó csak mosolygott mindenkire. Beszélgetni kezdtem vele és természetesen vettem is a csodás virágból. Ezzel egészíti ki kis nyugdíját. Ezt gondoltam még mielőtt bármit is mondott volna, de mikor korát megtudtam akkor nagyon meglepődtem, mert tele volt energiával, szeretettel. 89 éves most. Senki nem mondaná meg. Nagyon hálás volt a vásárlásért. Mikor mondtam, hogy milyen fiatalos és soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idős, akkor így válaszolt: – Muszáj tartanom magam, mert a fiamnak szüksége van rám. Nagyon beteg. Többször műtötték és egyedül csak én vagyok neki. Gyakran elfáradok az igaz, de mindig erőt ad az, hogy a fiam miatt még élnem kell. Nem tudom mi lesz vele ha én meghalok. Nincs annál nagyobb fájdalom mint saját gyerekünk szenvedését látni. Úgy szeretném, hogy meggyógyuljon, de tudom ez már lehetetlen. Sokan furcsán néznek rám, hogy itt állok, de nem tudják ők, hogy most is gyógyszere kell a pénz, de nem kesergek itt magának, hisz mindenkinek megvan a maga baja. – aprócska kis könnycseppek jelentek meg szeme sarkában. Letörölte a könnyeket, majd mosolyogva folytatta. – Szeretem a virágokat nagyon. Beszélgetni is szoktam velük, és tudja, hogy értik ám? Olyan szépen virágba borultak, hogy csak na. Meglátja öröme telik magának is majd benne, de ne sajnálja a vizet ettől a kis csokortól, mert szereti a vizet. Az orgona csodás, és illata belengi a szobát. Mikor ránézek a csokorra a néni arcát látom, ami tele volt anyai szeretettel. Minden anya lelke aggódással tele ,és oly sok szeretet van bennük, hogy néha el sem hisszük. Kívánom, hogy legyen csodás hetetek és töltsetek feledhetetlen perceket azzal, ki mindennél jobban szeret benneteket. Boldog, mosolyban és szeretetben gazdag hetet kívánok. Csók és csoki, mindenkinek ezer puszi. Huba Barátságról szóló gondolatok Napi bölcseletem: A barátság csodálatos dolog, de soha ne keverd össze a szerelemmel. Add meg párod számára a szabadságot, ne kötözd le a szárnyait, mert, ha szeret, akkor úgyis Te vagy számára a legfontosabb. Abban, az esetben pedig, ha nem szeret, hiába betonozod be, úgyis elrepül. A féltékenységgel ne öld meg a boldogságot. /Huba/
Csókolom édes kis kacsótokat! Baráti kézfogásom uraim! Egy hete találkoztunk, de komolyan mondom, egy évnek tűnt. Jó veletek lenni. Május elsején be akartam ugrani, mert gondoltam, megosztok veletek egy-két történetet, de aztán meggyőztem magam, hogy, nem juthatok minden nap szóhoz. Nőkkel vagyok körülvéve. Nem tudok olyan helyre menni, hogy ne nő legyen a főnököm, de nagyon szeretem őket. Így, pihentem e ünnep napon és az a téma jutott eszembe, hogy beszélgethetnénk a barátságról, a különböző nemek között. Jaj, már hallom is az igeneket, meg a nemeket. Tudtam, hogy ez egy darázsfészek. Sokan úgy vallják, nő és férfi között nem lehet barátság. Van, aki másként látja, mert szerintük ez egy működő valami. Ismerek ilyeneket is, meg olyanokat is. Én, másról nem beszélhetek, csak arról, amit én gondolok. Szerintem létezhet. Ha, most azok közé tartozol, akik másként látják, akkor se haragudj meg rám, mert azért vagyunk így együtt, hogy megbeszéljük a dolgokat. Szerintem egy a lényeg, különítsd el a barátságot és a szerelmet és soha ne keverd össze. Ez, a barátság téma úgy jutott eszembe, hogy szerdán felhívott Zsuzsa és sírt a telefonba. Nagyon el volt keseredve és néhány baráti szóra volt szüksége. Zsuzsa a barátom és nem több. Régóta ismerem őt, még a gímiből. Soha nem akartam ágyba vinni, de szeretem őt. Gyakran ott van a gond, hogy mikor kimondod azt, hogy szeretem, akkor sokan egyből bekeverik a jelentését a szerelemmel, vagy a szívvel. Jó vele beszélgetni, mert ő is másként látja a dolgokat, meg én is. Ő, elmondja női szemmel, hogyan látja, én meg a férfi változatot. Sokat segítettünk már egymásnak. Egy kis presszóban találkoztunk, ahol hosszasan elbeszélgettünk. Finom kapucsínót kértem neki, mert tudtam, a fájdalmát enyhíti. - Na, mondd, mi a gond, szívem? - szegeztem neki a kérdést. - Dagadt vagyok, és nem kellek senkinek! A férfiak tekintete lepattan rólam és ez zavar. - Édes kis bogaram, nem minden a külső! - Ecseteltem neki, de, hogy lelkét még jobban megnyugtassam, javasoltam, menjen fodrászhoz. Na, nem mintha valami gond is lett volna a frizurájával, de tudom, a nőkkel egy fodrásznál eltöltött délután