|
Zsófi naplója 2. Zsófi naplójának folytatása a 31. résztől 31.rész Reggel, ó, péntek reggel. Nem tudtam aludni. Gondolataim szertekalandoztak. A holnapi találkozásra gondoltam sokat. Valójában azt sem tudom, egyáltalán lesz-e randi. A hétfői nap miatt is kezdek kicsit parázni. Valójában nem kéne izgulnom, mert per-pillanat nem az életem függ ettől a munkától, mégis valamit érzek. Érzem, hogy valami történni fog. Olyan sokszor és sok mindent megérzek előre. Most is érzek valamit. Na, kávéfőző és gép bekapcsol. Izgatottan várom, van-e zene. Nincs. Csalódás arcomon és lelkemben. Aggódom, mi történhetett. Most lesz tali holnap után, vagy nem? Szuper, mert fogalmam sincs.
Csá, csumi, Galambom! /Ő legalább írt. Lassan már ez is kezd hiányozni./ Lótok, futok, de leveled nem tudom válasz nélkül hagyni. Tudod, Galambom, egyre többet kezdek megtudni Rólad soraid által. Egyre tisztábban kezdesz kibontakozni előttem. Ó, csak a ruhádból bontakoznál már ki egyszer nekem. Mit nem adnék érte. Bocs-bocs, tudom! Jó fiú leszek, és nem mondok ilyet, csak, tudod, vágyak és az álom néha feltörnek. Nem szabad néznem a fotódat, mert akkor mindig úgy érzem, repülnünk kéne. Sokat nézem a fotódat, bevallom. Na, szóval, olyan édi vagy, hogy vársz a fotómra. Türelmes vagy és ez jól esik nekem. Tudom és érzem, hogy számodra fontos a belső. Olyan jó lenne találkozni Veled és kicsit dumálni. Ne érts félre megint! Tudod, szeretnék kapcsolatot Veled, de, ha nem akarod, akkor azt tiszteletben tartom. Csupán azt szeretném mondani, hogy jó volna Veled beszélgetni kicsit. Mondd, hétfő délután ráérnél? Én délelőtt nagyon elfoglalt vagyok, de délután már szabaddá tudnám tenni magam a kedvedért. Kérlek, kérlek, légyszi! Úgy szeretném látni kedves arcodat! Hallgatni szeretném a hangod. Kérlek, enyhüljön meg a szíved irányomba! Galambom, válaszolj erre a kérésre, mert úgy intézem akkor a dolgokat. Még egy mondat. Engem nem érdekelne az, hogy nincs semmid. Én azt keresem, ami ott, belül van. Na, de erről majd később bővebben írok. Írj, Drága, írj! Csók: Bob
Kedves Bob! Leveledre válaszolva szeretném elmondani, hogy nem igazán látom értelmét annak, hogy találkozzunk. Nem vonom kétségbe azt, hogy jól elbeszélgetnénk, de mostanában kevés időm marad a beszélgetésekre. A hétfőről meg az jut eszembe, tudod, hogy pont állásinterjúra megyek. Nem izgulok, de a gombóc ott van a gyomromban. Hosszú válogatáson vagyok túl és a hétfői lesz az utolsó forduló. A vezérrel találkozok. Ő dönt. Valójában nem olyan fontos ez a munka nekem, de azért mégis csak egy próbatétel. Tudod, azon gondolkodtam, hogy mit fogok én azzal a fővezérrel beszélgetni. Magam előtt látom szúrós, mérlegelő tekintetét, érzem, hogy végig mér, megkérdezi, „Miért szeretne nálunk dolgozni?”. Lemerem fogadni, hogy nem fog mosolyogni. Öreg, vagy fiatal? Számomra szimpatikus, vagy nem? Szóval van ezer és ezer kérdés, gondolat bennem. Ó, bocs! Fogalmam nincs, miért öntöttem Rád ezeket, csak a hétfőről ez jutott eszembe és csak meséltem, meséltem Neked. Nézd el nekem. Így köszönöm a találkozóra hívó kérést, de inkább ne. Legyen szép napod és csodálatos hétvégéd! Üdvözöl: Zsófi
Lassan már napi szinten fogok Bobbal levelezni. Ó, mi történt velem? Kezdek egyre több mindent elmesélni magamról. Mivel hozta ezt elő nálam? Sokszor eszembe jut első levele. Hoppá, hoppá! A fénysugaras Dávid írt. Meglepő!
Kedves Zsófi! A fénysugár azt kívánta, hogy visszatérjek Hozzád. Tudom, nem rég elköszöntem már Tőled, de úgy érzem, írnom kell Neked. Haragszol rám biztosan a történtek miatt, de kérlek, olvasd el soraimat! Rosszul döntöttem, amikor a másik hölgyet választottam. Igaz, még tart a kapcsolatunk, de érzem, hamarosan vége lesz, mert nincs értelme folytatni. Nem vagyunk, tudod, egy hullámhosszon. Egyedül az ágyban értjük meg egymást, de mikor felébredünk, már más világban élünk. Mondd, miért van az, hogy nehéz megtalálni azt, hogy mindenütt jó legyen? Döntenem kéne, tudod, hogy a testi örömök miatt Vele maradok, vagy feledem az egészet és mást keresek. Azért mondom el ezeket, mert érzem, Neked mindent elmondhatok. Ritka ez. Hiányzol. Sokat gondolok Rád. Tudom, hogy falakba ütközöm most Nálad, de szeretném, ha nem veszítenélek el. Bevallom, őszintén hiányzol a lelkemnek. Szeretném kérni -ha mást már nem kérhetek-, hogy legalább írj nekem. Hiányzik életemből az az erő, amit Te adtál nekem. Régi leveleidet olvasom, és abból merítek erőt, reményt. Soraid nélkül nem létezem. Adj életet, reményt nekem, kérlek szépen! Sokat gondolok Rád és hiányzol, nagyon. MI van Veled? Mesélj magadról, ha kérhetlek! Ugye, minden rendben van? Kívánom, hogy így legyen. Gondolatban mindig Veled! Ölellek, nagy szeretettel: Dávid
Most nincs kedvem válaszolni erre a levélre, meg lassan indulnom is kell, mert várnak a manók. Bezárom levelezésemet, és kikapcsolom a gépet. Miért nincs zene, már két napja? Ezen töprengek szüntelen. Hiányzik és aggódom, de ugyan, miért, mikor holnap akarok szakítani vele? Mondanám, napszúrást kaptam és ettől zavarodott meg kicsit fejemben a gondolat, de a nap hónapokkal ezelőtt sütött olyan erősen, hogy ezt előidézhette volna. Zsófi! El fogsz késni! Ha-hó! Ébresztő! Startra fel! Megyek már, megyek! 32. rész Ma van az a nap, mikor reggel és este is gépközelben vagyok. Kellemes napom volt. A manókkal kicsit korábban végeztem, így kicsit tudok kalandozni Zsófi világában. Zenés mágnesem hívott napközben. Holnap találkozunk. Rövid beszélgetés volt. Megkérdezte, hogy ráérek-e holnap. Megbeszéltük, hogy ugyanott találkozunk, ahol a múltkor, s naná, kilenckor. Röviden ennyi volt a beszélgetésünk. Mit mondjak? A gombóc ott van a torkomban. Nem tudom, miért nem jelentkezett az elmúlt napokban, s most, mikor a találkozó időpontjára gondolok, eszembe jut, hogy meddig is fog ez a találkozó tartani. Megint délre haza kell mennie? Ezer és ezer kérdés. Nem tudom, mit problémázok ennyit, hisz szakítani akarok vele. Úgy érzem, hiányozni fog az életemből. Furcsa, nagyon furcsa ez a hihetetlen vonzódás felé. Zsófi, Zsófi! Mi van veled? Izgulok. Szakítani akarok, de valahol örökre magam mellett szeretném tudni. Ja! De nem független, és amíg élettársa van, addig ugye, nem lehet köztünk semmi. Holnap este már minden más színben fog tündökölni. Okosabb, bölcsebb és biztos, hogy boldogtalanabb leszek. Lesznek este könnyek, érzem. Na, nézzük, mi van még itt a sok-sok levél között. A kis irodalmár, verses levélíróm sorain akad meg a szemem. Ő, a Sali. Szívemnek kedves, gyönyörű Zsófikámnak! Drága szép kis virágszál! Ó, mennyire hiányoztál nekem! Írni nem tudtam, mert külföldön voltam. Tegnap érkeztem haza, kicsi életem. A hazától távol is gondoltam Rád minden nap. A távolság még jobban éreztette hiányodat. Furcsa, hogy még nem is ismerlek, de olya nagyon hiányzol nekem. Szeretnélek jobban megismerni. Kérek erre lehetőséget Tőled. Érzem, hogy vonzódom Hozzád, napról-napra, egyre jobban. Azért nem szedtem most versbe gondolataimat, mert nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy csak a versek szárnyán tudok szólni Hozzád. Komolyan gondoltam azt, hogy ismerjük meg egymást. Szívesen mondom el Neked életem foszlányait. Most azért nem kezdenék ebbe bele, mert talán már Te megtaláltad azt, akit keresel. Szomorú lennék akkor, az biztos. Reménykedem, Drága, hogy még emlékszel rám és válaszolni is fogsz nekem. Szívesen vacsoráznék Veled. Elfogadod a meghívásomat? Várom soraidat, Drága! Puszika: Sali Ó, már alig emlékeztem Rá. Most előkerestem a fotós levelét. Most is csak azt tudom megállapítani, hogy bármi lehet belőle, de gondolataim most másnál vannak és szívem picinyke része is. Sajnos úgy érzem. Csá, csumi, Galambom! Itt a Bob! Ó, de boldog voltam, hogy írtál. Tudod, számomra nagyon nagy öröm volt, hogy megosztottad életed napjainak dilemmáját. Szorítok Neked a hétfői nap sikeréért. Kívánom, hogy sikerüljön. Szerintem simán fogod venni az akadályokat. Ne izgulj a vezér miatt. Tudod, Ő is csak egy ember. Lehet, hogy nagyon szimpatikusnak fogod találni és talán mosolyogni is fog. Nem tudom, miért gondolod, hogy szúrós szemekkel fog végigmérni Téged? Azt viszont nem értem, hogy miért csinálod ezt végig, ha nem is igazán akarsz ott dolgozni. Nem gondoltál arra, hogy másoktól veszed így el a lehetőséget? Biztosan van olyan, aki bármit megadna azért a munkáért. Miért olyan fontos számodra ez a bizonyítás? Na, Galambom, oly szívesen írnék még, de sajnos elhalmoztak munkával rendesen, így most elköszönök. Hétfőn küldöm a fotót, amit ígértem. Vigyázz magadra! Csá, csumi, csók: Bob. Ó, Bob! Neked legyen igazad és a hétfő jól sikerüljön. Szerintem nem mosolygós, kedves emberke lesz a vezér, de majd meglátjuk. Most nem válaszolok a leveledre, de, ha válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy senkitől nem veszem el azzal a lehetőséget, hogy megpályáztam egy állást. Mindenki indulhatott, aki úgy gondolta, és tessék, győzzön le. Na, majd hétfőn este ezeket a gondolatokat meg is írom Neki, mikor már túl leszek mindenen. Eseménydús napok vannak előttem. Zsófi! Írjál már, mikor mehetek? Szerdán megveszem a telefont. Csütörtökön már tudok menni. Írjál, mert, ha nem írsz, nem veszem meg. Felesleges lenne. Nem veszek drágát, Anyukám! Találtam használt készüléket ötezer forintért. Az jó lesz Neked. Van benne kamera és kész. A lényeg benne van. Igaz, ha látlak majd, az mindennél többet ér. A Józsi elrakja szerdáig. Jó gyerek a Zsuzsának a fia. Már születése előtt is ismertem. A Piroska hozott ma fánkot nekem. Nem volt rossz, de nem volt benne lekvár. Mondd, milyen a fánk lekvár nélkül? Szerintem szörnyen rossz. Anyukám! Te tudsz fánkot sütni? Várom, hogy írj végre!! Hányszor kell Neked mondani, hogy írjál? Makacs vagy, nagyon! Voltam a temetőben ma, a Klárikánál. El is fáradtam, nagyon. Fárasztó ez nekem, tudod, mert messze van a temető és ráadásul rámegy a fél napom. Na, most pihenek kicsit. Szóval, anyukám, írjál! Várom!