csodát tesz. Egyből magabiztosabbá és mosolygósabbá válnak, mikor felfrissült frizurával az utcára lépnek. Ez, a gondolat már tetszett neki és kezdett mosolyogni. Majd, megfogtam a kezét és szemébe néztem és a következőket mondtam: - Nem lehet akadály egy kis háj, mert nem más az édes, mint báj. Az arcod ragyogó, tested vonzó, lazíts, kérlek, Te kis elragadó! Megnyugodott, és én boldog voltam, hogy segíthettem, mert a barátom és számíthatunk egymásra. Így is lehet. Hallom szavadban a kérdést, hogy könnyű nekem, mert nem vagyok nős, így azt csinálok, amit akarok. Persze, ha nős lennék, akkor fülem, farkam behúznám, és nem barátnőznék. Na, a válaszom az, hogy, ha megnősülnék, a barátság akkor is marad. Sok esetben az a gond, hogy a házastársak között a féltékenység megmérgez mindent. Azért, mert egy nővel beszélgetek, vagy segítek neki, esetleg lelkem kitárom, még nem csalom meg a feleségem, ha akarnám, akkor meg úgy is megtalálnám a módját, hogy megtegyem és hidd el, így van ezzel mindenki. Kicsit több bizalom a másik felé, az kéne és akkor sokkal boldogabbak lennénk, és nem harsognánk oly gyakran azon mondatokat, hogy tudom, hogy megcsaltál, stb. Értelmetlen, mert akit szerelemmel szeretünk, az máshol van a szívünkben. A fő gond akkor van, mikor a pár egyik tagjának vannak ellenkező nemű barátai, mert számára ez természetes, de társának nem engedi, hogy legyen, mert az nem való és olyan féltékeny, hogy partnerét még a wc-re is elkíséri, nehogy titokban telefonáljon. Na, tudod, ez gáz. Az, ilyen ember nagyon önző és egy ilyen ember mellett soha nem lehetsz boldog, mert bekebelez téged és elveszi a szabadságodat. Hidd el, aki szeret, az szeret és nem a másik nem iránti szexuális vágy miatt van ellenkező nemű barátja. Sokan azzal érvelnek, hogy azért nem lehet nő és férfi között barátság, mert az egyik mindig érzéseket táplál a másik iránt. Van ilyen is. Mikor, az egyik fél többet szeretne a barátságnál, de tudja, soha nem kapja meg. Erre, is elmesélek egy történetet, ami ékes bizonyíték arra, hogy így is működik a barátság és boldog benne mindkét fél. Erzsó és Pista úgy voltak barátok, hogy Erzsó szerelmes volt, de Pistában soha nem ébredtek ilyen érzések, viszont barátnak soha nem tudott volna Erzsónál jobbat találni. Közös programokat szerveztek és felszabadultan nevettek, megoldottak sok-sok problémát és boldogok voltak, mert hiába dobbant nagyokat Zsóka szíve minden alkalommal és tisztában volt azzal is, hogy nem lesz övé Pista, de a találkozás olyan örömmel töltötte el, hogy megváltoztatta egész életét. Örült a találkozásnak, örült minden percnek. Ők, már húsz éve barátok. Azóta, mindketten már házasságban élnek, de a barátság maradt. Ők szerencsések voltak, mert a házastársak elfogadták a barátságot és sok közös programot is szerveznek, de megadják a lehetőséget arra, hogy, ha Erzsó és Pista úgy szeretné, elvonuljon egy kávéra és én mondom, mert láttam, boldogok. Mind a négyen. Tudom, reggeltől estig lehetne még boncolgatni a témát és ez itt ezzel nem is ért véget, annál is inkább, mert magával hoz egy másik kényes kérdést, a féltékenységet, amit megint lehet boncolgatni. Úgy érzem, lesz még témánk egy darabig. Még ezt elmondom, aztán már nem tartalak fel, mert tudom, neked is drága az idő. Szombaton randiztam egy kis vörössel. Ez volt az első személyes találkozásunk. Nem tagadom, izgultam is kicsit. Felöltöztem szépen, hogy külsőmmel is elvarázsoljam a hölgyet. Miért, miért nem, a fehér inget öltöttem magamra és nagyon akartam, hogy szerencsém legyen és szívét meghódítsam. Éreztem, hogy sikerülni fog és ebben megerősített az is, hogy egyszer csak egy galamb a szerencse pecsétjét a vállamra ejtette. Nem voltam boldog, mikor észleltem a dolgot, de mikor a kis vörös királynő meglátott, csak mosolygott, így jól sikerült minden, csak azt nem tudom, hogy a galambnak, vagy magamnak köszönhetem. Szeressétek egymást, én mondom, mert ez a legjobb a világon. Feledjétek a gondokat és ne legyetek bánatosak. Nevessetek sokat. Szép az élet, hisz süt a nap. Ragyogó szép hetet mindenkinek! Csók és csoki, és mindenkinek millió puszi! Üdv az uraknak! Huba A szavaknak gyógyító ereje van
Napi bölcseletem: Minden napnak meg van a szépsége, vedd észre! Szánj időt arra,hogy megbeszéld a problémákat azzal, aki fontos neked, és akit szeretsz!