Lassan pihenőre térek, mert holnap reggel korán ébresztő van. Hisz találkozó van és bármi történik is, én szép akarok lenni és úgy akarok a mesélő szemeimmel Rá nézni, hogy soha ne tudjon feledni. Izgulok nagyon, nagyon! 33, Szombat este. Ó, inkább már vasárnap. Most, hogy az órámra nézek, látom, hogy éjfél is elmúlt már. Pihennem kéne, de nem tudok. Túl vagyok ezen a várt és nem várt napon. Sok regényt olvastam, de az élet felülír minden regénybe írt történetet. Sokszor rácsodálkoztam már arra, mikor az élet szinte elképzelhetetlen helyzeteket produkál. Történt már sok ilyen velem, de ez a mai nap felülmúlta mindet. Mikor belevágtam a társkeresésbe, soha nem gondoltam volna, hogy ezt át fogom élni. Nagyon vártam a mai találkozót. Hiányzott Tamás. Minden nap csak azt éreztem, hogy hiányzik nekem az én kis zene mágnesem. Lesz-e még zene, nem tudom. Szakítani indultam és, hogy sikerült, vagy nem, hát…. Reggel rengeteget vacakoltam az öltözködéssel. A fene tudja, miért, de szép akartam lenni. A nagy válogatásban végül is laza szerelést választottam. Olyat, amiben jól érzem magam. Ó, de jól tettem, hogy így döntöttem. Belehaltam volna, ha még a ruha is rám tapad, vagy szorítja testem. Eléd volt az a nagy gombóc, ami a torkomban volt. Fulladoztam attól is rendesen. Szóval, lazán azzal a gondolattal indultam útnak, hogy nem érdekel, mit gondol, én ilyen vagyok kivűl-belül. Pontosan érkeztünk mindketten. A kis templom harangjai szóltak éppen, mikor üdvözöltük egymást. Nem sokat értettem így abból, amit mondott, de azt hogy hiányoztál édes, tisztán hallani véltem. Magunk mögött hagytuk néhány perc alatt a várost és ismét a természetben voltunk, mint előző találkozásunk alkalmával. Ezer és ezer kérdés sziporkázott felém, mire, mint egy felelő kis gyerek, válaszoltam szépen mindenre, nyíltan és őszintén. Nem volt titkolni valóm előtte. Úgy éreztem, minden belső gondolatom elé tárhatom és tártam is. Teljesen elfelejtettem, hogy miért is vagyok itt. Sodort az esemény. Kinyitottam életem könyvét felé és ő elolvasott minden lapot. Majd Ő kezdett el magáról mesélni, emlékeket felidézni. Mesélt a küzdelemről és a harcról, amiben része volt. Mesélt a gyerekkorról és szerelemről, csalódásról. Mindent elmondott, ami az életében történt. Rengeteg bölcs, meggondolandó dolgot hallottam tőle. Az egész élete, amit elmesélt, mind hordozott magában valami nagyon bölcs mondani valót. A nagy beszélgetés után kéz a kézben sétáltunk a Duna parton. Boldogan, önfeledten teltek az órák. Nem sietett. Ma nem rohant délre valahová, vagy ebédre. Nagyon jól éreztem magam. Ó, Istenem, csak örökké tartana, mormoltam magamban, mint egy imát, vagy egy mantrát. Ezt kerestem, erre vágytam és itt van! Önfeledt, boldog órák voltak, mikor rám nézett és szemében láttam a vágyat. Sok mindent látott szemem így még nem érezte férfi szemben a sóvárgást, a férfiúi vágyat. Ez más volt. -Szeretnéd? –Még korai, suttogtam elhaló hangon, mert szólni abban a pillanatban nem tudtam. Ó, azok a szemek! Míg élek, nem felejtem el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lett volna hozzá kedvem, és engem nem hevített volna a vágy, de az én erkölcseimmel ellenkezett volna, ha igent mondok. -Tudod, ha Te is és én is akarom, akkor miért ne? Nem akarok erőszakos és tolakodó lenni, ne érts félre, csak akarlak. Tudod, mióta megláttalak, csak Te vagy minden gondolatom. Nem erőltetem, ha nem akarod, de tudd, az élet oly rövid, hogy, amire vágysz, vagy szeretnéd, tedd meg, mert talán holnap már bánni fogod, hogy nem tetted meg és talán az egész hátralevő életed kevés lesz arra, hogy megbocsájtsd magadnak azt, hogy nem tetted meg. Élj a mának és érezd jól magad. Ne feledd, nincs tegnap és holnap, csak ma van. Ragadd meg a lehetőséget a boldogságra és ne hagyd kiszaladni a kezedből. A boldogság itt és most van. Élj a mának, ki tudja, lesz-e holnap. Na, ezeket a mondatokat lehet emésztgetni és elemezgetni, az biztos. Szóról-szóra szét lehet cincálni. Akkor, ott, csak azt éreztem, hogy valahol igaza van. Mélyen a tudatomba ivódtak ezek a mondatok, az biztos. -Nem! Ne haragudj! -Semmi gond, megértelek. –és magához húzott. -Ugye, ezt engeded? –nem válaszoltam, csak hozzá bújtam. -Ó, tudod, milyen csodálatos, hogy itt vagy a karjaimban? Oly jó! Sokszor akarlak ölelni. Ez jó, ez kell nekem! Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Olvasott belőle, mert így szolt, miközben a szeme sarkában egy picinyke könnycsepp volt. -Hidd el, hogy komolyan gondolom, hogy Veled szeretnék lenni és hosszútávra tervezek, de van valami, amit el kell mondanom, mert tudnod kell, és tisztában kell lenned azzal is, hogy szándékaim tiszták és őszinték. Az előbb azt mondtam, hogy hosszútávra, de, hogy milyen hosszú az a hosszú, azt most nem tudhatom. Igaz, van élettársam, de gondolhatod, hogy nem valami fényes a kapcsolatunk, ha társkeresésre adta a fejem. Miért nem lépek ki? Nos, most kicsit bizonytalan vagyok, mert nem tudom, mi vár rám. Megbízom benned és akarom, hogy tudd, talán még van reményem. Én ebben bízok. Tudod, sok orvos szerint már az is csoda, hogy még élek. Talán már elföldelve kéne lennem, de én még itt vagyok. Látszatra egészségesnek tűnve, de én rákos vagyok. Hiszek a természetgyógyászatban, a természet erejében. Úgy érzem, ezeknek köszönhetem, hogy még élek. Hamarosan kijön valami új gyógyszer erre a nyavalyára és talán én is esélyt kapok. Ezért, nem tudok most a jövővel kapcsolatban mit mondani. Akartam, hogy tudd és Te döntsd el, hogy szeretnéd még ezt a kapcsolatot folytatni, vagy elfutsz. Elfogadom a döntésedet és megértelek. Nehezen szólaltam meg és csak annyit mondtam: maradok. Befelé sírtam, de nagyon, kegyetlenül nehéz volt tartani magam. Nem akartam, hogy lássa a könnyeimet. Erősnek kellett maradnom. Befelé viszont fájdalmasan zokogtam. Átöleltük egymást és sokáig szótlanul éreztük a másik szívverését. Majd egymás szemébe néztünk és szavak nélküli párbeszédet folytattunk. Egyetlen szó nélkül, órákat beszélgettünk. Majd visszahozott a kis templom elé. Nehezen búcsúztunk el egymástól. Magához ölelt és azt mondta: -Tudd, ha nem hívlak, az nem azért van, mert nem akarlak, hanem azért, mert nem tudlak. Szemem kezdett könnyes lenni és nem akartam sehova menni. Fájt a búcsúzás. -Vigyázz magadra, kérlek! – mondtam, majd édes szempillantás és egy csók … és a randevúnak vége volt. Betértem a kis kápolnába és imádkoztam érte. Bár nem vagyok vallásos, de hitem az van és hiszem, hogy szép lesz a holnap és meggyógyul, még akkor is, ha valami nagy csodának kell történnie hozzá. Miután hazatértem, leültem és csak sírok és gondolkodok szüntelen. Apró kis téglánként épült ez a kapcsolat napról-napra. Minden nap egy téglával többet raktam ebbe a kapcsolati falba. És most érzem, porrá törnek, apró kis darabokra. Hangosan, a reményt is halálra ítélve. A halál gondolata leng mindent át. Nincsenek már reményeim, miért is lennének. Miért van az, hogy már vége van? Töprengek ezen, de a valóságot elfogadni nem tudom. Miért játszik az élet velem, velünk? Miért ad és elvesz, hírtelen? Imádkozhatok és kérhetek, de Őt már elveszítettem. Az Úr hívó szavára vár és reménykedik abban, hogy jut Neki még egy nyár. Könnyeim útjára engedésével reméltem a megnyugvást, de nem nyugszik lelkem és a fájdalomba beleremeg testem. Szemem vörösre sírva és már nem gondolok a közös holnapra. Már csak mantraként mormolom, hogy: GYÓGYULJ MEG, KEDVES, CSAK AZT KÉREM! GYÓGYULJ MEG NEKEM, KÉREM SZÉPEN! AKARD, MERT ÉN AKAROM, NAGYON, NAGYON! 34, Hétfő este, végre. Rég voltam már gépközelben. Eseménydús hétvége és hétkezdet. Ez a mai nap sem volt piskóta. Nem hiszem el, mi történt már megint velem. Regényeket felülmúló esemény ez a mai. Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. Mivel péntek este óta nem kapcsoltam be a gépet, így most egy kellemes, koffeinmentes kávé társaságában megnyomom a gombot. Ó, van itt levél, rendesen. Zsófi, Zsófi! Látod? Soha nem fogod magad utolérni az olvasásban és a válaszlevelekről már ne is beszéljünk. Igen, ez a Tamással való találkozás kissé megviselt lelkileg, minden féleképpen, de gondolataimat is felkavarta rendesen. Minden eszembe jutott, miután kezdett kitisztulni a fejem. Eszembe jutott a férfi csel gondolata is, meg sok minden más. Azt mondom, a halállal ne játszunk és remélem, más sem tekinti ezt játéknak. Én mindent őszintének és valósnak hiszek, és nem fogalmazódik meg bennem olyan gondolat, hogy csel áldozata lettem. Valahol viszont nyilvánvaló, hogy minden gondolat megfordul az ember fejében, egy ilyen nem mindennapi esemény után. Hoppá! A zene mágnesem írt. Ó, vajon mit? Gondolom, a szokásos szavak. Nem. Istenem! Egy hosszú levél. Na, ezt majd, mielőtt kikapcsolom a gépet, olvasom el. Ezzel szeretném zárni az estét. (Megsúgom magamnak, félek elolvasni.) Visszatérve a vasárnapra, az egész délelőttöt átaludtam, mivel hajnali fél négy körül sikerült végre álomba szenderülni. Délután kicsit sétáltam, ami csodás volt. Kicsit megnyugodott a lelkem és kellemes izgalommal készültem a mai megmérettetésre. A reggeli ébredésem csodálatos volt. Zuhogott az eső rendesen, mikor elindultam a város másik végébe. Igyekeztem a nagy tömegben. Nem volt valami csodás az indulás. Az eső más ruha felvételére kényszerített. Szerencsére időben odaérek, állapítottam meg, mikor egy csodálatos kék busz elhaladt mellettem, az óriási, sáros víztócsát nem kikerülve. Ruhám, arcom és még a hajam is sáros lett. Pánikolhattam volna emiatt, de kínomban csak nevettem. Ó, micsoda szerencse, hogy nem az életem függ ettől a munkától. A recepción toporogtam, hogy a mosdó hollétéről tájékozódjak, amikor egy bársonyos hang megszólított. -Kisasszony! Látom, nem várt helyzetbe került. Gondolom, szeretné kicsit rendbe szedni magát. Szívesen megmutatom, hol nyílik erre alkalma. Elindultunk egy hosszú folyosón, miközben én hálásan mosolyogtam rá és köszönömöt rebegtem. -Ott balra és a folyosó végén megtalálja. Legyen szép napja! -Köszönöm, Önnek is hasonlókat kívánok. Bízom benne, hogy ezután már csak szép lehet. Hálás voltam ennek a férfinek. Talán sikerül rendbe szednem a ruhámat. Igaz, száz százalékos eredményt nem vártam, de talán. Visszatérve a recepcióra közölték, hogy a 23-as teremben várakozzak. Belépve két másik pályázó társaságában találtam magam. Körülbelül két óra várakozás várt ránk. Kellemesen elbeszélgettünk egymással. Szuper kis csapat voltunk. Nem zavart minket a várakozás ténye. Majd a két pályázót fél-fél óra különbséggel kérték, hogy menjenek. Hogy hova, akkor még nem tudtam. Egyedül maradtam és vártam. Gondolkodtam azon, hogy mit is keresek itt. Majd hirtelen nyílt az ajtó és az én megmentőm lépett be. -Minden rendben? – Kérdezte. -Igen, köszönöm! -Viszlát, most mennem kell. – Kellemes illatfelhőt hagyott maga után. Reklám után szabadon – férfiasan tökéletes volt. Elegáns, kicsit mackós alkat. Gyönyörű szemei voltak. Valahogy úgy megfogott a tekintete. Milyen kár, hogy Ő nem írt nekem. Már megint vad gondolataim támadtak. Miért is írt