Kézcsókom Drága Hölgyeim! Üdv Uraim!
Köszöntelek nagy szeretettel benneteket! Remélem, sokat öleltetek és szerettetek a hétvégén és mosoly volt arcotokon. Én a héten sok ideges emberrel találkoztam és voltak néhányan, akik sírtak. Mindenki az időjárásra fogott mindent, amit csak részben értek meg. A betegek tudom, nehezen viselik, ami érthető, de az egészségesek is erre fognak mindent. Olyan, sikk lett mostanában az időjárásra panaszkodni, pedig hidd el, rajtad múlik, hogy milyen napjaid vannak. Gondolj bele, mikor örülsz és boldog vagy, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy kint esik, vagy süt a nap, mert átjár a boldogság. Na, ugye, hogy igazam van? Tudom, nem könnyű mostanában az élet, és pont ezért kell találni mindig valamit, ami boldoggá tesz. Olvass egy jó könyvet, ami által oda utazhatsz, ahová kedved tartja. Nyugodtan olvass romantikus könyvet és, ha úgy érzed, ne tartsd vissza a könnyeidet. Mikor gondjaid tornyosulnak feletted, gondolj arra, hogy más is volt, vagy van ugyan ilyen cipőben és túlélte. Jusson eszedbe, hogy neked dolgozik az idő és egy hónap múlva a mostani probléma csak emlék marad. Na, megérte stresszezni? Tedd meg az ügy érdekében, amit tudsz, de, ha nem tudsz dolgokon változtatni, hidd el, kár dilizni, mert megkeseríted saját és környezeted életét is. Tudom, most fejedhez kapsz, hogy mi történt ezzel a Hubával, egyből azzal kezdi az egészet, hogy osztja az észt. Nem akarok én osztani semmit, csak szeretném, ha boldog lenne mindenki. A héten pedig sokat gondolkoztam dolgokról, mivel sokat esett az eső. Na, ne nevess, mert tudod, akkor lehet igazán ellazulni és meditálni, gondolkodni, mikor egy esős napon leülsz a szobában egy fotelbe és körülötted csend van, csak az esőcseppek kopogását hallod az ablakpárkányon és ez segít abban, hogy ellazulj. Próbáld ki egyszer! Nagyon jó. A napsütést én is jobban szeretem, de az esőcseppekben is meglátom a szépet, mert a földnek, a növényeknek szükségük van az éltető vízre, így én is örülök, ha esik, mert szeretem a természetet.
Kedden a Gyula kollégám oly idegesen érkezett, hogy forrt körülötte a levegő. Dühösen csapta le a táskáját és a „fene egye meg az egész házasságot”, mondta. - MI a gond, Gyulám? Tudok segíteni? - Léptem oda hozzá. - Ó, ne is kérdezd, mert szét vet a méreg! A fene érti a nőket! Tíz éve vagyok házas, de még ma sem értem mindig a feleségemet. Olyan, mintha két nyelven beszélnénk és sokszor a szótárban sem találom a fordítást. - Na, csillapodj, kérlek, mert szét vet a méreg! - Nem tudok csillapodni! Tegnap este hazamegyek halál fáradtan és nincs vacsora, mert az asszony még nem ért haza. Dühömben kivettem egy sört a hűtőből és leültem a tévé elé. Nem esett jól a sör, mert éhes voltam. Jó óra múlva megérkezett a drágám és közölte, bocs, túlóráztam, de hoztam virslit. Én meleg kaját akartam, amit tudtára is adtam, erre „ ne haragudj drágám, nagyon fáradt vagyok” mondta, majd megfőzte a virslit és tormával tálalva behozta, mikor tudja, hogy mustárral szeretem. Látta, hogy nem vagyok boldog, így közölte, „bocs, de a mustár elfogyott, majd holnap veszek”. Leült és jóízűen falatozott, miközben egy órán keresztül ecsetelte, hogy milyen csodás piros ruhát látott. Mondd Huba! Hogy a fenébe lehet egy rongyról ennyit áradozni? Majd, valami miatt hirtelen megharagudott és felugrott. „Te nem akarod meghallani, amit mondok neked!” „De! Pontosan hallom, valami piros rongyról beszéltél és mondd, mit csináljak vele?” „Semmit!” Válaszolta és ott hagyott. Csörögtek a tányérok a mosogatóban rendesen. Ebből tudtam, hogy ideges. Én, még néztem egy ideig a tévét, majd próbáltam közeledni hozzá, de fáj a fejemmel elhárította. Erről, már tudtam, hogy azt jelenti, haragszik rám. Ma reggel is durcás volt és nem tudom, mi a baja. Nekem kéne durcásnak lennem, mert se vacsora, se szex. Te ezt érted, Huba? - Értem! Elbeszéltek egymás mellett. Ő, azt a piros ruhát szerette volna megvenni, de te nem vetted az adást. - Akkor mi a fenének nem mondta meg egyenesen? Mi a fenének kell ezt így körülírni? - A nők már csak ilyenek, de azért lehettél volna vele megértőbb. Főzhettél volna valamit, vagy egyszer vidáman is elfogyaszthattad volna a virslit. Tudod, figyelnünk kell a másikra, ha szeretjük. - Nincs nekem erre időm Huba! - Akkor ne is csodálkozz, hogy ilyen az életed!
Bizony, bizony, Hölgyeim és Uraim! Itt van a probléma, hogy nem figyelünk eléggé a máikra és nem beszélünk meg dolgokat. Higgyétek el, sokkal egyszerűbb, nyugodtabb lenne minden, ha néha leülnétek és megbeszélnétek a dolgokat. Nem lenne bennetek tüske és a kellemes éjszakáról sem kéne harag miatt lemondani. Most őszintén, nem sokkal jobb lett volna, ha Gyuláék is összebújnak? Na, ugye, szebb lett volna minden?
Drága, aranyos, édes Hölgyeim! Ti, pedig ne írjátok körbe órákon keresztül, hogy mit szeretnétek megvásárolni! Férfi agyunk ezt nehezen viseli. Mondjátok meg egyszerűen, hogy láttam egy csodálatos ruhát, ami nagyon tetszik nekem és szeretném, ha megvennéd nekem. Higgyétek el, akkor is megkapjátok és nincs harag, csak mosoly és csók. Próbáljuk megkönnyíteni egymás életét. Egy esős napon, mikor kopog az eső a párkányon, gondolkozz el ezen, megéri. Felismerés Napi bölcseletem: Mikor, úgy érzed maga a pokol az, amiben élsz és ettől már rosszabb nem lehet, akkor jön még egy rosszabb, ami gondolkodásra késztet, hogy mit, hol rontottál el? Sajnos a felismerés gyakran későn érkezik. / Huba/ Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Bízom benne hogy mosolygós, szép hetetek volt. Lassan visszazökkenünk a megszokott rohanó, futó világba, a megszokott kerékvágásba. Kevés időnk jut gondolkodásra, a másik emberre. Hétvégeken azért kicsit meg kel állni és át gondolni dolgainkat, mert fontos hisz életünket könnyíthetjük meg egy, egy ilyen kis elcsendesedett beszélgetéssel, amit önmagunkkal folytatunk. Miért mondom mindezeket? A hétvégén a temetőben jártam. Onnan hoztam az alábbi történetet. Idős hölgy fejfára borulva zokogott. Fájdalmas volt nézni. Egy ideig álltam és azon gondolkodtam, hogy nagyon nehéz lehet idős korban feldolgozni a társ elvesztését, mert a sok együtt töltött év nagyon egymáshoz láncolta őket. Vártam, majd odaléptem a nénihez, hisz ismertek nem tudok csak úgy elszaladni, ha ilyet látok. Vállára tettem kezem és valami nyugtató szavakat próbáltam kipréselni magamból. Nem volt egyszerű. Ő lassan felemelte fejét és egy halvány mosolyt küldött felém. -Tudja, nagyon hiányzik. -Elhiszem. -Még talán mindig élhetne, ha én másként viselkedek vele. Ettől a mondattól nagyon kíváncsi lettem. Vajon mi történhetett, fogalmazódott meg bennem a kérdés, majd gyorsan azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan kérdezzem meg tőle, de hirtelen folytatta. -Tudja, nagyon rossz házasságban éltünk. Sokat veszekedtünk. A Miska ivott. Mindig annak örültem, ha nem volt odahaza. Mindig szívesen elfutottam volna a házasságból, de nem tehettem. Összekötöttek az évek meg a fogadalom, amit több mint negyven évvel ezelőtt tettem. Holtomiglan, holtodiglan. Tudja, amit Isten egybe kötött azt ember nem választhatja szét. Mindig azt kértem a sorstól, hogy adjon, kis nyugalmat mielőtt meghalok, had éljek még néhány boldog évet, mert az elmúlt életem nem volt életnek nevezhető. Kérésem meghallgatásra talált, mert féléve már egyedül élek. Megkaptam, amit akartam, de én még rosszabbul érzem magam, mint eddig. Tudja, azt mondom még a rossz is jobb, mint a semmi. Nincs, akit hazavárjak, sőt már a veszekedések is hiányoznak. Nincs, akihez szóljak. Nincs, akinek főzzek, magamnak meg minek úgy vagyok vele. Hiányzik. Tudom furcsa, amit mondok, mert erre vágytam és tessék. A legnagyobb gond tudja az, hogy rájöttem, nem is volt olyan rossz ember az én Miskám. Becsületesen dolgozott. A pénzt mindig haza adta, ha elment a kocsmába a cimborákkal, akkor azt mindig a saját kis pénzéből tette, amit külön munkákkal keresett. Tudja, mi volt a gond? Én nem szerettem Őt igazán. Belekötöttem én mindenbe. Belekötöttem abba, ha sáros cipővel véletlenül a szőnyegre lépett. Belekötöttem abba, ha szürcsölte a levest. A tévét, ha bekapcsoltuk én más műsort akartam nézni, mint Ő, már csak azért is hogy nekem legyen igazam. Én nem is csodálkozom, hogy nem érezte jól magát odahaza és inkább a cimborákkal volt, akikkel jól érezte magát, és akik megértették. Ma már tudom, ha én másképp viselkedek vele, akkor boldogabbak lettünk volna. Akkor nem