volna? Tuti, hogy van felesége. Nem hiszem, hogy egy ilyen pasi magányos farkas lenne. Jó lenne beszélgetni Vele, ezt éreztem. Elmerültem a gondolataimban, mikor kértek, legyek szíves a vezér színe elé fáradni. Na, ott, akkor kicsit megremegett a térdem. Na, jó, kicsit izgultam. Beléptem az ajtón, ó, dehogy léptem be, földbe gyökerezett a lábam. Az én megmentőm sietett elém. Bemutatkozott, de fogalmam nem volt, milyen nevet mondott. De valamit mondott, az biztos. Most már tuti, hogy van felesége. Ez jutott ott az eszembe. Leültetett és a cégről, a munkáról kezdett mesélni. Gratulált, hogy zökkenőmentesen vettem az akadályokat és arra kért, mondjam el, miért szeretnék náluk dolgozni és sok hasonló kérdés. Kb. 40 perces, felszabadult beszélgetés után közölte, hogy szívesen látna a csapatában és elfogadom-e a munkát. -Nézze! Nem kérem, hogy most válaszoljon arra, hogy erősíti-e a csapatunkat, vagy sem. Azt kérem, gondolja át, hogy ott van-e ahol szeretne lenni e munka által. – Olyan ismerős gondolatok. –Harsogta a fejem. -Talán még is úgy dönt, hogy nem kíván itt dolgozni, mert más tervei vannak, vagy esetleg személyem nem elég megnyerő az Ön számára. Tudok sokat mosolyogni is ám, ha akarok. – A fenébe! Olyan ismerős szavak! Hol vagyok? Álmodok? -Szóval, kisasszony, gondolkozzon és döntsön! -Igen! Köszönöm a lehetőséget és mindent mérlegelve meghozom majd a döntésemet. -Szeretném, ha tisztább képet kapna a cégünkről, ezért szeretném, ha együtt ebédelnénk és átbeszélnénk még a dolgokat. –Ó, ó! Mindenre fel voltam készülve, csak erre nem. Ugye, földi halandó a királynak nem mondhat nemet. -Akkor, ha megengedi, indulnánk. Tartson velem, kérem! -Igen! -Igen, Galambom! Végre velem ebédelsz és beszélgethetünk arról, hogy most repülünk keletre, vagy délre. Beszélgethetünk, mint a galambok a téren. –Na, most aztán szólni sem tudtam. Hang nem jött ki a torkomon, csak csodálkozó tekintettel néztem. -Na! Ne legyél már így meglepődve! Bob vagyok! Meglepetés, Drága! Tudod, mikor megláttam a pályázatodat, azt hittem, ez valami vicc. Nagyon meglepődtem és nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Elmentünk ebédelni és sokat-sokat beszélgettünk. Elmesélte, miért nem mondott el mindent őszintén magáról. Mesélt a csalódásairól, a pénzszerző nőkről, akik csak a vagyonára hajtottak. -Tudnál szeretni engem? Mert én nagyon Téged, sőt, már leveleid alapján beléd is szerettem. Drága galambom, ígérem, ezt többet nem mondom, hisz ez nem én vagyok és ezt Te meg is érezted. Megbeszéltük, hogy írunk egymásnak és telefonon is kapcsolatban maradunk. Ő bízik abban, hogy együtt fogunk dolgozni. Olyan jó lenne, ha nap, mint nap együtt lehetnénk. A csodálkozás mámorában értem haza. Ez, volt az én mai napom. Nincs kedvem, meg talán bátorságom sem elolvasni ma Tamás levelét. Nem szeretnék ma sírni és gyanítom, hogy ha elolvasom, akkor nem marad száraz a szemem. Így, az Ő levele holnapra marad. Hosszú, érdekes és nem minden napi volt ez a nap. Velem mindig történik valami. 35.rész Tegnap este nem olvastam el Tamás levelét. Ma egész nap azon töprengtem, vajon mit írhatott. Szokatlanul hosszú a levél. Ma bármi történik is, azokkal a sorokkal fogok álomba merülni. Van, van böngészni való, úgy látom. Levél-levél hátán. Jaj, ne! Jenő három levelet is írt mostanában, gyors egymás utánban. Zsófi! Neveletlen kislány vagy! Mi az, hogy válaszra sem méltatod soraimat? Én küzdök, harcolok, hogy legyen telefonod és ez a hála?! A teremburáját! Hogy lehetsz ilyen? Gyerekes vagy és borzalmasan idegesítő! Én nem is tudom, miért foglalkozok Veled! Na, Isten Veled! Zsófi! Írjál már, hogy mikor mehetek Hozzád! Hova a csudába menjek, ha nem írsz? Nem tudsz elbújni, hidd el, mert megtalállak. Zsófi! Unlak, nagyon! Dühítesz, de rendesen! Én nem tudom, hogy mi van Veled. Most kénytelen leszek megvenni azt a telefont. A szavamat adtam, hogy megyek érte és tudod, felénk az adott szónak értéke van. Ó, édes Máriám, mi lesz velem? Kidobott pénz! Kidobott pénz! Megőrjít ez a nő. Mondd, mi a fenének foglalkozok én Veled? Ó, Te rút, gonosz kis kacsa! Szeretlek, a fene egye meg! Gyanítom, nem vagyok egyedül ezzel. Különben már írtál volna. Ó, a vérnyomásom is felugrott rendesen. Hát kell ez nekem? NEM! Nekem a Zsófi kell.
, Jenő! Nem változol. Nem és nem érted meg, hogy nem fogok írni. Nem tudsz rávenni semmivel, hogy írjak neked. Én is lehetnék ideges, de csak mosolygok rajtad. Nem vagy egy minden napi egyéniség, az biztos, de sokan vagytok Ti Jenők, az is biztos.
Csá, csumi Galambom! Drága Zsófika! Ne haragudj a beköszönésért, de ez már úgy hozzám és Hozzád tartozik, hogy nem tudtam kihagyni. Köszönöm, hogy megismerhettelek. Tudom, sok-sok mindent elmeséltem már az ebéd alatt, de azt, hogy Te számomra egy főnyeremény vagy, azt nem tudom elégszer elmondani. Tudom és érzem, Te nem tudod, vagy nem akarod viszonozni az érzéseimet. Tudod, kicsit tanácstalan vagyok, mert érzem a kölcsönös érdeklődést, -talán még tetszem is Neked- (tetszem) de mégis azt érzem, Te soha nem leszel a társam. Minden oké, de mégsem. Mondd, Kedves, Te erre mit mondasz? Drága! Nem szeretnélek sürgetni, de a munkával kapcsolatban is döntened kéne záros határidőn belül. Zsófikám, édes! Vigyázz magadra, Drága! Puszi: Bob! Na, nem jó! Csá, csumi, puszi: Bob Tudom, most mosolyogsz. Olyan édesen tudsz mosolyogni. Imádom! Boldog vagyok, Életem, hogy ismerhetlek! Rád gondolok és mosolygok én is. Két ember most egymásra mosolyog és az egyik biztos, hogy nagyon boldog. Úgy szeretném, ha Te is boldog lennél! Csók, Édes.
Ó, Bob! Valahol ráéreztél a lényegre. Igen, minden tökéletes, de ott van az a kis de… Nem tudom, miért, de ott van. Bárkinek elmondanám, hogy kivel hozott össze az élet, biztos vagyok benne, hogy azt mondaná: „Megfogtad az Isten lábát!” Sok nő társam irigykedve mondaná, „na, ezt a mázlit!”. Igen, lehetnék mázlista, mert Bob valóban az. Van, nagy lakás és legalább három szoba a boldog hétköznapokra, nem kéne villamossal utazni, mert mercin is lehetne haladni. Belső világa is varázslatos. Sok-sok jó tulajdonság már eleve kódolva van benne. Nem felvett, alkalmi megnyilvánulásai vannak. A megjelenése is tökéletes. Tetszik. Igen, tetszik. Jó ránézni. Mint már előzőleg is megállapítottam, Bob férfiasan tökéletes – reklám után szabadon. A legfontosabb is meg van benne. Óriási szíve van. Szerencsés, aki vele élhet majd és boldog lehet, mert Bobot megkapta az élettől, de érzem és tudom, én soha nem fogok vele élni, mert nekem ott a de…. a megmagyarázhatatlan. Ugyanis, semmi negatívumot nem tudok felhozni, ami ezt az érzést okozza. Ismeretlenül is üzenem annak a nőtársamnak, aki megtalálja Bobot, hogy vigyázzon rá és szeresse, nagyon, s ne törje össze. Most hirtelen az jutott eszembe, hogy „miből lesz a cserebogár?” Emlékszem, mikor elmeséltem, hogy Bob milyen levelet írt, szinte mindenki azt mondta: „Ne válaszolj Neki!”. És tessék! Légy óvatos az előítéletekkel, azt mondom, mert rengeteg meglepetést tartogat számodra mindenki. Már 10 perce tartom kezem Tamás levele felett. Teljes bennem az izgalom, hogy elolvassam sorait, de félek is kicsit tőle. Soha nem írt három szónál többet és most ez a hosszabb levél. Hát, rajta, Zsófi! Nyisd meg! Nem odázhatod sokáig úgysem. És íme: Édes Zsófikám! Hiányod nagyon megvisel. Nem vagyok a szavak embere és levelet is ritkán írok, de érzéseimet most el kell mondanom. Találkozásunk alkalmával is elmondhatnám, tudom, de ezt most, itt kell elmondanom. Azt szeretném, ha mindig a karjaimban lennél. Velem ébrednél és este velem feküdnél. Hozzám bújva néznéd a naplementét és, ha fáradt vagy, a karjaimban megpihennél. Szeretlek, édes, nagyon szeretlek! Az élet nagyon kegyetlen játékot játszik velem. Megmutatott Téged nekem, aztán el is vesz tőled. Tennék ellene, de most tehetetlen vagyok. A kaszásnak nincs visszafeleselés. Gondolkodtam sokat, mit tegyek. Egy biztos, ebben a helyzetben nem kérhetem a szerelmedet. Nem láncolhatlak egyre jobban magamhoz, mert érzem, a láncot hamar el kell, hogy dobjam. Szeretlek, nagy-nagy szerelemmel és tudom, mert érzem, Te is velem ébredsz minden reggel. Szeretném ezt továbbra is érezni, de nem engedhetem meg, mert tönkre tennélek vele és azt nem szeretném. Előtted még ott a lehetőség, a boldogság sugara, hát kérlek, keresd meg! Legyen Tied a legszebb fénysugár és a boldogság köszöntsön Rád! Nincs esélyem a gyógyulásra, tudom, de, ha lenne és egy orvos is azt mondaná, hogy van még legalább egy évem, én esküszöm Neked, boldoggá tennélek arra az évre. Egy percre sem engednélek a közelemből. De nincs, Drága, nincs! Nem szeretnék eltűnni teljesen az életedből, mert ismerlek és tudom, hogy aggódnál értem nap, mint nap. Írok majd Neked, de kérlek, keresd az utad. Meg fogod találni. Segítek ebben majd Neked, ha felmegyek és fentről csak a mosolyodat szeretném látni és a gyönyörű, boldog kék szemed. Ígérd meg, nekem, kedvesem, hogy keresed a boldogságot és rám mosolyogsz majd minden nap. Ígérem, én visszamosolygok Rád és intek, ezzel jelzem, hogy fentről is szeretlek Téged. Próbálj megbarátkozni azzal a gondolattal, édes, hogy egyszer csak nem írok, mert már nem vagyok. Tudom, hogy most sírsz, de ne hulljon a könnyed, mert nem vagyok ott, hogy felitassam és én csak mosolyt akarok. Álmodj Kedves, mert az álom valóra válik. Tudom, összetörtek Benned mindent, de eljön a boldogságod egyszer. Köszönöm, hogy szerettél és utolsó földi perceimet boldoggá tetted. Te vagy az életem legnagyobb ajándéka. Nagyon köszönöm Neked, Kedves. Légy boldog, nagyon-nagyon boldog! Szeretve köszönöm azt, amit kaptam. Csók! 36. rész Tegnap este a Tamás által küldött zenét hallgatva sírtam magam álomba. Olyan mélyen megérintett a dal, hogy minden bánatom, kétségem könnyekben tört fel bennem. Mondja a dal, hogy „összetörtek mindent benned”. Ja! Sok mindent porrá zúzott bennem, az biztos. A következő sorban pedig: „Eljön a Te boldogságod, ami valóság és nem álom”. –Eljön! Azt várom, hogy eljöjjön. Sok mindenre gondoltam, mikor a társkeresés útjára léptem, de könnyekre, arra soha. Úgy terveztem és gondoltam, hogy csupa, öröm, boldogság és móka lesz az egész. Az, hogy találok-e társat, vagy nem, kevésbé érdekelt. úgy voltam vele, hogy, ha sikerül, akkor szerencsés vagyok, ha nem, akkor ezt is megpróbáltam. Most Tamás levele csalt könnyeket a szemembe. Nem tudom, hova tegyem ezt az egészet és mit lépjek. Végül is sok tenni valóm már nincs. Bármilyen gondolat és érzés van-volt bennem, feledésre van ítélve, ugyanis Tamás odatette a pontot a kapcsolat végére. Bízom benne, hogy nem egy becsapós játék részese voltam. Bár úgy érzem, talán. Én próbálom elhinni, hogy minden szava igaz volt. Én kívánom, hogy gyógyuljon meg és legyen boldog. Túl kell lépnem ezen, mert tudomásul kell vennem, ennyi volt. Vége van. Levelek között barangolok. Olyan leveleket böngészek, akik nem kerültek még a napló lapjaira. Levelek, amelyekre válaszoltam a bemutatkozó sorok után. Mindenkitől megkérdeztem, hogy számára mi a legfontosabb egy kapcsolatban. Mi