lett volna állandóan ideges, amitől magas lett a vérnyomása. Mondja, miért van az, hogy rossznak véljük azt, ami valójában nem is rossz csak mi tesszük azzá, és miért van az, hogy még rosszabbnak kel jönnie ahhoz, hogy rádöbbenjünk hibáinkra? Miért nem tudunk addig szeretni, míg lehet? Miért akkor akarunk szeretni mikor már késő? Nagyon hiányzik és egyedül maradni a legrosszabb az életben. Szeretni akarok, de már késő. Befejezte a mondatot és mintha ott sem lennék visszalépett a fejfához és zokogott tovább. Egyetlen vigasza volt azon a napon, az hogy elmondhatta valakinek azt, ami a lelkét nyomta. Valaki olyannak, akit soha nem látott és többet nem is fog. Ő neki volt alkalma elmondani, de sok embernek még ez sem adatik meg, mert fájdalmát magában hordozza, és ezzel folyamatosan betegíti meg testét és úgy távozik e földi világból, hogy soha nem kapta meg azt, amit szeretett volna, és ennek egyetlen oka volt Ő maga. Ebből a történetből is látszik, hogy milyen fontos az, hogy szeressenek minket és mi is szerethessünk. Rajtunk áll mivé formáljuk életünket. Formáljuk hát olyanná, amiben jól érezzük magunkat és ahol boldogok vagyunk! Kívánok nagyon szép, boldog hetet mindenkinek. Vigyázzatok magatokra és figyeljünk kicsit egymásra! Csók és csoki, mindenkinek millió puszi Huba
Legyen szép hetetek és sok boldog percetek! Ne feledjétek, a szavaknak gyógyító ereje van! Mosolyogjatok akkor is, ha esik az eső. Csók és csoki! Szeretettel ölel benneteket: Huba Légy gyerek néha! Napi bölcseletem: Néha légy kicsit gyerek. Élvezd az életet önfeledten, boldogan. Merj fel szabadultan a labda után futni, ha ahhoz van kedved. Lényeg, hogy légy újra boldog gyerek, mert lelkedet ajándékozod meg ezzel. / Huba/ Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Remélem csodásan teltek az elmúlt napok. Rég voltam itt veletek és megmondom őszintén már hiányoztatok. Köszönöm az aggódó soraitokat. Puszi érte mindenkinek. Gyereknap van. Lelkünkben mindannyian gyerekek vagyunk. Boldogok azok kiket mosollyal ajándékoz meg a gyermekük. Én is örülök a gyerek mosolynak még akkor is ha saját gyerekem mosolyát még nem élvezhetem. Lassan annak is eljön majd az ideje. Azért szeretem a gyerekeket, mert őszinték és szívből tudnak szeretni. Tanulhatnánk sok mindent az apró kis gyerekektől. Már látom a szomszéd Janika mosolyát, amivel majd megajándékoz ha átadom neki a kis ajándékomat. Úgy tud mindennek örülni. Mi felnőttek viszont már lassan semminek nem tudunk örülni. Rengeteg emberrel találkoztam a napokban és szinte mindenkitől csak panaszt hallottam. Sajnos nehéz sorsokat ismertem meg, de úgy érzem azért lehetnénk még egy kicsit boldogabbak. Mikor panasz szavakat hallok, akkor mindig a Nagymamám mondása jut eszembe. Ő, mindig azt mondta, hogy amin tudunk változtatni, azon változtassunk, de ha nem tudunk már mit tenni az ügy érdekében akkor nyugodjunk bele. Élénken él bennem az arca mikor ezeket mondta, és a lényeg az volt, hogy a mondat után egyből mosoly volt az arcán. Tudott örülni a napsütésnek a madarak dallamának. Mi viszont a mai világban már semminek nem örülünk. Csoda, hogy az életünk nem más mint eltöltött napok sokasága? Fedezzük fel az apró csodákat és akkor lassan jönnek majd a nagyobb csodák. A héten számomra az volt a csoda, hogy egy kis madárkával beszélgethettem. Egyik napon arra ébredtem, hogy egy aranyos kis madár ül a gangon lévő korláton. Aranyosan forgatta a fejét. Sokáig néztem őt, és szívemet boldogsággal töltötte el a látvány. Óvatosan kinyitottam az ablakot. Féltem kicsit attól, hogy elrepül, de ő maradt. Sokáig nézett rám és én beszéltem hozzá. Olyan okosan tekintett rám, mint aki tudja, hogy mit mondok. Másnap alig vártam, hogy visszajöjjön. Jött is. Csőrében falevelet tartott. Fészket szeretett volna rakni az egyik kis sarokba. Szorgosan hordta egész nap a leveleket. Boldogságom nagy volt, de csak ma reggelig tartott. Ugyanis a szorgosan összegyűjtött leveleket a takarítónő, ma reggel dühösen összesöpörte. Nem beszélgethetek már a szép kis madárral. Már csak abban bízom, hogy megtalálja azt a helyet ahol boldogan rakhat fészket. Tudom sokan azt mondják most, hogy de jó nekem ha erre is van időm. Igen van. Mindenkinek arra van ideje amire időt akar szakítani. Lelkemnek ez feltöltődés volt. Hiszem, hogy az apró kis örömök azok melyek megszépítik a mindennapokat. A boldogságunk másik forrása a hit és a türelem, mert csak az valósulhat meg az életünkben amit elhiszünk és van türelmünk is ahhoz, hogy elérjük a vágyott dolgot. Egyik ismerősöm azzal keresett meg, hogy neki semmi nem sikerül. Tanácsomat kérte. Én elmondtam neki, hogy higgyen abban, hogy amit szeretne az valóra is válik. Hiszek, hiszek, mondta, de sok időm nincs rá. Türelmetlen volt nagyon és egyből akarta a változást. El kell mondanom, hogy hónapok teltek már el, de élete nem, hogy jobbra, inkább rosszra fordult. Már nem hisz semmiben és bánatát az italba folytja. Nehéz lesz innen újra kezdenie mindent és már nem kéri a véleményemet. Sajnálom Őt, mert csodákra lett volna képes ha van kis türelme, de nem volt. Én, mindent amit szeretnék elérni az életben és amire vágyom azt felírom. Olyan ez mint egy bevásárló lista, amit minden nap megnézek és látom magam előtt a megvalósult álmot. Olyan hatásos ez a módszer, hogy egyre több dolgot tudok kihúzni, mert valóra vált. Próbáld ki ha van kedved! Hozzon neked is sok sikert és szerencsét a módszer alkalmazása. Rengeteg hasonló módszert tudnék még megosztani veletek. Írjatok ha szeretnétek olvasni őket. Legyetek sokat a szabadban és töltődjetek a természet erejével és a napocska édes kis sugara simogassa arcotokat. Én, ezt kívánom számotokra az elkövetkező napokra. Kívánok még nagyon sok mosolyt és boldogságot. Legyetek kicsit gyerekek! Vidám hetet mindenkinek. Csók és csoki! Huba Egyszer minden álom valóra válik Napi bölcseletem: Az életben mindennek megvan az ideje. Minden megtörténik, amit szeretnél, mikor a sors úgy érzi, elég érett vagy arra, hogy elfogadd. Álmodozz és legyenek vágyaid, de soha ne görcsölj, mert ellenkező hatást fogsz elérni. /Huba/ Kézcsókom édes drága Hölgyeim! Baráti üdvözletem az Uraknak! Enyhült kicsit a meleg, de szívetekben, ugye, a szeretet és a szerelem tüze lángol? Remélem, mindannyian boldog, szép napokon vagytok túl és most csak azt érzitek, hogy tele van szívetek szeretettel és hiányzik Ő, ki kedves számotokra. Így legyen! Hú, nehéz és hosszú hét volt. Már, minden energiámat elvitte a meleg. Továbbra is mindenki ideges volt. Néha már én is a határán voltam a türelemnek. Hajnali hatkor csörgött a telefonom és ideges női hang szólt bele, mikor felvettem. -Huba! Mi a fenét adott el maga nekem? Ez, a csoda fazék nem főz, de még nem is hűt. Mire? Mire használjam? Olyan álmos voltam, hogy fel sem fogtam, hogy mi a gondja, így érdeklődtem a részletekről. Hosszú kérdéssor után derült fény a titokra. Elektromos főzőedény áram nélkül nem igazán működik. A hölgy pedig mindent jól csinált, csak éppen áramforráshoz felejtette el csatlakoztatni az edényt. -Asszonyom! Dugja be és meglátja, minden okés lesz! – mondtam a választ, mikor beugrott az isteni szikra. -Maga disznó! Még hogy én dugjam be! Mondja, Magának már az is gondot okozna? – Álmos agyam lassan vette a választ. -De asszonyom! Csupán ez a gondja, higgye el nekem! -Maga honnan tudja, mi az én gondom és különben is, a Maga által gondnak nevezett valami nem létezik, mert boldog párkapcsolatban élek. Katt és lerakta. Lassan kezdett tisztulni a kép és rájöttem, hogy rendesen félreértett. A nap folyamán többször próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Nem tudom, ki szégyellte jobban magát. Esetleg, ha olvassa soraimat, akkor itt üzenem: az edény zsinórját a konnektorba dugja be. Bízom benne, hogy nem volt félreérthető. Meleg volt. Árnyékban 40 fok. Gondoltam, egy üdítőt szívesen fogadna a szervezetem. Sarki kis presszó. Huba be. Barátságos, vendégmarasztaló környezet. Huba lehuppan, ing vizes, izzadtság áztatta és akkor hang üti meg a fülem. -Jó napot kívánok! Mit hozhatok? Lehajtott fejem kezdem felemelni, de félúton megáll, mert óriási falatok kerültek látóterembe. Te jó ég! Micsoda domborulatok, motyogtam magamban és micsoda