az, amit minden elé helyez? Itt kiugrott a nyúl a bokorból. Mindenki elmondta, mi az, ami lényeges számára. Sok-sok mindent le lehetett szűrni ezekből a válaszokból. Itt van például Gábor levele. Kedves Zsófi! Örömmel fogadtam válaszodat. Szeretnék találkozni Veled, de nagyon. Tudod, én mindent meg tennék Érted. Szívesen élnék Veled. Mi a fontos számomra egy kapcsolatban? Első sorban a megbízhatóság, a hűség. A szabadság, a másik fél szabadságának meghagyása. Én, nem kívánlak semmiben korlátozni. A beléd fektetett bizalom nem is engedné meg. Olyan szívesen nézném, merre jársz minden nap, így is vigyázva Rád. Tudod, én imádom a neten keresztül nézni a várost. Kár hogy nincs mindenütt térfigyelő kamera. A lányomat is megnézem délutánonként, hogy hova megy a suli után. Rád is vigyáznék ily formán. Ugyanis, ha bármi történne, egyből látnám, bár soha ne történjen semmi. Apropó! A környékeden van térfigyelő? Merre laksz pontosan? Ó, a szabadság és bizalom! Szerintem arany életem lenne Gáborral… Zsolt levele is érdekes: Kérdezted, mi a fontos számomra egy kapcsolatban. A megértésre nagy hangsúlyt fektetek. Ne legyenek olyan vágyaid, melyeknek nincs reális alapja. Ez a mai világ nem a rózsaszín Barbi szobákra van kitalálva. Élj a Földön! Gazdaságosan és boldogan. Ez a lényeg, Drágaságom! Álmok törölve! Ne álmodozz, Zsófi! Igen, álmodozni jó, de töröld ezeknek még a gondolatát is, ha Zsoltot, vagy Zsolthoz hasonló társat szeretnél. Zsófi! Ó, Jenő levele mindenütt ott van. Nem tudom, ha egyszer én is nyugdíjas leszek, akkor ilyen sok időm lesz nekem is. Zsófi! Zsófi! Döbbenet vagy! Semmi válasz. Jól kitoltál velem! Megvettem a telefont. Most üres a zsebem és van egy felesleges készülékem. Dühös vagyok Rád, nagyon! Hiszed, vagy nem, csodás készüléket vettem Neked. Szuper jó a kamerája. Ma ki is próbáltam. Tudod, a szomszéd Juli malaca állandóan kitúrja a kerítést. Szóltam már Neki párszor, de soha nem értettünk szót. Szegény, megboldogult anyja is mondta Neki mindig, hogy: Juli, sokat fecsegsz, gyermekem! Így csak elriasztod a férfiakat. –Ez sikerült is Neki. 60 éves vénlány. Szerintem még férfi testet nem látott. „Azt” meg végképp nem. Nagyot is nézne, szerintem, ha egyszer egy eltévedt férfi lélek ágyba hívná. Még azt sem tudná, szerintem, hogy hogyan tegye szét a lábát. Na, szóval, mit is akartam mondani? A malac. Hallod, én ezzel a Julival még akkor sem feküdnék le, ha soha nem látnék nőt. Ez még akkor is csak fecsegne. Mondaná: „Mit csinálsz Jenő, oly hevesen?”. Mert én heves vagyok, ha rászabadulok a vadra. Hevesen, gyorsan, jól, én azt mondom. Én megmondom Neked őszintén azt is, hogy feleslegesnek tartom azt a bevezető hajcihőt. Mi értelme van? Mondd meg! Időhúzás az egész. Az meg, hogy ettől jobb a nőknek, na, az sem igaz. Ugyanis 90%-uknak soha az életben nem volt jó. Kötöttség Nekik az egész. Annak a 10 %-nak meg, akinek jó, annak lovas vágtában is jó. Most mondd meg, Anyukám, nincs igazam? Szóval a malac kitúrta a kerítést. Szóltam: -Juli! Csinálj már valamit, mert így nem leszünk jóban! -Hagyd már, Jenő! A vakondot is összekevered a malaccal! Nem látod, hogy az vakondtúrás? Más lenne ott, azt meg látnád, ugye? Foglalkozz már magaddal, Te vén, idióta bolond! Még ilyet! Nem szóltam vissza, mert olyan buta, úgysem értenénk szót! Na, de ma délelőtt megláttam a malacot. Na, mit csinált? Túrta a kerítést! Na, előkaptam a telefonodat és lefotóztam. Meg vagy, Te kis túrka-fúrka! Most mindjárt viszem és meg mutatom Neki. Meg is nézem, gyorsan. Olyan jól sikerült a kép, Anyukám! Na, hol van? Nem, nem, nem találom! A fene vigye el! Hova lett? Ott volt a malac is, meg a túró feje is. Ó, Te jóságos ég! Felrobbanok! Olyan dühös vagyok! Nem mentettem el a képet! Szétrobbanok! Olyan dühös vagyok! Erről is Te tehetsz, Anyukám! Ha nem a Te vacak gépeddel csinálom a fotót, most nem itt tartok. Agyvérzést fogok kapni miattad, érzem! Na, mára elég volt! Jaj, a fejem. Szétrobban a fejem! Jenő nem semmi, mozgalmasan telnek a napjai, az biztos! Köszi a szuper készüléket, Jenő! Telefonálásra vajon alkalmas? Lali levele is érdekes. Ami az Ő számára fontos, az kicsit meglepett és sokat gondolkoztam rajta, de ezt a levelet már nem nyitom meg ma, mert úgy érzem, eléggé elkalandoztam ma Zsófi világában. Csá, csumi, Galambom! Drága Zsófikám! Legyen csodálatos napod és pompás estéd! Drága bogárka, vigyázz magadra! Csá, csumi, csók! Kérem a mosolyt! Jó éjt, szívem! Csók: Bob 37. rész Drága Zsófikám! Tudom, hogy beszéltünk ma telefonon, de azért engedd meg, drága, hogy soraimmal is üdvözöljelek. Kis bogárka, nagyon hiányzol! Szeretem hallgatni kis édes hangodat. Szomorú vagyok, mert nem akarsz nálunk dolgozni. Tudom, megértem érvedet. Igen, a gyerekeket nem hagyhatod cserben, mert számítanak Rád. Azt viszont vedd figyelembe, kedves, hogy pár hónap múlva munka nélkül maradsz, mert a manókáid oviba mennek. Édes! Akkor mit fogsz csinálni? Hidd el, akkor a szülők nem lesznek tekintettel Rád. Számukra addig kell a Te munkád, míg el nem kezdődik az ovi. Miután eljön ez az idő, szemrebbenés nélkül küldenek el. Hidd el! Gondolkozz el ezen, kérlek! Hétvégén csapatépítő tréningünk lesz. Mindig nagyon szuperek ezek. Sok negatív történetet hallottam már ezekkel kapcsolatban, de a miénk mindig szuper. Drága! Gyere el! Szeretettel hívlak meg és fogadd el a meghívást, kérlek! Kicsit ki is kapcsolódsz, na meg Veled is lehetek kicsit. Ne tarts tolakodónak! Nem foglak lerohanni érzéseimmel, ígérem. Viszont, ha kedved lesz, jól elbeszélgethetünk. A múltkor is, emlékszel, milyen kellemes beszélgetésünk volt. Gyere el, Drága! Holnap hívlak majd. Legyen szép álmod! Csá-csumi-csók! Mosoly? J Csók, köszönöm! Jó éjszakát, Édes! Bob
Aranyos Bob, nagyon. Igen csodálatosan lehet vele beszélgetni. Rendkívül okos kis emberke. Ó, csak az a „de” ne lenne. De van. El kéne mennem, hisz mit veszíthetek? Gondolkozom rajta. Úgy érzem, van kedvem hozzá. Tegnap este Lali levele volt az, amit már nem nyitottam meg. Most lássuk, Ő mit írt. Számára mi a legfontosabb egy kapcsolatban.
Számomra és úgy gondolom, minden kapcsolatban nagyon fontos az, hogy a szex rendben legyen. Tudod, ha ez nem működik, akkor a kapcsolat is halálra van ítélve. Innen indul ki minden. Először is, meg kell felelni egymásnak az ágyban. Abban az esetben, ha van olyan a másikon, amit nem tudsz elfogadni meztelen testén, úgy már ne is folytasd vele. Hidd el, ezt nem lehet megszokni és mindig is taszítani fog. Nem tudjátok megadni azt, amire szüksége van és úgy megadni, hogy mindketten jól érezzétek magatokat és elégedettek legyetek. Akkor az egésznek semmi, de semmi értelme. Ez a fontos. Minden innen indul és itt ér véget. Lehetsz Te csodálatos mindenben, ha ott, az ágyban, nem passzoltok, vége van. Ugyanis problémák sorozatát indítod el. Féltékenység és megcsalás és ezer minden. A szex nélkül pedig nem lehet élni. Tudom, vannak olyanok, akiknek az életéből hiányzik ez, de azok nem normálisak. Ott valami bibi van. Zsófikám! Soha ne élj szex nélkül és ne élj olyannal, akitől nem kapod meg azt, amire szükséged van, és amit szeretnél. Boldogtalan leszel, hidd el! Azon kapod majd magad egy szép napon, hogy azon töprengsz majd, hogy menjek, vagy maradjak ebben a kapcsolatban. Menni fogsz, mert egy egészséges nő nem tud ilyen kapcsolatformában létezni. Bízom benne, hogy körvonalazódott benned az, ami számomra fontos. Ja, a szeretet és a szerelem is kevés, ha nincs szex. Várom meglátásodat, de valószínűsítem, hogy egyet értesz velem. Csinos vagy, Drága! Az, első akadályt sikeresen vetted nálam! Nem vagyok beképzelt, csak szókimondó. Szerintem jobb így. Vagy talán nem? Boldog világot kívánok számodra! Üdvözöllek. Ja? Eddig ezt még így, ilyen formában soha, senki nem kérdezte tőlem. Kellemes meglepetés vagy számomra! Puszi!
Na, ezen is lehet gondolkozni. Egy-két ponton vitába szállnék Lalival. Úgy érzem, még fogunk levelet váltani egymással, mert kíváncsi vagyok, ezen véleményéhez meddig tud ragaszkodni. Zsófi! Holnap, vagy holnap után megyek a fővárosba. Dolgom van arra. Akarok veled találkozni! A telefont már nem viszem, mert nem is tudnám. Tegnap olyan ideges lettem, hogy dühömben apró szilánkokra törtem és tapostam. Nem érdekel, hogy nincs. Elegem volt belőle. Vacak. Szóval, nincs telefon. Nem veszek másikat, mert felesleges, meg van neked. Vagy nincs? Jó az, ami neked van! Használd, amíg tudod. Hol találkozzunk? Én délig el leszek foglalva, de délután ráérek. Na, akkor hol és mikor? Remélem, erre a levélre válaszolsz! Zsófi! Ha, erre a levélre sem válaszolsz, akkor nagyon dühös leszek! Nincsenek jó napjaim mostanában. Nem kéne még neked is dühíteni engem! Még ma írj!
Jenő maga a nyugalom forrása, komolyan mondom! Rekord teljesítménynek számíthat vele élni. Szegény Klárika! Nem lehetett egyszerű élete Jenővel. Vajon mi volt az, ami miatt oly sok évig vele maradt? Szívemnek kedves, gyönyörű Zsófikám! Édes, aranyos bogaram, vártam soraidat! Levelemre nem jön válasz. Nem értem, miért nem írsz. Ugye, még keresed társad, ezen óriási nagyvilágban? Szeretném, ha így lenne. Találkozzunk már valamikor, kérlek, had lássalak Téged. Kirándulhatnánk erre-arra, vagy csatangolhatnánk a nagyvárosban. Nem fogsz csalódni bennem, én érzem. Hű és szerető társad lennék, ha kérnéd, éljek veled! Kívánságod lesném boldogan. Várom a válaszod, nagyon! Írj, kérlek, néhány gondolatot, amivel csodálatossá varázsolod a hétköznapot. Csókollak, királynőm! Sali.
Az irodalmár Sali. Kényeztetne, szeretne, ó, de szép is lenne! Nem is ismer, de tutira veszi, én vagyok az, aki boldoggá teszi. Pompás! Mondhatnám, nagyon szerencsés vagyok. Lassan bezárom Zsófi világát mára. Levél érkezett. Na, ki az, pillantsunk rá. Gondolok Rád! Pussz! Ó, Istenem! Miért? Mondd, miért? Most miire véljem e sorokat? Mit akar vajon vele? Felkavarni nap, mint nap? Megint gondolkozhatok. Csodálatos élet! Ezer és ezer meglepetés vár minden nap engem. 38, Csá, csumi, Galambom! Drága Zsófikám! Csengő, édes hangodat szívesebben hallgatnám most az írás helyett. Imádok Veled beszélgetni. Képeld, ma a parkban ebédeltem. Úgy kedvem támadt ahhoz, hogy a friss levegőn fogyasszam el szerény ebédemet. Miután beszéltünk telefonon, vidáman összeszedelőzködtem és elindultam. Vidám és boldog voltam, mert hallottam a hangodat és azért is, mert úgy döntöttél, velünk tartasz a hétvégi csapatépítésre. Kérdezték ma tőlem, hogy mikor döntöm el, kit veszek fel? Mondtam, türelem, mégis csak én vagyok a főnök. Ezt csupán azért említem, mert az ügyben is döntened kéne, Drága! A parkban ülve olyan jókat kuncogtam magamban, mert eszembe jutott a galambok története. Aztán meg a G pontos történet. Emlékszel még? Hihetetlen ez az egész. Olyan édesen válaszoltál ezekre, hogy feledni nem tudom. Várom a hétvégét. Nagyon bízom benne, hogy jól, nagyon jól fogod magad érezni. Legyen szép estéd, Drága! Álmodj szépeket! Tündérekkel álmodj, mert Te is tündér vagy, édes kis tündér! Csá, csumi, csók! Édes, kis mosolyt kérek J Köszönöm! Jó éjt, Drága, csók: Bob.