forma? Merengek tovább, majd kérek egy fantát. Majd, eltűnik a kép hirtelen és izzadok rendesen, míg agyamban csak az zakatol: ezt a nőt akarom! És, gondolatban már magamhoz is húzom, hallom szívverését és érzem illatát, tör fel bennem a vágy, majd mit látok? Fantás pohár koppan az asztalon, mibe szinte belelóg a nő melle. Kiábrándító, ahogy felkínálta magát és egy perc alatt tovaszállt a vágy. Nem vagyok egy éjszakás kalandor, így taszított a kép és azt mondom, a kevés többet mondana, mint az, mikor már minden a szem előtt van. Na, volt ilyen is a héten. Tudom, a múlt héten is írtam már a női mell témáról. Bocsájtsatok meg érte, de taszít a kidobott mell látványa. Nem való viselkedés, úgy vélem, ezért meséltem el e heti történetem. Tegnap este sétára csábított a város, mert olyan kellemes idő volt, hogy gondoltam, a Dunát megnézem. Mindig megnyugtat a kék víz hulláma, mert olyan, mint az élet, lassan tovahalad. Szép volt az esti város, nem vitás, de feltűnt a korlátnak támaszkodó, hosszú barna hajú lány, ki merengve nézte a hullámokat. Szép volt és fiatal, de arcát könnyek simogatták. Nem tudtam továbblépni, hisz ismertek már. így hozzá léptem és megkérdeztem, miért borítják gyönyörű arcát könnyek? Ő, rám nézett és eléggé meglepődött, majd elmosolyodott és beszélni kezdett. -Oly ritka, hogy valaki érdeklődik, hogy mi is a gondom. Ez meglepett és könnyeim oka a magány, az az átkozott magány. Nagyon várom már, hogy valaki átöleljen és fülembe súgja, szeretlek, kedves. Te tudod, milyen magányosnak lenni? Nem úgy nézel ki, mint aki szenvedne a magánytól. -Nézd kislány! Ne haragudj, hogy így szólítalak, de olyan fiatal vagy, talán elnézed nekem e megszólítást. Tudom én is, mi a magány. Sőt! Sok minden mást is tudok már. Rengeteg dolog történik az ember életében és tapasztalásból, más emberek történeteire utalva is mondhatom, hogy ne siettes semmit. Tudom, kegyetlen dolog a magány, de hidd el, jobb, mint egy vágyakra alapozott, elkapkodott kapcsolat, mert hallhatod, hogy szeretlek és csattanhat a csók, de nem biztos, hogy igaz és őszinte. Lehet, hogy hamis. Erzsi ismerősöm jut eszembe, ki annyira vágyott már a kapcsolatra, a szerelemre, hogy az első útjába kerülő pasiba beleszeretett. Pontosabban az érzésbe szeretett bele, a szerelem érzésébe, mint olyanba. Három hónapig tartott a nagy lángolás, mert utána Erzsink sírt nagyon és menekülni akart, mert Pista nem az volt, akinek ő gondolta. Lehullt a fátyol. Ezért azt mondom, ne kapkodjunk el semmit. Jönni fog minden, mikor eljön az ideje. Legyenek vágyaink, álmaink, de ne görcsösen akarva, mert az tévútra visz. Minden megtörténik, ha eljön az ideje. Sokat beszélgethetnénk erről a témáról és szerintem fogunk is, de most nem tartanálak fel tovább. Köszönöm, hogy velem tartottál ma is. Kívánom, hogy legyen szép hétvégéje mindenkinek. Mosolyok és csókok legyenek, na és forró ölelések. Vigyázzatok magatokra és figyeljünk egymásra. Jövő héten újra Veletek. Csók és csoki, millió puszi! Huba Szerelem és pénz Napi bölcseletem: Átélheted szegényen a szerelem érzését, ami a világ legcsodálatosabb érzése, de élhetsz gazdagságban szerelem nélkül. A döntés mindig a Te kezedben van! / Huba / Kézcsókom Hölgyeim! Üdvözlet Uraim! Gyönyörű, szép Hölgyeim, mi újság veletek? Milyen hét van mögöttetek? Mit vártok az elkövetkezendő napoktól? Mint mindenki Ti is boldogságban, sikerekben gazdag, szép napokra vágytok, és ez így természetes. Az elmúlt héten sok olyan Hölggyel és Urral találkoztam, aki magányosan él és társat keres, de hosszú ideje nem sikerül megtalálniuk azt, akit keresnek. E köré szőném gondolataimat, ha megengeditek. Furcsa volt, mert mindenki azt mondta, hogy társra van szüksége és kis szerelemre, mert ugye az kell az embernek, de a társ valami mást jelentett számukra. Nem azt a személyt jelentette, akivel meglehet osztani a problémákat, akivel szép meghitt estéket lehet együtt tölteni. Ezek a dolgok valahogyan nem voltak fontosak. A véletlennek köszönhető vagy valóban ez a helyzet? A döntést Rátok bízom. Nézzük először a Hölgyeket, akikkel összehozott a véletlen. Többségük