Ó, a galambok. Mikor két galamb beszélget. Emlékszem. Lehet azt elfelejteni? Na, és a G pont. Mikor először olvastam, alig akartam hinni a szememnek. Legjobban viszont per-pillanat azon csodálkozok, hogy ki is volt e sorok mögött. Templomos Géza írt. Kedves Zsófi! Remélem, nem zavarlak soraimmal! Tudod, Kedves, hiányzol, nagyon! Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz nélküled. Az a furcsa, hogy alig ismerlek, és mégis hiányzol. Tudom, nem nagyon volt időnk megismerkedni. Gondoltam, vártam, hogy talán Te jelzed felém, hogy próbáljunk jobban megismerni egymást. Nem történt meg. Szeretném, ha lehetőségem lenne találkozni Veled! Abban az esetben, ha mást nem kérhetek, had kérjem a barátságodat. Nem szeretnélek elveszíteni. Hiányoznál úgy, ahogy most is hiányzol. Hétvégén egyházi kórusverseny lesz. Szeretném, ha velem tartanál! Csodálatos zene, csodálatos környezetben. Tudom, hogy szereted a zenét, nagyon. Minden napod része. Bízom benne, hogy a zenének ezen formája is közel áll szívedhez. A csodálatos énekhangok a legszebb zenék a fülnek. Légy a társam e hétvégére! Válaszodat várva kívánom a legjobbakat! Szeretettel: Géza. Na, most aztán választhatok a hétvégi programok között. Kedves, hogy Géza gondolt rám, de néhány sorban válaszolva közlöm Vele, hogy nem érek rá a hétvégén.
Gondolok Rád és hiányzol! Pussz! Ó, Istenem! Minden nap gondol rám. Eszembe jut az a sok dal, amiket küldött. Dalok a szerelemröl, a reményröl, a boldogságról, a közös életröl. Az a furcsa, hogy mikor ezeket küldte, már tudta, semmi, de semmi nem lesz a fentiekből. Egyet sikerült viszont Neki. Összetörni egy szívet. Nem válaszolok ezekre a napi pár sorosokra, mert nem tudok mit. Most csak arra tudok gondolni, ami abban a dalban volt, ami oly mélyen megérintette a lelkemet. „Eljön a Te boldogságod!” Eljön? A másik sora a dalnak: „Összetörtek Benned minden álmot!” Na, ez igaz! Álmodjak még? Vagy talán ébredjek fel? Szeretek álmodozni, mert álmodozni jó! Zsófi! Holnap megyek a fővárosba! Mindenképpen találkoznunk kell! Beszélni akarok Veled! Látnom kell Téged! Holnap háromkor ott leszek a nyugatiban. Ott várjál! Biztos megismersz, bár én is meg foglak ismerni. Kíváncsi vagyok az alakodra, nagyon! De remélem, híztál már pár kilót. Rád férne! Nincs Rajtad mit fogni, Anyukám! A hajad remélem, nem festetted át, bár nem bánnám, ha inkább sötét barna lenne, de holnapig már ne fesd át, mert nem biztos, hogy akkor megismerlek. Telefont nem viszek Neked, de finom szilvalekvárt egy kis üveggel, igen. Nagyon finom! Még az én Klárikám csinálta. Nem kell válaszolnod levelemre, mert eddig sem tetted. Neked most egy dolgod van: holnap háromkor ott lenni a nyugatiban! Nincs kifogás, hogy nem érek rá! Ez most mindennél fontosabb, mert nekem látnom kell Téged! A fene vigye el ezt a díjbeszedős ürgét! Úgy nyomja a csengőt, mintha segítséget akarna kérni, pedig csak a pénzért jön. Én, most nem akarok fizetni Neki. Tudom, hogy rendezni kell a számlát és számomra fontos is, de pénz nélkül nem akarok utazni. Elfáradtam. Na, Anyukám, akkor holnap találkozunk!
Ó, Jenő, mit remélsz? Hogy holnap remegő térdekkel fogok toporogni a pályaudvaron? Csalódni fogsz! Bár lehet, hogy az a házi lekvár megérné, hogy oda menjek. Hát, Jenő, „Anyukám” biztos, hogy nem lesz ott a közölt időpontban. Hideg cseppek futnak végig a hátamon ettől az anyukám-tól. Érzem, lefagy a hátam, úgy gördülnek végig a hideg cseppek. Bob levele előttem, ismét. Két levelet is írt ma? –Csodálkozok. Érkezett 12:30-kor. Furcsa, ebéd közben írt. Ezt nem igazán értem. Tárgy: Majd meg tudod. Na, ez roppant érdekes, had tudjam akkor meg, amit meg kel tudnom! Lássuk! Zsófi! Meg vagy! Na, ide figyelj, Te kis varázs lány! Jó lenne, ha békén hagynád Bobot! Ő az enyém és te nem fogod lecsapni a kezemről! Két éve harcolok érte és nem fogok lemondani Róla! Nem fogom elveszíteni azt, amit Vele kaphatok! Lépjél le, de gyorsan, azt javaslom, mert különben megtudod, ki vagyok! A hétvégi csapatépítésre szerintem ne gyere el, mert én is ott leszek, és akkor teszek róla, hogy ne érezd jól magad! Nagyon vártam már, hogy hozzá férjek Bob gépéhezés írjak Neked! Tudnod kell, nincs esélyed, még akkor sem, ha Ő fülig Beléd van esve! Mikor itt jártál, akkor is végig gyengéd figyelemmel kísérte minden lépésedet. Na, ennek vége! Remélem, nem akarsz hozzánk jönni, dolgozni! Miután elküldöm ezt a levelet, törlöm a gépéről és Neked pedig azt ajánlom, ne szólj Neki erről, mert nem lenne az jó Neked! Akkor tudod, mit kell tenned? Eltűnni, Életem! RAJTA! Na, erre sem számítottam. Van még valami, amiben nem volt részem a társkeresés során? Események, történések. Boldog élet! 39, Korán ébredtem ma, mert nem tudtam aludni. Az első kávén már túl vagyok. Még mindig nem az igazi a kávé íze. Ó, mikor fogok már egy jó kávét inni? Rengeteg időm van még az indulásig. Letusolok, aztán belekukkantok Zsófi világába. -Jövök már, jövök! Ne csörögj olyan hevesen, kérlek! Hol a fenében van ez a csilingelő telefon? Megfogadtam már oly sokszor, hogy a közelemben lesz mindig, de ez eddig soha nem sikerült. -Igen? Ó, jó reggelt! Csak nincs valami gond? -Nincs, ne ijedj meg, csak azért hívlak, kislányom ilyen korán, mert holnap orvoshoz kell mennem és szeretnék nálad megaludni ma este, ha nem zavarlak. -Mi a baj? -Nincs nagy gond, csak a fővárosban van egy specialista, akihez szeretnék elmenni, de majd beszélgetünk! -Jó, rendben! Mikor érkezel? -Ma délután 15:10-kor van a vonat a nyugatiban. Ugye, ki tudsz jönni elém? Tudod, nem nagyon ismerem ki magam a városban. -Nem… -Nem tudsz várni, vagy nem tudsz fogadni? -De….. Minden rendben, ott leszek! -Szia! -Szia! Ó, Leopold, Mária! Most mi lesz? Az édesapámnak nem mondhattam nemet, de ott lesz a Jenő is. Ó, drága apukám! Miért nem máskor jössz? Nagy ez a város, de ahhoz elég kicsi, hogy Jenővel összefussak. Nem! Nem! Nem akarom! Talán mégis át kéne festeni gyorsan a hajam, hogy Jenő véletlenül se ismerjen fel. Az élet nagy rendező. Regényekben leírva nem olvasok ehhez hasonlókat. Remélem, nem futunk össze. Nem lesz egyszerű nap, már látom. A manókkal sem tudok végig maradni. Na, még ezt is meg kell beszélnem. Nem igazán szeretem az ilyen váratlan meglepetéseket. Ma reggel már nem barangolok Zsófi világában, mert valahogyan nagyon elment a kedvem a levelek olvasásától. Időben eljöttem a gyerekektől. Igaz, ezáltal kicsit felborult a család napirendje, de nem nehezteltek rám a kialakult helyzet miatt. Háromnegyed háromkor értem ki a pályaudvarra. Mint valami felfedező, pásztáztam végig a pályaudvart. Hála az égnek, Jenőnek nyoma sincs. Nem buta ez a Jenő. Tudta, hogy felesleges jönnie, mert úgysem fogom várni. Mégis itt vagyok. Tisztára össze vagyok már zavarodva. Ó, csak jönne már az a vonat! Szerencsés vagyok azért, hogy Jenő csak a szavak embere, és nem a tetteké. Jön! Végre, érkezik a vonat. A tízedik vágányra. Én, az első vágánynál vagyok. Futás, mert édesapám már ott fog jobbra-balra tekintgetni, hol az Ő egyetlen kislánya. Igen, a tömeg már elhagyta a peront. Ott van! Oly rég találkoztunk. Jó, nagyon jó érzés látni Őt. Futok Felé. Boldog vagyok, hogy láthatom, megölelhetem. Már izgalomnak nyoma sincs, csak a találkozás örömét érzem. Boldogan öleljük át egymást. Régen találkoztunk és oly jó ismét együtt. -Zsófi! -Igen, apa, itt vagyok! -Tudom, de valaki Téged szólít! –Nehezen bontakozok ki a szülői kar öleléséből. Majd megfordulok és tekintetem egy összekulcsolt kézen pihen meg, ami valami kis, pici valamit tart, ami fehér csomagoló papírba van bebugyolálva és spárgával van átkötve. A spárga szorításában egy fehér krizantin. -Jenő! –Kiáltok fel, pedig még az arcára nem is tekintettem. -Anyukám! Ne sikítozz itt, mint a fába szorult féreg. Én vagyok, a Jenő, jól látod, de amit én látok, az már nem minden napi! -Ebben a pillanatban tekintettem Rá. Vörös arccal, szikrázó szemekkel nézett rám és apukám felé hadonászott a kezével. -Zsófi! Te egy nagy csalódás vagy nekem! Szóval e miatt a vén muksó miatt nem állsz velem szóba! Ez sokkal öregebb, mint én és ronda is. Biztosan sok pénze van, ha ilyen nagy szeretetet színlelve tudod ölelni! Még hogy Téged nem érdekel a pénz! Csak az érdekel! A teremburáját neki! Utolsó filléremet is rááldozom arra, hogy lássalak és Te mag ilyen csúnyán elbánsz velem, hogy a pasiddal is itt találkozol. Szégyen, gyalázat! Ki hallott és látott már ilyet? -De…. De…. -Ne makogjál itt nekem! Ilyen szégyent! Már akkor észrevettelek, amikor beléptél a pályaudvarra, csak vártam, mit csinálsz! Ó, én balga! Még ezt a drága virágot is megvettem. Vettem Neked, meg a Klárikámnak is a sírra. Az én Drágám, ki e lekvárt is csinálta. Te soha nem érsz a nyomába! Tudod, Ő egy tündér volt. Na, itt a lekvárod! –És dühös mozdulattal ledobta a földre az üveget. -Ó, a vérnyomásom! Gutaütést fogok kapni! Mit tesz velem ez a nő! –Mondta, miközben távolodott tőlünk. -Ki volt ez és mit fecsegett itt össze? -Nem tudom, apukám! Életemben nem láttam még ezt az embert. -De a neveden szólított! -Biztosan hasonlítok valakire és Zsófi sok van, Apukám! Puszta véletlen, hogy pont engem is így hívnak. -Milyen emberek vannak! Életveszélyes itt élni, lányom! Vidéken azért ilyenek nincsenek! Milyen világ ez? Ismeretlennel ilyet tenni! -Induljunk, kérlek! Hideg jégcsapok a hátamon. Nem mondom, hogy boldog napom volt. Mi jön még? Bob szerelme is tartogat meglepetéseket számomra. 40, Két napja nem nézelődtem Zsófi világában. A gépet nem is kapcsoltam be. Apukám kivizsgáltatta magát és hazautazott. Délután, amikor kikísértem a pályaudvarra, csak a Jenővel történetek kötöttek le. Istenem! Már lassan a város minden pontjához kellemetlen emlékek kötnek majd. Most, kicsit megnyugodva kapcsolom be a gépet. Van levél rendesen, ha dobozban lenne és kiborítanám, betöltené a szobát. Csá, csumi, Galambom! Édes, Drága Zsófikám! Mi van Veled? Nem tudlak elérni telefonon. Ki vagy kapcsolva, Szívem! Mi a gond? Nagyon aggódom, Drága érted! Légyszives, hívjál fel, hogy megnyugodjak! Puszi: Bob. Édes, gyönyörű Zsófikám! Beteg vagy, drága? Mi a gond? Nem tudom, mi történt. Továbbra sem vagy elérhető. Nagyon-nagyon aggódom. Ó, pici lélek, aggódom Érted! Csók: Bob. Édes Zsófikám! Segíthetek, szívem? Mondd, mit tehetek Érted? Aggódok Érted! Csók: Bob. Ó, Bob! Olyan kedves vagy! Jó érzés tudni azt, hogy valaki aggódik értem. Leveleiről jut eszembe a telefon. Szerintem rég lemerült, azért nem tud utolérni. Valahogy elfelejtettem teljesen, hogy mint telefon, olyan is van nekem. Jól gondoltam. Lemerült, élet semmi benne. Hiába kezdtem el tölteni. Várni kell. Bob levelére küldök gyorsan egy mosolyt, ha a telefonom nem kel életre, akkor majd írok néhány sort neki később. Hiányzol. Csók. Zene: Engedd, hogy szeresselek Téged. Na, ezt a zenét mégsem kellett volna elküldeni. Mondd, hogy a fenébe szeresselek, ha nincs lehetőségem rá? Most én kezdek olyan ideges lenni, mint a Jenő szokott. Kezdem úgy érezni, hogy játszanak velem és ez fáj nekem. Érzésekkel játszani nem fair dolog. Miért kell még jobban összetörni azt, ami már így is romokban hever? Miért boldogság az, ami a másiknak fáj? Csá, csumi, Galambom! Édes Zsófikám! Rám mosolyogtál! Ó, de jó! Örülök! Hívlak, folyamatosan, de most sem vagy elérhető. Mi van, édesem Veled? Csók: Bob. Néhány sorban válaszolok Bobnak. Elmesélem, hogy apukám volt itt és a telefon némaságának miértjét. Kedves Zsófi! Szomorúan olvastam, hogy nem érsz rá hétvégén. Bízom benne, hogy máskor szakítasz időt rám. Szeretném, nagyon! A kórusversenyre azért én elmegyek, mert nagyon várom és számomra feltöltődést jelent. Olyan jó lett volna a kezedet fogva hallgatni a csodálatos hangokat. Pótoljuk, ugye? Isten biztosan meghallgatta a kérésemet és lehetővé teszi számomra, hogy társam légy egy életen át. Imádkozom minden este, reménykedve. Kívánok szép hétvégét számodra. Nem tudom, milyen programod van a hétvégén, de kívánom, hogy csodálatosan érezd magad! Sokat gondolok Rád: Géza. Hogy hogyan fogom érezni magam, még nem tudom, de lassan kiderül, mert itt a hétvége. Természetes, hogy megyek csapat építeni, bár Bob szerelme megkért, maradjak távol. Juj, de nagyon megijedtem! Mondják, ha harc, legyen harc. Igaz, nem tudom, miért, kiért harcolok, mert Bobbal kapcsolatban még mindég ott van a „DE”. Azért úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy nem igazán kedvelem, ha ilyen fajta tanácsokat adnak. Ezért úgy döntöttem, felveszem a kesztyűt és a harc legyen harc. Csata lassan indul! Zsófi! Te égetni való, rossz kislány! Amit tettél velem, nem felejtem! Tudod, én olyan ember vagyok, aki nem szeret semmit köszönet nélkül hagyni. Hamarosan óriási meglepetésben lesz részed, azt biztosra veheted! Nagyon fogsz csodálkozni, majd meglátod! Tudok én Neked örömet okozni, abban biztos lehetsz. Várd a meglepit! Hidd el, akkor fogod megkapni, amikor már nem is számítasz rá. Jó nagyot fogsz nézni. Még az a kicsi szád is nyitva marad az ámulattól. Akkor sikítozhatsz! Te mondod mindig, hogy az élet szép. Hát most az lesz. Feldolgoztam a történteket. Jól berúgtam akkor este. Fogalmam nincs, hogy kerültem haza. Igazolványaim, kevéske pénzem és telefonom eltűnt. Valami taxis meg azóta is zaklat a csengőt nyomva, hogy fizessek Neki negyven ezret, mert hazahozott. Mondtam Neki, hogy még a vizesnek sem fizetek, nem hogy Neki. Zsófikám! Boldoggá tettél, nagyon. Na, ezt a sok jót fogom hamarosan megköszönni Neked. Én, nem azt mondom, hogy a jó Isten fizesse meg jóságodat, én ezt elintézem magam. Csupa lekvár a ruhám. Nem bírom kimosni, mert visszamentem a lekvárt feltakarítani, de nem tudtam hova törölni, így maradt a ruhám. Te még erre is képtelen voltál, hogy rendet rakj magad után. Siettem összeszedni, mert más dolgom volt. Így történt meg az, hogy az egész ruhám lekváros lett. Nem baj, Zsófikám! Készül a hála. Na, elég volt Belőled mára. A fejem is szétrobban. Csá, csumi, Galambom! Édes Zsófikám! Oly boldog vagyok, hogy irtás és minden rendben van! Nagyon aggódtam Érted! Nem tartalak fel, Drága. Pihenj jól! Holnap hívlak, Kedves! Csá, csumi, csók: Egyet szeretnék még kérni, ugye, megteszed nekem? Mosolyogj rám, Édes! J J Köszönöm! Jó éjt! Csók. Válasz Bobnak: J Jó éjt! 41, Lassan elérkezik a hétvége. Péntek reggel. Ó, jó ég! Ma délután indulok csapat építeni. Hosszú hétvégi program lesz. Péntek délutántól vasárnap estig. Tegnap délután bepakoltam kis cumómat, útra kész vagyok. Délelőtt még pár óra a manókkal, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A leveleket is csak felületesen néztem át mostanában. Egyszerűen se időm, se kedvem nem volt hozzá. Van itt történés körülöttem a levelek olvasásán kívül is. Most azért bekukkantok, mi újság. Zsófi! Készül a meglepetés, Édesem! Anyukám! Én olyan meglepetést okozok majd Neked, amilyet megérdemelsz. Nő még velem így nem bánt el. Mit képzelsz Te magadról? Forr bennem a düh. Megkapod, ami jár, csak türelem. Van gondom rendesen. Pótolnom kell az irataimat. Tudod, nem két forintos játék ez. Na és az a taxis sem száll le rólam. A vizessel felváltva nyomják a csengőt. Nem tudok fizetni Nekik, már nincs miből. Még mindig nem tudom, milyen kapcsolatom volt ezzel a taxissal. Ez komolyan mondom, diliház. Neked köszönhetem, Anyukám! Hálás leszek érte, hidd el.
Jenő megint ideges. Mikor nem az? Zajlik az élete. Nyugodt, nyugdíjas évek. Nincs izgalom, nincs para, ez a Jenő világa. Szegény Klárika! Kötélből voltak az idegei, szerintem. Zsófi! Én szóltam, nem fogadtál szót! Láttam a neved a szobafoglalási listán. Úgy látom, jönni akarsz. Te tudod! Sírni fogsz, abban biztos lehetsz. Különben is mi közöd Neked a mi cégünkhöz? Mit akarsz Bobtól? Na, nem fogtok együtt aludni, abban biztos lehetsz! Világosan megmondtam Neked, hogy Bob az enyém! Szükségem van arra, amije van és vedd tudomásul, hogy megszerzem! A levelet most is törlöm, természetesen. Tedd Te is azt! Bobnak nem szólhatsz, tudod! Én amondó vagyok, gyorsan gondold meg magad és maradj otthon!
Ezt a sok szépet és jót! Kedvesebbnél kedvesebb sorok. Jenő nem akarja tudomásul venni, hogy nem érdekel. Ez az ismeretlen nő pedig meg van róla győződve, hogy nekem az Ő szerelme kell. Vigye csak nyugodtan, de a csapat építésre megyek. Izgalmas hétvége elé nézek. Egy ismeretlen levélíró. Ki Ő? Kedves Zsófi! Az egyik közösségi oldalon láttam a fotódat és az adatlapodat. A címet is ott ollóztam ki. Nagyon szimpatikusnak találtalak és csinosnak. Szeretnélek megismerni. Károlynak hívnak, középvezetőként dolgozom egy cégnél. Bocsánatodat kérem, ha soraimmal zavarlak. Én szeretném, ha megismernénk egymást. Tisztában vagyok vele, hogy az ismerkedésnek elég furcsa formája, amit én választottam, de talán, gondolom, egyedül élsz, mert adatlapodból erre következtetek. Igaz, ettől még barátod, tartós kapcsolatod lehet. Megköszönném, ha válaszolnál. Ha soraimmal kellemetlenséget okoztam, akkor bocsánat érte!
Na, nem is kell itt hirdetést feladni. Megy ez a nélkül is. Vannak olyanok, akik vadászatszerűen nézegetik a közösségi oldalakat és próba cseresznye alapon írnak. Na, mindig tanul az ember. Most már ezt is tudom. Ki tudja, ki fog még írni és mily módon talál rám. Nagyon sokan kérik, hogy maradjunk levelező kapcsolatban. Rengetegen kérik, hogy írjak Nekik. Nem tudom, miért van ez. Úgy szomjaznak a soraimra, mint én a levegőre. Élnek, dolgoznak, szeretnek, vagy nem szeretnek valakit és a soraimat várják. Ki érti ezt? Tudja erre valaki a választ? Mert nekem még nem sikerült megfejtenem, miért örülnek soraimnak. Mondja már meg valaki, miért van ez! Csá, csumi, Galambom! Drága Zsófikám! Tudom, beszéltünk telefonon. Megbeszéltünk mindent, meg még hívni is foglak, de állandóan úgy érzem, írnom kell Neked. Hiányzol, ez az igazság. Izgulok nagyon a hétvége miatt. Nagyon szeretném, ha jól éreznéd magad. Boldog vagyok, hogy igent mondtál. Ennél már csak akkor lennék boldogabb, ha néhány hónap után, mikor jobban megismertük egymást, az oltár előtt is kimondanád az igen-t. Jó, tudom! Visszafogom magam. Tudok azért viselkedni, ha akarok. Ugyanis, ha jól emlékszem, volt gyerek szobám. Álmodozok, Édes! Had álmodozzak, Drága! Na, nem akarlak megriasztani, nem fogok tolakodóan viselkedni, ígérem! Hamarosan találkozunk, addig is nagyon vigyázz magadra Édesem! Alig várom, hogy lássam édes arcodat, szép mosolyodat. Puszillak, Drága! Csá-csumi-csók: Bob Mosoly? J Köszönöm! Na, zárjuk be Zsófi világát mára, amondó vagyok. Lassan indulnom kell dolgozni és pár óra múlva találkozok Bobbal és kezdődjék a nagy utazás. Érzem, izgalmaktól nem lesz mentes, ami előttem van. Jöjjön a csapat építés. 