a társban a vastag pénztárcát látta, amiből a vágyott tárgyat meglehet venni. Amiből utazni lehet, és ez által válik csodálatossá a világ. Akik ezen a véleményen voltak azok elmondták, hogy ha pénz van, minden van, és akkor nagyon tudnák azt szeretni, aki ezt biztosítja számukra. Abban az esetben viszont, ha szegény a kiszemelt, akkor hiába is lobban fel a szerelem, nem kötnek ki mellette, mert mit ér az élet, ha nyomor van? Úgy érzem kicsit fogalomzavarba kerültek az én társkeresőim, mert Ők azt a személyt keresik, aki vágyaikat beteljesíti. Én úgy gondolom, hogy szegényen is lehet szerelmes és boldog az ember. Az érzelmeknek nem lehet fokmérője a pénz. Tudom nem egyszerű a mai világban élni, létezni, de legalább saját magunkat ne csapjuk be. Legalább magunknak valljuk be, hogy olyan embert keresünk, aki meg tudja adni számunkra azt, amit nem tudunk egyedül előteremteni, vagy megvalósítani. Nincs ezzel semmi gond, csak önámítás, ha abban hiszünk, hogy a pénzzel, a tárgyakkal a szerelem is érkezik. Élő példa erre egyik ismerősöm kinek partnere még a lehetetlent is megoldotta, és amit csak tudott azt mind oda adta, de hiába az ismerősöm mégsem tudta megszeretni Őt. Szerelemről már ne is beszéljünk. Ne feledjük az arany ragyogása napról, napra kopni fog. A tárgyak csak ideig, óráig boldogítanak. És azt vesszük egyszer csak észre, hogy sír a lelkünk, mert rá döbbenünk, mégsem vagyunk boldogok. Tisztázzuk hát mi az, amit szeretnénk és akkor nem fogunk csalódni. Van egy ismerősöm. Ő is évek óta keres társat. Pontosabban ezen a címen keres magának egy nőt, ki megkönnyíti életét és segíti sikereinek elérésében. Pista nagyon éhes a sikerre és az a tipikus, ha kell falat is törünk, csak eljussunk, oda ahol a dicsőség van. Kevés humorérzékkel is megáldotta az élet, így sörözgetés közben, arra a kérdésemre, hogy milyen társat keresel? Így foglalta össze. Sok benne a túlzásnak vélt mondat, de a szavak mögött ott az igazság az Ő vágya, amit a sör kicsit kiszínezett. Keresem azt a kedves vagy kevésbé kedves Hölgyet aki, ha kell, kedves tud lenni és csinos, de ez annyira nem is fontos. Elvárásaimnak feleljen meg, ez a lényeg. Szexuálisan legyen aktív, de nem baj, ha inaktív, mert ez a probléma kiküszöbölhető, hisz a boldogság máshol is kereshető, már, mint részemről. Ő viszont legyen hű, hisz ez alapfeltétel, mert hogyan is nézne az, ki ha szarvakat kéne viselnem, mert feleségül is veszem, hisz ne éljünk már vad házasságban. Na, összegezném röviden tömören, hogy milyen nő kell nekem. Véleménye ne legyen, mert elég, ha nekem van. Legyen tanulékony, mert, ha kitalálok, Neki egy új szakmát azt tanulja meg, hisz az segíti az én fejlődésemet. Mindemellett legyen házias. Főzzön, mosson, takarítson. Munkámat maximálisan segítse, mert ha leejtem a tollamat, azt azonnal vegye fel. Kezembe adva azt és megcsókolva homlokomat. A kávét mindig időben szervírozza, a megfelelő gyógyszereket is mellé téve. Nem baj, ha nem is csinos azt mondom, mert úgysem viszem sehová. Odahaza meg ki látja. Az se igazán érdekel, hogy tanga bugyi vagy bundás bugyi van rajta, hisz a szemeimet, nem rajta akarom tartani. Nekem legfontosabb a munka és az elismerés, és ehhez az kell, hogy egy nő álljon mellettem, mert mint tudva levő, minden sikeres férfi mellett van egy nő, és én sikeres akarok lenni. Mond Huba, szerinted van ilyen nő? Nincs, mondtam sikítva, mert humor ide, humor oda kicsit a fellegekben jár az én Pistám. Mondtam is neki, hogy jó lenne, ha földet érne. Nektek viszont azt mondom, hogy legyetek nagyon boldogok. Tudom sok negatív dolgot meséltem, de úgy éreztem el kell mondanom, hogy van ilyen is sajnos és nem is kevés. Öleld meg azt ki fontos számodra és szeress, mert szeretni jó. Szeretetben, szerelemben gazdag, szép napokat mindenkinek. Csók és csoki. Mindenkinek sok puszi. Huba
|
- Főoldal
- Köszöntő
- Napi szösszenetek
- Világjárvány idején
- Versek
- Életmesék
- Életmesék 2.
- Férfi könnyek
- Jenő levelei
- HUBA
- Zsófi naplója
- Zsófi naplója 2.
- Novellák
- Bemutatkozás
- Köteteim
Andrea, Ilma
névnap van!
Holnap
Emma
névnap lesz!