42, Ó, csodálatos élet! Szép és izgalmas napok vannak mögöttem. Csapatot építettem a hétvégén, s hogy elmentem, nem bánom. Élményben volt részem bőven. Tapasztalatokkal telten tértem haza. Szép volt a csapatépítés minden napja. Péntek délután indult a kis csapat a vidéki kis panzióba. Hihetetlenül jó kis csapat indult útnak. A közel kétszáz kilométeres utat vidáman, humorral fűszerezve tettük meg. Olyan volt az egész, mintha családi vakációra indultunk volna. Bob induláskor bemutatott, mint esetleges munkatársat, aki azért tart velük, hogy a céget jobban megismerje. Mindenki szeretettel fogadott. Egyetlen szúrós tekintetet kaptam, Bob titkárnője által. -Szia, Zsófi! Nagyon örülök Neked. Bízom benne, hogy jól érzed majd magad. Én szeretném, ha kedves emlékekkel térnél haza és részemről mindent el fogok követni, hogy így legyen. –Mondta felszálláskor, úgy odavetve. Meg van a drága! Hisz más nem lehet, csak a levél írója, a Bobba zúgott szerelmes szív. Óriási mellei voltak, amit még meg is emelt, hogy még nagyobbnak tűnjenek. Előbb láttad a melleit, mint magát a nőt. Arca szép volt, nagyon szép. Hosszú, barna haját befonva hordta és óriási rózsa masni volt a dísze. Miniszoknyája a bugyiját alig takarta, de az összkép a melleit leszámítva nem volt rossz. A vacsora finom volt, és a hangulat is kifogástalan. Este kis csoportok alakultak és beszélgettek. Sok kedves és értelmes emberrel sikerült beszélgetnem. Jól éreztem magam. Mikor kicsit egyedül maradtam, a vidéki levegőt szívtam magamba és azon merengtem, talán mégis itt kéne dolgoznom. -Szia, Zsófi! Csatlakozhatok hozzád? Megengeded? – Oldalra tekintettem és ismerős arc nézett rám. -Nem lehet igaz! – Dadogtam kicsit bambán. –Ugye, nem Te vagy az? Hogy kerülsz ide? -Ezt én is kérdezhetném, de tudom a választ. Hidd el, nem csak Bob várta a mostani hétvégét, hanem én is. Reménykedtem benne, hogy nem gondolod meg magad. Ne lepődj meg annyira! Látod, kicsi a világ és bele férünk mindannyian! Én itt dolgozok, a számítástechnika az én területem. -Azt tudom, de pont itt? Te, a kis fiatal rajongóm, na, ezt álmomban sem gondoltam volna! -Én, örülök Neked! Tudom a leveleidből minden kérdésemre a választ. Sajnálom, hogy nem kaptam lehetőséget Tőled. Ne izgulj, Bob nem tudja, hogy ismerlek! -Nem izgulok, mert nincs köztünk semmi. -Bob szeret Téged, tudom! -Nem azért vagyok itt, hogy kapcsolatot építsek, csak kedvem volt eljönni. -Örülök! Bízom benne, hogy minden nap találkozunk majd. –Még sokáig beszélgettem a kis, fiatal rajongómmal. Valahol kezdtem megérteni, mi az, amit keres az életben és miért az idősebb nőkben véli felfedezni. Gondolkodása meghaladta a korát. Kellemes társaság volt. Örültem, hogy találkoztam vele. Hihetetlen dolgokat produkál az élet. Ezen gondolkozva csóváltam a fejemet, mikor Bob lépett hozzám. -Mondd, Drága! Nem érzed jól magad? Mit tehetek érted? -Jól érzem magam, nagyon! –és elmeséltem neki, kivel találkoztam. -Látod, Drága! Itt a helyed közöttünk! Mi mindannyian szeretünk! Jó kis csapat ez. Ne haragudj, hogy nem tudtam veled több időt tölteni, de túlságosan rád telepedni sem akartam és más teendőim is voltak. Bármi gondod van, szólj, Édes, én itt vagyok. Jó éjt! A szombati nap olyan gyorsan elment, hogy az hihetetlen. A kis titkárnő többször odasziszegte, hogy jobb lenne, ha hazamennék. Na, ez aztán a nagy harc, gondoltam ilyenkor magamban. Igaz, én senkivel nem akartam harcolni és örültem, hogy nem történt semmi. Estefelé két osztályvezetővel beszélgettem és a beszélgetés munkával kezdődött. Elkezdtünk egy olyan reklámkampányt kidolgozni, ami mindannyiunkat felvillanyozott. Ötletek, elképzelések váltották egymást. Még vacsorázni sem mentünk, mert oly izgalmasnak bizonyult a kihívás, hogy mindent elfelejtettünk. Este 10 körül Bob is csatlakozott a csapathoz két munkatárssal. -Ti miért dolgoztok? –Kérdezte- Kapcsolódjatok ki, hisz azért vagyunk itt. Elmondtuk, hogy mi az, ami leköt minket. -Ez csodálatos! Folytassuk a szobámban! – és a csapat Bob szobájában dolgozott tovább. Fél kettő körül óriási robajjal csapódott az ajtó. Mindenki felriadt. Az alkohol tömény illata és a hang előbb ért a szobába, mint a hang és az illat hordozója. -Te kis ribanc! Meg vagy! Lefeküdtél vele! Megmondtam, hogy Ő az enyém! Kezed hozzá nem érhet! Hiába írtam meg: véged! – A csend és a döbbenet ült a szobára. -Mi ez? Mit jelentsen ez? – Kérdezte Bob. Mindenki széttárta a karját és magyarázatot várt. -Miattam van. –mondtam halkan. -Miattad, igen, mert elvetted Őt tőlem, de nem adom! –Ordította oly hevesen, hogy teste beleremegett. -Magyarázatot kérek, mert nem értem! – Nézett fel Bob dühösen. Pár perc türelmet kértem és miután a szobába visszatértem, Bob elé a küldött levelek másolatát tettem. Ő, elolvasta és döbbenten nézett fel. -Mindenkitől bocsánatot kérek a történtek miatt! Kedves kollegina! Kérlek, válassz: orvosi kezelésre küldjünk, vagy felmondásodat beadva a céget elhagyod? Soha nem tűrtem a hasonló eseteket és most sem fogom. A mi csapatunkba ez nem fér bele. Kérlek, szedd össze kis cuccodat és miután kész vagy, gondoskodom arról, hogy épségben hazajuss. Részemről ennyi, amit tehetek érted! Zsófi! Bocsánatodat kérem! Menjetek pihenni, azt kérem Tőletek! Ez, volt a csata. Kicsit váratlanul éret ez a megnyilvánulás. Fanatikusan ragaszkodott elképzeléséhez ez a nő. Számomra ez a viselkedés már kicsit betegesnek tűnt. Sajnálom Őt, én nem akartam, hogy állás nélkül maradjon és semmi rosszat számára. Ezt magának okozta. Vasárnap délelőtt szinte mindenki a történtekről beszélt, de ez azért a kellemes hangulatot nem befolyásolta. Késő délután értünk vissza. A csapatnak megígértem, hogy a tervezett reklámkampány kidolgozásában részt veszek. Bobbal abban maradtunk, hogy kedden együtt vacsorázunk és átbeszéljük a dolgokat. 43, Hétfő este. Kicsit fáradt voltam ma egész nap. Ugyanis, jó volt a csapat építés, de azért fárasztó is picit. A manók is formában voltak egész nap. Volt játék, móka, kacagás. Imádom Őket. Dani, ma ismét megjegyezte: „Zsófi, mosolyog a szemed!” Hihetetlenül megérzi mindig a lelkiállapotomat. Igen, mosolygott a szemem, mert volt egy kellemes hétvégém. Igazán, akkor mosolyogna a szemem, ha végre valaki közel kerülne a szívemhez. Én, még szeretnék szerelmes lenni. Igen, a szerelem nem korfüggő, hát gyere, boldog szerelem, Zsófi tárt karokkal vár. Na, nézzünk körül a levelek között. Holnap este úgysem lesz rá időm, hiszen Bobbal vacsorázok és gyanítom, éjfél előtt nem érek haza. Gondolok Rád sokat! Pussz! Zene: Szeretni egy életen át. Ó, szeretni egy életen át. Miről is van most szó? Ki, kit szeressen egy életen át? Kedves Zsófi! Remélem, szép hétvégéd volt. Hiányoztál, nagyon! Elmentem a koncertre, valami csodálatos volt. Óriási energia feltöltés volt ez számomra. Most napokig, hetekig csodálatos lesz körülöttem a világ. Természetesen, akkor lenne minden a legjobb, ha Te a közelemben lennél. Úgy belegondoltam abba, milyen is lenne Veled ébredni minden reggel. Megsimogatnám édes arcodat, és csókkal köszöntenénk a napot. Aztán együtt mondanánk imát a jó Istennek, mert megadta számunkra a boldogságot. Kedves Zsófi! Mikor tudunk találkozni? Mikor szánsz rám néhány órát? Ígérem, most nem templomba viszlek, hanem beszélgetek Veled sokat és talán megengeded, hogy átöleljem a derekadat. Elmeséled, hol voltál a hétvégén? Kíváncsi lennék rá, nagyon. Írd meg, Kedves, mikor futunk össze. Nagyon várom soraidat! Csókolom a picike kezed: Géza.
Úgy érzem, írnom kell Gézának néhány sort. Kedves Géza! Örülök, hogy szép volt a koncert és ez számodra szebbé varázsolta a hétköznapokat. Nem szeretnélek megbántani, de el kell mondanom azt, amit már egy régebbi levelemben is említettem. Azt, hogy sajnos közöttünk nem alakulhat ki párkapcsolat. Kicsit Te is és én is másként látjuk a világot. Ez nem probléma, csak a mi sorsunk más irányba vezet. Más út van kijelölve számunkra. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de úgy érzem, nem ért váratlanul a hír. Kívánom, hogy találd meg azt, akit keresel, aki széppé varázsolja életedet. Boldog pillanatokat kívánva Üdv: Zsófi Zsófi Anyukám! Na, rendesen megzavartad az életemet, az biztos! Olyan ideges vagyok napok óta, hogy azt elmondani sem tudom. Rohangálok a papírok pótlása után. Ez rengeteg idő és pénz, pénz. Sokba kerülsz Te nekem és még semmit nem kaptam Tőled! Én még nőre feleslegesen egy fillért sem költöttem, de Neked ezt is sikerült kihozni belőlem. Jön a jutalom, Anyukám, csak türelem! Ez a taxis nem akar leszállni rólam. Mondtam neki már tegnap, hogy költözzön ide nyugodtan, hisz több időt tölt nálam, mint a saját otthonában. Fizetni meg úgy sem tudok és nem is akarok. Még a vízdíjat sem fizettem ki. Lassan víz nélkül maradok. Ó, te jó ég! Mi lesz velem? Hogy fogom beáztatni a ruhákat? Belegondolni is rossz, mi vár rám és ezt mind Neked köszönhetem. A nyugdíj még messze van. A megtakarított pénzemhez pedig nem nyúlhatok, hisz nem azért takarítottam meg, hogy elköltsem. Valakitől kölcsön kell kérnem. Na, de kitől? A szomszédtól csak nem kérhetek. Mit szólna? Meg különben is, a múltkor a malac miatt jól összekaptunk. Zsófi, Zsófi! Mit tettél öreg fejemmel? Ó, Drága Klárikám! Te mit szólsz ehhez? Na, elég volt Belőled mára! Jelentkezek még. Ne félj, nem tűnök el. Jenő világa kicsit felborult. Nem unatkozik mostanában, az biztos. Ettől az „Anyukámtól” hideg cseppek a hátamon. Soha nem tudnám megszokni, hogy így szólítson. Csá, csumi, Galambom! Édes Zsófikám! Minden perc örökkévalóság nélküled. Szüntelen Rád gondolok. Olyan aranyos voltál a hétvégén is. Úgy dolgoztál a csapattal, mint egy szorgos kis hangya. Számomra oly kedves volt látni, hogy van még ilyen csodás teremtés, mint Te. Tudod, sok ember még pénzért sem akar dolgozni, Te pedig önzetlen lelkesedéssel csak dolgoztál, dolgoztál. Köszönöm, Drága! Várnak a csapattagok, nagyon, hogy együtt fejezzétek be, amit elkezdtetek. Mindenki lelkesedéssel és szeretettel beszélt Rólad és ez nem a személyemnek köszönhető. Nálunk ugyanis nem divat a főnöknek bókolni. Hidd el, sok negatív kritikát kaptam már a kollégáktól, de ez a közös munka sikerének a titka. Édesem! Várom a holnap estét, mikor végre kettesben vacsorázhatunk és beszélgethetünk. Olyan boldog lennék, ha kapnék holnap is egy baráti puszit. Tudod, milyen finom volt? Kérhetek majd? Hívlak holnap, Drága! Este Érted megyek, Szívem. Nem szeretném, ha védtelen nőként bolyonganál a városban. Vigyázni szeretnék Rád. Szép álmokat, tündérieket, Édes! Kérek egy mosolyt, mert tudod, a nélkül már nem létezek. Jó éjt, tündérke! J
Holnap este, úgy érzem, lesz miről beszélgetni. Hihetetlen jó társaság és nagyon okos. Valahol minden meg van benne, amit keresek. DE! DE! Ó, ha az a DE nem lenne! Akkor jó lenne, de nem dobbant meg a szívem. Milyen cím ez és ki ez? Na, ebből semmi nem derül ki. Mi ez? Reklám? Na, nyissuk meg. Zsófi! Ezt elcseszted! Mondtam Neked, hogy szépen szívódjál fel és tűnjél el végleg, de Te nem hallgattál a jó szóra. Te akartad! Nem gondolod, hogy miattad még a munkámat is el fogom veszíteni! Na, nem! A harc elkezdődött. Nem lesznek boldog napjaid mostanában, abban biztos lehetsz! Vigyázz, mert figyellek! Véged van!
Csodálatos! Van egy kedves barátnőm. Nem hittem, hogy társkeresés közben még barátnőt is szerzek magamnak. Dani, most biztosan azt mondaná: „Zsófi! Nem ragyog a szemed!” Most viszont ideje becsuknom síró, nevető szemeimet és megpróbálni aludni kicsit. Folyt köv. -Drága Zsófikám! Azért remélem, jól érezted magad! Köszönöm a munkádat, az ötleteidet, amit a cég sikere érdekében tettél. Mosolyogj, Drágám! Vigyázz magadra! –mondta és várt. Valamire várt. -Köszönöm, hogy Veletek lehettem! Egy baráti puszi érte. -Honnan tudtad, Édes, hogy titkon ezt reméltem? Köszönöm szépen! Jó éjt, szép álmokat! Tudod, Drága, angyali szép álmokat kívánok, mert angyali a Te világod! Jó éjt! 44, Ó, csodás ébredés lenne, ha a kávé végre kávé lenne, és a fejem nem fájna annyira. Szép estém volt tegnap Bobbal. A vacsora igazi felüdülés volt. Fél háromkor értem haza. Kicsit, majd még visszagondolok a beszélgetésünkre, de most már bekapcsoltam a gépet és kicsit kíváncsiskodok Zsófi világában. Levél áradat. Már rég levettem magam a társkeresőről, de a levelek még jönnek. Sokan, nagyon sokan újra írnak. Sokan, még kérdeznek és elég sokan várnak a válaszomra. Az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy rengeteg levelet még nem is nyitottam meg, pedig elég régóta válaszra várnak. Arról fogalmam sincs, hogy miért pont ezeket a leveleket olvastam el, amiket elolvastam, de ez is sok-sok érdekességgel szolgált, az biztos. Zsong a fejem. Olyan vagyok, komolyan, mint aki másnapos, noha egy korty alkoholt sem ittam. A szavaktól, a mosolyoktól, az élményektől zsong a fejem. Ó, ne már! Komolyan úgy érzem, valami játék része vagyok. Miért kell ez? Ha valaki nem akar, vagy nem tud kapcsolatot velem. Mire jó ez, komolyan mondom, nem értem. Mondja már meg Valaki, ez mire jó? Szia! Gondolok Rád! Zene: Most kell, hogy nagyon szeress. Na, erről beszélek! Nem, és nem értem! Géza dühös. Íme: Kedves Zsófi! Nem értem, Drága, miért nem adsz lehetőséget arra, hogy jobban megismerj! Mi a fenének jöttél el velem arra a misére velem, ha nem voltam Neked szimpatikus? Nem értelek, mert azzal, hogy eljöttél, elfogadtál. Tudd már, mit csinálsz! Hihetetlen! Semmivel nem vagy különb, mint a többi nő! Csalódtam! Mit lehet még mondani? Semmit. Legyél boldog, csak azt mondom. Mást nem tudok és nem is akarok mondani. Üdözől: Géza. Dühös Géza is, mint Jenő. Na, Jenő alakított rendesen. Komolyan mondom, ez hihetetlen, ami történt, de majd mindjárt folytatom, csak véletlenül (vagy nem) Károly levele nyílt meg. Kedves Zsófi! Izgatott vagyok, azért írok. Nagyon vártam a válaszodat, ami természetesen nemleges is lehet, de még az sem ért el hozzám. Kérlek, néhány sor erejéig tisztelj meg soraiddal. Előre is köszönöm. Szép napot kívánok: Károly Igazad van, még nem válaszoltam, de fogok. Türelmetlen Károly is. Mindenki türelmetlen és siet, de hova? Mi ütött a férfiakba? A tegnap este olyan szép volt, mint egy mese. Igaz volt meglepetés is rendesen. Bob óriási virágcsokorral várt a kapu előtt. Nem mentünk messzire. Egy csendes kis belvárosi vendéglőt választott Bob a vacsora helyszínéül. Családias, kis bokszos étterem volt. A csokromat mindenki megcsodálta. Ugyanis magammal vittem, mert nem is akartam volna nélküle elindulni. Életemben ilyen pompázó csokrot még nem láttam. Az utcán is láttam az emberek szemében a csodálkozást és egy-két nő társam megjegyzése is elért a füleimhez. Az, hogy „na, ez már a mázlista!” Igen, valóban az vagyok, csak nem úgy, ahogyan ők gondolják. Órákon keresztül beszélgettünk és beszélgettünk. Elmeséltem, hogy milyen impulzusok értek a csapat építés során. Megbeszéltük azt is, hogy nem vállalom el a meghirdetett állást, de külsősként segítem a cég munkáját. Úgy éreztem, ez óriási gesztus volt Bob részéről, hisz lehetőséget adott arra, hogy legyen munkám a jövőben is, de nincs kötöttségem. Köszönetemet fejeztem ki Neki ezért, de válaszában teljesen elzárkózott attól, hogy hálás legyek Neki. -Nézd, Drága! Ezt, Te érted el! Magadnak harcoltad ki ezt a lehetőséget. A munkatársaimmal is megbeszéltem a dolgot és örömmel dolgoznak Veled. Légy szíves, majd egyeztess a Gáborral arról, hogy mikor fejezitek be az elkezdett munkát. Sok mindenröl beszélgettünk. Meséltem Neki a manókról. Ő megjegyezte: „Nagyon szereted Őket, az látszik, hisz csillognak a szemeid, ha Róluk beszélsz.” -Igen, a Dani szokta mindig mondani, hogy csillog a szemem, vagy, hogy sír a szemem. Imádom! Hétvégén lesz a szülinapja. Nagy családi és baráti összejövetel lesz. Én, is ott leszek. -Kár, hogy én nem lehetek ott! Oly szívesen Veled lennék. Szerettem volna elrabolni a hétvégédet, de úgy érzem, erről már lemondhatok. Szomorú vagyok, Édes. Van valami, amiről komolyan szeretnék beszélni Veled! -Mi az, mondd! -Nem, Édes, most nem! Az egy külön estét kíván. -Kíváncsivá tettél! Oly sok mindenről beszélgettünk már. Mi az, ami egy egész estét kíván? -Ne legyél már olyan kíváncsi, Tündérem! Meg fogod tudni! – és megsimogatta a kezem. Szemében csillogás volt. Furcsa, reménnyekkel teli csillogás. - Na, ez az! Ez a nő nem más, mint egy hozományvadász! Ez minden pasit megszerez magának! Mindegy, fiatal, vagy öreg. Igaz, ez a krapek sokkal szebb, mint a múltkori volt és látom, pénze is van. Az én virágom ehhez képest, csak egy kóró, az biztos. Most a lovagod is megtudja, ki vagy! Na, kérsz egy kis lekvárt a kenyeredre? Csatt! Erre riadtunk igazán fel mindketten. Addig úgy tűnt, mintha nem hozzánk beszélnének. Lekváros volt a ruhám és Bob arca is. Ugyanis az asztal közepén landolt az üveg. Alig, volt idő a kezünket elhúzni. Felnéztem és csak azt tudtam mondani: -Ó, Jenő! Mire való ez? -Igen, én vagyok! Kifigyeltelek, Anyukám! Tudom, hol laksz, és minden mást tudok Rólad. Követtelek napok óta. Nem foglak elveszíteni, mert nem akarlak. A Klárikámat csak Te tudod pótolni. -Ne, Jenő! Ennek semmi értelme! -Ki ez az ember, Zsófi? -Ő, Jenő. -Uram! Én Jenő vagyok és ez a nő az enyém, ha tetszik Magának, ha nem! -Nézze, ez a nő senkié! Ö, nem tárgy! Az pedig, hogy kivel élne, had döntse el Ő! Kérem, hagyja el az éttermet és ne zavarja többet a hölgyet! – Bob intett a pincérnek. -Legyenek szívesek kikísérni az Urat, mert távozni készül! Mi, pedig fizetni szeretnénk.
Próbáltam elmondani Bobnak, hogy ki ez a Jenő, de Ő aranyosan megsimogatta az arcomat és azt mondta: -Ne, Drága! Elég volt ez Neked ma estére. Majd, legközelebb elmeséled. Hazakísért és igen, a kapuban volt egy baráti puszi. Izgalmas, de nagyon szép este volt. Olyan jó felidézni minden pillanatot. A „DE” még ott van, de minden szép. Csodálatos élet! 45, Olyan pompás illat van az egész lakásban. Olyan, mintha valamilyen virágos réten lennék. Nagyon szép ez a csokor. Most, ha szerelmes lennék Bobba, akkor a szívem úgy dobogna a virág látványától, hogy le sem tudnám írni. Mivel nincsenek ilyen érzéseim, így csak csodálattal nézem és szívom magamba az illatot. Ma egész nap Dani születésnapjára készültünk. Nagy ám a készülődés és az izgalom. Sok vendég lesz a hétvégén, felnőtt, gyerek egyaránt. Nem igazán vágyom erre a nagy bulira, de nem maradhatok távol. Édes, pici Dávidom! Ma legalább tízszer megkérdezte, hogy „Mondd, Zsófi! Szerinted mit kapok szülinapomra?” Szóval készülünk, nagyon. Este van. Nem nagyon kéne kávéznom már, de vágyom az ízére. Koffeinmentes változatot választva, az aromát élvezve, forró kávéval a kezemben telepedek le a gép elé. Nézzük a kis postaládikát. Csá, csumi, Galambom! Édes, drága Zsófikám! Tudom, hogy ezeket a sorokat csak este fogod olvasni. Így kívánom, hogy legyen szép estéd! Gondolj kicsit rám. Én állandóan Rád gondolok. Hiányzol, Tündérem! Tudod, ebéd közben is eszembe jutottál. Finom tortaszelet volt a desszert. A fantáziám játékában ketten fogyasztottuk el. Azt láttam lelki szemeimmel, hogy beleharapsz a sütibe és élvezve az ízét, a csokoládé finom lágyságát, fogyasztod el. A szád csokis marad, amin mindketten elmosolyodunk és megengeded, hogy én töröljem le a csoki maradékot, majd nagy puszi és édes csók. Látod, Kedves? Ilyen az én álmodozásom. Álmodom Rólad és a csókról, ami még nem volt és tudom, nem is lesz. Ugye, álmodozni azért még lehet? Várom azt az estét, amikor beszélhetünk arról, ami fontos számomra. kár, hogy hétvégén nem vagy szabad. Tudom, a szülinap. Nem tartalak fel sokáig, Drága. Legyen szép estéd és tündéri álmod. Távolból vigyázok Rád. mert tudod, a galambok azt mondták, vigyázz Zsófikára még akkor is, ha nem repül Veled. Emlékszel még a galambokra? Én már mosolygok, Édes, de gondolom, Te is. Köszönöm a mosolyt, jó éjt, Kedves! J Csók: Bob. Csá, csumi, csók.
Szia! Hiányzol, nagyon! Sokat gondolok Rád. Szeretnék találkozni Veled! Mikor érsz rá? Tudunk találkozni? Szeretnél még találkozni velem? Zene: Karjaimba zárlak.
Kérdések és kérdések. Találkozni? Van értelme? Ennek az egésznek van értelme? Írnom kéne néhány válasz sort, de most igazából azt sem tudom, mit írjak. Halasztom a dolgot, úgy érzem.
Zsófi! A teremburáját neki! Megint jól kibabráltam magammal. Tudod, milyen megalázó volt, hogy a pincérek vezettek ki az étteremből? Ennek is Te vagy az oka! Tudod, mikor a pályaudvaron megláttalak azzal a vén krapekkal, teljesen megőrültem. Gyorsan visszamentem, összetakarítottam a lekvárt és futottam utánad. Hála az égnek, még utolértelek benneteket. Így láttam, hova mentél az ürgével. Onnantól kezdve tudom, hogy hol laksz. A történtek után hazajöttem és gondoltam, majd egy nap meglátogatlak, és ezzel megleplek. Így is történt. A gondolatot tett követte. Elindultam Hozzád. Mikor odaértem a kapuhoz, mit látok? Na, mit látok? Az én Zsófim óriási virágcsokrot szorongatva egy számomra ismeretlen ürge oldalán vonul. Na, ez már sok volt nekem. Mondd, Anyukám! Te egybe gyűjtöd az összes férfit magadnak? Nem számít, hogy öreg, vagy nem, szép, vagy csúnya? Milyen üzlet ez? Mondd, nem egy nyugodt életre lenne inkább szükséged? Mondjuk az én oldalamon. Gondolj bele, milyen szép lenne egy hétvége. Főznénk, beszélgetnénk. Míg főne az illatos húsleves, szépen kitakarítanánk. Te kivasalnád azt a pár inget, nadrágot, ami van. Délután főznénk egy finom teát és leheverednénk egy kicsit. Talán még szeretkezhetnénk is, ha lenne hozzá kedvünk, ha nem, akkor nem. Én annyira nem erőltetném. Bár, ha elkap a hév, akkor fehérnép nem menekülhet előlem. szóval, szép lenne, hidd el, Anyukám! Csúnyán kibabrálsz velem mindig, de Jenő nem felejt. Tudod, én tudom, hogy Te csodálatosan tudnád Klárikámat pótolni, csak kicsit be kéne Téged törni. Úgy, mint a filmben a makrancos hölgyet. Jó kis feleség lennél, abban biztos vagyok. Honnan szedted össze ezt a macsó fazont különben? Hallod, ennek biztos sok pénze van. Az a virágerdő szerintem a fél nyugdíjamat elvitte volna. Na, látod, ez már pocsékolás. Minek ennyi gaz? Elég abból egy szál is, úgyis elszárad. Bolondok a férfiak, hallod. Szórják a pénzt a nőkre, meg az ilyen badarságokra. Na, mára elég volt Belőled, úgy érzem. A vérnyomásomat úgyis megemelted rendesen.
Ma úgy látom, mindenki a gasztronómia által gondolt rám. Volt húsleves és süti. Arany élet, boldog világ. Bár most, Jenő levelét olvasva pár hidegcsepp végigfutott a hátamon. Na! Még egy kis csemege mára, úgy látom. Nézzük! Kedves Zsófi! Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt. Kicsit elvetettem a sulykot, úgy érzem. Nem érdemelted meg azt, amit kaptál tőlem. Tudod, én már évek óta szerelmes vagyok Bobba. Ő –igaz- tudomást sem vesz rólam, de én még mindig reménykedem. Kedves, aranyos és nagyon gazdag. Tudod, számomra fontos ez is. Szegénységben nőttem fel és gazdagon szeretnék meghalni. Egész életemben az volt a célom, hogy egy gazdag férfi oldalán éljek. Megvehessem azt, amit szeretnék, és ne kelljen számolni a forintokat minden nap. Azért mesélem el ezt Neked nyugodtan, mert tudom, nem élsz vissza vele, ha én nem adok rá okot. Lassan viszont bele kell törődnöm, hogy más férfit kell keresnem, mert Bobnál az összes esélyemet eljátszottam. Nehéz, hidd el. Szeretném megköszönni, amit értem tettél. Bob csupán azért vett vissza dolgozni, mert Te kérted erre. Mondta, hogy munkámmal maximálisan meg van elégedve, de a viselkedésem az felháborító számára. Megértem és megfogadtam, hogy soha többé ilyen. Köszönöm, hogy visszakaptam a munkámat! Nem Bob kért meg arra, hogy írjak, hidd el. Én érzem úgy, hogy hálával tartozom Neked. Próbálom tovább élni az életemet, ami nem egyszerű, mert minden nap látom Őt, de megoldom. Tudod, nagyon nehéz az, amikor látod a tortát, amiről tudod, hogy finom és boldog lennél, ha megkóstólhatnád, de tudod, hogy abból a tortából Te soha nem kapsz egyetlen szeletet sem, nem hogy az egészet. Köszönök mindent Neked, kívánom, találd meg azt, amit az életben szépnek vélsz és szeretnéd magadnak. Neked még sikerülhet.
Folyt köv.
|
- Főoldal
- Köszöntő
- Napi szösszenetek
- Világjárvány idején
- Versek
- Életmesék
- Életmesék 2.
- Férfi könnyek
- Jenő levelei
- HUBA
- Zsófi naplója
- Zsófi naplója 2.
- Novellák
- Bemutatkozás
- Köteteim
Ervin
névnap van!
Holnap
Zita
névnap lesz!